Kereső toggle

A család mindenek felett

Bezárkózott és elszigetelt magyarok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szűk kapcsolatrendszerrel rendelkeznek a magyarok, a szoros baráti, rokoni kötődések száma átlagosan 2,4 – hozta ki nemrég Társadalmi tükör című kutatás, amely a magyar társadalom társas és munkaerőpiaci integráltságát vizsgálta. Szakértők szerint a magyarokat hagyományosan erős zárkózottság és családcentrikusság jellemzi, ami bizonyos szempontból pozitív, másrészről viszont a társadalmi elszigeteltséget és apátiát tükrözi.

A rokoni, baráti kapcsolatok számát tekintve a legelőnyösebb helyzetben a tanulók és a vállalkozók vannak, akik a megkérdezetteknek csak kis részét, 6-6 százalékát tették ki, és jellemzően fővárosiak voltak, legalábbis a Tárki és az MTA TTK Társadalmi tükör című kutatásában. Általánosságban véve elmondható, hogy az egyének kapcsolatrendszerét, különösen a családon kívüli kötődéseket továbbra is erősen meghatározza az életkor, a végzettség, a jövedelmi helyzet és a lakóhely típusa egyaránt.
Azok, akik a legtöbb erős kapcsolattal rendelkeznek, átlagosan három kapcsolatról számoltak be, de az nem derült ki, hogy ezek rokoni vagy baráti kötelékek-e. Vélhetően leginkább családi kötelékekről beszélhetünk, és csak elvétve barátiakról, mivel még hazai egyetemista kutatások is – például a Debreceni Egyetem Campus kutatása – azt mutatta ki, hogy a mai huszonévesek rendkívül erősen kötődnek a családjukhoz. Még ebben, az ifjúság elitjének nevezhető rétegben is erős magányosodás, bezárkózás, gyenge társadalmi aktivitás a jellemző; a hallgatók életében csökkent a közösségi aktivitás hagyományos színtereinek jelentősége (kocsma, koncert, sport vagy kulturális szféra).
A legkülönbözőbb hazai kutatások (Tárki, MTA Szociológiai Intézet, SE Magatartástudományi Intézet) húsz év óta azt mutatják ki, hogy nagyon alacsony a magyar társadalomban a bizalom mértéke mind egymás iránt, mind a politikai intézmények iránt. A többség szerint a normaszegés a norma, mert csak így lehet érvényesülni, és nem lehet bízni senkiben. Az emberek harmadának nincs barátja, a többség jellemzően visszahúzódik a családjába, vagy pedig egyedül él – a KSH legutóbbi 2011-es népszámlálása szerint a magyar háztartások harmada egyszemélyes, és jelentősen nőtt a 40 év alatti egyedülállók száma.
A magyar társadalom eleve nem barátkozós típus, aminek Tóth Olga szerint megvannak a maga történelmi gyökerei is. Miként azt a családszociológus korábban lapunknak kifejtette, a mai napig erősen élnek a jellegzetesen paraszti társadalom hagyományai, s részben ennek köszönhető, hogy a családon kívüli kapcsolatokkal szemben erős gyanakvás él a magyarokban. A fiataloknak többnyire még akadnak barátaik, de attól fogva, hogy megházasodnak, vagy tartós kapcsolatuk, netán gyermekeik lesznek, onnantól a családon kívüli kapcsolatrendszerük elhal, és a felek elkezdik erősen fogni egymást. Nem mellesleg a környezetük is rossz szemmel nézi, hogy ha már családjuk van, akkor minek járnak el máshova, miért nem ülnek otthon. Kimutatható, hogy 30 éves kor felé közeledve a barátok száma radikálisan csökken, s a szociológus szerint a magyar embereknek mindig is kevesebb barátjuk volt, mint nyugati kortársaiknak.
Tóth Olga több tanulmányban is rávilágított arra, hogy annak a fajta erős családközpontúságnak, ami rajtunk kívül például Dél-Olaszországban is jellemző, alapvető jellegzetessége, hogy az emberek a családjukon kívül nem bíznak senkiben, ezért rendkívüli módon ragaszkodnak a rokonaikhoz. Nincsenek barátaik, nem érdekli őket a politika, nem hisznek abban, hogy befolyásolhatnák a körülményeiket. Ez a fajta családcentrikusság, amit a szakemberek familizmusnak neveztek el, társadalmi szinten egy erős atomizáltságot és individuális értékrendet eredményez.
Tóth szerint a familizmus társadalmi szinten általában ott erősödik fel, ahol gyenge a civil társadalom, s ahol az állami központosításnak régi hagyományai vannak.
A leggyakrabban hivatkozott példák Dél-Olaszországon kívül Kína és a posztkommunista országok. Utóbbiakban, így hazánkban is a 20. századi diktatúrák jellegzetessége volt a társadalmi aktivitás korlátozása, az emberek családba való visszahúzódása, amit a hatalom nyíltan vagy burkoltan támogatott, többek között amiatt is, mert a családos emberek mindig is megfélemlíthetőbbek és kontrollálhatóbbak voltak, mint az egyedülállók. Ezt az egyént a társadalomtól elszeparáló, és a családba visszaszorító szemléletmódot hívják familizmusnak.  
A szociológus szerint a rendszerváltozást, majd az ezredfordulót követően a vagyoni különbségek és a politikai nézeteltérések fölerősödése a meglévő baráti, sőt családi kapcsolatokat is erősen kikezdte, az új kapcsolatok kialakítását pedig rendkívüli módon behatárolta. A kóros bizalmatlanság légkörében eleve nem jellemzőek a családon kívüli, szerteágazó jó ismeretségek, amiknek viszont igen jótékony hatása lenne mind az egyének, mind a családok életére – figyelmeztetett Tóth Olga.
A magyar társadalom egészére egy nagyfokú zárkózottság és bizalmatlanság jellemző, s ha tapasztalható is ezen belül némi különbözőség, az meglehetősen determináltnak tűnik. A Tárki és az MTA TTK fentebb idézett kutatása megerősítette, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek továbbörökítésében meghatározó szerepe van az apa iskolai végzettségének. Leginkább ezen múlik ugyanis a megkérdezettek végzettsége, jövedelme, kapcsolati hálója, társadalmi és munkaerőpiaci beilleszkedése.
A felsőfokú végzettségűek legnagyobb arányban fővárosi vagy nagyvárosi értelmiségi család leszármazottai. A diplomások az átlagosnál kiterjedtebb kapcsolatrendszerrel és magasabb jövedelemmel (átlag 190 ezer forint) rendelkeznek, ami kétszer akkora, mint az általános iskolai végzettségűeké, és közel 40 százalékkal több, mint az érettségizetteké.
A kapcsolathiány leginkább a munkanélkülieket, valamint a – jellegzetesen falun, illetve kisvárosban élő – közmunkásokat sújtja. Társadalmi elszigeteltségük a kutatók szerint jól tükrözi a közfoglalkoztatás zsákutcás és hűbéries jellegét, az alacsony kitörési esélyeket. A vidék – különösen az észak-magyarországi, észak-alföldi és a dél-dunántúli, tehát romák által sűrűbben lakott régiók – lecsúszásával, elszegényedésével egyre jobban meggyengül a kistelepüléseken a közösségi szolidaritás, ami korábban helyettesíteni tudta a nagyvárosiak számára sokkal könnyebben elérhető szociális ellátásokat.
A szubjektív társadalmi kirekesztettség vizsgálata alapján a lakosság tizede érzi magát kifejezetten kitaszítottnak, majdnem ötöde (18 százalék) elveszettnek és közel nyolcada (13 százalék) értéktelennek. A megkérdezetteket zavarta a méltánylás, elismerés hiánya, hogy környezetük nem értékeli azt, amit csinálnak, illetve nem érzik magukat a társadalom fontos tagjának. A kirekesztettség érzése legerősebben az alacsony iskolai végzettségűeket, az 50 év felettieket, a munkanélkülieket és a közmunkásokat, valamint a kistelepülésen élőket sújtja.

USA: család helyett internet

A világháló begyűrűzésével a gyermekek egyre kevesebb időt töltenek személyesen a barátaikkal és a családtagjaikkal – ezt erősítette meg a Dél-kaliforniai Egyetem Digitális Jövő Központja 12 éven át tartó kutatása, amelyet 1926 személy bevonásával készítettek el. Az internettel rendelkező háztartásokban a családtagok közti kommunikáció jelentősen megritkult. A kutatás idejének első felében a családtagok hetente átlagosan 26 órát töltöttek együtt, ez a szám azonban 2010-re 18 órára csökkent. A vizsgálat vezetője, Michael Gilbert szerint ennek az az oka, hogy a családtagok inkább az online közösségeikben töltik az idejüket – ráadásul az ezekben részt vevők fele szerint ezek a kapcsolatok ugyanolyan értékesek, mint a való életben élő szeretteikkel való személyes kapcsolatok. Így az internetes közösségi élet lassan átveszi a személyes családi kapcsolatok helyét.
Ezzel együtt Amerikában egyre kiterjedtebb az az internetellenes mozgalom, amelyben akadémikusok is szót emelnek az egyre jobban elharapódzó internetes közösségi létforma ellen. William Kist professzor az ohiói Kent State Egyetemről például a 42 éves Simone Back halálát hozta fel elrettentő esetként, aki karácsonykor kiposztolta öngyilkossági szándékát a Facebook-on, de 1085 „barátja” közül egy sem hívott számára segítséget, helyette különféle sértegetéseket jegyeztek be az oldalára. (Forrás: betegszoba.hu)

Olvasson tovább: