Kereső toggle

Függetlenséggel az egységért

Hogyan erősítik az autonómia mozgalmak Brüsszelt?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kurdisztántól Texasig a világ számos pontján figyelnek a skót függetlenségről szóló népszavazásra azok a pártok és mozgalmak, amelyek a nemzet nélküli etnikumok és kulturális-politikai közösségek érdekeit képviselik. Egyedül a brüsszeli központú Európai Szabadság Szövetség (European Free Alliance, EFA) 40 különböző autonómia törekvést tart nyilván, és ezekben a politikai szempontból kockázatosnak tekintett kelet-európai igények nincsenek is benne. Az utóbbi években egyértelműen felerősödtek a függetlenségi mozgalmak, de kérdés, hogy a folyamat Európa balkanizálódásához vezet – amint azt George Robertson volt NATO-főtitkár prognosztizálta – vagy éppen ellenkezőleg: a „népek Európájához”, egy sokszínű, de egységes unióhoz , ahogyan az EFA alelnöke, a baszk autonóm parlament volt tagja, Lorena Lopez de Lacalle állította lapunknak.

Két nappal a skót referendum előtt beszélgetünk, így nem tudjuk azt, amit olvasóink már igen, hogy az igenek vagy a nemek kerültek többségbe a skóciai népszavazáson. Ezért azt kérem, értékelje mindkét alternatívát, mit jelentene az Önök mozgalma szempontjából az, ha megnyílna az út Skócia kiválása előtt, vagy ha ez a lehetőség – amint az elemzők állítják – „egy generáció számára” bezárulna?
– Mindkét végeredményt győzelemként értékelnénk.
Azt is, ha elbukik a függetlenség ügye Skóciában?
– Igen, mert már önmagában nagy siker az, hogy a kérdésről sikerült jogi következményekkel járó referendumot tartani, ahol az emberek dönthetnek. A kampányban rengeteg olyan érv került a napvilágra a függetlenség mellett, amit korábban igyekeztek elrejteni a nyilvánosság elől. A népszavazás kiírása nagyszerű érv volt például a szűkebb környezetem, a baszk közösség számára, mert mi eddig a madridi kormánytól mindig azt hallottuk, hogy ez Európában lehetetlen. Természetesen ennél még sokkal inkább örülnék az igenek győzelmének, mert közvetlenül támogatjuk a skót függetlenséget. Ahogy Ön is említette, ez egy nemzedék számára vissza nem térő lehetőség, és nagy kár lenne, ha ezt a pillanatot a skótok nem tudnák megragadni, és további 15-20 évet vagy még többet kellene várni az újabb alkalomra. Emellett a skót függetlenség kivívása számunkra és minden európai szabadságmozgalom számára nagy győzelem lenne. Most a skótok megmutathatják, hogy ha egy országban meghallgatják az emberek véleményét, akkor az valóban számít, mert eldönthetik, hogyan alakuljon a saját jövőjük. Azt üzenhetik ezzel, hogy minden kormánynak figyelni kell arra, mit mondanak az emberek, és ahhoz kell tartaniuk magukat. És minél előbb történik ez meg, annál jobb.
A következő nagy megmérettetésük a november 9-ére tervezett katalóniai népszavazás lesz. De nem akarnak itt megállni: a pártjukhoz tartozó szervezetek összesen 40 különböző autonómia igényt képviselnek. Ez azt jelenti, hogy 40 új államot szeretnének Európában?
– Először is, nem minden nép vagy csoport célja a teljes függetlenség. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Az Európai Szabadság Szövetségben részt vevő pártok és mozgalmak számára nem a függetlenség szintje a közös nevező, hanem az, hogy az emberek kezébe akarjuk adni a döntés jogát. Vannak tehát, akik függetlenséget akarnak, mint a skótok, mások szélesebb körű autonómiát, mint mi baszkok vagy a flamandok. Vannak akik előbbre tartanak a kezdeményezésben, mint mások. A döntés joga azonban azt jelenti, hogy a régióban élő polgárok véleményét kérdezzük meg. Ehhez szükséges, hogy szabadon lehessen érvelni a különválás valamilyen formája mellett, és ha az ott működő politikai pártok és civil szervezetek úgy látják, hogy megérett az idő a döntésre, akkor népszavazást lehet kezdeményezni. Ha pedig megvan a többség a referendumon, akkor az kötelező a központi kormányzat számára.
Mi a legfontosabb hajtóerő az egyre jelentősebb függetlenségi mozgalmak mögött? Mivel tudják ma jobban megszólítani az embereket, mint 10-20 évvel ezelőtt? Történelmi igazságtételt kínálnak vagy jobb életet?
– Úgy vélem, hogy a mozgalmaink erősödésében nem egy, hanem több tényező keveréke is szerepet játszik. Természetesen fontosak a történelmi, kulturális és etnikai alapok, de nem csak ezekről van szó. Korábban ezek voltak a meghatározók, de ma új szempontok és körülmények is megjelentek. Ezek közül a legerősebb a gazdaság. A katalánoknál és a skótoknál jól látható, hogy egyértelműen gazdasági előnyöket várnak a függetlenségtől. Mi itt Baszkföldön szintén úgy gondoljuk, hogy jobban járnánk, ha önállóan intézhetnénk a gazdasági és pénzügyeinket. Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt évtizedekben épp eleget fizettünk be a központi költségvetésbe azért, hogy a kormány más fejlettségi szinten lévő és tőlünk eltérő kulturájú régiókat támogasson. Ezek a szempontok nagyon sok olyan embert is mellénk állítanak, akiket korábban nem érdekelt a függetlenség. Különösen felerősödött ez az elmúlt 3-4 évben. Katalóniában például 2009-ben az ott élő emberek alig 20 százaléka támogatta a függetlenséget, ma pedig közel 80 százaléka.
Ez a gazdasági válság időszaka. Eszerint az emberek az életkörülményeik romlása miatt lettek nyitottabbak az önállóság felé?
– Igen, különösen azokban a régiókban, ahol az emberek azt látják, hogy aránytalanul nagyobb áldozatot kell hozniuk a többségi társadalom érdekében. Nem csoda, ha elkezdenek osztani-szorozni, és rájönnek, hogy jobban – sőt sokkal jobban – járnának, ha önállóak lennének. Ez persze nem azt jelenti, hogy elszigetelt jéghegyek akarnak lenni, akik önmagukban lebegnek az európai óceánban. Készek vagyunk átfogó egyezményeket kötni a központi kormányzatokkal és az Európai Unióval is. De a döntési jogot szeretnénk visszakapni a saját munkánk eredménye felett.
Vannak, akik szerint a függetlenségi törekvések Európa balkanizálódásához vezethetnek. Érthető a félelem: a kontinensnek már most is éppen elég baja van, miért szaporítsuk ezeket autonómiavitákkal?
– A kulturális, etnikai, nyelvi és másfajta sokszínűség figyelmen kívül hagyása épp olyan – ha nem nagyobb – problémákhoz vezet, mint az, ha több régió elnyeri a függetlenségét. Nem osztom azok véleményét, akik szerint kormányozhatatlanná válna Európa, ha a mainál több nemzetből állna. Épp ellenkezőleg: nem is beszélhetünk valódi Európáról az önrendelkezési jog kibővítése nélkül. Elméletileg a korábbi és a jelenlegi európai alapszerződések is tartalmazzák a sokszínűség elvét, de sajnos ezt ma sok helyen nem tartják tiszteletben. Az unióban az érdemi kérdéseket ma a tagállamoknak egy kis csoportja dönti el, a többiek szerepe csak jelképes. Emiatt vannak problémák Európában, és nem azért, mert állam nélküli népek szabadságot követelnek maguknak.
Az Egyesült Államokban a lényegi kérdésekben régóta a központi kormányzat dönt a tagállamok helyett. Amerika éppen azt követően vált a világ vezető hatalmává, hogy lezárta a polgárháborút és az elszakadásról szóló vitákat. Ma már csak marginális csoportok követelik, mondjuk Texas kiválását az unióból. Nem intő jel ez az Önök számára?
– Európa pont azzal válhatna erősebbé, akár az Egyesült Államoknál is, ha teret engedne a sokszínűségnek. Történelmi szempontból is ez áll hozzánk közelebb, és a gyakorlati érvek is azt diktálják, hogy nagyobb kreativitás szabadul fel az emberekből, ha a maguk urai lehetnek.
Hát Ukrajnában nem éppen ezt látjuk… Az Önök logikája alapján a szakadároknak igazuk van, mert az orosz többségű területek nem dönthetnek szabadon arról, hogy ne Ukrajnához tartozzanak.
– Az ukrajnai helyzet sokkal bonyolultabb annál, hogy ezt össze lehetne hasonlítani a nyugat-európai függetlenségi törekvésekkel. Más a történelmi háttér is, ezért nem szeretnénk állást foglalni ebben a kérdésben. Tudjuk, hogy politikai ellenfeleink, akik többnyire a jobb- és szélsőjobb soraiból kerülnek ki, azzal vádolnak bennünket, hogy szét akarjuk verni a nemzetállamokat. Mi azonban éppen a nacionalizmust tartjuk nagyobb veszélynek, ami ellen a régiók autonómiájával lehetne fellépni. Skócia és Katalónia példája éppen azt mutatja, hogy lehetséges demokratikus módon az emberekhez fordulni döntésért ezekben a kérdésekben.
Támogatják a föderális Európát?
– Igen, úgy véljük, hogy hosszú távon vannak minden népnek olyan közös ügyei, amelyeket együtt kell megoldaniuk. Tulajdonképpen ezt akarták már az unió alapító atyái is. Sajnos az elmúlt években a válság miatt erről elterelődött a figyelem. Szeretnénk, ha létrejönne az egymással békében élő „népek Európája”. Ezt most már Brüsszelben is elismerik, ezért fogadták el a szervezetünket önálló európai pártként, és ezért kapunk anyagi támogatást is az uniótól.
Mit tekintenének nagyobb sikernek mondjuk tízéves távlatban: ha több képviselőjük lenne az Európai Parlamentben, vagy azt, ha több független állam és régió lenne Európában?
– Szeretnénk elérni azt, hogy az Európai Unió újratárgyalja az alapszerződését, annak érdekében, hogy lehetőség nyíljon ne csak kifelé bővíteni az integrációt, hanem befelé is. Ez azt jelenti, hogy ha létrejön a mai határokon belül egy új állam, akkor az egy előre meghatározott, világos folyamat alapján csatlakozhasson az Unióhoz. Nincsenek számszerű céljaink, hogy ennyi és ennyi új államnak kell létrejönnie, azt szeretnénk, ha ezt az emberek dönthetnék el.

Európai Szabad Szövetség (EFA)

A civil szervezetként 1979-ben létrejött EFA 2004 óta az Európai Parlament által elismert politikai párt. Jelenleg 17 tagállamból 40 függetlenség- vagy autonómiapárti szervezet a tagja. Ezek közül egyetlen magyar nyelvű van, a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Szövetség. Az EFA hét képviselővel rendelkezik az Európai Parlamentben, akik az európai népek önrendelkezési jogáért küzdenek.