A nép körében elterjedt ősi szilveszteri szokások és babonák legtöbbje az időjóslással
kapcsolatos, ami nem is csoda, hiszen a földből élők egész évi megélhetését
befolyásolta az időjárás. A népi hiedelmek szerint, ha az új esztendő első napján
szépen süt a nap, akkor jó év lesz. A délvidéki magyarok azt tartották, ha
csillagos az ég, akkor rövid lesz a tél, ha pedig piros a hajnal, szeles lesz az
esztendő. Különösen sokat árul el a hagymakalendárium, bár kissé munkás a "megírása":
12 gerezd fokhagymába sót tesznek, s amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak
megfelelő hónapban sok eső vagy hó fog esni. Ugyanez persze vöröshagymával is elvégezhető,
ízlés szerint. Ebben az esetben a sót a hagyma héjába lehet tenni.
Minden házasodni vágyót élénken foglalkoztat, mikor kerül rá a sor. Faluhelyen a türelmetlenebb
– és kíváncsi természet? – lányok semmit nem bíztak a véletlenre, az óév és
újév közötti éjszaka mindent meg lehetett tudni a jövendőbeliről. Nem kell hozzá
más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amibe gondosan bele lehet rejteni a papírra
írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek jön a víz
felszínére, az tartalmazza a jövendőbeli nevét. Természetesen a nekünk nem tetsző
férfiak nevét eleve kihagyhatjuk a játékból, és akkor biztosan nem kell majd emiatt
visszautasítani a kérőt. A jövendőbeli foglalkozását leginkább ólomöntés révén
lehet előre megismerni, de egyes vidékek lányai például férfinadrágot tettek a párnájuk
alá, és megálmodták, ki lesz a párjuk. Erről aztán már csak az illető legényt
kell megkérdezni.
Ha már gombócról esett szó, az sem mindegy, mit eszik az ember újév napján, mert előfordulhat,
hogy rossz választása egy egész évre szerencsétlenné teszi. A szilveszter esti és
újévi étkezéseken számos mágikus termékenység-, bőség- és egészségvarázsló,
jósló étel szerepel. Sok területen szeretik a szemes terményeket (rizs, köles) és a
hüvelyeseket (bab, lencse) akár levesben, akár más formában, mivel a babona szerint a
sok apró mag a pénz bőségét hozza a házhoz. Sok háznál a lencsefőzelékbe
mandulaszemet vagy más apróságot főznek. Hajadon lányok közül akinek kimerik, az az
új évben férjet talál. Minél kevesebben ülnek az asztalhoz, annál nagyobbak az esélyek
(legjobb, ha egyedül étkezik a leány). Más vidékeken néha szó szerint életbevágóbb
jóslásokat is végeztek. A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek.
A pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy
tollat szúrtak beléjük. A tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek
sorsára. Akié megégett, az nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést. Hogy
ezt hogyan intézték, azt nem lehet biztosan tudni. Mindenesetre az így kijelölt áldozatnak
talán érdemes volt édes kukoricamálét enni az új év első napján, hogy a – számára
utolsó – esztendő édes legyen. Az újévi malac szintén nem véletlenül került a
szilveszteri menü élére. Faluhelyen jól tudják, hogy a malac befelé túr, így a
szerencse is befelé jön. Ugyanez okból nem javasolható a baromfi fogyasztása, hiszen
az kifelé kaparná a házból a szerencsét. A hallal jobb óvatosnak lenni, mivel folyó
menti vidékeken ugyan szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont éppen
baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.
Fontos tanács, hogy ha január elsején csengetnének, előbb lessünk ki a kisablakon,
nem mindegy ugyanis, hogy kit engedünk be az ajtón. Újévi első látogatónak legtöbben
férfit várnak, mert az szerencsét hoz. Aszszonnyal találkozni ezen a jelentős napon
kifejezetten balszerencse, főleg, ha bőbeszédű. Megfelelő szociális érzékenységgel
bíró asszonyoknak tehát újévkor illik otthon maradni (és eltakarítani a szilveszter
romjait). Ezzel biztosan mindenki jobban jár.
Közismert babona, hogy újév napján semmit sem adnak ki a házból, mert akkor egész
éven át minden kimegy onnan. Ez a szokás főként abból a hitből nőtt ki, hogy az újév
napján végzett cselekvések egész évben ismétlődni fognak. Ezért az emberek
igyekeznek ilyenkor csupa kellemes dolgot cselekedni, hogy biztosítsák a kellemes és
szerencsés évet. Emiatt sokan tartózkodnak a veszekedéstől, és napközben nem
fekszenek le, nehogy betegesek legyenek a következő évben. Egyes házaknál még a fekvő
betegnek is fel kell kelnie, nehogy egész évre ágyban maradjon. Akadnak igen kellemes
tilalmak is az új esztendő első napjára: mint a legtöbb jeles napon, ilyenkor is általános
volt sokfelé a munka tilalma. A bukovinai és moldvai magyarok például már karácsonytól
kezdve nem mostak, mert a sok száradó ruha a száradó állatbőrre emlékeztetett, és
sok elhullott állatot jelentett volna. Ugyanitt, ha felseperték a szemetet, azt nem dobták
ki a házból, nehogy a szerencsét is kidobják vele együtt.
Az újévi féktelen trombitaszó sem mai találmány, az óévtől már régen is nagy lármával,
kolompolással búcsúztak. A zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz szellemek,
az óév kiűzése, vagy egyszerűen csak az általános ünnepi jókedv.
1998. 12. 31. (II/52)
