Kereső toggle

Eltűnt fiatalok nyomában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A huszonegy éves Kovács Gábortól a nyár végén vettek végső búcsút. Holttestét egy hónappal korábban találták meg a Dunában. Akkor már másfél hónapja zajlott a keresése. Egy pénteki napon látták utoljára, születésnapját ünnepelte egy budai szórakozóhelyen. A biztonsági kamerák felvételein este fél tíz körül még feltűnt, azután már nem.

A családtagok és ismerősök körében rendezett búcsúztató után lakóhelyén - egy pest megyei településen - szörnyű hír kelt lábra: Gábor szervkereskedők áldozatává válhatott. Ezt - állítólag - maga az édesanya mondta a meghívottaknak.

- Ismerem Kovácsékat, két órával ezelőtt járt itt az anyuka - feleli a Pest megyei település boltosa, amikor puhatolózni kezdünk az első hallásra hihetetlen történet kapcsán. A boltos tudja azt is, hogy a fiút nemrégiben búcsúztatták. Temetés nem volt, a családi házban gyűltek össze a rokonok, ismerősök. - Gábort is ismertem, udvarias, vidám fiatalember volt, egészségesen élt: nem ivott, nem cigarettázott. Amikor legutóbb bejött, egy párna volt a hóna alatt. Azt mondta, éjjeli párnacsatára megy, valahová a Duna- partra - mondja a boltos.

Kovácsék házát keressük. A megadott címen nem nyitnak ajtót. A túloldalon álldogáló fiatalok nem ismerik Gábort. Az oldalsó szomszéd igen, de csak annyit tud, hogy meghalt. A körülményekről nem hallott. Vagyis hallott egyet s mást, mert mindenfélét beszélnek az emberek, de ő azt nem akarja sem elhinni, sem tovább-adni.

A Pest megyei településen nem lettünk sokkal okosabbak, bár az azért kiderült, hogy Kovács Gábor létező személy volt. Az iWiW-en ma is létezik. Ismerőseinek száma 102. Ötödik próbálkozásra érdemi információt kapunk: „Igen, én is ott voltam Gábor búcsúztatóján, és valóban az történt, amire rákérdezett: az édesanyja elmondta, hogy a rendőrök szerint a fia szervkereskedők áldozata lett" - mondja Gábor egykori általános iskolai tanára, ám több részletet nem kíván megosztani.

Kovács Gábor édesapját hívom.

Jó napot kívánok, Kovács Lászlót keresem.

- Az vagyok.

Ne haragudjon a zavarásért, egy szörnyű tragédia kapcsán telefonálok.

- ...

Lehet, hogy nem is igaz, de én azt hallottam, hogy a közelmúltban elvesztették a gyermeküket.

- Kitől hallotta?

Újságíró vagyok, sokféle információt kapunk. Igaz az értesülés?

- Nem szeretnék erről beszélni.

Tudom, hogy ez óriási tragédia, és szeretném is kifejezni részvétemet.

- Nem akarok semmit mondani... el akarjuk felejteni... inkább adom a feleségemet.

- Tessék, Kovácsné.

Jó napot kívánok, ne haragudjon a zavarásért. A családjukban történt szörnyű tragédia miatt telefonáltam.

- Mit akar?

Nehéz erről beszélni, és talán nem is igaz, de én azt hallottam, hogy a gyermeküket a Dunában találták meg. És hogy szervkereskedelem állhat a tragédia hátterében.

- Kitől hallotta ezt?

Egy olyan embertől, aki állítólag részt vett a gyermekük búcsúztatásán.

- Nézze, volt egy búcsúztató, ott a jelenlévő szülőknek elmondtam, hogy mire figyeljenek, hogy nehogy velük is megtörténjen, ami velünk megtörtént.

Ezek szerint igaz a szervkereskedelem?

- Önnek van gyereke?

Igen.

- Akkor biztosan megérti, amit most mondok: nekünk azt tanácsolták, hogy gyászoljunk, és ha fel akarjuk nevelni a másik gyerekünket, akkor erről soha senkinek semmit ne mondjunk.

Ki tanácsolta ezt?

- Arra kérem, hogy felejtse el ezt a telefonszámot. Felejtse el a nevünket, és felejtse el azt is, hogy valaha beszéltünk. Viszonthallásra.

Különös, de Gábor halálából nem lett hír. Egyetlen betűt sem írtak róla. Nem a szervkereskedelemről, hanem a fulladásról. Pedig a bulvárlapok minden hasonló esetről beszámolnak.

A fiatalember iWiW-es ismerősei között találjuk Patrikot, az általános iskolai osztálytársat. Nincs meglepve, amikor a tragédiáról kérdezzük: úgy tudja, Gábor a születésnapját ment megünnepelni egy régi ismerősével. A Zöld pardon nevű szórakozóhelyet választották. Patrik furcsállja, hogy Gábor éppen ezzel a régi baráttal indult szórakozni, mivel előzőleg éveken keresztül nem találkoztak. „Két verziót hallottam Gábor haláláról: az egyik úgy szól, hogy fogadásból ment be a vízbe, aztán elsodródott. De ez biztosan nem igaz, mert Gábornak víziszonya volt, ezt mindenki tudta róla. A másik a szervkereskedelem. De ezt csak másodkézből hallottam" - mondja Patrik.

Újabb kutatást követően sikerül kapcsolatba lépni egy szomszéddal, aki jelen volt Gábor búcsúztatóján. - Biztos, hogy szervkereskedelem áll a háttérben, a szülők azóta is fenyegetéseket kapnak - mondja a nő. Meglepődünk a nyíltságán, de megmagyarázza: Gábor szüleivel ellentétben ő és több szülőtársa azt szeretné, ha hír lenne a fiú halálából. Hogy figyelmeztetésül szolgáljon a fiatalok számára. A szomszéd megrázó részletekbe avat be: - Miután Gábor holtteste előkerült a Dunából, a rendőrök azt mondták a szülőknek, hogy azonnal el kell hamvasztani.

A szülők azonban ragaszkodtak hozzá, hogy megnézhessék a holttestet, már csak azért is, hogy biztosak lehessenek benne: valóban a fiukat találták meg. Az azonosítás során először csak a lábát és néhány testékszerét mutatták meg, végül, többszöri kérésre megnézhették a holttestet. És akkor döbbenten látták, hogy a testet felvágták és kitömték.

Névtelenséget kérő rendőrségi forrásból úgy értesültünk, hogy tavaly ősszel két hónap leforgása alatt hat fiatal tűnt el a Margitszigetről és a Hajógyári-szigetről. Mindegyikük a 18-23 éves korosztályhoz tartozott. További közös vonásuk, hogy egészséges, jó kondíciójú, értelmes, tanult fiatalok voltak. Informátorunk szerint mind a mai napig nem kerültek elő. A rendőrség azért gyanít szervkereskedelmet az eltűnések hátterében, mert ugyanabban az időszakban Gyál, illetve az ukrán határ környékén több belső szerveitől megfosztott holttestet találtak, és az áldozatok szintén az említett korosztályhoz tartoztak.

Informátorunk szerint a kilencvenes években Németországban működött Európa legnagyobb szervkereskedő maffiája, amit ukránok és üzbégek irányítottak. A német hatóságok kőkemény fellépésének köszönhetően a maffia székhelye keletre tolódott, és jelenleg Magyarországon van az egyik központja. (Ez azonban nem jelenti azt, hogy magyarok állnak mögötte.) - A rendszer úgy működik - mondta forrásunk -, hogy ha például egy megfelelően gazdag illetőnek szüksége van egy szervre, akkor be tud menni a saját országában abba a központba, ahol felveszik a rendelést. Ezt továbbítják olyan országokba, mint Magyarország, ahol megkeresik és elrabolják a megfelelő áldozatot. Sok esetben a megrendelő nem is tudja, és nem is árulják el neki, hogy gyilkosságból származik a szerv, ugyanis profi klinikákat rendeznek be a számukra. Csak éppen a mellettük levő szobában egy elrabolt emberből szedik ki a szükséges szerveket - állította rendőrségi informátorunk.

Sándor István Papa, az ismert nyomozó a Heteknek úgy nyilatkozott, nincs tudomása arról, hogy húsz év körüli fiatalok tűntek volna el az elmúlt időszakban, pedig - mint mondta - nagyobb információs hálózattal rendelkezik, mint sok ma is aktív rendőr. Papa szerint névtelenséget kérő forrásunk valótlan dolgokat állít, amikor az eltűnésekről, illetve az azok hátterében feltételezett szervkereskedelemről beszélt. Papa ugyanakkor azt is mondta, hogy amennyiben a rendőrségtől Kovács Gábor halálával kapcsolatban a „nyomozás érdekeire való tekintettel" nem kapunk érdemi információt, az jelentheti azt, hogy a fiatalember valóban szervkereskedők áldozatává vált.

Az Országos Rendőr-főkapitánysághoz írásban és szóban is eljuttatott kérdéseinkre lapzártánkig nem kaptunk választ. A sajtóosztály munkatársa időhiányra hivatkozott, ugyanakkor annyit elmondott: konkrét esetekről adatvédelmi okokból nem adnak felvilágosítást.

(A tragikusan járt család és az áldozat valódi nevét személyiségi okokból változtattuk Kovácsra.)

Ophélie és más rejtélyek

A Csellengők.Net nevű portál célkitűzése az eltűnt felnőttek és gyerekek felkutatásának segítése azáltal, hogy maga és partnerei segítségével az olvasók százezreihez juttatja el híreit nap mint nap. Néhány bejelentés a honlapról:
„Ackermann Dávid vecsési 18 éves fiú, 2009. szeptember 11-én, pénteken 19 óra 30 perckor a barátnőjével és a barátnő néhány barátjával a Margitszigeten egy padon beszélgettek, ahonnan a társaság elindult, de Dávid lemaradozott. Lemaradását már csak akkor vették észre, amikor már villamosra szálltak, ekkor azonban Dávid már nem volt sehol. Ekkor visszaindultak a Margitszigetre Dávidot keresni, de már sehol nem találták. Azóta Dávid mobiltelefonja sem kapcsolható, és Dávid sem került elő. Később a rendőrök a közelben megtalálták eldobva Dávid pénztárcáját, benne az irataival. Száraz állapotban.”
„Ackermann Dávid, Ophélie Bretnacher, Mester Havaska Gyöngyi, Pordán János, Rajnay Zoltán, Újpesti fiú, Kiss Gábor: mi történt veletek?”
„S. Gergő, futballista, 17 és fél éves korában, 2006. február 11-én Budapesten, a késő esti órákban rejtélyes körülmények között eltűnt.”
„Eltűnt H. Nikolett, 17 éves budapesti lány. Különös ismertetőjele derekán virágmintás tetoválás. A lány 164 centiméter magas, normál testalkatú, szőke, hosszú hajú, zöld szemű.”
„Eltűnt D. Vilmos, 17 éves, 165 centiméter magas, vékony testalkatú, barna hajú, barna szemű fiú. Eltűnésekor fekete színű farmernadrágot, sötét felsőt és szürkéskék színű zakót viselt.”
„Eltűnt Sz. Tamás, 18 éves, körülbelül 170 centiméter magas, vékony testalkatú, haja középhosszú, fekete színű.”
„Sok kacsa terjed az interneten, de a dolognak van sajnos realitása: se a Hajógyári-sziget, se a Margit esténként már nem biztonságos ... a média kussol róla, a BRFK dettó, de ezek a helyek kedvelt célpontjai a szervkereskedőknek. Valós veszély, tapasztalatból beszélek: Nagy Zsófia”

Olvasson tovább: