Kereső toggle

Csepegtetett sámánizmus

Egy Fekete Párduc nyomában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Már átlépte a hétszázmillió dolláros bevételt a Marvel tizennyolcadik szuperhősfilmje, a Fekete Párduc. Ritkán fordul elő, hogy egy film ennyire kevés negatív kritikát kapjon. A Fekete Párducot a Rotten Tomatoes oldalon 97 százalékra értékelték. Az IMDb közönség- kritika-oldalon már valamivel kiegyensúlyozottabb a megítélése: a cikk írásakor a tízes skálán 7.9-en áll. Az alábbiakban nem arról kívánunk állást foglalni, hogy a film jó-e vagy rossz, milyen művészeti értéket, színészi alakításokat, operatőri és CGI-megoldásokat tartalmaz. E helyett a Fekete Párduc képregény, karakter és film okkultizmussal való kapcsolatára, illetve politikai üzenetére kívánunk rámutatni.

A Marvel-képregényekben 1966-ban tűnt fel először Fekete Párduc. Az első színesbőrű szuperhős a képzeletbeli afrikai állam, Wakanda királya és védelmezője. A mesében a külvilág elől elrejtett, kicsiny ország egy speciális, csak itt fellelhető anyagnak (vibránium) köszönheti azt, hogy a világ legfejlettebb technológiával rendelkező, szupergazdag államává vált. Az afrikai Eldorádóban ezzel egyidejűleg törzsi szabályok is érvényesülnek: a királyjelöltnek például közelharcban kell megvívnia a kihívójával. Emellett a királyságban a hagyományos afrikai mágiának is komoly szerep jut.

Ha győz, és az érdemei is méltóvá teszik erre, Wakanda soron következő vezetőjének egy sámánista szertartásnak kell alávetnie magát. Ennek során megitatnak vele egy főzetet, amely egy szív alakú varázsnövényből készül – a Marvel-mesevilág elbeszélése szerint ezt egykoron a párducisten adományozta Wakandának. A szertartás során az uralkodójelöltet élve eltemetik, hogy tudatmódosított állapotban kapcsolatba tudjon lépni a feketepárduc-istennel, illetve halott rokonainak szellemeivel.

A filmben háromszor is szerepel ez a szertartás, amelyben a hős vagy annak főellensége egy halott rokonával beszélgetve „világosodik meg” a saját sorsával kapcsolatban. Az ezoterikus világban jól ismert gyakorlat, amikor az élők halottakkal lépnek kapcsolatba, hogy a jövőjükkel kapcsolatban ismereteket szerezzenek (halottidézés).

A varázsitalt egy jelenetben Wakanda királynője arra is használja, hogy a súlyosan sérült Fekete Párducot meggyógyítsa vele. Mielőtt megitatja vele a főzetet, imádkozik a halott rokonaihoz, hogy hozzák vissza a fiát az életbe. Fekete Párducnak a kihívójával való megmérkőzés előtt egy másik varázsitalt is meg kell innia, amely megfosztja természetfeletti képességeitől.

Az afrikai spiritualizmus egy másik központi eleme olyan amulettek viselése, amelyek a hordozóját megvédik az ellenségeitől. A filmben a főhős egy olyan nyakláncot visel, amelyből egy golyóálló szuperruha képes „ránőni” a testére. A hivatalos Marvel Enciklopédia más érdekességeket is elárul erről a ruháról: ez nemcsak harci öltözet, de vallási köntös is egyben. A szuperhős ugyanis a Fekete Párduc-kultusz vezetője is, amelynek hívei Afrika – az egyiptomiak által is imádott – ősi isteneit tisztelik. Amikor a vibrániumot tartalmazó meteor becsapódott, a wakandaiak egy része iszonyatos szenvedések között „démonokká” alakult át, akikkel szemben később meg kellett védeni az országot.

A Marvel-képregényekből kiderül, hogy a Fekete Párduc egyik titulusa „Halottak Királya”. Ezt a nevet – és vele együtt az emberfeletti tudást, képességeket és erőt – a párducisten ruházta a szuperhősre. A Fekete Párduc egy ponton feleségül vesz egy Vihar nevű mutáns nőt. A fekete szuperhősnő egy többgenerációs afrikai boszorkánydinasztia leszármazottja, aki képes az időjárást és az atmoszférát kontrollálni. Ezzel együtt az X-Men csoport tagja is – ők a mesében olyan emberfeletti képességekkel rendelkező mutánsok, akik az emberek és mutánsok közötti békéért és egyenlőségért harcolnak. A mesében a szuperhősök házassága válással ér véget. A Marvel-univerzumban Fekete Párduc az illuminátusok tagja is – ez egy titkos társaság, amely a világ legokosabb szuperhőseiből áll, és akik a világ sorsának az alakulására vannak befolyással.

A filmben további spirituális elemek is vannak, például az egyik szereplő jógapozícióban vezet egy távirányított járművet, illetve néhány jelenetben rituális afrikai táncok és kántálás szerepel.

Ami a politikai üzenetet illeti… Eddig sem volt ritka, hogy a Marvel képregényhősei erőteljes politikai üzeneteket fogalmaznak meg. Ennek talán a leghíresebb példája, amikor a szuperhős Amerika Kapitány pofonvágja Adolf Hitlert egy képregény borítóján, amely egy évvel azelőtt jelent meg, hogy Amerika hadat üzent volna Németországnak.

Alex Abad-Santos, a Vox Magazin kritikusa szerint ugyanakkor a Fekete Párduc a filmstúdió „eddigi leginkább átpolitizált” alkotása.

A film világmagyarázata szerint a fekete ember azért van napjainkban is alárendelt, elnyomott állapotban, mert a nyugati civilizáció rabszolgasorba taszította (a filmben látható múzeumokban is a nyugati civilizáció által elrabolt javak találhatóak), a mesebeli afrikai szuperhatalom pedig nem osztja meg javait a „testvéreivel.” A pozitív hősök megoldási javaslata az, hogy a csúcstechnológia megosztásával segíteni kell a gettókban és szegénységben élő feketéken (utalás arra, hogy a fejlett nyugati országoknak erkölcsi kötelességük lenne megosztani az értékeiket a harmadik világgal). A negatív szereplők szerint a megoldás a technológia fegyverkezésre való felhasználása és a gyarmatosítók viszontgyarmatosítása.

A Fekete Párduc egy afroamerikaiakat célzó „politikai manipuláció” – állítja a színesbőrű (!) Armond White, a National Review című újság filmkritikusa. White szerint a film rájátszik arra a belső bizonytalanságra, amelyet a feketék éreznek a múltjukkal és társadalmi helyzetükkel kapcsolatban. „Még egy fehér srác, akit helyre kell hoznunk” – mondja az egyik fekete színésznő egy sérült fehér szereplővel kapcsolatban, akire később így szól rá: „A frászt hoztad rám, gyarmatosító!” A hiphop kultúrából már jól ismert, sérült fekete lélek köszön vissza ezekben a kiszólásokban, amelyeket fordított kontextusban – ha egy fehér mondaná egy feketére – minden bizonnyal rasszizmusnak bélyegeznének.

 Fekete Párduc erős afrikai tájszólással beszél angolul. Ahogyan erről a főhőst játszó Chadwick Boseman nyilatkozott: „Afrika gyarmatosításából az következne, hogy a kontinens vezetői Európában tanultak angolul. Azt szerettem volna, ha ezt egyáltalán nem sugalljuk – ez ugyanis szembe ment volna mindennel, amit Wakandával kapcsolatban szerettünk volna bemutatni… Ha a fejlődés úgy zajlott le benne, hogy azt a gyarmatosítás nem mérgezte meg, nem tartóztatta fel, nem zavarta meg, akkor Wakanda vezetője nem beszélhet európai kiejtéssel.”

Egy bizonyos: ezzel a filmmel a Disney-nek sikerült megnyernie sok fekete amerikai szívét – és pénztárcáját. A Bloomberg kimutatása szerint a Fekete Párduc a túlnyomóan színes bőrűek lakta városokban teljesített a legjobban. Memphisben és környékén az átlaghoz képest  80 százaléknál is több jegy kelt el a fekete szereplős mozira. Obama után, a Black Lives Matter (az afroamerikaiakkal való egyenlő bánásmódért küzdő) mozgalom idején, a politikai korrektség világában a Disney egy afrocentrikus mozival hódolt a korszellem előtt. A fekete keresztény hívők ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a fekete ember identitása nem azonos egy sztereotipizált, sámánista és animista afrikai identitással. A kulturális relativizmus, az illuzórikus antivalóság és egy, a fehéreket hibáztató áldozatmentalitás pedig nem tudja szolgálni a színes bőrű emberek tényleges felemelkedését.

Olvasson tovább: