Kereső toggle

Világraszóló visszatérés

Zidane játékosként és edzőként is a csúcsra ért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Akit egy picit is érdekel a labdarúgás, az talán már mind tudja, hogy a Bajnokok Ligája 1992–93-as elindulása óta nem volt példa rá, hogy egy csapat meg tudja védeni címét. Zinédine Zidane lett az első vezetőedző, akinek ez sikerült csapatával (korábban, amíg a legrangosabb európai kupát BEK-nek nevezték, ez többször is előfordult). Pedig a francia edző alig másfél éve ül a blancók kispadján. Tavaly, szezon közben váltotta Rafael Benítezt, és rögtön megnyerték a BL-t. Idén pedig a duplázás mellett – öt év szünet után – begyűjtötték a spanyol bajnoki címet is.

A mozi helyett is gyakorolt

Zizou tízévesen kezdett focizni Marseille városában, ahová az 1954-ben kirobbant algériai háború elől menekültek szülei. Ő maga már Franciaországban született, a család öt gyermeke közül utolsóként. Édesapja raktárosként és éjjeliőrként kereste a rávalót, édesanyja a gyerekekkel volt otthon. Zidane középső neve Yazid, szűk családi körben a mai napig így hívják. Tehetsége nagyon hamar megmutatkozott, ugyanakkor tinédzserkori edzői szerint óriási szorgalommal is párosult. Míg csapattársai egy-egy szabad délutánon moziba vagy vásárolni mentek, Zidane ottmaradt a pályán, és a lövéseket gyakorolta. „Egy olyan fiú volt, aki sok tehetséggel együtt nőtt fel akkor, de azt hiszem, ami nagyon erős volt benne, az az, hogy sokkal többet dolgozott, mint mások, hogy sikeres legyen”– mondta róla később Jean Fernandez, aki a Cannes-i futballcsapatban edzette a fiatal Zinédine-t.

Sikerek a válogatottban…

Zidane még nem volt 17 éves, amikor debütált a francia első osztályban, 20 évesen pedig leigazolta a Bordeaux együttese, amelyet 1996-ban az UEFA-kupa döntőjéig vezetett Christophe Dugarryval és Bixente Lizarazuval, barátaival, akikkel a híres „bordeaux-i háromszöget” alkották. Miután alulmaradtak a Bayern Münchennel szemben, a csapatot „szétkapkodták”, Zidane pedig az olasz Juventushoz került. A francia válogatottban két évvel korábban bemutatkozhatott már, nem is akárhogy. Csereként állt be a csehek ellen, és két góljával mentették döntetlenre a meccset. 1996-ban az Európa-bajnokságon is felvehette a címeres mezt, de az elődöntőben tizenegyesesekkel kikaptak a csehektől.

…kudarcok a csapatban

Miközben a kékeknél (Les Bleus – a válogatott „hivatalos” beceneve) egyre nagyobb szerep hárult rá, klubszinten elkerülték a sikerek. 1997 és 1998 – két újabb elbukott döntő, ezúttal a Bajnokok Ligájában, előbb a Dortmunddal, majd a Real Madriddal szemben. 1998 azonban fordulópontot is jelentett Zidane életében. A francia válogatottat hazai pályán világbajnoki döntőbe vezette, majd ott a brazilok ellen élete egyik nagy meccsét játszotta, a 3–0-s győzelemből két góllal vette ki a részét. Cesare Maldini ekkor azt nyilatkozta róla, hogy öt játékosát odaadná érte az olasz válogatottból. Két évvel később a franciák az Európa-bajnokságot is megnyerték, korábban erre sem volt példa, hogy egy csapat vb-t és Eb-t nyerjen egymás után. A torna legjobb játékosának szintén Zidane-t választották, a francia L’Équipe magazin pedig egyenesen a 20. század második legjobb játékosának nevezte Zizout.

A Barcelonának szurkolt

A francia középpályás 2001 nyarán világrekordot jelentő összegért igazolt a Real Madridba, pedig talán kevesen tudják róla, hogy ha korábban választania kellett volna a fővárosiak és a Barcelona között, utóbbi lett volna a befutó. „Fiatalabb koromban Olaszországban a Juventusnak, Spanyolországban pedig a Barcelonának szurkoltam”– nyilatkozta. A Real Madriddal aztán 2002-ben elnyerte a hőn áhított Bajnokok Ligája-trófeát is, a döntőben feledhetetlen gólt lőtt a Bayer Leverkusen kapujába.

Két fejes

Zidane 2006-ban, a világbajnokság előtt jelentette be, hogy a torna végén végleg szögre akasztja a stoplist. Egészen az olaszok elleni döntő legvégéig úgy tűnt, hogy elképesztő karrierjét ezzel a szerepléssel foglalhatja keretbe, hiszen már a 7. percben eredményes volt büntetőből, ám a hosszabbítás 110. percében egy szóváltást követően lefejelte Marco Materazzit. Zidane azonnal piros lapot kapott, és bár pontosan azóta sem tudni, mi váltotta ki a sportszerűtlen megmozdulást, annyi biztosnak tűnik, hogy az olasz védő Zinédine nővérére, vagy édesanyjára tett megjegyzést. Zidane-nak egyébként nem ez volt az első eset a pályafutása során, amikor lefejelt egy másik játékost, 2000-ben az Aranylabda talán legfőbb várományosa volt, amikor egy Bajnokok Ligája-mérkőzés 29. percében lefejelte a Hamburg játékosát, Jochen Kientzet, amiért azonnal piros lapot kapott. Bár az esztendő végén a FIFA Év Játékosa díjat megkapta, az Aranylabda Figóhoz vándorolt.

Edzői sikerek 44 évesen

Zidane 2013-ban, Carlo Ancelotti mellett kezdte el az edzősködést a Real Madridnál, majd a tartalékcsapatot irányította másfél szezonon keresztül. Amikor 2016. január 4-én Rafael Benítezt menesztették a Real Madrid kispadjáról, Zidane átvette az első számú csapat irányítását, és azóta sikert sikerre halmoz. Első évében a Bajnokok Ligáján kívül megnyerte az UEFA-szuperkupát és a klubvilágbajnokságot is, második évében pedig a bajnokságot is behúzták a BL-győzelem mellé. Egészen elképesztő statisztikák is társulnak a címek mellé: 87 mérkőzésen 66 győzelem, 14 döntetlen és mindössze 7 vereség. Zidane 44 évesen a hatodik ember lett a Real Madridnál, aki játékosként és edzőként is bajnoki címet ünnepelhetett a klubbal, ráadásul az ő irányítása alatt fordult elő először a klub történelmében, hogy a szezon mindegyik meccsén betaláljanak az ellenfél kapujába. Talán nem véletlenül mondta róla már tavaly Florentino Pérez, hogy „Zidane és a Real Madrid kapcsolata 15 évvel ezelőtt kezdődött, és lehet, hogy örök életre szól”. A madridi csapat elnöke szerint Zidane szimbolizálja a Real Madrid értékeit, a tiszteletet, az alázatosságot és a tehetséget.

Olvasson tovább: