Kereső toggle

Az Olümposzról a pincébe

A DSK-botrány, ahogy az exfeleség látta

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Ami velem történt, klasszikus dolog a párkapcsolatokban. A (megcsalt) partner értesül utoljára a bajról, a barátaid sem sietnek tájékoztatni, hogy párod hűtlen hozzád. Persze kétségtelen: én magam sem akartam tudni, nem akartam észre-venni, nem akartam kideríteni, mi az igazság, mert bíztam Dominique-ban, mert egy pár voltunk, egy családot alkottunk.”

Háromévi hallgatás után először szólt nyilvánosan Anne Sinclair arról, hogy ő maga miként élte meg azt a példátlan szex- és politikai botrányt, amelynek főszereplője férje, DSK, azaz Dominique Strauss-Kahn, a New York-i székhelyű Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, a francia baloldal legesélyesebbnek tartott potenciális elnökjelöltje volt. Arról, hogy mit érzett, amikor megtudta: férjét egy szállodai szobalány feljelentése alapján New Yorkban nemi erőszak vádjával letartóztatták. Laurent Delahousse-nak, a France 2 francia közszolgálati csatorna szerkesztő-riporterének sikerült az, ami addig senkinek: Egy nap, egy sors című műsorában neki nyilatkozott kolléganője.

Máig vitatott, mi történt DSK és a szobalány között a New York-i Sofitelben 2011. május 14-én, a politikus szállodai lakosztályában. A Guineából bevándorolt, jelenleg harminchárom éves nő azt állította, hogy a politikus orális szexre kényszerítette, DSK szerint viszont a szobalány egyetértésével történt az aktus. Anne Sinclair pedig megerősítette: a maga részéről soha nem adott hitelt a szobalány vádjának, biztos abban, hogy nem volt szó erőszakról. Ami persze a feleség szempontjából így is dráma, a közismert tévésztár számára pedig szinte elviselhetetlen szerep volt – ötmillió francia, minden ötödik tévénéző követte szavait.

Anne Sinclair az 1970-es években sztárriporterként, a 7-ből 7 és a politikusokat saját otthonukban faggató Kérdések otthon műsorvezetőjeként vált híressé, s mint ilyen, népszerűbb  volt, mint maga DSK. A franciákat nem csak az foglalkoztatta, hogy mi mindenen ment keresztül a politikus férj, legalább annyira, ha nem jobban érdekelte őket az, hogyan élte meg mindezt az ő szép, okos és elegáns felesége. Sokan hitelesnek, őszintének, megrendítőnek tartották „vallomását”, mások nem, és szemére vetették, hogy egyetlen jó szava sem volt Nafissatou Diallo, a szobalány,  illetve férje szexuális kalandjainak többi kárvallottja számára. Interjúja azonban mindenképpen eddig ismeretlen szemszögből világította meg az ügyet. A világ azt tudhatta meg, hogyan látta vagy hogyan kívánja láttatni a megcsalt, becsapott, de a legnehezebb időszakban férje mellett bátran kiálló asszony a történetet. 

2011. május 14-én este Anne Sinclair barátaival vacsorázott Párizsban, amikor a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatójának ügyvédje telefonált az óceán túlsó partjáról, hogy tájékoztassa a hihetetlennek tűnő letartóztatásról. „Férjem az Olümposz csúcsáról zuhant a mélybe, és egy pincebörtönben találta magát, mint egy rémálomban” – idézte fel akkori érzését az asszony. Az Olümposz, a görög istenek hegycsúcsa DSK magas tisztségére és nagy reményeire utalt, bár az IMF-vezér felesége saját szavai szerint már annak sem örült, hogy férje 2007-ben egyáltalán elfogadta Nicolas Sarkozy ajánlatát. Sarkozyt akkor a jobboldal vezetőjeként választották francia államfővé, de ő a baloldal felé is nyitni próbált, ezért kezdeményezte, hogy a korábbi szocialista pénzügyminiszter legyen a világ legfontosabb nemzetközi hitelszervezetének vezérigazgatója. Anne Sinclair úgy vélte, nem várhatja el párjától, hogy az ő kedvéért elutasítsa a megbízást – még akkor sem, ha sokak szerint Sarkozy fő célja az volt, hogy eltávolítsa a francia politika színteréről legveszélyesebbnek tűnő potenciális kihívóját.

A sztárriporter hozzátette, hogy DSK francia elnöki ambíciói sem lelkesítették, mert tartott a poszttal járó óriási megterheléstől. (Mások viszont tudni vélték, hogy Anne Sinclair éppenséggel arról álmodott, hogy férje oldalán ő legyen a francia Première dame, az ország első asszonya.) Azt azonban cáfolta az exfeleség, hogy a Sofitelben történteket férje lejáratására szolgáló konspirációnak tekintette volna. „Nem volt összeesküvés”, de a francia hatóságok szerinte „nem voltak egészen semlegesek”. Az ügy, mondta, jól jött Sarkozynek, aki „ki is használta”. (Viszont mivel Sarkozy alulmaradt az elnökválasztáson, a Sofitel szobalányának  feljelentése valójában inkább abban játszott szerepet, hogy DSK helyett 2012-ben François Hollande lett a szocialista párt elnökjelöltje, majd Franciaország elnöke. Más kérdés, hogy az ő népszerűsége a romló gazdasági helyzet miatt alig két év alatt történelmi mélypontra süllyedt. A kiváló közgazdásznak tartott DSK talán sikeresebb államfő lett volna – dehát a politika nem ismeri a talán szót).

Anne Sinclair a letartóztatás hírére haladéktalanul  New Yorkba repült, méghozzá részben a sürgősség miatt, részben az újságírók rohamának elkerülése érdekében, külön repülőgépen. A védelem stratégiájának fontos része volt, hogy Anne Sinclair jelezze, meg van győződve a vád alaptalanságáról, hisz férjében. Az egész földgolyót bejárták a képek, amelyek DSK feleségét örökítették meg, amint az újságírók, fotósok tömegétől kísérve, ajkát összeszorítva, de emelt fővel érkezett meg a DSK feltételes szabadlábra helyezését szorgalmazó kérelemről döntő tárgyalásra. Az ő fellépésének is köszönhető, hogy Dominique öt nap után egymillió dolláros óvadék mellett távozhatott a börtönből – házi őrizetbe.

Dominique Strauss-Kahn dollármilliárdok sorsáról döntött az IMF vezéreként, de csak párja rendelkezett igazi, méghozzá tetemes vagyonnal. Anne Sinclair anyai nagyapját, Paul Rosenberget az egyik leghíresebb párizsi képkereskedőként tartják számon az egyetemes művészettörténetben, Picasso és más világhírűvé vált mesterek pártfogójaként, műgyűjtőként gazdagodott meg. Gyűjteményének jelentős részét Anne örökölte meg, s bár annak értékéről különböző számok keringenek, akad olyan vélemény is, hogy az újságírónő Franciaország egyik leggazdagabb asszonya. Főleg az ő vagyona tette lehetővé, hogy a házaspár állja az óriási kiadásokat, letegye DSK-ért a kauciót, csillagászati áron luxusvillát béreljen a házi őrizet idejére, (olcsóbb lakást azért nem talált, mert a kiadó ingatlanok tulajdonosai nem kértek a botrányból),  és megfizesse a perköltségeket – mindez együtt már 2011-ben meghaladta az ötmillió dollárt.

 „Példátlan, óriási ügy volt, világszerte 150 ezer publikáció foglalkozott vele címlapsztoriban. Minden drámaian erőszakosnak tűnt, ideértve a sajtó magatartását is. Kétszáz újságíró táborozott le előttünk, szinte vadászott ránk, napokig az ablakhoz sem léphettünk. Megdöbbentőnek éreztem sok újságíró arcátlanságát, ahogy sikamlós részletekbe és kitalált lélektani kombinációkba bocsátkoztak, egész regényeket írtak össze, mintha a tényleges történet nem lett volna elég regénynek” – mondta a médiáról a hajdani médiasztár.

De mit gondolt férje kalandjáról, nőügyeiről? „Ami a Sofitelben történt, infantilis ostobaság volt Dominique részéről, különösen a (francia elnök) választás előtt, méltatlan ahhoz a férfihoz, akinek tartottam, és ahhoz a sorshoz, amelyet magának elképzelt” – ismerte el. És nem, nem volt tudomása férje franciaországi és külföldi szexkalandjairól, szabados orgiáiról, állította. „Természetesen voltak híresztelések, ám azt is tudom, hogy a pletykák célja rombolni, ölni, ártani, ezért nem foglalkoztam velük. Persze bennem is támadtak kételyek, egy házasságban előfordul ez. Ő azonban tudta, hogyan feleljen, miként nyugtathat meg” – védekezett tévés partnerének kétkedő tekintete láttán.  „Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de hiszi vagy sem, nem tudtam róluk” – mondta Delahousse-nak.

„Amikor férjhez mentem hozzá, persze tudtam, hogy imádja a nőket, hogy nagy csábító. Előfordult, hogy fény derült valamelyik (nő)ügyére, de mivel ezeket egyszeri, elszigetelt eseteknek tekintettem, nem láttam oknak arra, hogy miattuk elhagyjam a férjemet – különösen akkor nem, »amikor éppen a padlón volt«” – mondta az interjú egyik legfeszültebb pillanatában. Anne Sinclair az „egyszeri” esetek közé sorolta az IMF vezérigazgatójának 2008-as „botlását” is, amelyet maga az IMF is kivizsgált. Nevet ugyan nem említett, de ismeretes, hogy DSK akkor a valutaalap egyik magyar közgazdásznőjével folytatott rövid viszonyt. Az IMF vezetősége végül tisztázta a vezérigazgatót, viszont a közgazdásznő kilépett a szervezetből, és külön nyilatkozatban szögezte le, hogy DSK-t, aki ráutaló magatartásával érte el, hogy teljesítse kívánságát, beteg embernek tartja, akinek nem szabadna olyan szervezetet vezetnie, ahol nők az alárendeltjei. Ám az újságokban megjelent, férje további szexuális botrányaira vonatkozó újabb  leleplezések nyomán, mondta el Sinclair, végül betelt a pohár, a huszonhárom éve tartó házasság felbomlott. (Anne Sinclair DSK harmadik felesége volt, Anne számára Dominique a második házasságot jelentette – első párja,  két gyerekének apja Ivan Levaї, az Europe 1 rádió magyar származású, ismert riportere volt).

Megbocsátott-e férjének? Anne Sinclair kitért a válasz elől. „Érzelmek és reakciók egész sorát váltották ki bennem a történtek, ma csak annyit mondhatok, hogy mindez már mögöttem van, a magánéletem végre ismét magánéletté vált.” (A most hatvanöt éves Anne Sinclair 2012 óta a nála tizenhét évvel idősebb Pierre Nora történész-akadémikussal él együtt).

Ami az exférjet illeti, ő már a letartóztatása utáni negyedik napon lemondott az IMF vezetéséről – nem tehetett mást, és búcsút mondhatott francia politikai ambícióinak is. Igaz, 2011. augusztus 23-án a New York-i ügyész visszavonta a nemi erőszak vádját, mivel a francia politikust védő ügyvédek csapata kiderítette, hogy a szobalány (más ügyekben) nem mondott igazat az amerikai hatóságoknak. Peren kívüli megegyezésben, pénzbeli kárpótlással 2012-ben azt is elérték, hogy a szobalány a DSK ellen indított polgári pert is leállítsa (egyes források szerint ennek ára elérhette a hatmillió dollárt is). Franciaországban viszont idén ismét bíróság elé kell állnia: ő az egyik vádlottja annak a pernek, amelynek során a lille-i Carlton Hotelben zajlott szexorgiákat rendező hálózat tagjait vonják felelősségre. Egyébként nemzetközi tanácsadó céget vezet, amely többek között Szerbiának és Szudánnak is dolgozik.

Anne Sinclair 2012 óta a Huffington Post című amerikai internetes lap francia kiadásának főszerkesztője. Delahousse megkérdezte tőle, hogyan számol be a portál a DSK-ra vonatkozó friss információkról. „Pontosan úgy és annyit ír róluk, mint más témákról: a hírérték szerint” – hangzott DSK exfeleségének profi válasza. Szavait a portál egyik cikke illusztrálta, amely részletesen ismertette a Carlton-ügyet.

Olvasson tovább: