Kereső toggle

Európa, jobbra át?

Nyerésben a kontinens konszolidálódó radikális pártjai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Nem nehéz elképzelni, hogy egy-két éven belül a régi politikai elitet leváltják a radikálisok” – nyilatkozta a The Wall Street Journalnak Orbán Viktor az Európát érintő migrációs válság kapcsán. A miniszterelnök nem túlzott: kontinensszerte „nyerésben vannak” a radikális jobboldali pártok, amelyek azonban – elsősorban nyugaton és északon – jellemzően már nem a hagyományos rasszista-antiszemita ideológiát képviselik, sokkal inkább a migrációs kérdést és az iszlamizációt tűzték zászlójukra – különböző vérmérséklettel. Összeállításunkban a teljesség igénye nélkül országonként tekintjük át az európai szélsőjobboldali/radikális pártok politikai helyzetét.

Franciaország

Miközben hagyományos értelemben egyre kevésbé nevezhető szélsőjobboldali pártnak, a Nemzeti Front mind népszerűbb Franciaországban. A szigorú bevándorláspolitikát, a biztonsági kérdéseket, az iszlámellenességet és az EU-szkepticizmust előtérbe helyező Marine Le Pen elfordult apja antiszemita örökségétől (augusztusban végleg kizárták a pártból Jean-Marie Le Pent, aki új szervezetet alapított), és komoly elnökesélyesnek számít a 2017-ben esedékes választáson. Egy szeptemberi közvélemény-kutatás szerint a jelenlegi elnökre, François Hollande-ra a franciák 19 százaléka szavazna, amivel a választás második fordulójába be sem jutna. A köztársaságiak jelöltje – akár Nicolas Sarkozy, akár Alain Juppé indulna – 25 százalékot kapna, a pálmát pedig Marine Le Pen vinné: Sarkozy indulása esetén a szavazatok 27 százalékát kapná, Juppé esetén pedig 29 százalékát.

Az elemzők szerint Le Pen sikerrel használja ki a menekültválságot arra, hogy választóbázisa „kikristályosodjon”. Nem véletlen, hogy nyilvános állásfoglalásaiban olyanokat mond, hogy „a bevándorlás nem esély, hanem teher”, illetve „nem tudunk többé befogadni senkit”, és „meg kell védenünk a francia népet”. A vallási szélsőségeket sem kíméli: „térdre fogom kényszeríteni a radikális iszlámot”, jelentette ki, és követeli

a szélsőséges mecsetek azonnali bezárását, valamint azoknak a bevándorlóknak a kitoloncolását, akik az iszlamizmushoz való kötődéseik miatt nyilvántartásba kerültek. A francia politika erős asszonyával ráadásul a franciák 34 százaléka egyetért, amikor a migránskérdésről van szó – derül ki egy másik felmérésből.

Németország

Németországban a Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) képviseli a „hagyományos” náci irányvonalat. Az ötezer fős párt a Bundestagba még sohasem kerül be, sőt többször be akarták tiltani, ám 2014-ben egyszázalékos eredményük is elég volt ahhoz, hogy egy képviselőt delegáljanak az Európai Parlamentbe. Céljuk a „rendszerfelszámolás”, amelynek érdekében szorosan együttműködnek más, pártoktól független szélsőjobboldali szervezetekkel, amelyekből egyébként 225-öt tartanak számon Németországban. Köreikben új témaként jelent meg a globalizáció- és háborúellenesség, valamint az állat- és környezetvédelem. De pártalapon is működnek további szélsőséges tömörülések, mint például a félezer tagot számláló Die Rechte (A Jobbak) vagy a Pro Köln a Pro NRW és a Pro Deutschland egyesületek, amelyek a rasszista alapú iszlámellenességet képviselik.

Új mozgalomként jelent meg ugyanakkor a Pegida (Hazafias Európaiak a Nyugat Iszlamizálódása Ellen), amely 2014 őszén, egy drezdai muzulmán tüntetés kapcsán szerveződött a Facebookon. Bár az alapítók között voltak olyanok, akik a bevándorlókkal szembeni rasszista megnyilvánulásaikról voltak ismertek, maga a mozgalom elkötelezett abban, hogy nem adnak teret a neonáciknak, és magukat hazafiként igyekeznek kommunikálni. A „Németország iszlamizációja” és a „terrorista, iszlamista erők” által „utcáinkon folytatott hitháború” ellen küzdő Pegidának jelenleg mintegy 167 ezer kedvelője van a Facebookon, a drezdai polgármesteri választáson pedig 10 százalékot szereztek, miközben 2-3 százalékra tartották őket. Egy kutatás szerint az átlag Pegida-támogató a szászországi középosztályhoz tartozik, jól képzett, középkorú férfi, vallástalan, és valamivel az átlag feletti jövedelemmel rendelkezik. A megkérdezettek kétharmada nem kötődik egyik párthoz sem.

Egyre közelebb áll a Pegidához az Alternatíva Németországnak (AfD), amelyet 2013-ban értelmiségiek (közgazdászok, tudósok, újságírók, stb.) alapítottak, és tavaly 7 százalékos eredménnyel hét helyet szereztek az Európai Parlamentben. A kezdetben az eurózóna válságára koncentráló (a nemzeti valutát visszakövetelő), EU-kritikus „professzorok pártján” belül felerősödtek az iszlamizáció veszélyére rámutató hangok, és többek között ez vezetett nyáron a párt szakadásához. Ennek ellenére a kutatások szerint 5 százalékos a támogatottságuk és bizonyos országrészekben növekedést könyvelhettek el.  A menekülthullám kapcsán a határellenőrzés visszaállítását szorgalmazzák, 48 órás eljárási határidővel bírálnák el a bevándorlók menekültkérelmét, és csak azokat fogadnák be, akik valóban üldözöttek.

Svájc

Németországgal ellentétben Svájcban nem elégszenek meg az elvi politikai elszigeteléssel a szélsőjobb esetében, hanem megfelelő helyzetben akár erőszak is alkalmazható olyan csoportokkal szemben, amelyeknek tevékenysége ellentétes a svájci alkotmánnyal. A Svájcban jelenleg működő szélsőjobboldali párt, a Nemzeti Orientációjú Svájciak Pártja (PNOS) 2000-ben alakult, és egyáltalán nem rendelkezik társadalmi támogatottsággal, nem képviselteti magát a parlamentben sem. A svájciak ugyanakkor európai mércével mérve a középút, vagy a liberális-balos irány helyett konzervatív jobboldaliként tekintenek a külföldiekre. Egy szinte már idegengyűlölőnek minősíthető plakátkampány például választási győzelemhez segítette a konzervatív Svájci Néppártot (SVP) 2007-ben. A plakátokon a külföldiek fekete bárányként jelentek meg a fehér svájci bárányok között, és arra szólítottak fel, hogy a törvény ellen vétő külföldieket minél hamarabb utasítsák ki az országból. A legnagyobb parlamenti pártnak számító Svájci Néppárt most is azt szorgalmazza, hogy ne legyen aktív mentőakció a Földközi-tenger térségében, akik mégis bejutnak a kontinensre, azokat toloncolják vissza Észak-Afrikába – és ott alakítsanak ki számukra táborokat.

Ausztria

Politikai értelemben az Osztrák Szabadságpártnak (FPÖ) rendkívül sokat hozott a menekültválság. A két hete tartott felső-ausztriai tartományi választáson a szélsőjobboldali párt 30 százalékos eredménnyel – megduplázva öt évvel ezelőtti támogatottságát – a második helyen végzett az Osztrák Néppárt mögött. Szakértők szerint a néppárti-szociáldemokrata kormány hibái, a gazdasági bizonytalanság is a szabadságpártiaknak kedvezett, de az igazi „adu ászuk” a menekültkérdés volt. A „Biztonságos határ, biztonságos otthon” szlogennel kampányoló párt vezetője, Heinz-Christian Strache egyenesen Orbán Viktort állította példaként az osztrák kormány elé, mint aki „megvédte a népét a törvénysértő bevándorlók tömegeitől”. Az FPÖ számára a siker jó előjel lehet a hétvégi bécsi tartományi választások előtt. Felemelkedését a párt egyébként Heinz-Christian Strache elnöknek is köszönheti, akit személyes karizmája miatt Jörg Haiderhez hasonlítanak, akinek szintén a menekültkérdéssel sikerült az ezredfordulóra kormányzati pozícióig emelni pártját. A két időszak között azonban lényegi különbség, hogy a Hitlert példának tekintő, Szaddám Huszeinnel parolázó Haider után a párt szakított az antiszemita, Izrael-ellenes politikával, olyannyira hogy Strache határozottan Izrael-barát politikát folytat, és hangsúlyozza a zsidó állam jogát ahhoz, hogy megvédje magát az iszlám terrorral szemben. 

Nagy-Britannia

A neofasiszta Brit Nemzeti Párt (BNP) céljai között szerepel a sorkatonaság és a halálbüntetés visszaállítása, és politikájuk része az iszlámellenesség. A brit közéletben bizonyos pozíciók törvényileg elérhetetlenek a BNP tagjai számára. 2010-es választási kudarcuk után népszerűségük erősen csökkent, 2015-ben összesen 8 jelöltet állítottak, és kevesebb mint 2000 szavazatot kaptak. A BNP az illegális bevándorlókat deportálná, a menekültek előtt pedig lezárná a határokat. A legális bevándorlókat megtűrnék, de jelentős összegekkel támogatnák hazájukba való visszatérésüket. Az izraeli-palesztin konfliktusban támogatják „Izrael jogát ahhoz, hogy zsidó legyen”, összhangban azzal a joggal, hogy Nagy-Britannia brit maradjon. Ugyanakkor a kétállami megoldást tartják egyetlen igazságos megoldásnak, 2013-ban pedig Izraelt „agresszív katonai hatalomnak” minősítették.

A jobboldali populista pártként jellemzett UKIP (Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja) fő mondandója az euroszkepticizmus, az EU-ból való kilépés. Hevesen ellenzi a politikai uniót és a nemzeti szuverenitás csökkentését. Önmeghatározása szerint a párt a polgári nacionalizmus képviselője, nyíltan elutasítja az etnikai alapú nacionalizmust, minden etnikum és vallás tiszteletére hívja fel követőit. Hangsúlyozottan bevándorlásellenesek, az iszlamizációval szemben hangsúlyt helyeznek a brit értékek megerősítésére.

A UKIP 23 képviselőjével az Európai Parlament legnagyobb brit pártja, Nigel Farage pártelnök pedig az EP egyik legmarkánsabb politikusa. Népszerűségük sokat erősödött 2012–2013-ban, számos helyi tory aktivista és képviselő átigazolt hozzájuk. A 2013-as helyi választásokon nagyon jó eredményt értek el, 147 képviselővel számos önkormányzatban meg tudták vetni a lábukat. A párt népszerűsége ebben az időszakban 16-18 százalék volt, amivel megelőzték a liberálisokat. A brit választási rendszernek köszönhetően azonban – amelyben csak egyéni képviselők mérettetik meg magukat, és nem lehet országos listára szavazni –, annak ellenére, hogy a párt stabilan a harmadik politikai erő, 2015-ben mindössze egy helyet nyertek az alsóházban. Támogatóik az összes brit pártnál jellemzőbben a munkásosztály tagjai, elsősorban idősebb, alacsony képzettséggel rendelkező fehér férfi szavazók.

Hollandia

Geert Wilders tevékenysége nyomán a szélsőségesen nacionalista Szabadságpárt (PVV) folyamatosan jelen van a holland politikai palettán. Wilders 2004-ben lépett ki a Szabadság és Demokrácia Néppártból (VVD), mert nem értett egyet azzal, hogy Törökországgal tárgyalást kezdeményezzenek az uniós tagságról. A 2006-os választásokon már akkora támogatottsággal rendelkezett, hogy saját jogon jutott be a parlamentbe 5,9 százalékkal, 2010-ben pedig már 15,5 százalék támogatta a Szabadságpárt parlamentbe jutását. Ebben a ciklusban a kereszténydemokraták mellett részt vett a kormányzásban is.  Jelenleg négy képviselővel rendelkezik az Európai Parlamentben. Wilders pártja nagyon erősen iszlámellenes, ellenzi Hollandia uniós tagságát is, jelentősen szigorítaná a bevándorlást, ami viszont nem csak a más kontinensről érkezőkre vonatkozik. A párt nemrégiben internetes kampányt indított azért, hogy a lakosságot megkérdezze, vajon hány ember veszítette el a munkáját kelet-közép európai bevándorlók miatt, akiket gazdasági okokból ugyancsak kiutasítana az országból. Egyik legnagyobb vihart kavart akciója a 2008-ban elkészített iszlámellenes propagandafilm, a Fitna, amelyben a narrátor a Koránból olvas fel részeket, és ezalatt újsághírekből és híradós hírekből kivágott véres képek futnak, amelyek iszlámhívők által gyűlöletből elkövetett bűncselekményekről szólnak. Wilders a filmet arra szánta, hogy „felrázzon az iszlamizáció lopakodó zsarnokságával szemben.”

Olaszország

Bár a tavalyi EP-választásokon a korábbi 10 százalékos eredményükről 6 százalékra estek vissza, a nyári helyhatósági választásokon megerősödött az ország északi tartományainak autonómiájáért küzdő Északi Liga. A párt szintén a bevándorlási válság nyomán „jött fel”, Venetóban 40 százalékos eredménnyel a tartományi vezetést is megszerezték, de a többi négy, választásokat rendező északi tartományban is 10 és 20 százalék közötti eredményeket értek el. Kikelnek ugyan a bevándorlók és a muszlimok ellen, de nem nevezhetők fasisztának – bár vannak radikális megnyilvánulásaik. Matteo Salvini, a párt elnöke például nyomorult féregnek nevezte Matteo Renzi olasz kormányfőt, miután az különbséget tett a bevándorlókat befogadó „emberek” és az őket elutasító „bestiák” között. Mint mondta: pártja támogatja a háború elől menekülők befogadását, de személy szerint inkább a hozzá kulturálisan közelebb álló keresztényeket fogadná be, mint a muzulmánokat, továbbá kitoloncolná Olaszországból mindazokat, akik nem háborús országból érkeztek.

Roberto Maroni az észak-nyugati Lombardia tartományi elnöke, az Északi Liga politikusa pedig kijelentette: megvonja a tartomány anyagi támogatását azoktól a lombardiai önkormányzatoktól, amelyek további bevándorlókat fogadnak be a náluk működő befogadási központokba. Eddig ugyanis – magyarázta – a tartomány az Olaszországba érkező illegális bevándorlók 19 százalékát fogadta be és az utóbbi öt évben 160 millió eurót költött az illegális bevándorlók egészségügyi ellátására. Szerinte a migráció egyetlen megoldása az, ha Olaszország megakadályozza az illegális bevándorlókkal teli hajók érkezését az olasz partokra. Az Északi Ligát vezető Matteo Salvini pedig kilátásba helyezte, hogy pártja zöldinges aktivistái készek körbezárni az észak-olasz befogadási központokat, hogy ne tudjanak több bevándorlót ezekben elhelyezni. Salvini még a bevándorlók befogadása mellett kampányoló olasz katolikus püspöki karral is szembeszállt, mondván: „aki védelmébe veszi az illegális bevándorlást, amely tönkreteszi Olaszországot, vagy nem érti a helyzetet, vagy keres rajta”. Hozzátette: ha a Vatikán annyira szívén viseli a migránsok sorsát, akkor fogadja be őket.

Belgium

A menekültválság adhat esélyt a belgiumi radikálisoknak is: a Flamand Érdek a tavalyi választásokon 6 százalékos eredményt ért el, ám egy friss közvélemény-kutatás szerint jelenleg csaknem 10 százalékon állnak. A párt fő célja egy különálló flamand köztársaság létrehozása. A migrációval kapcsolatos programjuk szerint mindazokat a bevándorlókat hazaszállítanák, akik elutasítják, tagadják vagy harcolnak a flamand kultúrával szemben. A megvédendő értékek közé sorolják a szólásszabadságot és a férfiak és nők közötti egyenlőséget. Megfogalmazásuk szerint egy hidzsábot viselő nő „gyakorlatilag aláírta a szerződést” ahhoz, hogy visszatelepítsék származási országába. A párt tavasszal kampányt is indított: felhívták a muzulmánokat arra, hogy aki közülük nem érzi magát otthon Belgiumban, vagy bevezetné a saría törvénykezést, az térjen vissza eredeti hazájába. A „jelentkezők” repülőjegyet nyerhettek egy általuk szabadon megválasztott muzulmán országba. A párt eközben hangsúlyozottan Izrael-barát, nem véletlen, hogy az antwerpeni zsidó közösségből számos támogatójuk akad.

Svédország

Egy augusztusi közvélemény-kutatás szerint a Svéd Demokraták az ország legnépszerűbb pártja, amelyet a választók egynegyede támogatna egy mostani választás esetén. A neonáci gyökerekkel rendelkező párt a francia Nemzeti Front és az Osztrák Szabadságpárt mintájára jelentős fordulatot hajtott végre: elfordult a rasszista, neonáci ideológiától, így ma már csak a bevándorlás-ellenes jelzővel illethetik. A váltás bejött: 2010-ben 5,7 százalékos eredménnyel 20 képviselőjük ülhetett be a svéd törvényhozásba. Elsősorban a fiatal és a főáramú politikai pártokban csalódott szavazók között népszerűek. Elutasítják a multikulturalizmust, és a különböző etnikumhoz tartozó bevándorlókat csak akkor fogadnák be, ha azok kulturálisan asszimilálódnak a többségi társadalomhoz. „Már zajlik az országaink iszlamizálása, és a bevándorlás mindent megváltoztat a társadalomban. Az utcaképtől a boltokon át a bíróságainkig mindent. Ha ezt a folyamatot nem tudjuk megállítani, engedjük belülről elfoglalni Európát, és végül mi válunk idegenekké. Már most vannak olyan övezetek, amelyekben a bevándorlók diktálnak. Nagyon bízom abban, hogy minden kelet-európai ország kitart, és nem engedi a nyugati liberálisoknak, hogy exportálják azt a csődöt, amit itt nálunk létrehoztak” – nyilatkozta a Heteknek korábban Kent Ekeroth, a párt külügyi igazgatója.

Olvasson tovább: