Kereső toggle

Szabadságjog lett a kukkolás?

Mosdóháború AmerIkában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A mellékhelyiségek váltak napjaink emberi jogi küzdelmeinek fő színhelyévé. Bár az amerikai Legfelsőbb Bíróság tavalyi döntésének sokak csak szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak, mára egyértelművé vált, hogy a homo-, transz- és egyéb szexualitások ilyen szintű legitimációja a hétköznapi életet is átformálta és formálja továbbra is az Egyesült Államokban.

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság (LB) tavaly nyári döntése értelmében az Egyesült Államok minden tagállamában kötelező összeadni az azonos nemű párokat, valamint elismerni a másutt kötött melegházasságokat. A melegjogi aktivizmus eddigi legjelentősebb sikerének sokan csak pozitív következményeket tulajdonítottak, de már az utána következő hónapokban nyilvánvalóvá vált, hogy a nemi identitás szabad megválasztása rendszeresen ütközik a vallásszabadsággal a társadalom különböző szféráiban, legyen szó bár üzletről vagy közigazgatásról.

Antonin Scalia, az idén februárban váratlanul elhunyt konzervatív főbíró ellenvéleményt csatolt az LB döntéséhez. Ebben így figyelmeztetett: „Egy megválasztatlan, kilencfős testület dönt alkotmányos kérdésekben… Egy olyan alapjogot fedeztek fel, amelyet a törvény születése pillanatában élő összes, és az azóta élt majdnem összes ember figyelmen kívül hagyott. A gőgöt néha beképzelt felfuvalkodottságként definiálják, és a felfuvalkodottság, mint tudjuk, a bukás előtt jár.”

Franklin Graham, a neves evangélista, Billy Graham fia már közvetlenül a döntés után figyelmeztetett, hogy „vihar jön”. „A meleg- és leszbikuslobbi nem fog leállni, hanem el akarja majd venni a szabadságunkat” – mondta Graham annak kapcsán, hogy egyelőre alkotmányos védelem alatt áll a homoszexuális életmód egyházi kritizálása, de ez nem biztos, hogy így is marad. Az Afroamerikai Pásztorok Szövetségének elnöke, Williams Owens azt mondta: „Barack Obama a fekete közösség szégyene”, miután az elnök a melegmozgalmat a polgárjogi mozgalomhoz hasonlította.

Állami zsarolás

Grahamnek igaza lett, és a vihar eljött. Úgy tűnik, hogy az amerikai keresztény mozgalom csak mostanában kezd felocsúdni, miután a szövetségi kormány több fronton is támadást intézett a klasszikus házasságot védelmezőkkel szemben. Május elején az Igazságügyi Minisztérium és Észak-Karolina kölcsönösen beperelték egymást az állam mosdóhasználati törvénye miatt, mely éles megosztottságot hozott létre mind az amerikai, mind a nemzetközi közvéleményben.

Az észak-karolinai szabályozás ugyanis kötelezővé tette mindenki számára, hogy a születési nemének megfelelő mosdót használja. A döntés támogatói a józan észre, valamint a WC-k „átlagos” felhasználóira, míg ellenzői az érintett, unortodox nemi identitással rendelkező személyek érzelmeire és emberi jogaira hivatkoznak. A minisztérium a törvény miatt azzal vádolja az államot, hogy nemi alapon diszkriminálja a dolgozókat. Loretta Lynch legfelsőbb ügyész egy sajtókonferencián úgy indokolta a döntésüket, hogy „államilag támogatott diszkriminációt léptettek életbe a transznemű emberekkel szemben”.

Ezzel szemben a kormányzó, Patrick L. McCrory és csapata keresetében megfogalmazta, hogy „a minisztérium álláspontja alaptalan és kirívó túlkapás, amely egyoldalúan újraírja a régen megalapozott szövetségi emberi jogi törvényeket, oly módon, amely teljes egészében ellentétes a Kongresszus szándékával, és figyelmen kívül hagyja évtizedek bírósági döntéseit”. A minisztérium ötnapos ultimátumot adott Észak-Karolinának, hogy jelezze, törvénybe akarja-e iktatni a javaslatot. És hogy McCrory kormányzónak legyen elég motivációja a gondolkozásra, ha úgy dönt, hogy kitart szándéka mellett, 4,5 milliárd dollár szövetségi oktatási támogatás sorsát tették kérdésessé. Azaz az állami egyetemeknek szánt juttatásokról mondanak le, ha úgy döntenek, hogy ne használhassák férfiak a női mosdót.

Ezzel párhuzamosan Mississippi kormányzója, Phil Bryant élesen kritizálta az Amerikai Szabadságjogok Uniója nevű liberális jogvédő szervezetet, miután az pert indított, hogy megakadályozza annak a törvénynek az életbe lépését, amely lehetővé teszi, hogy vallási okokból ne szolgáljanak ki homoszexuális embereket. A törvényjavaslat a Legfelsőbb Bíróság tavaly nyári határozatára válaszul született. Bryant most arra panaszkodott, hogy a szervezet visszaél a szövetségi igazságszolgáltatással, hogy keresztülnyomja liberális programját.

Roy Moore alabamai főbíró, akit korábban eltávolítottak már egyszer tisztségéből, miután nem volt hajlandó eltávolítani a Tízparancsolatot a bíróság épületéből, most újra a kirúgással néz szembe. Moore ugyanis az LB döntése ellenére azt az utasítást küldte el végrendeleti ügyekben eljáró bíróknak, hogy egy melegházasságot tiltó alabamai rendelet továbbra is érvényes. Az őt beperlő igazságügyi vizsgálóbizottság szerint Moore főbíró felháborítóan semmibe vette a minden államban elismert alkotmányos jogot, és ezáltal etikai vétséget követett el.

Ezek csak a legutóbbi fejleményei annak a közel egy éve tartó ámokfutásnak, melyet olyan epizódok tesznek emlékezetessé, mint a börtönbe zárt közalkalmazott, Kim Davis története, aki nem állított ki házasságkötési engedélyt melegpárok részére, vagy éppen a cukrász Aaron Klein, aki nem sütött tortát egy házasuló azonos nemű párnak, és ezért 137 ezer dollár (38 millió forint) bírságot kellett fizetnie. Legutóbb New York befolyásos polgármestere, Bill de Blasio szólította fel városa polgárait, hogy az általa diszkriminatívnak tartott Chick-fil-A gyorsétteremnek van ugyan joga egy új éttermet nyitni a városban, de lehetőleg ne vásároljanak ott az emberek. San Francisco polgármestere megtiltotta, hogy a városi alkalmazottak Észak-Karolinába utazzanak.

Az NBA azzal fenyegetett, hogy a kosárlabdaliga egyik fő eseményét, az All Star Game-et nem az államban fogják megtartani. Olyan gigavállalatok is kiálltak a törvényjavaslat ellen, mint az American Airlines légitársaság, a Disney vagy a PayPal.

Felperzselt föld

A vitában mindkét oldal nagyobb fordulatszámra kapcsolt. A Harvard egyik neves jogászprofesszora, Mark Tushnet egy blogposztban fejtette ki, hogyan használhatják ki liberálisok azt a helyzetet, hogy a korábban konzervatív jogászok által dominált bírósági rendszer talán minden szintjén többségbe kerültek a liberális felfogású bírók. Az írás élesen kikel a védekező pozícióból kiinduló liberális felfogással szemben, melyben egy hatpontos javaslatcsomagot tálal, hogyan lehetne kihasználni azt a helyzetet, hogy mára a fellebbviteli bíróságokban többségbe kerültek a demokrata elnökök által kinevezettek.

„A kulturális háború véget ért, ők vesztettek, mi nyertünk – írja Tushnet. – A konzervatívok ott hibáztak, hogy a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, de vesztettek. Soha nem fogadtak el melegjogokat cserébe a vallásszabadság védelméért, hanem csak most, hogy az előbbi csatát elvesztették, kezdtek el az utóbbival foglalkozni. A liberálisok számára most az a kérdés, miként kezeljék a veszteseket. És történelmileg a keményvonalas bánásmód bizonyult hatásosabbnak, ez történt 1945 után is. Tehát nem éri meg kibékíteni őket, sokkal jobb a keményvonalas politika. A kulturális háború során néha ésszerű lehetett a békülékeny hangnem, hiszen ez hozzájárulhatott a további győzelmekhez, míg egy keményvonalas álláspont a másik oldalt is merevvé tette volna. Ám a háborúnak már vége, győztünk.”

A keresztény világ önvédelmi reakciói sem maradtak el. Michael L. Brown rádiós műsorvezető, lévén maga is észak-karolinai lakos, már régóta figyelmezteti a keresztényeket, milyen következménnyel jár a melegjogi aktivizmus térnyerése. Brown felszólította a keresztényeket, hogy ne hajoljanak meg a fenyegetések előtt. „Éveken át figyelmeztettem, hogy a rejtőzködésből előbújt aktivisták most bennünket akarnak oda bedugni, és nem nyugszanak, amíg nem zárják ránk az ajtót. Itt az ideje, hogy azt mondjuk: ez nem történhet meg, inkább börtönbe megyünk, minthogy feladjuk a meggyőződésünket. Az Igazságügyi Minisztérium világossá tette, hogy hadat üzen az LMBT közösség védelme nevében mindenki másnak. Figyeljetek, álljatok a résre, konzervatív amerikaiak és hívők! A minisztérium nemsokára már téged támadhat.”

Franklin Graham annak kapcsán, hogy Barack Obama nemzeti emlékhellyé kívánja nyilvánítani a homoszexuális lázadásról elhíresült New York-i Stonewall Innt, azt írta: reméli, hogy az elnök meggondolja magát a bűnnek állított emlékművel kapcsolatban, hiszen „az igazság felmagasztalja a nemzeteket, a bűn pedig gyalázatára van a népeknek”.

Nem ér a nemem

Miért akarja egy férfi a női mosdót használni? Mit jelent, hogy valaki nő létére férfinek tartja magát? Kelet-Európában ezek a kérdések idegenül csengenek, viszont ez jelenti az alapját az összes, cikkünkben tárgyalt vitának. Az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok, és ennek nyomán sok más, az amerikai mintát követő nyugati nemzet hivatalos antropológiai, és ezzel együtt szociológiai felfogása mélyrehatóan megváltozott. A korábbi, a férfi és nő házassági kapcsolatán kívül minden mást elutasító erkölcsi felfogástól merőben idegen az ember személyiségének modern értelmezése. Simone de Beauvoir francia egzisztencialista filozófus, feminista írónő sokat idézett gondolata szerint „az ember nem nőnek születik, hanem azzá válik”.
A modern gender-elméletben a biológiai és pszichológiai nemiség elválik, egymástól függetlenek, azaz a nemi identitást elszakítja az ember kromoszómái által meghatározott biológiai nemtől. Ez azt jelenti, hogy aki az egyik biológiai nem fizikai jellegzetességeivel rendelkezik, ez nem ad támpontot arra nézve, hogy milyen arányban rendelkezik a hagyományosan férfiasnak vagy nőiesnek tartott lelki alkattal, illetve arra nézve sem, hogy milyen a szexuális érdeklődése.
A téma köré felépülő új tudományág, a  gender studies (nemi identitással kapcsolatos tanulmányok) elszakadt a férfiként kinéző és viselkedő férfiak, és a nőként kinéző és viselkedő nők világától, és ezáltal egy rendkívül komplex tudomány jött létre, hiszen ezen alapgondolat negligálása az élet minden területére hatással van. Ugyancsak ennek nyomán jött létre a nemi identitásoknak egy komplett rendszere, melyben – bár e témában megjelennek kevésbé liberális és szélsőségesebben liberális nézőpontok – nem lehet meghatározni az egy személyiségben lakozó nemi identitások számát és jellegét (sőt, ezek változhatnak is időben).Az elmélet hívei szerint tehát mindenkinek joga van olyan neműként viselkedni, ahogyan ő határozza meg magát, hiszen a külseje nem ad támpontot arra nézve, ki is ő belül. És ha mégis rákényszerítenek egy ilyen vaskalapos értelmezést, az által sérül a személyisége, melyet még azon az áron is el kell kerülni, hogy másokat zavarnak az ebből származó életidegen helyzetek.

Olvasson tovább: