Kereső toggle

Miért nem leszünk egészségesebbek a táplálék-kiegészítőktől?

Sárkány ellen sárkányfű

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hétköznapi életvitelünk egyáltalán nem mutatja az egészségre való törekvést. Noha nagy divat lett kerülő úton keresni a gyógyulást, a betegséghez vezető tényezőkről nem mindenki hajlandó lemondani. Miközben országos tévé- és plakátkampány próbálja rávenni a magyar társadalmat, hogy változtasson életvitelén, étkezési szokásain, ne dohányozzon, ne alkoholizáljon, többet mozogjon, a személyes erőfeszítések helyett sokan továbbra is kritikátlanul próbálnak ki minden terméket, amit a könnyen megszerezhető egészség ígéretével eléjük tárnak a hirdetések.

Lássuk, mit ígérnek a bulvárlapokban, internetes portálokon, fitneszműsorokban és óriásplakátokon reklámozott csodaszerek! Biológiai daganatkezelés; bélflóra-regenerálás; anyagcserezavarok korrigálása; bőrregenerálás; sajátvérterápia; allergiakezelés; öregedés lassítása lúgosítással; bélszindróma-kezelés; méregtelenítés; tisztavíz-kúra; nehézfém-méregtelenítés; vérnyomás- és vércukorszint-beállítás; vérzsírcsökkentés; ránctalanítás; éhezésmentes fogyókúra; immunerősítés; Candida- és parazitairtás; alvászavarok kezelése; influenzát, asztmát, allergiát megszüntető párásító; tiszta, szép bőr; fényes és erős haj, köröm; narancsbőrmentes-feszes kötőszövet; lapos has; csillogó szemek; karcsú test; pozitív, mosolygós mindennapok.
A retro az étkezési kultúránkba és az öngyógyításba vetett hitünkbe is berobbant. Ahogyan a rendszerváltás első éveiben ipari méretekben áramlott hazánkba a Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon már eladhatatlan, leszerepelt étrend-kiegészítők és alternatív gyógymódok ezernyi variánsa, úgy Magyarország uniós csatlakozása óta is hasonló folyamatnak lehetünk tanúi. A dömping egyfelől mindenképpen annak köszönhető, hogy a tizenkét éve módosított egészségügyi törvény – számos hasznos készítmény, kúra és gyógymód mellett – az úgynevezett „alternatív, kiegészítő vagy természetgyógyászati tevékenységek” szabályozásával szabad folyást engedett az enyhén szólva is kérdőjeles praktikáknak. Másfelől viszont az étrend-kiegészítőkről szóló EU-irányelv 2004-es magyarországi életbe léptetésével megszűnt az előzetes, kötelező engedélyezés, melynek helyét az úgynevezett bejelentési (notifikáció) kötelezettség vette át. Ez annyit jelent, hogy a termék címkéjét és adatlapját legkésőbb a termék piacra helyezésének napjáig be kell nyújtani az Országos Élelmezési és Táplálkozástudományi Intézethez (OÉTI). Ennyi. Korábban legalább megvizsgálták, mi van a dobozban vagy tasakban. Most azonban olyan gyógyszerek és gyógyhatású készítmények kerülnek lajstromba, melyek semmilyen toxicitási és hatékonysági teszten nem mentek keresztül. És egészen addig, míg az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) felszólítást nem kap további intézkedések megtétele céljából, a potenciálisan akár mérgező anyagokat is tartalmazó csodaszer tonnaszám fogyhat el a forgalmazók polcairól. Az európai uniós szabályozás ugyanis a gyártó vagy forgalmazó felelősségébe helyezi a termék ártalmatlanságának biztosítását – tájékoztatta a Heteket dr. Ritoók Emese, az ÁNTSZ Kommunikációs Főosztályának helyettes vezetője.
A gyógyhatású termékek elszaporodásának egyik oka a hagyományos orvoslással való szembefordulás. Az Egyesült Államokban nemrég készült széleskörű felmérés szerint a felnőttek 38 százaléka, a gyerekeknek pedig 12 százaléka használ alternatív terápiákat. A The Washington Post beszámolója szerint nemcsak az étrend-kiegészítők forgalma nő, de egyre népszerűbb a hozzájuk csatolt miszticizmus és a keleti gyógyászati technikák alkalmazása is. Ezekre a „csomagokra” a nők, az iskolázottabbak és a jómódúak a nyitottabbak. Hazánkban, ha lehet, még látványosabb ütemben keveredik a természettudományosan igazolt gyógyító munka az alternatív medicinával. Ennek oka a nyilvánvaló igény és a félelmetesen nagy összegeket mozgató piac mellett az is, hogy az orvosok és a tudományos élet egy része – többek között a Magyar Tudományos Akadémia is – pozitívan fogadja az „eltérő megoldásokat”. Így for-dulhatott elő, hogy a Pécsi Tudományegyetemen nemrégiben hagyományos kínai orvoslást is oktató tanszéket hoztak létre.
„Az elmúlt évtizedben teret nyerő, gyógyításra használt, de senki által sem ellenőrzött szerek, eljárások gyártói, forgalmazói, az eljárások gyakorlói mértéktelenül torzított képet festenek a bizonyítékokon alapuló orvoslás gyakorlatáról. Ezzel komoly bizalmi válságot idéznek elő az orvos-beteg kapcsolatban, és megingatják a betegek reményeit azon hatékony kezelésekben, gyógyszerekben, amelyek csak szigorú követelmények teljesítése után kerülhettek alkalmazásra, forgalomba” – áll a Szkeptikus Társaság vonatkozó nyilatkozatában.

Mindenre jó

Szinte minden étrend-kiegészítőhöz és új keletű módszerhez kapcsolt hívószó a „természetes”. A „vissza a természethez” jelszó egyébként abból az elképzelésből nőtt ki, hogy a betegség oka a természet és az ember harmóniájának a megbomlása. A módszerek azt ígérik, hogy segítségükkel helyreállítható az az ősi egyensúly, ami az emberi szervezet és környezete között az idők során felborult. Ennek ellenére gyakran semmi közük a természethez, sőt kifejezetten a természetben rejlő logikával és direkt gyógyító erővel szemben alkalmazzák őket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy uniós csatlakozásunk óta az OÉTI több mint 2000 étrend-kiegészítő terméket vett nyilvántartásba a már meglévő körülbelül négyezer mellé. A termékekben megtalálható növények, hatóanyagok száma végtelen, és folyamatosan bővül. Kezdetektől fogva megjelentek a készítményekben olyan (gyógy)növények, izolált hatóanyagok, melyek humán szervezetre gyakorolt hatása részben nem bizonyított, részben a tudományos (táplálkozás-élettani, farmakológiai, toxikológiai) vizsgálatok alapján betegséget okozhat.
A jogszabály azt is előírja, hogy a termékek jelölése, megjelenítése és hirdetése nem állíthatja vagy sugallhatja, hogy az étrend-kiegészítő betegségek megelőzésére, kezelésére alkalmas, vagy ilyen tulajdonsága van. Továbbá azt sem, hogy a változatos, kiegyensúlyozott étrend nem alkalmas a szükséges tápanyagok bevitelére. Miért fontos ez? Mert ha sikerül elhitetni a vásárlókkal, hogy normális étkezéssel nem megoldott az egészségünk megőrzéséhez szükséges anyagok bevitele, akkor bizony kiegészítőkre van szükségünk. Emlékeznek még a mesebeli sárkányfűárusra, aki csak azt követően tudta eladni áruját, mikor az emberek már kellő mértékben féltek a sárkánytól? „A mai életmód következtében ellepték a testünket a gombák, a paraziták, a kártékony baktériumok…” – így szól az egyik sikertermék bevezető szövege. Ebbe az érvrendszerbe illeszkedik a szennyezett csapvíz, a sertéspestis, a kergemarhakór, a sugárfertőzött élel-miszerek, a kizsigerelt termőföld, a vegyszerezett és génmanipulált növények, a tartósítószerek és adalékok, vala-mint egyéb, valóban káros behatások listája, melyek így együtt dermesztően hathatnak. Intelligens csoportosításuk célja azonban elsősorban nem az emberiség jövőjéért érzett aggodalom, hanem egy termék értékesítése. „Rendkívül hatékony”, „a legújabb kutatási eredmények is ezt támasztják alá”, „a szakemberek ezt ajánlják” – halljuk mindenhonnan, pedig az ügyeskedők rendre megbuknak a hatósági vizsgálatokon. A minap épp’ az egyik aloe vera-terméket forgalmazó vállalkozás. A versenyhivatal szerint jogsértő  volt,  hogy az Üstöki Kft. – amely „nem bizonyítottan tulajdonított gyógyhatást egyes termékeinek” – hirdetéseiben a „most”, a „soha vissza nem térő alkalom” és „a készlet erejéig” kifejezéseket használta. Büntetésük 13 millió forint bírság lett. És ha már ennél, a jótékony hatásai miatt valóban hasznos gyógynövénynél tartunk, érdemes megjegyezni, hogy még a legismertebb aloe vera-forgalmazó, a Forever Living Product is több termékét jogellenesen bocsátotta áruba – informálta lapunkat Dr. Horacsek Márta, az OÉTI munkatársa.
Nem vitás, hogy bizonyos termékeknek lehet jótékony hatása az emberi szervezetre. De mi van akkor, ha a forgalmazó nem elégszik meg egyetlen pozitív tulajdonsággal? Kiderült már az algákról, a flavonlekvárokról, az oxigénnel dúsított vízről, a lúgosításról, különféle gyógyteákról, a pi-vízről, a karotinoidról, a bioptronlámpáról és még ki tudja, mi minden másról, hogy tulajdonképpen bármire jók. A Sulinet készítői humorra vették a dolgot, és megkérték olvasóikat, hogy küldjék el e-mailben, hogy szerintük mire nem (!) jó a pi-víz. Az viszont már nem vicc, hogy az egyik megyei ÁNTSZ-ellenőrzés során olyan termékbemutatóra bukkantak egy nagyáruház aulájában, amely néhány nap alatt ígért gyógyulást a cukorbetegségből, a rákból és a vakságból.
Tesztalanyunk nemrég grapefruitmagolajat tartalmazó termékek jótékony hatását firtatta egy patikában. Mint kiderült, a grapefruitmag olaja csaknem „mindenre jó”. Annak ellenére állította ezt a tanult patikus, hogy a gyógyszerészek és vegyészek körében máig vitatott pozitív hatása egyes létfontosságú enzimek működésének akadályozása miatt. Bizonyos cseppektől valaki azt várja, hogy okosabb lesz tőle, míg mások ízületeik mozgékonyságát vagy éppen rákos sejtjeik pusztulását remélik. Ismert, hogy a placebók (gyógyszert utánzó, de hatóanyagot nem tartalmazó készítmények) az esetek 20-50 százalékában ugyanolyan, bár átmeneti hatást váltanak ki, mint a valódi szerek. Ennek oka a gyógyszerbe vetett hit és a pozitív hozzáállás. Így a fogyasztók kellő megdolgozása után ideiglenesen az esetlegesen hatástalan szerek is fejthetnek ki valamilyen hatást. Ha pedig ráadásként életmódváltozást, étkezési szokásaink átértékelését és rendszeres mozgást is javasolnak a csodaszer mellé, akkor tulajdonképpen magát a terméket akár el is hagyhatnánk a kúrából.

Támad a sav

„Ma gyorsan szaporodnak a nem terápiás indíttatású, hanem úgynevezett lifestyle-készítmények, amelyek alkalmazási ajánlásai gyakran megalapozatlanok, egészségügyi okokkal nehezen indokolhatók vagy irracionálisak. (…) Egyre gyakrabban használnak étrend-kiegészítőket is olyan preventív vagy terápiás célokra, amelyekre a termékcsoport definíciója  alapján nem lenne szabad, vagy összetételük, minőségük alapján nem felelnek meg az adott célra” – írja dr. Csupor Dezső: Fitoterápia – növényi szerek a gyógyászatban című könyvében, és az alábbi reklámszöveg ékes bizonyítékát adja megállapításának.
„Nem kellenek a ráncok, a súlyfelesleg, a betegségek? Fiatalos külsőt és teljesítményt szeretnél? Rendelkezésre áll egy csodaszer, méregtelenítéssel és lúgosítással évekkel meghosszabbíthatod az életed, úgy, hogy azt életed végéig jó minőségben éld le, külsőleg és belsőleg egyaránt” – hirdeti magáról az egyik slágertermék, és rögtön egy másik így keres követőket: „Lúgosítás és méregtelenítés minden szervnek, minden szövetnek, minden szervrendszernek, hogy legyőzd a korai öregedésért, depresszióért, krónikus fáradtságért, elhízásért felelős savasodást, hogy jobb legyen az emésztésed, megszüntesd az allergiát, a puffadást, ne kínozzon gyomorbántalom és bélpanasz, erős legyen az immunrendszered, le tudj számolni a Candidával és parazitákkal, ne legyen alvászavarod, aktív legyél fizikálisan és szellemileg, javuljon a keringés, a koncentráció, az akaraterő, és lásd ennek külső jeleit.”
Ki ne akarná mindezt? Ráadásul csak annyit kell tennünk, hogy megvásároljuk a két különféle, ám egyenként 12 gyógynövényt tartalmazó koktélt, és ásványvízzel hígítva elszopogatjuk őket. Az ígéret szerint már egy hónapon belül látható eredményt könyvelhetünk el, igaz, a tartós hatás érdekében egy komplett 120 napos kúrát azért illik végigcsinálni. Vagy kettőt, három hónapos szünettel.
Lúgosítás alatt a termékismertetők szerint azt kell értenünk, hogy a globalizált és urbanizált életmód, illetve étrend miatt elsavasodott szervezetünk sav-bázis egyensúlyát, az úgynevezett „pH-értékek” vérben, bélben, vizeletben normálistól eltérő értékeit „azonnal és mindenkinek” helyre kell állítani. Az ettől elválaszthatatlan méregtelenítés pedig azért kell, hogy „összehangolja testünk kicsiny ökoszisztémáját, amitől helyreáll a kémiai és lelki egyensúly”. A legtöbb lúgosító-méregtelenítő termék a természetgyógyászat alapjaihoz kívánja visszakapcsolni a vásárlóközönséget, miközben szó szerint „újjászületést” ígér. A hit útjára terelt életmódváltozáshoz melegen ajánlják a jógát, a meditációt, a pozitív gondolatokat, illetve mondatokat, az akupresszúrát és az öngyógyító erők felszabadítását, hiszen: „a test-szellem-lélek egyensúlya a sav-bázis egyensúly sikere”.
A dietetikus máshogy látja. Gyuricza Ákos szerint életveszélyes játék a savasítás-lúgosítás, ha nincs orvosilag igazolt oka a beavatkozásnak. A vér pH-ja ugyanis csak egy nagyon szűk intervallumon belül mozoghat – optimálisan 7,38 és 7,42 közötti értéktartományban –, és anyagcsere-folyamataink, valamint légzésünk szabályozza beállását. „Akik azt mondják, hogy a szervezet el tud savasodni, azok azt állítják, hogy a vérünk is elsavasodhat. Ez csak akkor lehet igaz, ha valakinek sem a légzése, sem a veséje nem működött rendesen az elmúlt időszakban. Mire az illető nekilátna lúgosítással védekezni az elsavasodás ellen, már rég rohammentőt kell hozzá hívni” – magyarázta a Heteknek a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének vezetőségi tagja. A szakember szerint legfeljebb olyan veseköves egyénnél lehet indokolt lúgosító étrend – és nem zöldlékúra – alkalmazása, aki igen nagy mennyiségben eszik fehérjét. Ilyenkor egyszerűen vissza kell fogni az állati eredetű fehérjék fogyasztását, és nem kell félni a gyümölcsökben található savaktól, mert azok a szervezetbe jutva úgyis lúgosító hatást fejtenek ki.
Ha tehát szükségtelenül kezdünk lúgosítani „csodaszerekkel”, megzavarhatjuk a szervezet egyensúlyát, és ellenreakcióként még több savat fog termelni a gyomor, hogy fenn tudja tartani a normális emésztés folyamatát. Ezenfelül a felesleges beavatkozásunk fontos nyomelemek, vitaminok, ásványok felszívódását is megakadályozhatja. Aki amiatt aggódik, hogy el van savasodva, az kérjen inkább háziorvosától vér- és vizeletvizsgálatot; különös figyelemmel a pH-értékekre, és ha semmi kóros elváltozás nem tapasztalható, akkor békén kell hagyni azt a zárt rendszert, mely önszabályozó módon valamennyi még nem kóros zavart kiegyenlít. Még akkor is, ha nem feltétlenül étkeztünk „optimálisan”. Egyszerűen az egészséges szervezetünk annyira jól konstruált, hogy minden hiányt vagy túlzást a megfelelő időben és módon kompenzál.
A dietetikus tapasztalatai szerint a gyomorégés sem jelent feltétlenül elsavasodást. A sok kávé – különösen az instant – vagy a rántott hús, húsleves-félék és úgy általában minden pörzsanyag arra készteti a gyomrot, hogy még több savat válasszon ki. De ezt produkálja a túl sok mentolos cukor vagy rágó elfogyasztása is. Ha ezek közül egyik sem jellemző az egyénre, és mégis túlteng a sava, sürgősen keressen fel egy gasztroenterológus szakorvost. Ha mindezek ellenére még mindig lúgosítani akarunk, akkor sincs szükségünk a méregdrága speciális oldatokra és keverékekre: elég, ha az ember bekap egy kiskanál szódabikarbónát, vagy megiszik fél liter tejet, és máris elegendő mennyiségű lúg került a szervezetébe.
Egy, a téma érzékenysége miatt névtelenséget kérő belgyógyász főorvos szintén úgy nyilatkozott lapunknak, hogy a vér pH-értéke semmilyen étkezési trükkel nem befolyásolható, és „hiperventillálással”, azaz gyors belégzéssel is csak rövid időre. A vizelet lúgosítása pedig csak akkor kerül terítékre, ha veseköve van a betegnek. Annak, hogy az úgynevezett lúgosítással könnyebben ürülnek a zsírok a szervezetből, semmilyen tudományos alapja nincs, ugyanakkor egészségügyi szempontból teljesen elfogadható heti egy léböjt, vagy időszakonként egy hosszabb, ha meghatározott idő után újra biztosítjuk a megfelelő kalória-, nyomelem- és vitaminbevitelt a szervezet számára. A hirtelen, radikálisan lecsökkent táplálékbevitel és szénhidrátokban szegény folyadékok fogyasztása nagyon megterhelő a testnek, így ha nem kap, akkor gyárt magának energiát, például saját fehérjéinek, vagyis az izomrostoknak a lebontásával. Drasztikus diétába ezért csak orvosi kontroll mellett ajánlott belevágni. Bujtor István színész, rendező tragikus halála fájó példája annak, hogy egy idősödő szervezet számára mekkora kockázatot hordoz egy hosszabb léböjtkúra, pláne kevés folyadékkal. A bélrendszerében élő mikroorganizmusok ugyanis könnyen elszaporodhatnak, és míg teli gyomornál hasznos a velük való szimbiózis, addig ha nem kapnak elegendő táplálékot, amiben élősködni tudnak, akkor átlépve a bélfal védelmi vonalán akár vérmérgezést is okozhatnak következményes keringési elégtelenséggel.

Táplálkozás vagy takarmányozás

A táplálkozás és az egészség közötti szoros kapcsolat, illetve a helytelen táplálkozásnak a betegségek kialakulásában játszott szerepe fél évszázada lett nyilvánvaló a tudósok előtt. Az Egyesült Államokban a második világháború után dolgozták ki az első táplálkozási ajánlást azért, hogy ne forduljon elő minőségi vagy mennyiségi éhezés. Ez az útmutató a tortához hasonlít leginkább, csakhogy itt még négy egyenlő szeletet látunk, mintha a főbb élelmiszercsoportok mindegyike azonos fontossággal bírna szervezetünk számára. A táplálkozástani kutatások azóta rávilágítottak arra a tényre, hogy a különféle táplálékcsoportokból nem egyenlő mennyiségekre van szükségünk, ezért 1992-ben az Egyesült Államokban elfogadott étrendi piramis alapját a rostokban gazdag gabonafélék adják. Erre épülnek a zöldség- és gyümölcsfélék, és feljebb haladva következnek a tej és a tejtermékek, valamint a húsok, húskészítmények. A piramis „csúcsán” az édességeket és a zsiradékokat találjuk.
Energiaszükségletünket érdemesebb napi 4-5 kisebb, mint 2-3 nagy étkezéssel kielégíteni. Ugyanis a ritka étkezések következtében fellépő nagy éhségérzet és a lassabban kialakuló jóllakottságérzés miatt gyakori probléma a „túlevés”. A túltáplálkozás pedig a Magyarországon népbetegségnek számító elhízás kockázatát növeli, és az emésztőszervek túlzott megterhelését okozhatja.
Minden bevitt élelem, különböző mennyiségben ugyan, de csak a következő anyagokból állhat: szénhidrátok, fehérjék, zsírok, nyomelemek, vitaminok és ásványi anyagok. Egyetlen olyan élelmiszer sincs tehát a Földön, melynek favorizálásával megoldható lenne más élelmi anyagok elhagyása. Sőt olyan növények vagy tápanyagok sincsenek, melyekkel csak bizonyos kiváltságos földrészek rendelkeznek, és az azokban található táp-, illetve hatóanyagokat más élelmiszerekben nem lehet fellelni. Ha színes és változatos az étrendünk, a megfelelő mennyiségű friss zöldség és gyümölcs, valamint fél liternek megfelelő tejtermék napi elfogyasztása után semmilyen további táplálék-kiegészítőre nincs szüksége a szervezetnek. Betegség vagy fokozott igénybevétel kapcsán válik csak indokolttá valamilyen plusz vitamin és nyomelem bevitele.
„Nagymamán 92 éves, növényi olajat csak akkor látott, amikor fánkot sütött, azon kívül mindent sertészsírral készített, multivitamint pedig pláne nem szedett be soha életében. Az ő anyukája sem hallott soha a táplálék-kiegészítőkről, mégis 99 évig élt. Igaz, ők azon nőttek föl, ami megtermett a kertben” – meséli Gyuricza Ákos, hozzátéve, hogy a legjobb vitaminkészítmény vagy ásványi anyagot tartalmazó étrend-kiegészítő sem tud megfelelően hasznosulni, ha nincs mellette normális táplálékbevitel, ami a bélbolyhokon belülre viszi a tápanyagokat. Mint mondja, az indokolatlan (túl)vitaminozás legalább annyira veszélyes lehet, mint a vitaminok hiánya. Így például, ha valaki elfogyaszt 10-15 dkg csirkemájat, azzal akár egy hónapra fedezheti az A-vitamin-szükségletét, fölösleges multivitaminok formájában további dózissal terhelnie a szervezetét. Az egészséges táplálkozásra vonatkozó elvek betartásával ugyanis minden zavar korrigálható a szervezetben, ami nem kóros. Esetleges problémák felbukkanásakor pedig elsősorban kezelőorvosunkat kérdezzük, és ne a gyógytermékek forgalmazóit, akik – a legnagyobb jóindulatot feltételezve is, de – mindenképpen érdekeltek az étrend-kiegészítők értékesítésében.
(Szobota Zoltán, Bagyarik Cecília, Tóth Kata, dr. Ipolyi-Topál Gitta)

Nem mindegy, milyen a víz

Csak az a víz tekinthetô valódi ásványvíznek, amelyben literenként legalább 1000 mg oldott ásványi só van. Rendszeres fogyasztásuk a szervezet folyadék- és ásványisó-pótlást egyaránt szolgálja. Aki folyadékpótlás miatt akar ásványvizet inni, az a kommerszebb vizeket válassza, hogy nehogy túlásványozza magát. Ha jól működik az ember kiválasztása, akkor
a szükségtelen mennyiségű anionok és kationok amúgy nem szívódnak fel a szervezetben.
És hogy az ásványvíz gyártók miért szeretnek inkább szénsavas vizet forgalmazni? Mert a tiszta víz alkalmas lehet bizonyos baktériumok elszaporodására, ami adódhat a víz megengedettnél magasabb csíraszámából, vagy a csomagolóanyag szennyezettségébôl. A természetes vagy hozzáadott szénsavtartalom hatékonyan képes csökkenteni a mikróbák számát és stabilizálni az ásványvizek jó mikrobiológiai állapotát, ezáltal növelni a termék eltarthatóságát.

Olvasson tovább: