Kereső toggle

Az Európai Parlament első féléves bizonyítványa

Húsbavágó döntések születtek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Európai Unió bölcs politikusok és a napi politikánál messzebbre látó kormányfők erőfeszítésének eredményeképp jött létre. Ez még akkor is így van, ha az unió több évtizedes történelmében voltak hullámvölgyek és csúcsok, az integráció kisebb-nagyobb zökkenőkkel, tempósan haladt előre. Nem változtatott a helyzeten az sem, hogy néha becsúszott egy-két gikszer. Előfordultak az uniós csatlakozást elutasító népszavazások, voltak és minden bizonnyal lesznek még az uniós törekvésekkel szembefeszülő nemzeti törekvések is.



Tavasszal a képviselők egy része így tiltakozott az Európai Parlamentben az iraki háború ellen. Sok szín Fotó: Reuters

A viszontagságos út egy tanulságát azonban le lehet vonni: ez a kontinenst egységesítő intézmény eddigi fennállása során szinte folyamatosan legitimációs gondokkal küszködött. Talán az is oka lehetett ennek, hogy végső soron kormányfők akaratából jött létre és változott, s mint tudjuk, kormányok jönnek és mennek, ám a választópolgárok maradnak, őket nem lehet lecserélni, és jóváhagyásuk nélkül nem könny? politizálni. Talán nem is lehet, ha komolyan vesszük a demokrácia játékszabályait.

Jól jött volna tehát az unió mindenkori vezetésének, ha földrészt formáló kezdeményezéseikhez megkapják nemcsak az illető kormányok, de a választópolgárok jóváhagyását is. Mert e nélkül nincs politikai és társadalmi stabilitás, nincs biztonságos kormányzás sem. Még kontinensnyi méretekben sem. Vagy mondhatnánk úgy is, ilyen méretekben főként nincsen.

A legitimáció állampolgári szint? elérésére az első kísérlet 1979-ben történt, amikor elhatározták az unió akkor még kvázi törvényhozói testületének, az azóta Európai Parlamentnek nevezett intézménynek a közvetlen megválasztását. A "minden kezdet nehéz…" közmondásos igazsága ezúttal is bejött. Az első európai parlamenti választásokon, de a későbbiekben is bizony a "valódi", törvényhozói választásokhoz képest szerényebb volt a részvétel.

Talán nem érdeklik a kontinens állampolgárait a sorsukat meghatározó európai események, az integráció? Vagy az Európai Parlament nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket? Mindkettő lehetséges. 

Az is érdekesen alakult, hogy az uniós képviselői választások általában a tagállamok törvényhozói ciklusainak a félidejére esnek. Arra az időszakra, amikor a kormányok még mernek népszerűtlen, ám halaszthatatlan intézkedéseket hozni, olyanokat, melyek gyakran merőben ellentétesek győztes választási programjukkal. Az uniós választópolgár pedig, miután az európai parlamenti választásokon ugyanazok a pártok indulnak, mint a hazain, büntet. Így fordulhatott elő, hogy míg a tagállamok többségében baloldali volt a kormány, az Európai Parlament legerősebb politikai frakciója a konzervatív néppárti lett.

Lehet, hogy ez a fajta kettősség még jó is, hiszen megerősíti a döntéshozatal demokratikusságát, egyfajta fékszerepet játszhat, ha a kormányok túl messzire mennek a választópolgárok akaratától. S lehet jó szondázása is a közvéleménynek.

Helykeresés

Az eddig eltelt huszonnégy esztendő alatt az Európai Parlament tekintélyében és befolyásában gyarapodott, a Konvent javaslatai és az új Alkotmány is ezt mutatja. S jóllehet ez még nem igazi parlament, de idővel azzá lehet. Kezdeményezéseivel igazolja ezt a törekvését és lehetőségét. Nem véletlen, hogy az új tagállamoknak ez a testület ajánlotta fel az első konkrét segítséget. Tavaly novembertől előbb csak gesztusértékűen, idén tavasztól azonban már gyakorlati hasznot is hozva meghívták a leendő tagállamok képviselőit. Igaz, egyelőre hazai képviselőkből kiválasztott "megfigyelői" küldöttségek minőségében, de már felszólalási, tárgyalási joggal.

Feltételek és követelmények

Brüsszel és Strasbourg a kezdeti zökkenők ellenére mind technikailag, mind szervezetileg felkészülten várta az újoncokat, akik olyan terepre léptek, melyet még nem próbáltak. Nehéz és szövevényes érdekszférák határozzák meg az Európai Parlament működését. Politikai, nemzeti és civil érdekkörök ezek, s ha ehhez
hozzávesszük a gazdasági tényezők befolyását, ember legyen a talpán, aki itt megállja a helyét.

A hazai közvélemény, miután igazából fogalma sem volt az Európai Parlamentben folyó valós munkáról, megragadt a külsőségeknél. Mennyit fognak keresni a képviselők – ez lett az egyik fő kérdés. Voltak, akik a brüsszeli és strasbourgi épületekben elveszetten kóborló nyimnyám alakokként jelenítették meg a nagy kísérlet résztvevőit. Való igaz, nem könny? több száz, lehet hogy több ezer szoba, tárgyalóterem, bizottsági ülésterem rengetegében kiismernie az embernek magát, való igaz, hogy voltak mulatságos esetek, ám sokkal inkább arra érdemes koncentrálni, ami a lényeg. A képviselői munka maximális szakmai hozzáértést, magas szint? nyelvismeretet, igen jó kommunikációs és diplomáciai érzéket követel meg. Naprakész ismereteket nemcsak a szülőföld, de a kontinens, a világ dolgaiban. S egyfajta szélesebb látókört, kilépést a nemzeti érdekkörből úgy, hogy elfogadva az új játékszabályokat, azért mégsem feledkezünk meg arról, hogy kiket képviselünk, honnan jövünk. Mert bizonyos dolgokról le kell mondanunk ahhoz, hogy egy nagyobb közösség előnyeit élvezhessük. S meg kell szoknunk azt is, hogy itt nem mi diktálunk. Ez utóbbit könnyebb megszokni, hiszen a hazai történelem két évezrede többnyire ezt a tudatunkat erősítette meg.

A fogadtatás

Pat Cox elnök üdvözlő szavaival kezdte meg munkáját az Európai Parlament első olyan plenáris ülése Strasbourgban, ahol már az "újak" is ott lehettek. Jelenlétük és részvételük az integráció fontos eleme – hangsúlyozta Cox, s hozzátette, a közös munka hasznos tanulási lehetőséget is jelent a meghívottaknak. "Sokáig vártuk ezt a pillanatot" – értékelte az ülésszakot. "A politikai csoportok és a Parlament elnöksége is fontos szerepet játszott abban, hogy a tíz ország a csatlakozási egyezmény aláírása után már bekapcsolódhatott e fontos fórum munkájába" – jelentette ki. 

Tabajdi Csaba, az MSZP EP-csoport vezetője azt tartotta a legfontosabbnak, hogy a tizenötök és a tízek az elkövetkező egy esztendőben kölcsönösen megismerhetik egymás értékrendjét és törekvéseit. Magyarország számára kiváló felkészülési alkalom ez az egy év, hogy 2004. május 1. után már teljes jogú tagként érvényesítsük nemzeti érdekeinket. "A liberális frakcióban Magyarország már az Európai Unió teljes jogú tagja lett, mivel a magyar képviselők nem csak részt vehetnek a frakció munkájában, de szavazhatnak is" – nyilatkozta Szent-Iványi István.

Az Európai Néppárt elnökségébe beválasztották Szájer Józsefet és Ékes Józsefet, Surján László pedig a Költségvetési Bizottság munkájában vesz részt. "Elemi érdekünk kihasználni azt a légkört, ami az unió tagállamai, a tizenötök körében kialakult, akik nem voltak megelégedve a Koppenhágában a csatlakozásra váró országoknak felajánlott támogatás értékével. Nemzeti érdekünk, hogy ezt a véleményt kihasználva javítsunk pozícióinkon" – nyilatkozta a magyar politikus.

Más képviselők is kulcsfontosságú helyekhez jutottak a bizottságokban. Például a Költségvetési Bizottság tagja lett Fazakas Szabolcs. Ez a bizottság azért különösen fontos, mert az Európai Parlament döntési joggal bír az unió költségvetésének elfogadásában. Kelemen András és Tabajdi Csaba a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság munkájában vesz részt. Koppenhága után ez a bizottság a fő küzdőtere a támogatások szétosztásának. A közös mezőgazdasági politika viták kereszttüzében alakul ki, s itt dől el, mely ágazat mennyi támogatás kap, és milyen formában.

A szakmaiság kérdése

Meglepő, hogy véleményező, konzultáló és együttdöntő testületként az Európai Parlament milyen mélységben foglalkozik az állampolgárokat érintő kérdésekkel. Komoly szakmai vitában dől el például, hogy a vízi szállításban használt dízel üzemanyag kéntartalma mekkora lehet, hogy hány százalék génkezelt anyag lehet az élelmiszeripari termékekben. A plenáris ülés pedig közel egy órán keresztül az atípusos tüdőgyulladásról is vitázott. 

Már most születtek olyan döntések, hangzottak el javaslatok, melyek számunkra "húsbavágóak". A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Fogyasztóvédelmi Bizottság napirendjén az agráriummal kapcsolatos környezet- és fogyasztóvédelmi, illetve
közegészségügyi kérdések szerepeltek. Az ülésen megfigyelőként részt vett Ékes József magyar képviselő, aki elmondta, a közvetlen kifizetések és hatásuk igen fontos a magyar mezőgazdaság számára. A 5000 euró alatti kifizetéseknél az unió nem alkalmaz forrás-elvonást, és ez előnyösen érintheti a magyar kis-és családi vállalkozásokat. Hasonlóképp előnyös számunkra, hogy az 5000 euró fölötti kifizetéseknél a forráselvonást az unió kimondottan vidékfejlesztésre kívánja fordítani, kiemelten a vidéken élő nők szociális és foglalkoztatási gondjainak enyhítésére. 

Kiemelten foglalkoztak a képviselők az élelmiszerbiztonsággal, a tartósítószerek és színezőanyagok visszaszorításával, akár a harmadik piacon is. Az utóbbi időben előforduló mikrobiológiai betegségek (pl. a SARS-vírus) miatt e téren is szigorítás várható, ami előnyös lehet az egyelőre – s lehet hogy végérvényesen – kevesebb tartósítószert, illetve színezéket felhasználó magyar mezőgazdasági termelés számára.

Hazai szempontból izgalmas volt a köz- és egészségügyi fürdők, valamint a strandok (gyógyvizek, tavak, folyók, tengerek) 1976-ban kialakított környezetvédelmi és közegészségügyi ellenőrzési és monitoring rendszerének megváltoztatása, elsősorban szigorítása. Ezáltal több magyar fürdő működése veszélybe kerülhet egészségügyi szempontból, s ez hátrányosan érintheti a komoly bevételforrást jelentő gyógyturizmust. Főleg azokon a területeken számíthatunk a csatlakozás után büntető szankciókra, komoly pénzösszeg? bírságokra, ahol a csatornázottság hiányos. Fontos lenne, hogy gyorsított eljárással az érzékeny vízbázisú, illetve turisztikailag kiemelt és üdülőövezetekben felgyorsítsuk a közművesítést.

Jog az anyanyelvhez

Ne csak joga, de lehetősége legyen minden kisebbségnek, hogy anyanyelvén teljes életet élhessen – értékelte Szabó Zoltán magyar képviselő azt a jelentést, amelyet a Kulturális, Ifjúsági, Oktatási, Média- és Sportbizottság elfogadott és a plenáris ülés elé terjesztett a regionális és kevésbé használt, kisebbségi nyelvek használatáról és oktatásáról. Ez ismét valami olyasmi, amire főleg a mi régiónkban érdemes odafigyelni. A jelentés és ajánlás a nyelvi sokszínűség fenntartására és a nyelvek oktatására helyezte a hangsúlyt, beleértve a regionális, kisebbségi, illetve kevéssé használt nyelveket. Tanításuk, népszerűsítésük jó eszköz lehet a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni harcban. 

A kisebbségi nyelvek használata természetesen nem elsősorban jogi kérdés, vagy jó propagandával, kampánnyal megoldható probléma – olyan környezetre van szükség, melyben a kisebbségi nyelvet valaki úgy használhatja, hogy ez által nem éri kulturális hátrány. Ösztönözni kell a kisebbségi nyelveken való rádió- és tévéadást, újságkiadást, a klasszikusok közreadását. Ehhez hozzátartozik az iskolai oktatás megszervezése, beleértve a tanterveket, a megfelelő szint? szakkönyveket. Rokonszenves és számunkra mindenképp elfogadható program, újabb lecke arról, hogy mennyire másképp közelít meg egyes kérdéseket az unió, ám adott esetben nem annyira a megközelítés, hanem az eredményesség a fontos számunkra.

Olasz front

Berlusconi olasz miniszterelnök fellépéséről és a körötte támadt botrányról napokon át csemegézett a világsajtó. Kevesebb szó esett arról a programról, amelyet soros elnökként felvázolt. Csak egy momentumra hívnám fel a figyelmet. Érdekes beszámolót tartott az egyik bizottság előtt például Girolamo Sirchia professzor, az olasz egészségügyi miniszter. Az olasz elnökség mutatós tervei közé tartozik egy uniós egészségügyi adatbank kialakítása, mely minden uniós állampolgár betegségeire, egészségi állapotára, gyógyszer-fogyasztására vonatkozó adatot tartalmazna, s ez az unió területén bármely egészségügyi intézményben előhívható lenne. Ehhez hasonlót nálunk is létrehoztak, az egészségügyikártya-rendszert, melynek feltételei megfelelőek az adatbankba való belépésre. Az adatok összegyűjtésében a családi orvosi hálózatnak kiemelkedő szerepe lehet. Látványosnak tűnnek az olasz elnökség tervei a rákbetegségek megelőzésében és gyógyításában, az egységes gyógyszerhasználat kialakításában, s külön központot szándékoznak létrehozni az öröklött betegségek gyógyítására. 

Valódi tervek ezek, vagy egy populista politikus csalétke az egész – a dilemmára az elkövetkező fél esztendő adja meg a választ, ám ha csak annyi történt, hogy Berlusconi figyelmeztető leckét kapott az európai politikai kultúrából, miközben ambíciózus programmal akarta elnyerni az unió és az Európai Parlament kegyeit – már megérte a jelenlét a strasbourgi és brüsszeli langymeleg tavaszban és később felforrósodó nyárban.

Olvasson tovább: