A konklúzió szerint ezek az etnikai kisebbségek „tipikusan rosszabb munkanélküliségi statisztikát produkálnak, kevesebb a jövedelmük, és kisebb valószínűséggel találnak vagy tartanak meg állásokat, mint a többségi társadalom tagjai”.
Nagyjából hasonló megállapításra jutottak a Franciaországban végzett kutatások, melyeket nehezít, hogy a francia törvények tiltják az állampolgárok vallás szerinti megkülönböztetését és nyilvántartását, így semmiféle hivatalos adat nem létezik a muszlimok valós létszámáról, amelyet azonban becslések 3,5-5 millió közöttire tesznek – ez a lakosság 6-8,5 százalékát teszi ki. Közülük kétmillió bír francia állampolgársággal. Helyzetük a munkaerőpiacon és az oktatásban nagyjából hasonló a más országokban tapasztaltakhoz: általánosságban elmondható, hogy a muszlimok között nagyobb arányú a munkanélküliség, és gyermekeik gyengébb eredményeket érnek el az iskolában, illetve alacsonyabb képzettséget szereznek, mint a nem muszlim családok gyermekei.
Németországban jelenleg 3 millió körül van az ott élő törökök száma – közülük 2,5 millióan bírnak német állampolgársággal. Csak keveseknek, mintegy 20 százalékuknak van állandó munkája, a többiek állami segélyekből élnek. A társadalomban elfoglalt helyüket jelentősen meghatározza, hogy gyermekeik hetven százaléka nem teszi le az érettségi vizsgát, a legtöbben az alapfokú oktatás befejezése előtt kihullanak az iskolából.
2015. 01. 16. (XIX/3)
