Kereső toggle

A léprecsalt taxis és a szadista lányok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Addig örülj, amíg a szüleid fognak!" – mondta B. Diána egyik legjobb barátnőjének,
mielőtt végzetes tervük végrehajtására indultak 1997. november 20-án éjszaka.
Aznap este fél tízkor azonnali indulást sürgetve szólalt meg a belvárosi kapucsengő
volt osztálytársnőjük lakásán: Diána hívta Andreát. A két kiskorú, 14 éves lány
éjjel fél tizenkettőkor szállt be a taxiba, miután a diszpécserközponttól személyesen
Gáspár Jánost kérték. B. Andrea kabátjának ujjába már korábban egy vízzel töltött
félliteres m?anyag flakont rejtettek. A két lány ajánlatot tett a taxisnak, és egy
elhagyatott kiserdőhöz érve Gáspár Jánost Diána kicsalta a kocsiból, majd Andrea hátulról
két ízben fejbe vágta a flakonnal. A taxis menekülni próbált, ám dulakodás közben
újabb ütések, rúgások érték, közel egy órán keresztül. A magatehetetlen, vérző
férfit gallyakkal, levelekkel letakarták. A Fővárosi Bíróság tegnap hirdetett ítéletet
az ügyben.

Az eset előtt tanácstalanul áll a közvélemény: ilyenre még nem volt példa
Magyarországon. Az Egyesült Államokban minden hónapra jut egy hasonló, gyermekek által
elkövetett brutális és szándékos (!) emberölés. De vajon vigasz-e ez bárkinek
itthon? Eddig azt hihettük, ez amerikai probléma. De nem az, inkább generációs. A média-generáció
sajátja, azoké, akiket nem a szüleik, hanem a tévé, a videó, a számítógépes játékok,
na meg a banda nevelt fel. Ezeknek a játékoknak a hősei kétségkívül vonzó figurák
egy unatkozó gyermek számára: mindent megúsznak, mindig győznek, és ők az ünnepeltek,
tetteikért pedig nincs felelősségre vonás. Egy gyermek ezekre mind vágyik. Látta a
moziban, begyakorolta a monitor előtt, és learatja gyümölcsét a bandában. A két lány
esete a fenti szempontok alapján is tipikus. A különbség annyi, hogy most átléptek
egy határt, amit reméltük, hogy elkerülhetünk. Az ügy genezise kimondatlanul is a
családi fészekben keresendő – ha ugyan a két lánynak volt ilyen.

Barátnőjük szerint a lányok családi háttere nagyjából hasonló volt. Andrea ötéves
egyszem gyerek volt, amikor édesapja elhagyta a családot és külföldre utazott. Édesanyja
egyre kevesebb figyelmet szentelt gyermekének. Nappal dolgozott, éjszaka pedig bulizott
– maga sem nőtt fel igazán.

Diána késői gyermekként született, negyedikként. A "családban" négy "apuka"
funkcionált. Utoljára éppen egy verekedős, alkoholista apa jutott a lánynak osztályrészül.
Édesanyja komoly erőfeszítéseket tett, hogy zilált életét és lelkiismeretét
megnyugtassa, ezért a vallás irányába fordult. Rendkívül rossz anyagi körülmények
között éltek egy belvárosi bérház 23 négyzetméteres padlásszobájában: a lakáshoz
nem tartozott sem fürdőszoba, sem pedig WC. De ők is rendkívül elhanyagolt állapotban
tartották otthonukat. A nyomozók mindenfelé koszos konyhai edényeket és szétszórt
ruhákat találtak.

Aki igazán szívén viselte a lányok sorsát, az az alsó tagozatos osztályfőnöknő,
Kati néni volt. Pedagógusként pontosan látta, hogy mi folyik a két gyermek életében.
Megpróbálta hát a személyükre szabott módszerekkel megszelídíteni őket. Kereste
és felfedezte bennük a jót, a szeretnivalót, és ennek hangot is adott, megdicsérte,
jutalmazta őket. Sajnos hiába. Tizenhárom évesek lehettek, amikor Andrea elcsente édesanyjától
munkahelyének, a Természetbarát Szövetség irodájának kulcsait, és Diánával közösen
elloptak onnan 262 ezer forintot. Az ügyet aránylag olcsón megúszták: a rendőrség
lefoglalta, amit vásároltak a pénzből, a többit pedig elkobozta. Arra mindenképpen jó
volt ez a manőver, hogy most már priuszuk is lett. Az iskolában is nagy port kavart az
ügy. Ez az intézmény amúgy sem volt a szívük csücske, ezért inkább igyekeztek minél
messzebbre elkerülni. Diánának ez olyan jól sikerült, hogy néha hónapokig nem is látták
arrafelé.

Mások kezdték el nevelni a lányokat. A bandaszellem rövid idő alatt szőröstül-bőröstül
felszippantotta őket. Hamarosan elkezdtek diszkóba járni, ittak, kábítóztak. Mindezt
tizenhárom-tizennégy évesen. Legjobb barátnőjük édesanyja, akinek még volt szava a
lányok előtt, sokszor intette őket, de vele is szembefordultak, és számon kérték
rajta, hogy miért nem ad az övékéhez hasonló nagy szabadságot saját lányának is.
Fityisz volt a válasz.

A bandázás teljesen leépítette a lányokat erkölcsileg és szellemileg is. Diána egy
időben kábítószerdílerként környékezte meg diáktársait. Speedet árult. Arcát
felismerhetetlenségig eltorzította a temérdek smink, amit egyszer barátnője anyukája
mosott le róla mérgében egy utcai szökőkútban. A keresztelő azonban eredménytelennek
bizonyult. A banda és a diszkó velejárójaként elkezdtek tizenévesen szexuális életet
élni náluk tíz évvel idősebb fiúkkal. Ez persze megszülte az első szerelmi csalódásokat
is. Mi is hiányzik egy tizennégy éves kislánynak, ha nem a szerelmi trauma és
depresszió? Andrea szülei nem értek rá gyermeket nevelni: éppen váltak – Diána
anyukája pedig szentségtörésként élte volna meg, ha beleszól leánya életébe.

Az álmok elragadták őket: sportautó, pénzhegyek, menő cuccok, miegymás. Jobb híján
egyesítették erőiket, és a Duna Plazában levetkőztettek néhány hasonló testalkatú,
dizájnos cuccot viselő lányt. "Baró a csukád. Na húzd le gyorsan, mert agyonverünk!"–
hangzott nagyjából a bevezető, majd a zsákmánnyal elszeleltek, mielőtt a biztonsági
ember észrevette volna őket.

Barátnőjük szerint a vagány, nagyszájú tinik alapvetően kedves, életrevaló lányok
voltak. Amikor megtudta, mi történt, csak annyit tudott mondani: "Egy kis csíny még
belefért, de hogy gyilkosság…!"

Korábban is megpróbálták már végrehajtani ördögi tervüket, de a sofőr akkor nem
azzal az autóval érkezett, amelyikkel aznap este villogni akartak a diszkóban. Ezért
elnapolták a dolgot. Majd elérkezett november 21-e. Kedvenc barátnőjük aznap éppen lázasan
jött hazafelé az iskolából, amikor belebotlott az utcán Diánába. "Magassarkú
volt rajta, bunda és rengeteg smink. Tiszta depresszió volt, mert otthagyta a fiúja. A
srác élettársa ugyanis megtudta a dolgot, és amikor a Dia bement hozzá a sörözőbe,
a lány bevágott neki egy nagyot. Még monoklija is lett." Felment hozzá, de Diána végig
a fiúról beszélt. "Addig örülj, amíg a szüleid fognak!"– mondta Diána, és
elment. Barátnője szerint "ekkoriban jött rá, hogy van anyja: amikor már teljesen
kiélte magát". Este kilenckor aztán befutott Andrea, ő is csak a fiújáról beszélt,
de ő boldog volt. Fél óra múlva Diána a kapucsengőn sürgősen lehívta Andreát. A
folytatás ismert – az ügyben nem is a végrehajtás a legtanulságosabb. A taxis ugyan
"csak" egy Ford Scorpióval érkezett, de Diána szerint azért "az is egy kocsi
volt".

Ám az áldozat maga is hozzájárult végzetéhez. Kollégái elmondták, hogy noha állandó
anyagi gondokkal küzdött, nem vetette meg a szórakozást sem; olyannyira nem, hogy sűrűn
váltogatta szexuális partnereit annak ellenére, hogy volt állandó élettársa is. A
tanúk vallomása szerint többször előfordult az is, hogy pénzért szexuális szolgáltatásokat
vett igénybe. Nem csoda, hogy a lányok ajánlatára nem tudott nemet mondani – amivel
ezúttal az életét menthette volna meg.

A két lány ül. Egyenként hét és fél évet kaptak. Egyikőjük anyukája nem bírja
elviselni a szégyent, az utcán külsejét álcázva közlekedik. A másik családban
helyreállt a béke, együtt látogatják a gyermeket a börtönben. Végre valamennyire
együtt a család…

A szülői felelőtlenség ebben az ügyben elvitathatatlan, ha őszinték vagyunk, az ítélet
fele nekik járna. Ők megtanulták a maguk, mi pedig az ő kárukon, hogy a szeretettel
nem lehet spórolni. Az ügy okozta sokk esetleg motiválja a családokat: a két tinilány
esete óta talán több apuka és anyuka kérdezi meg esténként a csemetéjét: "Na,
mi volt ma az iskolában?"


Mire jó egy apa?



Az erkölcs alatt társadalmanként, kultúránként változó normarendszert értünk,
amely a társadalmi élet valamennyi területére behatol, szabályozza a cselekvést a
gazdasági és jogi életben, a politikai viszonyokban és a hétköznapi kapcsolatokban
egyaránt. A morális értékrend a társadalom terméke: tanult, tehát nem örökölhető
gondolkodás- és magatartásforma.

A gyermek a neveltetése során elsősorban a szülőktől veszi át a társadalmi érték-
és normarendszert, és akkor válik erkölcsi tudatúvá, ha ezekkel a szabályokkal
azonosul. A családon keresztül ismerkedik a társadalomban való élet lehetőségeivel,
szabályaival, feltételeivel. A család feladata tehát a gyermekek erkölcsi szabályrendszerének
kialakítása, hogy megismerjék, elfogadják és saját életvezetésükben is alkalmazzák
ezeket. Az apa a tágabb környezetet képviseli a gyermek számára, ő a társadalmi
normák közvetítője. Viselkedésével, attit?djével gyermekét ezek megtartására készteti,
irányítja az értékek felé. Az apa tehát a családon kívüli világ megismerésében
lép előtérbe, míg az anya az otthoni komfortot, az érzelmi harmóniát biztosítja.

Az erkölcskutató pszichológusok a család hátteréből kiindulva azt a tapasztalatot
vonták le, hogy az elutasítás, a hanyagság, a fegyelmezés hiánya az apa részéről
a gyermek felelőtlen magatartását vonja maga után. Kimutatták, hogy a magas fokú
felelősségtudatot elsősorban az apa mérsékelten szigorú fegyelmezése, valamint az
anya melegsége és gondoskodása eredményezi. A hagyományos család elengedhetetlen
feltétele az apai tekintély. Igaz, az elmúlt hetven évben módosult az apaszerep: az
apák egyre nagyobb részt vállalnak a családi feladatokból és a gyermeknevelésből,
a férfitől ma már elvárják, hogy társként osztozzon feleségével az életmód
kialakításában és a szocializációban. Talán emiatt halványult el az apai tekintély
hagyománya. Mivel a hagyományos család erkölcsi vezetője az apa, kívánatos lenne
visszaállítani a tekintélyét, mert ez a család minden tagjának védelmet, biztonságot
nyújt. Ehhez természetesen először is egész családokra lenne szükség, ahol apa is,
anya is van.

A gyermek erkölcsi tanításának és engedelmességben való nevelésének alapja a szülők
szeretete, a jó családi légkör és az apa tekintélyén alapuló nevelési stílus. Ez
adja a biztosítékot arra, hogy a gyermek megtanulja tisztelni a felnőtteket, majd vállalni
tudja a felelősséget önmagáért, másokért, a társadalomért.

(Bacskai Csilla iskolapszichológus)

Olvasson tovább: