Kereső toggle

Vasszigor

Befellegzett a Rézgrófoknak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A fémtolvajok ideje lejárt, vége a szabadrablásnak – állítja a nagypolitika,
miután az Országgyűlés még idén ősszel tárgyalja a kormány színesfémek
kereskedelmével összefüggő visszaélések visszaszorítására irányuló
törvénymódosítási javaslatát. A kereskedők azonban mást látnak: szerintük a
szegénység táplálta gyűjtögető életmódnak nem lehet törvényekkel gátat szabni. A
törvénytervezet az ő olvasatukban leginkább a fémpiac újraelosztásáról szól.



Fotó: Somorjai László

Év végén – november 20. és január 4. között – nagyfokú fogyasztóvédelmi
ellenőrzés-sorozat indul, melynek során a hatóságok a három
legveszélyeztetettebb területre koncentrálnak. Az akcióban fokozottabban
vizsgálják majd az élelmiszeriparban, a gyógyszer- és gyógyhatású készítmények
forgalmazásában, valamint a színesfém-kereskedelemben érintett vállalkozásokat
és az autóbontókat – tájékoztatta lapunkat a fogyasztóvédelem munkatársa, Szabó
Zoltán.

Varga Zsolt vaskereskedő szerint ellenőrzésben eddig sem volt hiány.
„Rendszeresen jönnek a rendőrök, a vám- és pénzügyőrök, az önkormányzat emberei,
nem beszélve az adóhivatal munkatársairól” – sorolja a hívatlan vendégeket a
békési kereskedő. A telepen már-már patikaszerű tisztaság fogad minket, vas
sehol, a konténerek alján némi színesfémforgács árválkodik csupán. A vashulladék
ára húsz és harminc forint közötti áron mozog, inkább tárolják az emberek,
mintsem leadják ennyiért. Nehéz évek elé néz a fémkereskedelem – mondja a
telepvezető.

A fémtolvajokat az avatott szemek már messziről kiszúrják, az évek alatt
felgyűlt tapasztalatot nehéz becsapni. Varga Zsolt szerint minden a szakmához
konyító átvevő pontosan ismeri a fémhulladékok származását, és ha nem akar
magának bajt, akkor nem veszi át a lopott holmikat. Náluk is rendszeres a
rendőri ellenőrzés, most is több olyan ügye van folyamatban, amikor kollégái
jóhiszeműen vettek át egy rozsdás talicskavázat vagy egy szétrohadt boronát,
amiről csak később derült ki, hogy lopott. A színesfémnél azonban nincs tévedés,
világos, hogy miből származik. Réz a kábelek lecsupaszításából nyerhető, míg az
alumínium a trafóházak, az olajhűtők szétbontásából származik. A telepvezető
szerint eleve gyanús, amikor nagy tételben hoznak színesfémet, ezért szinte
követelmény, hogy a szajré eredetéről pontos felvilágosítást adjanak a
beszállítók, különben át sem veszik az árut. Meggyőződése, hogy a túlélés
egyetlen módja a fekete biznisz felszámolása.

A mintegy 20 ezer fémkereskedő a jövőben csak engedéllyel működhet majd.
Bejelentett telephely, szállítóokmány, a VPOP által végzett folyamatos
ellenőrzés segíti a fémtolvajok kiszűrését. A kereskedőknek ezentúl
nyilvántartási és 15 napos tárolási kötelezettségük lesz, vagyis az átvett
fémtárgyakat ennyi ideig nem olvaszthatják be, nem kezdhetnek hozzá a
megmunkáláshoz. A tolvajok büntetési tétele is nő, bizonyos esetekben akár 8 év
börtönre.

A szakszerű tájékoztatást Kovács Zsoltnak köszönhetjük, aki évek óta – korábban
rendőrként, most mint polgárőr – üldözi a fémtolvajokat. A nyugdíjas
szakember tapasztalatai szerint is katasztrofális méreteket öltött a fémlopások
száma az országban. Amit lehet, ellopnak, a fémtolvajokban nincs irgalom, csak a
bevétel számít. Viszik a fémet a temetőkből, a közterekről, ami csak mozdítható.
Példaként említi a monori, több halálos áldozatot követelő vasúti katasztrófát,
melynek helyszínéről már a balesetet követő éjszaka ellopták a mozdony
értékesebb kábeleit. A jelenlegi szabályozás gyenge, a fémkereskedők újabb és
újabb tippekkel motiválják a tolvajokat, hogy mire érdemes odafigyelni, mit
érdemes eltulajdonítani, minek van komoly értéke még hulladékként is.

Kovács úr szerint a legerősebb szabály az új tervezetben a fémkereskedőkkel
szembeni bírság felső határának hatszázezerre való emelése, ami akkor is jár, ha
valaki nem vezeti a törvényben meghatározott nyilvántartást, vagy ez irányú
kötelezettségeit hiányosan teljesíti. Magyarul az orgazdákat is büntetni lehet,
ami az alapvető motivációs indokot szünteti meg ennél a bűncselekménynél. Az
egykori rendőr szerint ugyanis ha nincs, aki átvegye a lopott árut, nem lesz
értelme ellopni azt.

A leggyakoribb legális fémgyűjtő helyek a szeméttelepek. Több faluszéli telep
már bezárt az uniós előírások teljesíthetetlen követelései miatt, de a guberálók
rendszeresen kihasználják a vagyonvédelem hiányát. Ahol kerítésre sem telik, az
önkormányzat táblákon hirdeti a szemétlerakás tilalmát. A tízhektáros dobozi
telepet egy árva sorompó zárja le, őrzés csak úgy, tessék-lássék módon működik.
Az egyik erdei dűlőúton könnyedén be lehet hatolni, nyolcan turkálnak csupán a
szeméthegyben, hiszen kora délután van még, majd később jönnek a gyerekek is,
most iskolában vannak – mondja a vezetőnk. Az egyik fiatal srác egy vashordó
maradékával igyekszik a szeméttenger szélére, jó fogásnak számít, van vagy tíz
kiló. Délelőtt alig talált valamit, pedig rengeteg vas van még a szemétben, csak
éppen a városi hulladék elfedi azt. A guberálók nem csak fémet, hanem üres
üveget és kenyérmaradékot is kutatnak, mert azt is el lehet adni a disznótartó
gazdáknak. A jelenlevők között több profi guberáló is akad, akik Nápolyban,
Milánóban is jártak már bérmunkában guberálni. Románok uralják az ottani
szeméthegyeket, ők vittek ki bennünket dolgozni – meséli az egyik középkorú
férfi, akinek Trabant kombija az erdő szélén áll roskadásig tömve vassal. „Ebből
élünk, nincs mit szégyelleni, ősszel még szedünk egy kis makkot, gombát,
böngésszük a kukoricatarlót, ami jön. Ha van munka, dolgozunk, ha nincs,
gyűjtögetünk, mert nem vagyunk lusta tolvajok, ahogy sokan a szegényekről
gondolják” – számol be az év végi betevő előállításáról őszintén. A férfi
mindkét fia főiskolán tanul, nagy álma, hogy ők már ne az apjuk életet éljék, ne
szeméttelepen keressék a kenyerüket.

Olvasson tovább: