Kereső toggle

Nincs idő sírni - Szociális ellátás nonprofit alapon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Itt kicsi a fluktuáció, mivel kevés lakónkat veszítjük el idő előtt, így sokat kell várni a bejutásra” – mondja Vízvári Csilla, az Irmák Nonprofit Kft. vezetője. A társaság civil fenntartóként elképesztő hatékonysággal működtet három, időseket és 18 év feletti, fogyatékkal élőket ellátó szociális intézményt.

Csobánkán járunk, a Pilis lábánál idilli természeti környezetben találjuk meg úti célunkat, a fogyatékkal élő felnőtteket foglalkoztató és ellátó szociális otthont. Az IRMÁK Nonprofit Kft. 2000-ben vett át fenntartásra három Pest megyei állami szociális intézményt: egy idősotthont Piliscsabán, illetve két fogyatékkal élőket ellátó intézményt Albertirsán és Csobánkán.

Ott jártunkkor a csobánkai intézmény a kitagolás lázában ég: az IRMÁK Nonprofit Kft. ugyanis nemrég nyert el egy EFOP-pályázatot, amelynek keretében 2018. december 31-ig megvalósítják a 125 fős nagyintézmény kitagolását tizenegy családi házba – úgynevezett közösségi vagy támogatott lakhatásba –, plusz egy szolgáltatási központba. „A lakóink egy szabadabb, családiasabb környezetben fognak élni, miközben továbbra is ugyanúgy megkapják az igényeiknek, szükségleteiknek megfelelő ellátást, mint eddig” – magyarázza Kuntz Nóra intézményvezető.

Az intézmény felnőtt korú, enyhe és közepes értelmi fogyatékos emberek ellátását és foglalkoztatását biztosítja, ami köznyelvre lefordítva azt jelenti, hogy ezek a személyek kisiskolások vagy óvodások értelmi szintjén megrekedt, örök gyerekek. Nem éppen tehetős családok leszármazottai, Kuntz Nóra elmondása szerint karácsony este a 125 lakójukból 72-en maradtak bent, azaz több mint a felüknek nincs olyan családja, amely elfogadná őket teljes értékű családtagként. A többség bentlakó, továbbá van olyan is, akit a családja csak napközben vagy hétfőtől péntekig hoz be.

Látogatásunkat őszinte kíváncsisággal és kedvességgel fogadják az ellátottak, közülük többen is szóba elegyednek velünk. „A médiából is hallani, hogy EU-s támogatásból a nagy intézmények felszámolása történik. Már várom is, több felkészítő képzésen részt vettem, a nagy kitagolás az érdekes lesz” – mondja a harmincegy éves Szilágyi Dániel. A mozgáskorlátozott fiatalember 2003 óta él a csobánkai otthonban, és már négy éve van menyasszonya.

„Mindig is intézetben éltem. Nincs időm a szüleim után sírni, mert akkor soha nem lesz belőlem felnőtt ember. Márpedig itt ez a cél” – magyarázza Dániel. Kérdésünkre, hogy nem lesz-e nagy feladat az önálló élet, azt válaszolja: fel lesznek erre készítve minden alapvető szempontból, s a képességeik szerint lesznek felmérve és beosztva. Szerinte nem lesz gond az önállóságba beletanulniuk, jóllehet a főzést elég nagy kihívásnak érzi, de ha szükséges, házhoz is hozzák nekik az ételt, egyébként pedig esetfelelősök segítik majd a mindennapi életüket. Elismeri: a heti 2000 forint zsebpénzével még tudatosabban kell majd gazdálkodnia, mint eddig.

„Egy ép embernek is nehéz a váltás, nekünk különösen, az elkövetkező egy év nagyon kemény munka lesz, ezzel tisztában vagyunk. De a változások azért vannak, hogy az ember fejlődjön. Nyilván segíteni fognak nekünk, de az, hogy ezt mi hogy éljük meg, az rajtunk is múlik. Az a legfontosabb dolog, hogy az ember ne másokra várjon, hogy mi lesz a sorsa, hanem tegyen meg minden tőle telhetőt magáért” – állapítja meg Dániel, aki egyben a lakók megválasztott képviselője is. Miként fogalmaz: a cél az, hogy a fogyatékossággal élők a lehető legkevesebb segítséggel tudjanak létezni. Nem akarják sajnáltatni magukat, hanem ugyanolyan feltételek között úgy szeretnének élni, mint bárki más. Szerinte ezért jó a támogatott lakhatás.

Nézze meg a cikkhez kapcsolódó videónkat!

Dánielt hallgatva az embernek az az érzése, mintha egy diplomás jogvédővel társalogna, holott a fiatalember nyolc általánost végzett el a Pető Intézetben. A továbbtanulás is a céljai között szerepel, a médiában szeretne dolgozni rádiósként. „Szeretnénk egy internetes rádiót indítani, s ebben számítunk Dánielre, aki rendkívül nyitott, értelmes ember, és nagyon jó zenei ízlése is van” – mondja mosolyogva egyik kísérőnk, Vízvári Csilla, az IRMÁK Nonprofit Kft. vezetője. Elképedésünket látva megjegyzi: harminc-negyven évvel ezelőtt még bevett szokás volt, hogy a kisebb tanulási zavarral küzdő gyerekeket is automatikusan enyhe értelmi fogyatékosoknak minősítették. Dániel pedig állami gondozott lévén különösen kiszolgáltatott volt, így egy pici magatartási zavar elég volt ahhoz, hogy speciális intézménybe küldjék.

„Vannak érdekes párhuzamok: egyik lakónkat Miklóst, aki jelenleg támogatott lakhatásban él, az édesanyja nyolcévesen adta be ebbe az intézménybe, mert nem tudták kezelni a tanulási zavarait. Egy kolléganőm pedig, aki a helyettesem volt sokáig, és most éppen babázik, szintén diszgráfiás volt. De az apja olyan erős érdekérvényesítő volt, hogy az iskola minden kezdeményezését, amivel a kislányt speciális iskolába akarták küldeni, visszaverte. Judit elvégezte az ELTE-n a szociálpolitika szakot, és az egyik legnagyobb tudású szakember a környezetemben. Az ő sorsa, ha a szülei nem állnak ki mellette, ugyanaz lett volna, mint Miklósé” – meséli az ügyvezető.

Miklóshoz hasonlóan az IRMÁK Nonprofit Kft. 62 ellátottja él különböző településeken, összesen hét házban támogatott lakhatásban, tekintve, hogy a közhasznú társaság már 2014-ben elindította az ellátottak kiköltöztetését 8-10 fős otthonokba. A vezetők érzékelhetően büszkék arra, hogy ezt saját forrásaikból tudták megvalósítani, és mivel feltett szándékuk volt a teljes létszám kiköltöztetése, nagy segítséget jelentett az uniós pályázat elnyerése.  Mivel nem most kezdik a kitagolást, így kisebb módszertani központtá is váltak e téren, például felkészítő, illetve fejlesztő tanfolyamokat tartanak különböző témákban a lakóik számára, és a dolgozóikat is továbbképzik. Terveik szerint Esztergomban létesítenének egy szolgáltatási központot, és Kesztölcön három telket vennének az önkormányzattól, hogy lakóikat szétszórtan lévő házakban, azaz integráltan elhelyezhessék, az egyéni képességeikhez mérten a legnagyobb önállóságot biztosítva nekik.

Az 50 fősnél nagyobb fogyatékos, pszichiátriai, illetve szenvedélybetegeket ellátó intézmények kitagolását a szociális törvény is előírja 2036-os határidővel. Ezzel együtt köztudott, hogy a fogyatékkal élőket – sok más kiszolgáltatott csoporthoz hasonlóan – nem minden településen fogadják szívesen, az együttélésre való felkészítésre tehát minden oldalon nagy szükség lenne.

Vízvári Csilla szerint nagyon sokféle reakció van, jóllehet, az egyének és az intézmények alapvető joga oda költözni, ahova jónak látják. „Szerencsére sokak számára természetes az, hogy olyan embereket, akik segítségre szorulnak, befogadnak. Nemrég szerveztünk egy lakossági fórumot a befogadásról azon a településen, ahol támogatott lakhatást tervezünk. Bemutatkoztunk, hogy kik vagyunk, mit csinálunk, beszéltünk a lakóinkról, próbáltuk azokat a téveszméket eloszlatni, ami az ott élőkben élt az értelmileg akadályozottak veszélyességéről. Voltak, akik ellenezték az odaköltözésünket, de mi szeretnénk őket meggyőzni, szeretnénk, ha eljönnének hozzánk, és megismernének minket” – magyarázza a vezetőnő. Nem egyszerű a helyzetük, elég csak beleolvasni a kesztölci önkormányzat jegyzőkönyvébe, amely az IRMÁK Nonprofit Kft-vel kötendő megállapodásról folytatott közmeghallgatást és vitát tartalmazza.

Nem könnyíti meg a feladatot az sem, hogy a 125 lakó kitagolása tizenegy különálló házba a fenntartási költségeket is jelentősen megnöveli, ugyanakkor a pályázati támogatás csak az infrastruktúra létrehozására és a dolgozók továbbképzésére fordítható. Kuntz Nóráék számításai szerint eleve 40 százalékkal kell növelniük a dolgozóik számát, és jelentősen megnövekednek a rezsiköltségek is, miközben rájuk mint nagyfogyasztókra nem vonatkozik a rezsicsökkentés sem. „Ennek a rendszernek a fenntartása úgy lenne megvalósítható, ha a különböző típusú szolgáltatásokat külön-külön normatívákkal tudná megtámogatni az állam” – fogalmaz Kuntz Nóra.

A kitagolás miatt megugró költségeknek azonban egyelőre nyoma sincs a központi költségvetésben. Vízári Csilla elmondása szerint eddig is óriási bizonytalanságot jelentett minden évben a szociális büdzsé alakulása, aminek az értéke hosszú évek óta nem változik érdemben. Úgy tűnik, az intézményi gazdálkodásuk fenntartásában eddig is kulcsfontosságú volt, hogy itt nem szociális, hanem gazdasági szakemberek töltik be a vezető posztokat. Vízvári Csilla vendéglátóipari főiskolai végzettséggel, Kuntz Nóra pedig humán menedzsment, valamint pszichológia szakos végzettséggel rendelkezik. Mindketten gyerekkoruk óta a segítő szakmákat tekintik szívügyüknek, aminek következtében sokat dolgoztak egyéb civil szervezeteknek is.

Amikor Vízvári Csilla nonprofit cége átvette a három pest megyei szociális intézményt, első lépésben centralizálták a pénzügyi és gazdasági folyamatokat, miközben az intézmények szakmai vezetését – némi gazdasági önállóság mellett – teljesen az intézményvezetőkre bízták. A központosítás kis hatókörben hatékonynak bizonyult.

Az intézmények működését az állami normatív támogatásból, a lakók térítési díjából és a saját bevételeikből fedezik. „Mi egy foglalkoztató intézmény vagyunk. Ez azt jelenti, hogy minden lakónk számára – amennyiben foglalkoztatható, és erről szakvélemény születik – megszervezzük a jogszabályi háttérrel rendelkező foglalkoztatást. Az intézményben lakók jövedelme képezi a térítési díj alapját, és minél magasabb valakinek a jövedelme, annál magasabb összegű térítési díjat is fizet” – mutat rá Vízvári Csilla a rendszer egyik alappillérére, a foglalkoztatásra, ami által a társadalom ép tagjaihoz hasonló normális életvitelt igyekeznek mindenki számára biztosítani, a képességének megfelelő feltételekkel.

A lakóik dolgoznak külső munkahelyeken is vagy az intézmény külső megrendelői számára – jellemzően nagy monotonitást igénylő bérmunkában. Sokan intézményen belüli tevékenységeket végeznek, például takarítást, konyhai munkát, vagy az önellátásra létrehozott majorságban dolgoznak, gondozzák a baromfiudvart vagy kertészkednek.

„Éveken keresztül az volt a stratégiánk, hogy amikor nehéz finanszírozási kérdések jöttek, mindig létrejött egy új szolgáltatás, a meglévő infrastruktúrára és a kollegák meglévő képesítésére alapozva, ami plusz bevételt generált” – meséli az intézményvezető, miközben körbevezet a lovardán és a karámokon, ahol 34 lovat tartanak – a felét bértartásban – sport, hobbi és terápialovaglás céljából. A lovarda a bent lakók, a gyerekek és családok kedvelt közösségi helye. Emellett Balatonszárszón egy kempinget is működtetnek, ahol az intézménylakók minden évben ingyen nyaralhatnak egy hetet, egyébként pedig ifjúsági táboroknak adják bérbe. „Rengeteg szolgáltatást nyújtunk piaci alapon is, és ez ad egy olyan plusz bevételt, amiből működni tudunk” – summáz Kuntz Nóra, utalva arra, hogy 2000 óta nemcsak a folyamatos működést biztosították, hanem fejlődtek is, és növelték az ellátottjaik körét. Az elmúlt két évtized megerősítette őket abban, hogy szakmai elkötelezettséggel és hatékony menedzserszemlélettel az intézmények működése fenntarthatóbbá, a légkörük pedig emberközelibbé tehető.

Olvasson tovább: