Kereső toggle

„Már nem azt mondja, amikor hazamegy, hogy nyakon szúrlak”

Bogdán László és Orsós Zsuzsa a cigány macsókról és a nőkérdésről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Felállva tapsolt 74 ország képviselője, amikor Bogdán László, Cserdi polgármestere áprilisban az ENSZ New York-i székházában felszólalt a cigány nők hátrányos helyzete miatt, illetve azért, ahogy a „cigány macsóférfi-kultúrában” a nőket kezelik. Amerikai lapok elismerően írtak a beszédéről, itthoni férfitársai viszont nem tüntették ki az akcióért, mi több, nem roma oldalról le is rasszistázták. A téma kapcsán közös beszélgetésre invitáltuk Bogdán Lászlót és dr. Orsós Zsuzsa egészségügyi prevencióval foglalkozó biológust, rákkutatót – mindketten mély- szegénységből jöttek, s a maguk módján jelentős erőfeszítéseket tesznek a cigányság felemelkedéséért.

– Miért fontos nektek a cigány nők melletti kiállás?

Bogdán László: – Mert a cigány nők nem fognak jogvédő szervezeteket alakítani, vagy elmenni a rendőrségre bejelenteni, hogy a férjük péppé verte vagy megerőszakolta őket. És ez nem kulturális kérdés, mert az nem kultúra, hogy harminc évesen nagymama legyél, vagy tizennégy évesen a harmadik gyereket várd. Ez őrültség, amit mi, cigány férfiak máig elvárunk a nőktől. Én cigánytelepen nőttem fel, és jó ideje járom az országot – iskolákat éppúgy, mint a börtönöket. Több ezer cigány férfivel beszéltem már, és azt látom, hogy mindegyik egyformán gondolkodik először magáról, azután a nőkről. 

Orsós Zsuzsa: – A nők szerepe rendkívül fontos mind a cigány, mind a nem cigány családok életében, ezért oda kell rájuk figyelni. A háttérben rajtuk áll minden: hogy mi kerül az asztalra, hogy megy-e a gyerek az iskolába.

– Varga Erika, a Romani Design vezetője szerint a cigányok korai házassága még mindig jobb, mint a nem romák tinédzserkorban elkezdett sűrű partnerváltogató életmódja. A cigányok legalább összeházasodnak az első partnerükkel.

B.L.: – Hogyan lehet ezt ehhez hasonlítani és helyesnek mondani? Nálunk Cserdiben a lányok továbbtanulnak a középiskolában, és nem idegen tőlük az önmegtartóztatás. Már 17 középiskolás fiatal van a faluban, közülük négy lány rendőrtanuló.

O. Zs.: – Én rendkívül fontosnak tartom a szexuális felvilágosítást, hogy megelőzzük a nem kívánt terhességeket és a korai házasságokat. Hogy ne gyerekek vállaljanak gyereket, hanem inkább a tanulást tegyék az első helyre. Arra törekszem, hogy minél több roma nővel beszélgessek erről: idősebbekkel és fiatalokkal egyaránt, mert a hagyományos cigány családokban ilyen témákról nem szokás beszélni. Ugyanígy hangsúlyozni szoktam például a szűrések fontosságát is, ami szintén egy feltétele annak, hogy a romák katasztrofális egészségi állapota javuljon.

– A cigány nők melletti kiállásodért liberális oldalról rasszistának is bélyegeztek téged, László, mondván: a roma férfiakat teszed bűnbakká az olyan össztársadalmi jelenségekért, mint a nőverés.

BL.: – Engem már az Amnesty International is rasszistának bélyegzett a köcsögmentesítő program miatt.

(A bűnmegelőzési program keretében a polgármester elvitte a cserdi cigány fiatalokat börtönlátogatásra. A 440 lelkes baranyai faluban, amelynek közel 80 százaléka cigány, 2006 óta sikerült felszámolnia a munkanélküliséget és a bűnözést – a szerk.) De az egészséges önkritika nem rasszizmus. Nem az a fő baj, hogy budapesti értelmiségiek osztják az észt romakérdésben, hanem az, hogy a politikai korrektségre hivatkozva nem viselnek el más véleményt.

– Azt mondják, hogy egyedi jelenség a cserdi csoda, ami a te személyed köré épül.

B.L.: – Most úgy alakult az életem, hogy hónapok óta keveset tudok itt lenni a faluban, és jól látható, hogy nélkülem is működik minden. Mi valamit itt fel tudunk mutatni négyszázan, amin azután az értelmiség okoskodhat, hogy másolható-e. Már 25 emberünknek sikerült elhelyezkednie a közeli piacon, és egy év alatt 17 autó lett a faluban – előtte 2 volt –, de nem ám jogosítványok nélkül! A közmunkásaink száma 5 éve 96 volt, ma 15. Nincs már éhezés, nincs bűnözés, az emberek dolgoznak, a gyerekeik iskolába járnak, és rászorulókból adakozókká váltunk: a terményeinkből tavaly 17 tonnát osztottunk szét más településeken. De a cserdiek között is természetes, hogy egymást segítik az emberek. Ott tartunk, hogy csak akkor kerülünk mínuszba, ha a közöst valaki ellopja, de ezt senki se meri itt megtenni. Sokat járunk börtönökbe, foglalkozunk az elítéltekkel is, hogy ne kerüljenek vissza oda. Érdekel az valakit, hogy negyven nőtől kaptam levelet, hogy a férje szebben beszél vele, amióta bent voltam a balassagyarmati börtönben, és beszéltem vele? Nem azt mondja, amikor hazamegy, hogy nyakon szúrlak.

– A nőverés mennyire cigány specifikum?

O.Zs.: – A nőverés nyilvánvalóan nem cigány specifikum, a magyar társadalom értelmiségi rétegeiben éppúgy előfordul, mint nálunk. Fontosnak tartom a problémáról való beszélgetést, és azt, hogy ezt a beszélgetést egy férfi kezdeményezte a férfiakkal, különösen értékelem. Gondolkodjunk el, mit csinálunk a párunkkal, és mit csinálunk abban a létben, ami nem nyilvános. Én konzervatív családban nőttem fel, ahol a férfi felel elsődlegesen a családért és az ő szava lesz a döntő. Ez rendben is van, de egyetlen nőt sem lehet megalázni. Édesapám sajnos nem vetette meg az italt, és olyankor az egész család félt tőle. Édesanyám nem érdemelte meg azokat a pofonokat.

B.L.: – Én azt láttam magam körül, hogy a ’80-as évekig a cigány férfiak meg tudtak felelni a tradicionális elvárásoknak, el tudták tartani a családot, és valamivel jobb volt a légkör otthon. Ez a tisztességes generáció már kiöregedett, és a szegénység, munkanélküliség nagyon hátravetette az utánuk jövő cigányokat. Megkezdődött a bunkóság felemelkedése, és ezzel szembe kell menni. A nem cigány férfiakról nem az én dolgom véleményt mondani. A nők semmibe vétele persze nem cigány specifikum, de a cigány pasik durvábban merik csinálni, mert zárt közösség, és azt hiszik, hogy nem jön ki az udvarról a homok.

– Állítólag a korai házasságkötések esetén gyakoribb a válás.

O.Zs.: – Nem gondolnám. Egy cigány nő általában hűséges a férjéhez, még ha rossz is a sorsa mellette. Az pedig, hogy elváljon, végképp nem jellemző: aki elvette a szüzességét, az lesz a férje és kész. A tapasztalat azt mutatja, hogy férfiként sajnos könnyű ezzel a helyzettel visszaélni.

– Érdekes, a nem romáknál a válások többségét a nők kezdeményezik, és minden második házasság felbomlik.

O.Zs.: – A romáknál legfeljebb a férfiak mennek el, de inkább jellemző, hogy kettős életet élnek, olykor a feleségük tudtával.

B.L.: – A nem cigányok közül is sokan élnek így.

O.Zs.: – A válás a romák között inkább az értelmiségieknél jellemző, hiszen ők ezt anyagilag is könnyebben megléphetik, de igazából náluk sem gyakori.

– A cigány nők tanulása, munkába állása mennyiben változtathat a rossz beidegződéseken?

O.Zs.: – Én azt tapasztaltam meg, hogy ha egy roma lány tanul, az a férfiakból is tiszteletet tud kiváltani: ha emberileg megmarad olyannak, amilyen volt, akkor a többiek büszkék rá, hogy közülük való. Igen, ez lehet példaértékű, ami reményt ad a többieknek, és pozitívan hat az emberi kapcsolatokra is. Az iskolázatlanságból fakadó kiszolgáltatottság ugyanis meghatározza, determinálja az asszonyok sorsát.

B.L.: – A Facebook-oldalunkon összeállítottunk egy listát olyan cigány nőkből, akiknek sikeres az életútjuk, és egy újabb listán is gondolkodom hétköznapi hősökkel. A nőknek és férfiaknak egyaránt az iskolapad a megoldás: ma már 300 cigány egyetemista van az országban, közülük 14 orvostanhallgató. Cserdiben 5-en tanulnak villanyszerelőnek. Most munkaerőhiány van, és ha mi cigány szakmunkásként bekerülhetünk a magyar háztartásokba, akkor már valamit elértünk. Azt mondják, hogy a közmunka nem sokat javít rajtunk – igazuk van. De az, aki elpöcköli a cigarettacsikket, majd elvárja, hogy fölszedjék a közmunkások, az milyen értéket képviselő embercsoport? Az a nagy probléma, hogy mindig minket akarnak beküldeni valami integrációs ajtón, de a 9 millió magyart senki nem akarja igazítani senkihez. Ma a cigányság az EFOP, TÁMOP és mindenféle rövidített pályázatnak a hivatkozási alapja. Így megy el a pénz, így lehet minket Excellel, Worddel leigázni, miközben az elmúlt tíz évben sem történt előrelépés cigányügyben.

O.Zs.: – Én eleve nem értem ezt az integrációs problémát, hiszen ebben az országban születtem, ezt a nyelvet beszélem, itt jártam iskolába, itt élek, és itt akarom, hogy eltemessenek. Mégis mi vagyok akkor, ha nem magyar?   

– Cserdi az együttélés modelljeként szerintetek másolható?

B.L.: – Persze, nincs ebben semmi csoda: ha jóindulatúan bánsz az emberekkel, akkor megbíznak benned, és együtt fognak működni veled. Nálunk elég őszinte légkör van a faluban, sok mindent megbeszélünk egymással, itt nem is nagyon tud titok maradni semmi. Ha a tágabb közösség képes normálisan megoldani a vitákat, az a magánéletükre is hat. Itt nem jellemző a nőverés. Volt már, hogy menedéket adtam egy asszonynak és a gyerekeknek, amikor a férj tél közepén kidobta őket, de elég hamar sikerült rendeznünk a helyzetet.

– A cigány férfiak melléd álltak nőkérdésben?

BL.: – Á, csak többen utálnak, mint eddig. De bele kell állni az iszapba, mert ha nem állunk ki egymásért, akkor végünk van. Nemrég volt Tatárszentgyörgy 8. évfordulója, amikor egy ötéves kisgyereknek kilőtték a mellkasát, és hányan voltak az utcán? Az internetadó miatt százezrek tüntettek, ez a világ szégyene. A cigány vezetők között is egyedül Kolompár Orbán volt az, aki a romagyilkosságok miatt az utcára vonult. Őt likvidálták, mert tolvajnak tartják, de melyik vezetőnk nem az? És hová tűnt az értelmiség felelőssége?

O.Zs.: – Ez a munka azokra maradt, akik valamitől nagyon elszántak arra, hogy megpróbáljanak tenni valamit azokért, akik évtizedek óta kilátástalan helyzetben vannak, és senkit nem érdekelnek – még a saját vezetőiket sem.

B.L.: – Igen, a magyar társadalom erre van berendezkedve: nincs ránk fogadókészség, leginkább arra vágyik mindenki, hogy bárcsak eltűnnénk innen. Problémának számítunk, nem feladatnak. Pedig ha nem számolnak velünk természetes módon, akkor előbb-utóbb olyan sokan leszünk, hogy robbanás lesz – ezt hívom én cigány-plutóniumnak. 20 éve erről beszélek, hogy meg kell tanulnunk egymással szót érteni, és ebben mindenkinek megvan az egyéni felelőssége.

– Mitől javulhatna ez az állóhelyzet?

B.L.: – Most mondjam azt, hogy a migránskérdés jót tett nekünk? Két éve megmondtam, hogy a migránskérdés azért lesz jó a cigányságnak, mert egy bázispontot javítani fog a megítélésén, és így is lett: ma már nem minket utál a legjobban mindenki.

(Közreműködött: Jankovics Tímea)

 

„Ehhez nincs jogunk”

„A „cigány macsóférfi” szemléletünkkel ártunk legtöbbet a cigány nőknek és ezzel saját magunknak is. Javaslom, hogy gondoljuk újra a szerepünket (…) A cigány nők a korai férjhez menetelükkel elveszítik a lehetőséget arra, hogy a siker és a tudás élményét átéljék. Természetesen ennek nincsen kulturális alapja, a szegénységben tapasztalható mindez. Nem kell, nem szabad 14 évesen férjhez adni lányainkat, hogy 16-18 évesen több gyerekkel, 30 éves korban már nagymamaként, 40 évesen mentálisan tönkrement emberként éljen. Ha a hűség témakörét megvizsgáljuk, gyakran tapasztaljuk azt, hogy a pasik saját magukra vonatkozóan megengedőek a félrelépés tekintetében, de ha azt a nő tenné… Minden férfinek vannak az életében fontos nők, az édesanyja, lánya, lánytestvére, és mégis a párja sokszor… Megnézhetnénk, hogy szavaink súlyának barázdái mit alkotnak mások lelkében, legalább úgy, mint mikor fizikai fájdalmak futnak a testünkön. Azt gondolom, egyikhez sincs jogunk. Nem minősíteni, ítélkezni és általánosítani akarok a macsó férfivilággal szemben, de végre be kell látnunk, hogy mennyit ártunk a társadalomnak. (…) Nagyon sok nő példa arra, hogy tudásá-val és tehetségével elért az életében sikert, hírnevet.”  (Részlet Bogdán László Facebook-bejegyzéséből)

Olvasson tovább: