Kereső toggle

A politika elfojtja az ötleteket

Tudáshasadás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt héten Magyarországon újra középpontba került a tudomány. Budapesten tartották ugyanis a World Science Forum nev? tanácskozást, amely neves tudósok és közéleti szereplők részvételével zajlott. A konferencia iránti társadalmi érdeklődés igazolja a Gallup felmérését, amely szerint a tudomány iránti érdeklődés tekintetében az EU tagjelölt országai között Magyarország a második helyet foglalja el, de ez az érdeklődési szint meghaladja az európai átlagot is. Ez különösen annak fényében jó eredmény, hogy a rendszerváltás után a tudomány iránt jelentősen megcsappant az érdeklődés az írott és az elektronikus sajtóban egyaránt. A tudományos népszerűsítés helyett pedig az áltudományok kaptak szerepet. Az elmúlt években ez a trend megfordulni látszik – ezt mutatja például a Mindentudás Egyetemén elhangzó előadások iránti széleskör? érdeklődés –, ezért különösen aggasztó a politikai vezetésnek, a tudomány iránti – a World Science Forumon is tapasztalt – langyos magatartása.



Medgyessy Péter és Viz E. Szilveszter a tudományos konferencia zárónapján Fotó: Vörös Szilárd

A fórum legnagyobb hozadéka talán az, hogy ha csak néhány napra is, a tudomány került az érdeklődés középpontjába, ami a konferencia főszervezőjének Vizy E. Szilveszternek, az Akadémia elnökének kitűnő "taktikai" érzékét dicséri. Vizy elnökké választása óta komoly eredményt ért el a tudomány elfogadtatása és népszerűsítése terén, ennek legjobb példája a hatalmas érdeklődés mellett megtartott, több közszolgálati televízióban is sugárzott Mindentudás Egyeteme sorozat. 

A tanácskozás nem a tudományos eredmények ismertetésére helyezte a hangsúlyt, hanem a tudományos kutatások hasznosságáról, hasznosíthatóságáról folyt az eszmecsere. A szovjet–amerikai vetélkedés megszűnésével ugyanis a kormányok világszerte egyre kevesebb pénzt voltak hajlandóak alapkutatásra költeni, annak ellenére, hogy az alapkutatás felfedezései – néha évtizedekkel az alapötlet után – látványos sikereket hoztak és hoznak. Ilyen
például a 2000-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazott Zhorez Alferov és Herbert Kroemer 1963-as felfedezése, amelyek következtében lézerdiódák hada vesz körül bennünket: ezek működnek a CD-lejátszókban, a vonalkód-leolvasókban és számos olyan helyen is, ahol nem is gondolnánk. 

Az évtizedes megtorpanás után a tudomány és ezen belül az alapkutatás újra divatba jött, aminek egyik oka az, hogy egyre nehezebben szétválaszthatóak az alkalmazott és alapkutatások, másrészt nyilvánvalóvá vált, hogy igényes alapkutatás nélkül lehetetlen sikeres technológiai fejlesztéseket létrehozni. Az alapkutatás növekvő támogatottságát mutatja a kiújuló űrverseny – az űrkutatás talán a leglassabban megtérülő kutatási ág –, amelynek következtében ebben évben szinte a szovjet-amerikai űrverseny ütemében versenyezik egymással az Egyesült Államok és Európa.

Az OECD-tagországok nemzeti össztermékük (GDP) mintegy 2-3 százalékát fordítják kutatás-fejlesztésre, ez az összeg Izraelben a legmagasabb, ahol a kutatásra szánt összeg a GDP mintegy 3,5 százalékát teszi ki. Magyarországon a kutatás-fejlesztésre szánt összeg néhány éve 0,7 százalék volt, de ma sem éri el az egy százalékot. Kutatók körében általános nézet, hogy ha pontos számításokat végeznénk és azt a nettó összeget tekintenénk, amit a költségvetésből a kutatás-fejlesztésre fordítanak, akkor tulajdonképpen még nem történt érzékelhető elmozdulás a 0,7 százalékhoz képest.

A kutatások és a tudomány támogatása megújulásának világtrendje Magyarországra sajnos nem jellemző. A World Science Forumon felszólaló Medgyessy Péter miniszterelnök beszédében ugyan megígérte, hogy a kormány eltökélt szándéka a kutatás-fejlesztésre szánt támogatásnak a nemzeti éves össztermék 1,8 – 1,9 százalékára való növelése, a kormányzat azonban mindeddig – legalábbis tettekben – nem mutatott komoly érdeklődést a tudomány és a kutatás-fejlesztés ügye iránt. A miniszterelnök beszéde disszonánsan hangzik, mert miközben büszkén emlegeti a magyar tudósok eredményeit, azt állítja, hogy "a magyarokról a tudományra, a tudományról a magyarokra lehet asszociálni", az oktatás és a kutatás-fejlesztés jelenlegi állapota lehangoló, a kormány pedig mindeddig nem mutatott hajlandóságot a kutatásokra szánt támogatások növelésére. Ez pedig nemcsak a nehéz gazdasági helyzetnek köszönhető, hanem egy olyan szemléletet vall – ez a rendszerváltás utáni kormányokat egyaránt jellemezte – amely nem sok "fantáziát lát" a kutatásban és a fejlesztésben. A kormány által újra és újra megtámogatott Magyar Televízió például havonta a többszörösét költi az adófizetők pénzéből annál az
összegnél, amennyit az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) egész évben műszerbeszerzésre tud fordítani. Ilyen módon a társadalom ostoba műsorokat kap csúcstechnológia helyett. 

Medgyessy Péter beszédének írója nagyot téved, amikor az oktatás és kutatás mai helyzetét egy napon emlegeti azzal a korszakkal, amely a miniszterelnök által említett híres magyar felfedezőket adta a világnak, Bródy Imrét, Szentgyörgyi Albertet, Teller Edét. (A többi politikusi beszédre is inkább a frappáns szólamok eregetése volt a jellemző, mintsem a tudományos élet valódi problémáinak megértése, illetve azokra adandó válaszok ismertetése.) A Medgyessy Péter által említett jelenlegi kiemelkedő eredmények egyéni teljesítmények, a magyar oktatási rendszer egészét sajnálatos módon jobban jellemzi a tavaly nyilvánosságra hozott PISA-teszt eredménye, amely szerint a magyar diákok teljesítménye minden tantárgyból átlag alatti, a legjobb esetben átlagos. Ebben a komor helyzetben kiábrándító az, hogy az Oktatási Minisztérium (OM) jelenlegi vezetése szemmel láthatóan az iskolák internetes bekötését szolgáló Sulinetet tartja legnagyobb eredményének, hiszen az internethez való hozzáférés miatt a diákok – általában – sem műveltebbek, sem okosabbak nem lesznek, a világháló szerepe az életükben gyakorlatilag leginkább a televízióéhoz hasonlít, amely ma már egyre kevésbé játszik hangsúlyos szerepet a kultúra és a műveltség terjesztésében. Némi bizakodásra ad okot, hogy a parlament elfogadta a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló törvényt, aminek következtében jövőre megduplázódhat a kutatás-fejlesztésre szánt összeg, ha ezeket az összegeket valóban kifizetik. Az OM általános "taktikája" volt ugyanis ebben az évben, hogy az Orbán-kormány által létrehozott – a kutatás-fejlesztés szempontjából ígéretes – Széchenyi-terv pályázatainak kifizetése szünetel, így az elindított kutatások jelentős része parkolópályára került vagy hitelből finanszírozzák.

Olvasson tovább: