Kereső toggle

A Facebook és az árnyékprofilok

Mi lesz a digitális kartotékokkal?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mark Zuckerberg igyekszik mindent megtenni, hogy túllendítse a Facebookot története eddigi legnagyobb botrányán. A fő kérdés azonban nem az, hogy a globális techóriás meg tudja-e védeni az adatainkat, hanem az, hogy bízunk-e benne, hogy nem él vissza azzal a gigantikus mennyiségű információval, amelyet rólunk gyűjt.

Hogyan néznél ki, ha a másik nemhez tartoznál? Melyik ismerősöd szerelmes beléd titokban? Mit hoz neked a mikulás karácsonyra? – ilyen kérdésekre válaszolnak a 2014 óta sikerszériájukat élő „személyiségkutató” alkalmazások, amik a Facebook-felhasználók profiladataiból igyekeznek választ adni életük legnagyobb kérdéseire.

Ahogy régen a bulvárlapok horoszkópoldalairól, úgy ezekről is azt hisszük, „nincs ember a Földön, aki komolyan venné ezeket”. A valóság viszont az, hogy az elmúlt években több száz millióan bocsátották rendelkezésre nemcsak a saját, hanem akár ismerőseik személyes adatait is annak érdekében például, hogy megtudják, melyik filmsztárhoz hasonlítanak a leginkább.

Egy konkrét esetet említve: 2015-ben egy alkalmazás, ami felsorolta, milyen szavakat használsz leggyakrabban a Facebookon, közel 20 millió fiókhoz kapott széleskörű hozzáférést. A csavar ráadásul ott lép a történetbe, hogy a víruskvízeket gyártó fejlesztők nemcsak akkor férhetnek hozzá kontaktjaidhoz, személyes bejegyzéseidhez vagy akár messenger üzeneteidhez, amikor az érdeklődéstől gyötörve mielőbb meg akarod tudni, milyen „tojás lennél, ha tyúk szült volna”, hanem akkor is, amikor az ostoba választ már rég elfelejtve – természetesen tudatlanul – nyitva hagyod a hátsó kaput a külső adatvadászok számára. Ennek a rendszernek a következménye lett, hogy három hete a Facebook értéke alig egy nap alatt 25 milliárd dollárt zuhant, miután kiderült, hogy a Cambridge Analytica nevű angol elemzőcég több mint 87 millió felhasználó adatait vette igénybe célzott politikai hirdetések gyártásához.

Ez nemcsak egy konkrét adatelemző cég, hanem az egész rendszer kritikája – helyezte tágabb perspektívába a The Quint a botrányt, mivel az indiai fiatalok körében kiugróan népszerű portál szerint ezekre a kiskapukra egy komplett iparág épült: „Naponta ezrével kerülnek ki világszerte olyan interaktív játékok, kvízek és applikációk, amik ellopják vagy földolgozzák a személyes adatainkat. Például Indiában az okostelefon-piac robbanásszerűen növekszik, és az internet - hozzáférés ma már olcsóbb, mint egy zsák földimogyoró. Szóval nem meglepő, hogy ennyien játszanak ezekkel a játékokkal, és az aktív felhasználók körében ilyen gyorsan tudnak terjedni.” A Távol-Keleten taroló Facebook-alkalmazások kíméletlenül kihasználják a frissen csatlakozott felhasználók naivitását, és rövid idő alatt milliós hálózatot építenek ki a hozzájuk bekapcsolt profilokból, amit különböző gazdasági, vagy akár politikai célokra is felhasználhatnak: „Indiában van ma a legtöbb Facebook-felhasználó, akik mohón vetik rá magukat az online platformokra, amik persze mind hozzáférést kérnek a fiókjaikhoz.”

Annak ellenére, hogy Zuckerberg a botrányért próbálja a külső fejlesztőkre és finoman a figyelmetlen felhasználókra tolni a felelősséget, az információs kiskapuk lehetőségét 2007-ben tudatosan tették a közösségi háló részévé. Ekkor jelentették be ugyanis a Facebook Platformot, ami havi több tízmillió dollárért cserébe lehetővé tette a játékgyártók számára, hogy közvetlenül kapcsolódjanak a felhasználókhoz. A célzottan függőség kialakítására építő üzleti modellek, például amiben a virtuális búzádat napokon vagy heteken keresztül kellett termelned úgy, hogy közben napi szintű, folyamatos interakcióban legyél a játékkal, olyan mértékű bevételt generáltak, hogy 2011-ben a Facebook félmilliárd dollárnál is több jutalékot kapott a virtuális fegyverek, időgyorsítók és egyéb játékokban felhasználható bónuszok után.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: