Kereső toggle

Interjú John Nichols brit nagykövettel

Amikor a kevesebb több

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– A brit lapok címei alapján nem egyértelm? Londonban az öröm, hogy sikerült költségvetést készíteni az Európai Uniónak. Van, aki "kapitulációról", mások "árulásról" írnak.

– A tárgyalások valóban nagyon nehezek voltak. Különösen nehéz feladat volt az, hogy Tony Blair megvédje álláspontját a hazai közönség előtt. Amikor két-három héttel ezelőtt Magyarországon járt, a brit sajtó tele volt azzal, hogy a miniszterelnök minden ellentételezés nélkül kész feladni a teljes visszatérítést. Amikor júliusban átvettük az elnökséget, Blair miniszterelnök az Európai Parlamentben tartott beszédében azt mondta, hogy azzal a feltétellel hajlandó tárgyalni a Nagy-Britanniának járó visszatérítésről, ha változás következik be az agrárpolitikában. Valóban szerettünk volna reformokat elérni az agrárpolitikában, és nem csak egy ígéretet kapni arra, hogy majd 2008-2009-ben felül fogják vizsgálni a kérdést, és ennek eredményeképpen esetleg 2013 után megváltozik a támogatások rendszere.



John Nichols brit nagykövet. Virtuális pénz helyett kölcsönös előnyök Fotó: MTI

– Akkor miért engedett mégis Tony Blair?

– Mert fontosnak tartotta, hogy ez a költségvetés megvalósuljon, különösen az újonnan csatlakozott országok szempontjából. Ezért – vállalva a népszerűtlenséget – mégis keresztülvitte a javaslatot. Ezzel együtt azt valljuk, hogy a 21. században másként kell a közösség pénzét elkölteni, mint ahogy azt az 1950-es években felosztották.

– Főleg a korábbi brit javaslattal fogalmazták meg azt a vádat, hogy szűkkeblű, nem elég szolidáris az új tagállamokkal szemben. Persze tudjuk azt, hogy az unió nem csak arra van, hogy pénzt talicskázzon nekünk, de mégis, mintha nagylelk?bb támogatást vártunk volna a régi tagoktól. 

– Igaza van, de én nem hiszem, hogy ezen régió országai elfogadták volna ezt a költségvetést, ha nem lennének meggyőződve, hogy több támogatást kapnak. De nézzük meg azt is, hogy mit kapunk még. A strukturális alapok esetében kevesen emlegetik, hogy ezekből a forrásokból eddig egyetlen ország sem tudott a keretösszeg négy százalékánál többet elkölteni. Ezt a rekordot Írország tartja, nekik sikerült ez a nyolcvanas években. Az átlagos felhasználás az újonnan csatlakozott országok tekintetében 2,5-3 százalék, ami azt jelenti, hogy a keret 97 százaléka rendszeresen bennmarad a kasszában. Azt is mondhatjuk, hogy ez virtuális pénz, így azzal sem vesztünk sokat, ha ebből lefaragunk valamennyit. De annál többet jelenthet a gyakorlatban az, ha a felhasználás során csökkentjük a bürokratikus terheket. Magyarország szempontjából ez azt jelenti, hogy a pénz sokkal nagyobb részét lehet elkölteni ebben a költségvetési periódusban, és ez a legfontosabb hatása ennek a megállapodásnak.

– Menet közben ez nem volt ilyen egyértelmű, de végül is azt szokták mondani, hogy az Európai Unió válságról válságra fejlődik… 

– Ebben van is valami. Ugyanakkor az is igaz, hogy az Európai Unió történetében még soha nem született meg ennyivel a következő ciklus előtt a költségvetési megállapodás, mint most. Az eddigi menetrend alapján a 2007-ben esedékes költségvetésnek jövő év közepén, esetleg a végén kellett volna összeállnia. Most egy évvel korábban állt össze és ez egy igen jó eredmény. 

– Kellett is ez a siker, hiszen az Európai Uniónak nem volt szerencsés éve az idei. Két fontos országban, Franciaországban és Hollandiában is nemet mondtak arra a közös alkotmányra, amitől sokan azt várták, hogy a közösség hatékonyabb lehet. 

– Valóban, az év elején nem volt túl jó a hangulat, és ezen nem segített az sem, hogy a luxemburgi elnökség végén, júniusban nem sikerült megállapodni a költségvetésben. De ha megnézi, mi történt azóta, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a közösség visszatért a kerékvágásba. A költségvetés mellett sikerült megállapodnunk a bővítés tárgyában Törökországgal és Horvátországgal, amire azt gondolom, hogy senki nem számított. Ez biztató jel, mert azt mutatja, hogy az Európai Unió továbbra is képes döntéseket hozni és előre haladni. Ki tudja, talán egy napon majd az alkotmányos szerződés kérdése is újra napirendre kerül. De azt ne kérdezze, hogy mikor.

Olvasson tovább: