Kereső toggle

A Facebook és az árnyékprofilok

Mi lesz a digitális kartotékokkal?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mark Zuckerberg igyekszik mindent megtenni, hogy túllendítse a Facebookot története eddigi legnagyobb botrányán. A fő kérdés azonban nem az, hogy a globális techóriás meg tudja-e védeni az adatainkat, hanem az, hogy bízunk-e benne, hogy nem él vissza azzal a gigantikus mennyiségű információval, amelyet rólunk gyűjt.

Hogyan néznél ki, ha a másik nemhez tartoznál? Melyik ismerősöd szerelmes beléd titokban? Mit hoz neked a mikulás karácsonyra? – ilyen kérdésekre válaszolnak a 2014 óta sikerszériájukat élő „személyiségkutató” alkalmazások, amik a Facebook-felhasználók profiladataiból igyekeznek választ adni életük legnagyobb kérdéseire.

Ahogy régen a bulvárlapok horoszkópoldalairól, úgy ezekről is azt hisszük, „nincs ember a Földön, aki komolyan venné ezeket”. A valóság viszont az, hogy az elmúlt években több száz millióan bocsátották rendelkezésre nemcsak a saját, hanem akár ismerőseik személyes adatait is annak érdekében például, hogy megtudják, melyik filmsztárhoz hasonlítanak a leginkább.

Egy konkrét esetet említve: 2015-ben egy alkalmazás, ami felsorolta, milyen szavakat használsz leggyakrabban a Facebookon, közel 20 millió fiókhoz kapott széleskörű hozzáférést. A csavar ráadásul ott lép a történetbe, hogy a víruskvízeket gyártó fejlesztők nemcsak akkor férhetnek hozzá kontaktjaidhoz, személyes bejegyzéseidhez vagy akár messenger üzeneteidhez, amikor az érdeklődéstől gyötörve mielőbb meg akarod tudni, milyen „tojás lennél, ha tyúk szült volna”, hanem akkor is, amikor az ostoba választ már rég elfelejtve – természetesen tudatlanul – nyitva hagyod a hátsó kaput a külső adatvadászok számára. Ennek a rendszernek a következménye lett, hogy három hete a Facebook értéke alig egy nap alatt 25 milliárd dollárt zuhant, miután kiderült, hogy a Cambridge Analytica nevű angol elemzőcég több mint 87 millió felhasználó adatait vette igénybe célzott politikai hirdetések gyártásához.

Ez nemcsak egy konkrét adatelemző cég, hanem az egész rendszer kritikája – helyezte tágabb perspektívába a The Quint a botrányt, mivel az indiai fiatalok körében kiugróan népszerű portál szerint ezekre a kiskapukra egy komplett iparág épült: „Naponta ezrével kerülnek ki világszerte olyan interaktív játékok, kvízek és applikációk, amik ellopják vagy földolgozzák a személyes adatainkat. Például Indiában az okostelefon-piac robbanásszerűen növekszik, és az internet - hozzáférés ma már olcsóbb, mint egy zsák földimogyoró. Szóval nem meglepő, hogy ennyien játszanak ezekkel a játékokkal, és az aktív felhasználók körében ilyen gyorsan tudnak terjedni.” A Távol-Keleten taroló Facebook-alkalmazások kíméletlenül kihasználják a frissen csatlakozott felhasználók naivitását, és rövid idő alatt milliós hálózatot építenek ki a hozzájuk bekapcsolt profilokból, amit különböző gazdasági, vagy akár politikai célokra is felhasználhatnak: „Indiában van ma a legtöbb Facebook-felhasználó, akik mohón vetik rá magukat az online platformokra, amik persze mind hozzáférést kérnek a fiókjaikhoz.”

Annak ellenére, hogy Zuckerberg a botrányért próbálja a külső fejlesztőkre és finoman a figyelmetlen felhasználókra tolni a felelősséget, az információs kiskapuk lehetőségét 2007-ben tudatosan tették a közösségi háló részévé. Ekkor jelentették be ugyanis a Facebook Platformot, ami havi több tízmillió dollárért cserébe lehetővé tette a játékgyártók számára, hogy közvetlenül kapcsolódjanak a felhasználókhoz. A célzottan függőség kialakítására építő üzleti modellek, például amiben a virtuális búzádat napokon vagy heteken keresztül kellett termelned úgy, hogy közben napi szintű, folyamatos interakcióban legyél a játékkal, olyan mértékű bevételt generáltak, hogy 2011-ben a Facebook félmilliárd dollárnál is több jutalékot kapott a virtuális fegyverek, időgyorsítók és egyéb játékokban felhasználható bónuszok után.

A piacot uraló Zynga – amely közel 100 millió embert kötött a Farmville-ben a digitális ekék mögé – 2009-től egyedi szerződést kötött Zuckerberggel a folyamatos reklámokért és adatokért cserébe. A megállapodás súlyát érzékelteti, hogy négy éven keresztül ettől a játékgyártótól érkezett a Facebook összes bevételének 10 százaléka. Bár üzleti okokból a kapcsolatot végül 2012-ben megszüntették, a játékgyártó pedig a közösségi háló nélkül zuhanni kezdett, a rendszer érintetlen maradt, és csak annyi változott, hogy a hangsúlyt a kiemelt partnerek helyett kisebb fejlesztőkre helyezték.

„Adatkezelési rémálom” – összegezte Paul Bischoff brit újságíró a külső alkalmazások felé történő adatszolgáltatást, miután még 2015-ben feltárta a Vonvon nevű fejlesztőcsoport hálózatát, akik nagyüzemben gyártották az online kvízeket, amelyek összesen több mint 300 millió felhasználóhoz juttatták el őket. Indiai kollégáikhoz hasonlóan ők is a naivitásra utaztak, és különösen a tinédzser korosztályt bombázták. Legnépszerűbb vírustesztjük tárgya az volt, hogy a profilod alapján „találd meg a Disney hercegnők közül a lelki társadat”. Utóbbit 120 millió alkalommal osztották meg. Szemléltetésképpen: az abszolút politikai Facebook-sztárnak tartott Obama elnökségének legnépszerűbb bejegyzése „mindössze” 3 millió közösségi reakciót generált.

„Feltűnő, hogy az adatkezelési politikájuk mennyire hosszan és részletesen tárgyalja, hogy mire használhatják később az adatokat” – mutatott rá az árulkodó jelekre Bischoff, feltéve a kérdést, hogy egy szimpla kvízjátéknak miért kell egy sokoldalas, nehezen érthető jogi szöveget elfogadtatnia a felhasználóval, persze úgy, hogy azt egy apró betűs, halvány link mögé rejtik. A válasz a sorok között rejlik: „az adatokat jogosultak vagyunk tárolni a világ különböző országaiban található szervereinken”. Jonghwa Kim, az adathalászattal meggyanúsított cég vezetője azzal védekezett, hogy a jogi felhatalmazás ellenére a profiladatokat és az ismerősök listáját csupán a „megfelelő” válaszhoz használják fel, és napokon belül törlik a rendszerből.

„Legalább egymillió dollárt fektettünk be, hogy megszerezzük több millió Facebook-profil adatait” – árnyalta a fenti állítást Christopher Wylie, a Cambridge Analytica egykori dolgozója, aki a The Guardiannak mesélte el, hogyan jutottak hozzá összesen több mint 87 millió ember adataihoz. A politikai elemzőcég a nevét onnan kapta, hogy a londoni iroda helyett ügyfeleiket a patinás egyetemen fogadták. Ilyenkor a teljes céget átköltöztették a cambridgei álirodába, hogy potenciális klienseiknek azt sugallják, a cégnél valódi tudományos munkát végeznek. Meglepő módon végül elsőszámú „profil-beszállítójukat” is a 800 éves intézmény falai között találták meg Aleksandr Kogan egyetemi kutató személyében, aki nemcsak tanította, hanem maga is művelte legfőbb szakterületét, a közösségi adatbányászatot. Ennek érdekében négy éve készítette el a „Fedezd fel a digitális életed” című kvízjátékot, ami annak ellenére, hogy csupán szerény sikereket ért el – 270 000 letöltés –, a behálózott profilok ismerősi listáját is kihasználva végül összesen 2,7 millió felhasználó adataihoz jutott hozzá. Ez a siker inspirálta arra, hogy találkozzon a Cambridge Analytica elemzőivel, akik addig csupán hagyományos – és legális – eszközöket használtak a politikai kampányaikhoz.

„Az az alkalmazás, amit Kogan nyújtott a számunkra, nagyságrendekkel olcsóbb, gyorsabb és részletesebb volt, mint bármilyen más módszer, amit korábban használtunk. Nemcsak azokról gyűjtött információkat, akik használták az alkalmazást, hanem rajtuk keresztül a program rámászott az ismerőseikre is, akiktől szintén beszívta az adatokat” – értékelte Wylie a Facebook Platformra épülő víruskvízek és játékok szinte végtelen lehetőségét az adathalászok számára. Magyarországon például csupán 13-an telepítették Kogan személyiségtesztjét, de az ismerősi hálózatukra építve végül 32 ezer hazai felhasználóról szereztek be információkat.

Bár a botrány hatására Zuckerberg radikális korlátozásokat vezetett be a külső fejlesztőkkel szemben, a Gizmodo szerint a rendszer lényege továbbra is érintetlen, mert a Facebook nem azt vállalta, hogy megszünteti a profilok elemzését, hanem csak azt, hogy ezentúl maga szabja meg, kik és hogyan férnek hozzá ezekhez az adatokhoz.

A centralizálás irányát mutatja, hogy a cég e heti kongresszusi meghallgatásán Zuckerberg így nyilatkozott: „Én indítottam útjára a Facebookot, én irányítom, és az én felelősségem, hogy mi történt itt.” A technológiai portál szerint a közösségi háló és a bevételét termelő hirdetési rendszer működése továbbra is az úgynevezett árnyékprofilokra alapul. Ebbe a digitális aktarendszerbe gyűlik minden olyan információ, adat, amely akkor keletkezik, miközben a közösségi hálót használjuk: lájkolunk, üzenetet küldünk a Messengeren keresztül, vagy rákattintunk egy hirdetésre. Az így begyűjtött információ nagyságrendekkel nagyobb, mint amit a Cambridge Analytica és a hozzá hasonló adatbányász platformok ki tudtak szedni a rendszerből. Ezért a valódi kérdés nem az, hogy a Facebook a jövőben meg tudja-e védeni az adatainkat a „ki lesz a szerelmem” típusú kvízjátékokban, hanem az, hogy mi magunk megbízunk-e Zuckerbergben, hogy nem él vissza azzal a hatalommal, amivel az emberiség harmada felruházta. A Raymond James nevű, kiberbiztonsággal foglalkozó cég közvélemény-kutatása szerint jelenleg erre a felhasználók 43 százaléka határozott nemmel válaszolt.

Menekülés

A #deletefacebook mozgalom – Létezik alternatíva?
Törlöd a SpaceX-et a Facebookról? –kérdezték meg Twitteren Elon Musktól, hogy csatlakozik-e a Cambridge Analytica kapcsán kirobban “Töröld a Facebookot” mozgalomhoz. A válasz megsemmisítő volt Zuckerbergre nézve: „Azt se tudtam, hogy létezik, persze, hogy törlöm!” A hype azonban hamar kidurrant, és végül egyedül a Playboy magazin csatlakozott az autógyárhoz.
A Quartz cikkírója szerint ugyanis paradoxon, hogy a mozgalom a közösségi oldal törlését, nem pedig megjobbítását célozza: „A rendszert belülről lehet csak megváltoztani” – írták a távozóknak, akiknek száma a kezdeti lendület után hamar csökkenni kezdett. Ennek legfőbb oka, hogy a 2 milliárd embert behálózó rendszernek nincsen valóságos alternatívája, sem az egyének, sem pedig a cégek és a közösségek számára. „Mind kapcsolattartás, mind szakmai szempontból számomra a Facebook megkerülhetetlen – ismerte el Larry Magid, a Forbes publicistája, aki bevallotta, hogy már nincs kiút számára a rendszerből. Egy rejtői szófordulattal élve: „Az ajtók könnyen nyíltak, de erősen záródtak.”

Olvasson tovább: