Kereső toggle

Álhírek, irányított gondolkodás és a tömegmédia

Udo Ulfkotte szerint az európai elit retteg szembenézni a valósággal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha az európai politikusok és a tömegmédia továbbra is eltitkolja a valóságot az emberek elől, például a menekültek által elkövetett erőszakos bűncselekményekről, előbb-utóbb polgárháborús helyzet alakulhat ki – állítja Udo Ulfkotte német publicista, akinek Megvásárolt újságírók és a Menekültipar című könyve magyarul is megjelent. Ulfkottéval még a berlini karácsonyi vásáron történt terrortámadás előtt beszélgettünk.

Újabb könyvet ír a médiáról, Volkspädagogen (Néptanítók) címmel. Mire utal a cím?

– A média úgy tekinti a polgárokat, mint a cirkuszi állatokat, akiket idomítani kell, vagy ha finomabban akarok fogalmazni, akkor csecsemőkként bánik velük, akiknek pontosan adagolni kell azt, hogy mit fogyaszthatnak. Azt állítják, hogy ha elkezdenének a saját fejük után, önállóan gondolkodni, akkor ezzel csak veszélybe sodorhatnák magukat. Azért is írtam meg ezt a könyvet, mert sokaknak elegük van ebből, amit én „irányított gondolkodásnak” nevezek. Egykor szabad polgárok voltunk, önálló véleménnyel, de ez mára megváltozott. Ha a menekültek példáját vesszük, a média megmondja nekünk, mit kell gondolnunk róluk, de ugyanígy van a klímaváltozás vagy az euró fenntartása kapcsán is. Ha pedig nem követed azt, amit a politikusok és a tömegmédia diktálnak, azonnal megkapod a címkét, hogy szélsőjobboldali, idegengyűlölő, összeesküvés-elméletekben hívő, oroszbérenc, illetve tébolyult, zavaros gondolkodású ember vagy. Miért is? Csupán azért, mert nem hiszed el, hogy a menekültek jó, építő tagjai a német társadalomnak, amint azt kedves vezetőnk, Angela Merkel állítja. Sajnos, ha az esti híradóinkat nézzük, egyre inkább úgy érezhetjük magunkat, mintha Észak-Koreában lennénk. Nekünk is egyet kell értenünk azzal, amit a kedves vezetőnk, Merkel asszony mond.

A tömegmédia az utóbbi időben felkapta az úgynevezett „fake news”, álhírek témáját, mondván: ezzel manipulálták például az oroszok az amerikai elnökválasztást. Ön szerint mi a forrása az álhíreknek?

– Mindig mosolygok, amikor azt hallom, hogy a tömegmédia az „álhíreket” ostorozza. Annak idején Szaddám Huszeinről a főáramú média egyszer csak elkezdte terjeszteni, hogy tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, ezért meg kell támadnunk Irakot, hogy ezt a halálos veszélyt megakadályozzuk. Aztán kiderült, hogy ebből semmi nem volt igaz. Nos, ez igazi „fake news” volt, amit politikusok és a tömegmédia terjesztett. Ezért aztán, ha valaki felelősöket keres, és azt sürgeti, hogy az ilyen álhírek terjesztőit állítsák bíróság elé, akkor tessék, el lehet kezdeni az iraki háborús hazugságok terjesztőinél, amelyeknek sok ezer áldozata lett. A „fake news” kategóriát azonban azért találták ki, hogy az alternatív médiát korlátozzák vele, amelyet nem tudnak az ellenőrzésük alatt tartani. Látjuk, hogy betiltanak, lekapcsolnak ilyen oldalakat, de amíg van lehetőség más helyen megszólalni, addig nem kell eltemetni a szólásszabadságot. Németországban nemrég azt javasolták, hogy jöjjön létre egy állami „Igazságminisztérium”, ami megállapítja egy hírről vagy hírforrásról, hogy igaz-e vagy sem. Nos, erre George Orwell is büszke lehetne. Mindenesetre érdekes lenne, ha a politikusokat szembesítenék a hazugságaikkal, és ha erről lenne szó, azt csak üdvözölni tudom.

De mi a helyzet, ha a korlátozás és a cenzúra nem állami szinten jelentkezik, hanem globális óriáscégek, a Facebook vagy a Google korlátoznak egy híroldalt? Ezzel szemben még csak fellebbezni sem lehet.

– Pontosan ezt tette velem a Facebook, amikor – átmenetileg – megszüntette a 35 ezer követővel rendelkező oldalamat. Ugyanezt tette a Twitter is. De át tudtam menni a Facebook orosz alternatívájához, a VK nevű oldalra, ahol korlátozás nélkül megjelenhetnek a cikkeim és posztjaim. Nagyon sokan követnek ott engem Németországból és Nyugat-Európából. Ezért nem aggódok amiatt, hogy ne lenne lehetőség elmondani az igazságot, legalábbis addig, amíg nem egy totális hatalom kontrollálja az egész világot.

De azzal, hogy egy orosz oldalon publikál, azonnal megkapja azt, hogy Vlagyimir Putyin eszköze, ahogyan Julian Assange is azzá lett, amikor a Wikileaksen Hillary Clintonra és a demokrata pártra nézve kínos e-mailek jelentek meg.

– Éppen ezért, amíg lehet, minden írásomat párhuzamosan közzéteszem minden elérhető portálon, hogy ne tudjon senki befolyásolni. Eddig egyedül a Facebook és a Twitter volt az, amelyek megpróbáltak korlátozni, de a tiltakozások hatására ők is visszakoztak. Soha nem rettent meg, ha ezt vagy azt állítanak rólam, egyszerűen írok tovább.

Lát arra lehetőséget, hogy az amerikai elnökválasztásban nagyon sikeresen szereplő alternatív médiumok – mint például a Breitbart News – mintájára megjelenjenek Európában is nagy befolyású, független híroldalak?

– Pontosan ettől tart a német kormány, hogy az alternatív média egyre nagyobb befolyásra tesz szert az emberek gondolkodásának alakításában. Hadd mondjak egy példát. Idén júniusban írtam egy cikket arról, hogyan befolyásolta Németországban a bűnözési statisztikák alakulását a tömeges bevándorlás. Bebizonyítottam, hogy napi átlagban az országban mintegy 770, új bevándorlók által elkövetett bűncselekmény – lopások, gyújtogatások, erőszakos cselekmények – történik. Ezt követően az ügyvédem kapott az ügyészségtől egy levelet, amelyben azt „tanácsolták”, hogy ne írjak a menekültek által nők és gyerekek sérelmére elkövetett nemi erőszakokról. Feltettem magamnak a kérdést, hogy milyen országban is élek? Természetesen tovább írtam erről is, így másodszor már azzal fenyegettek, hogy vádat emelnek ellenem, mert uszítok a menekültek ellen. Ezért úgy éreztem, hogy ha ezt ennyire el akarják titkolni, akkor nekem kötelességem megírni a tényeket. Több mint 40 könyvet írtam eddig, de most először éreztem szükségét annak, hogy a magam védelmére írjak. Két hónapot töltöttem azzal, hogy összegyűjtsem a 2016-os év összes, menekültek által elkövetett szexuális bűncselekményét, bárhogyan is fenyegetnek, hogy ne tegyem ezt. Elkészültem a könyvvel, nagyon vastag kötet lesz.

Mikor jelenik meg?

– Valamikor a jövő év elején. A kiadóm úgy döntött, hogy nem Németországban nyomtatja ki a könyvet, hanem külföldön, én sem tudom pontosan, hogy hol. Nem akarják, hogy az ügyészség a publikálás előtt elkobozza a példányokat. Valós veszélye van azonban annak, hogy a könyv megjelenése után letartóztatnak a német hatóságok, mert nem engedelmeskedtem az ügyészi felszólításnak, hogy kövessem Angela Merkel „Willkommenskultur” programját. De azért döntöttem úgy, hogy vállalom, mert a Facebookról és a digitális médiából bármikor nyomtalanul eltüntethetnek, de ezt a könyvet kinyomtatják, így marad belőle példány bizonyítékként. Ha bíróság elé állítanak, felolvasom az egész könyvet, és bebizonyítok minden egyes esetet. Megkérdezem a bíróságtól és az ügyészségtől, hogy tessék megmondani, miért állok itt, ha a tényeket írtam le? Hadd mondjak egy példát: nemrég Oldenburg városában egy fiatal lány feljelentett egy menekültet, aki a lába közé nyúlva próbált erőszakoskodni vele. Az ügyészség erre azt válaszolta, hogy ezt tűrnie kell, mert az illető ezzel a mozdulattal „csak az érdeklődését akarta kifejezni”. Nem foglalkoztak az üggyel, így az nem is jelent meg a bűnözési statisztikában. Így persze könnyű küzdeni a bűnözés ellen, pont ezt teszik a banánköztársaságokban is, ahol a statisztikákat meghamisítva tüntetik el a valóságot. A médiának nagy szerepe van abban, hogy ezt ne lehessen megtenni, és végre a Bild Zeitung is vette a bátorságot, hogy lehozza ezt a levelet. Több százezer olvasót veszítettek el a hallgatással, és most kezdik felismerni, hogy ez így nem mehet tovább, mert nevetségessé és hiteltelenné válnak.

A 19 éves freiburgi diáklány, Maria Ladenburger brutális megerőszakolása és meggyilkolása hozott fordulatot abban, hogy a nyilvánosság értesüljön ezekről az esetekről?

– Az eset nagy felháborodást váltott ki, különösen, hogy egy olyan afgán menedékkérő volt az elkövető, aki kiskorúnak állította magát, amikor 2015-ben Németországba érkezett, és ezért nevelőszülőknél lakott. Valójában azonban Görögországban 2014-ben egyszer már elítélték gyilkossági kísérletért, amikor Korfu szigetén kirabolt és a szikláról a mélybe lökött egy húszéves diákot. Tíz évet kapott, de a görögök egy év után kiengedték, és így jutott el Németországba, ahol nem ismerték a múltját. A felháborodás ellenére azonban a politikusok és a szakértők tovább magyarázzák, miért kell nyitottan, befogadóan fordulnunk a menekültek felé. El akarnak bújni az igazság elől, és attól tartok, hogy ha ezt sokáig csinálják, az emberek megelégelik a hazudozásaikat, és fellázadnak ellenük. Akkor pedig polgárháborús helyzet alakulhat ki, nemcsak Németországban, hanem Európa más országaiban – például Svédországban – is, ahol hasonlóképpen eltitkolják az emberek elől a valóságot.