Kereső toggle

Muzulmán munkanélküliek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az európai etnikai kisebbségek munkaerő-piaci beilleszkedését vizsgálta több országban a bonni székhelyű Institut zur Zukunft der Arbeit (IZA), amely a német és a nemzetközi munkaerőpiac elemzésével foglalkozik. A Belgiumban, Dániában, Hollandiában és az Egyesült Királyságban néhány éve végzett kutatások megállapították, hogy a dominánsan muszlim vallású munkaerő-piaci csoportok (törökök, marokkóiak, irakiak, pakisztániak és bangladesiek) kisebb arányban dolgoznak, mint a más csoportokhoz tartozók.

A konklúzió szerint ezek az etnikai kisebbségek „tipikusan rosszabb munkanélküliségi statisztikát produkálnak, kevesebb a jövedelmük, és kisebb valószínűséggel találnak vagy tartanak meg állásokat, mint a többségi társadalom tagjai”.

Nagyjából hasonló megállapításra jutottak a Franciaországban végzett kutatások, melyeket nehezít, hogy a francia törvények tiltják az állampolgárok vallás szerinti megkülönböztetését és nyilvántartását, így semmiféle hivatalos adat nem létezik a muszlimok valós létszámáról, amelyet azonban becslések 3,5-5 millió közöttire tesznek – ez a lakosság 6-8,5 százalékát teszi ki. Közülük kétmillió bír francia állampolgársággal. Helyzetük a munkaerőpiacon és az oktatásban nagyjából hasonló a más országokban tapasztaltakhoz: általánosságban elmondható, hogy a muszlimok között nagyobb arányú a munkanélküliség, és gyermekeik gyengébb eredményeket érnek el az iskolában, illetve alacsonyabb képzettséget szereznek, mint a nem muszlim családok gyermekei.

Németországban jelenleg 3 millió körül van az ott élő törökök száma – közülük 2,5 millióan bírnak német állampolgársággal. Csak keveseknek, mintegy 20 százalékuknak van állandó munkája, a többiek állami segélyekből élnek. A társadalomban elfoglalt helyüket jelentősen meghatározza, hogy gyermekeik hetven százaléka nem teszi le az érettségi vizsgát, a legtöbben az alapfokú oktatás befejezése előtt kihullanak az iskolából.

Nagy-Britanniában a muszlim nők 75 százaléka nem dolgozik (összefüggésben az iszlám családmodellel, mely szerint a nőnek otthon van a helye), a férfiaknak pedig több mint fele állástalan. Egészségügyi adatokból kiderül, hogy a muszlimok több időt töltenek betegszabadságon, és a férfiaknak 24, a nőknek 21 százalékát tartják nyilván munkaképtelenként. Ez pénzügyileg jelentős terhet ró a társadalomra. Bár viták folynak azzal kapcsolatban, hogy hány muszlim él az országban, riadóként hatottak a 2011-es népszámlálás adatai, amelyek szerint minden tizedik újszülött muszlim családba érkezik, és egyes borúlátó előrejelzések szerint 2030-ra Nagy-Britannia muszlim többségű országgá válik.

A szomszédos Ausztriában nincs elérhető adat a muszlim lakosság körében tapasztalt munkanélküliségről, sokat mond azonban, hogy általában a bevándorlók között – akiknek amúgy jelentős része muszlim – több mint másfélszeres a munkanélküliség aránya. 574 ezerre tehető az Ausztriában élő muszlimok száma, ami az összlakosság 7 százalékát teszi ki, és mintegy felük osztrák állampolgár. Az elmúlt tíz évben közel 70 százalékkal nőtt a muszlim vallású osztrák lakosok száma – Bécsben a lakosság 12,5 százaléka, azaz 216 ezer ember muszlim vallású. Pesszimista becslések szerint arányuk 2051-re a 26 százalékot is elérheti, bár más kutatók reálisabbnak tartják a 15-20 százalék közötti számot.