Kereső toggle

Eljött a 183. világvége

A maják megbuktak, a jövendölések folytatódnak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

December 21-ével a maja naptárkészítők is csatlakoztak a bukott világvége-jövendölők népes táborához. Ismert jövendőmondók, mint Nostradamus, ezoterikus látnokok, mint Helena Blavatsky és keresztény kultuszalapítók, mint a jehovista mozgalom atyja, Charles Taze Russel vagy az adventisták előfutára, William Miller egyaránt elbuktak: az általuk kitűzött - és a kudarcok után többször korrigált - időpontok egyikében sem ért véget a világ, és nem jött el az apokalipszis. A végítélet naptárkészítői az elmúlt kétezer évben legalább 183 pontos időpontot tűztek ki, mindhiába. A kudarcoknak számtalan áldozata volt, a hamis jövendölések miatt tömegek adták el mindenüket, vagy lettek öngyilkosok.

100 millió dollárt költött Harold Camping keresztény rádiós műsorvezető és önjelölt végítélet-próféta 2011-ben arra, hogy figyelmeztesse a világot: május 21-én megtörténik az apokalipszis. „Ezen a szombati napon este 6 órakor 200 millió igaz hívőt egy hatalmas tűzgömb elragad a mennybe, majd ezt követően azonnal a földi civilizációt elpusztítja egy hatalmas földrengéssorozat.” Camping persze nem a saját pénzét áldozta a világméretű óriásplakát- és médiakampányra. A pénzt azok a szerencsétlen, becsapott emberek adták össze, akik Camping víziója miatt mindenüket feladták, és táblával a nyakukban járták a nagyvárosok utcáit. Kaliforniai rádiós műsora, a Family Radio presbiteriánus és baptista támogatással indult 1961-ben, de a férfi 1988-ban szakított mindkét felekezettel, mondván „minden egyház elszakadt az igazságtól”. Azt hirdette, hogy a hívőknek ki kell lépniük az összes felekezetből, mert csak akkor kerülhetik el a végítéletet, ha „egyénileg keresik az igazságot”. Természetesen ő maga jelentkezett független tanítónak, meglehetős sikerrel. 2011-ben már 150 rádióállomással rendelkezett az Egyesült Államokban. Amikor bonyolult naptárszámításokra hivatkozva bejelentette a világvégét, több ezer ember követte vakon az éteren át kapott utasításokat, hogy adják el mindenüket, és induljanak el figyelmeztetni a világot a közelgő pusztulásra.

Május 22-én, egy nappal a világvége után, Harold Camping műsorában szenvtelen hangon bejelentette, hogy az emberiség még kapott egy utolsó esélyt, így az ítélet csak 2011. október 21-én következik be. Még ekkor is voltak, akik hittek neki, sőt műsora az újabb kudarc ellenére is folytatódott, egészen idén tavaszig, amikor az idős rádiós agyvérzést kapott, és kénytelen volt visszavonulni.

Camping csupán egy az önjelölt próféták hosszú sorában, akik látomásaikra vagy önkényes számítgatásaikra hivatkozva meghirdették az apokalipszist. Az elmúlt két évezred történelmében eddig a legtöbb téves dátumot katolikus papok és szerzetesek tűzték ki, bár az utóbbi 500 évben a különböző protestáns irányzatok képviselői is nagy lendülettel igyekeztek felzárkózni. A legutóbbi száz év pedig egyértelműen az ezoterikus jövendőmondóké és világvége-guruké volt.

A 4. század elején Pannóniában, a mai Szombathely területén álló Savaria városában született Tours-i Szent Márton. A hajdani püspök ma Franciaország védőszentje, és Spanyolországtól Magyarországig egész Európában ápolják kultuszát. Szent Márton 375-ben kijelentette, hogy a világ Krisztus után 400-ban véget ér. „Kétség sem fér hozzá, hogy az antikrisztus már megszületett, és felnövekedve teljhatalomra tesz szert” – írta Márton püspök.

Kétszáz évvel később szintén Tours püspöke, Szent Gergely azt prófétálta, hogy a világvége 799 és 806 között jön el. Az első ezredforduló előtt maga II. Szilveszter pápa jelölte ki a dátumot, és az új millennium első napjára jövendölte a véget. III. Ince pápa is osztott-szorzott: neki 1284 jött ki az apokalipszis dátumára, ami tudvalevőleg az iszlám megjelenése utáni 666. esztendő. Persze csak azért jöhetett ez a dátum szóba, mert Toledói János érsek tévedett: ő ugyanis a bolygók együttállásából azt számolta ki, hogy 1186 lesz az utolsó esztendő. A középkor egyik híres misztikusa volt Joachim da Fiore szerzetes, aki 1200 és 1260 közé tette a millennium kezdetét. Követői ezt a dátumot előbb 1290-re, majd 1335-re módosították, mindhiába.

1524-ben londoni asztrológusok azt jövendölték, hogy hatalmas áradás söpri el a várost, és ezzel kezdetét veszi a végidő. Húszezer ember hagyta el otthonát, és a sziget középső részére költöztek, hogy túléljék a cunamit. Ez azonban elmaradt, sőt abban az évben kifejezetten szárazság sújtotta Angliát.

Az első „protestáns világvége” 1525-ben jött el, amit az anabaptista Münzer Tamás tűzött ki. Luther is úgy tartotta, hogy az apokalipszis legkésőbb 1600-ig bekövetkezik. Egy Ágoston-rendi volt szerzetestársa, Michael Steifel, képzett matematikus lévén ennél sokkal precízebb volt: ő 1533. október 19-én reggel 8 órára tette az ítélet napjának eljövetelét. Steifel becsületére legyen mondva, amikor kiderült, hogy tévedett, felhagyott a jövendölésekkel, és visszatért a tudományhoz.

A 17. században az asztrológusok újrakalkulálták a londoni árvíz időpontját, és száz évet hozzáadtak az előző dátumhoz. Azonban az 1624-es esztendő is eseménytelenül múlt el, így Sabbetáji Cví is meghirdethette a zsidóknak 1648-ban a messiás eljövetelét, ami alatt történetesen saját magát értette. Angliában különösen vészjóslónak tartották az 1666-os dátumot is, amikor be is következett a nagy londoni tűzvész, de azért a világ egyben maradt.

Világvégerekordot állított fel a 19. században William Miller baptista hívő és amatőr Biblia-magyarázó. Miller 1843 és ’44 között egymás után négy dátumot is kijelölt Jézus visszajövetelére. Az utolsó időpont után nagy csalódás lett úrrá követőin, ám sokakat ez sem tántorított el a dátumkereséstől. Miller mozgalmából indult később a hetednapi adventizmus és a Jehova Tanúi felekezet is. Ez utóbbi lett a 20. századi tévedésrekorder: a jehovisták szerint a világvége kezdete 1941 vagy 1975 vagy 1984 vagy 1999 kellett volna, hogy legyen.

A második világháború után egyre véresebb tragédiák kísérték a paranoid jövendöléseket. A Népek Temploma-kultusz vezetője, Jim Jones 1967-re ígérte a pusztulást. Amikor ez nem jött el, 11 évvel később ő maga hozta el a végzetet követői számára. 914 híve követett el tömeges öngyilkosságot a guayanai őserdőben, köztük legalább 200 gyermek is volt, akiket megmérgeztek. A világvége-fóbiát ettől kezdve sorozatosan kísérték csoportos öngyilkosságok: a Menny Kapuja-kultusz vezetője azt állította, hogy a Hale-Bopp üstökös mögött rejtőző űrhajóra lehet feljutni az által, ha a hívők maguk mögött hagyják a földi testüket. Az „utazásra” 1997-ben 38 ember jelentkezett. Az egyforma fekete ruhát és sportcipőt viselő holttestek mellett a nyomozók egyencsomagot találtak, benne személyi adatokkal és néhány dollárral.

Az ezredforduló igazi „prófétatemetőnek” bizonyult. A bukott nagyágyúk sorát Nostradamus nyitotta meg, aki a „Nagy Terrort” 1999 júliusára jövendölte. Összeomlást ígért a Y2K számítógépes vírus is, de a világpánikból csak a számítástechnikusok profitáltak, akik rohammunkában programozták újra a komputereket. 2000-re jövendölte a véget továbbá az okkult teozófiai irányzat papnője, Helena Blavatsky és a híres médium, Edgar Cayce.

A sor az új évezredben is folytatódik: aszteroidák, mágneses pólusváltás, ufóinvázió riogatják az emberiséget, no meg a híres maja naptár, ami éppen jelen lapszámunk megjelenése napján, december 21-én jár le, állítólag több mint 5000 év után. Túlélés csak egy dél-franciaországi hegyen lehetséges, de azt meg a hatóságok lezárták a világvége-turisták elől, így ez a túlélési esély is elveszett. Ne gondoljuk azonban, hogy ezzel vége: a világvégenaptárban már 2013-ra is vannak bejegyzések. Folytatás következik.

Az oroszok biztosra mennek

Az orosz sajtóban megjelent „világvégés” hírek nagyjából tükrözik egy internetes hírportál által rendezett közvélemény-kutatás eredményeit, miszerint a lakosság hozzáállása a december 21-i „véghez” nagyjából a következőképpen fest:„készülök rá” (9 százalék), „nem hiszek benne, komolytalan” (32 százalék), „nem hiszek benne, de ki tudja...” (32 százalék), „nem hiszek benne, de megünnepeljük” (26 százalék). Nem kizárt, hogy a világvégevárók száma jóval magasabb, egyrészt azért, mert az országban sokan vannak még, akik nem olvasnak hírportálokat, de az is gyanús, hogy a vallási és más vezetők óva intenek attól, hogy bárki is komolyan vegye a 21-ére beígért eseményeket. (Az orosz főrabbi szerint a zsidók számára még minimum 200 év adatott, a főmufti, valamint Kadirov csecsen elnök egyenesen hitehagyottnak nevezi azt, aki muszlim létére elhiszi ezt a badarságot. A pravoszlávok szóvivője gonosz spekulációnak nevezi a rémhírterjesztést, és a buddhisták is erősen elhatárolódnak.) Már csak azért is, mert pontosan a világvégét komolyan várók rétegéből termelődnek ki olyan bűnelkövetők, mint például az a 41 éves anya, aki kivégezte alig egyéves kisfiát – és tervezte további két gyermeke meggyilkolását –, hogy „átmentse őket a túlvilágra”. Az orosz sajtó egy kínai esetről is beszámolt, mikor múlt pénteken egy 36 éves földműves 23 gyermeket sebesített meg késével az iskola bejáratánál. De a világvégére hivatkozott (többek között) az a négy kamcsatkai férfi is, akik feltörtek egy kamiont az éj leple alatt, és nagy mennyiségű sonkát, babot, élelmiszert zsákmányoltak. Sokan inkább a vidám oldaláról közelítik meg a dolgot, és 21-ére bulit vagy bált szerveznek – Magadánban éppenséggel egy föld alatti bunkerben, mert azért sohasem lehet tudni… A világvége-túlélőcsomagok gyártását is viccből kezdte el valaki Tomszkban – ám miután a vevők teljesen komolyan pillanatok alatt szétkapkodták, azóta sztahanovi tempóban folyik az utángyártás. A csomag tartalma a következő: adatkártya arra az esetre, ha a tulajdonos elvesztené az emlékezőtehetségét, halkonzerv, vodka, szárazbab, jegyzetfüzet és ceruza emlékiratok írására, játékok unaloműzőnek, valamint elsősegélycsomag – benne szappan, széntabletta, madzag és kötszer. Többnyire céges ajándéknak viszik – bár ki tudja… Oroszország több régiójában már hónapokkal ezelőtt eltűntek bizonyos áruk a boltokból – elsősorban a gyufa, gyertya, zseblámpa, vadászathoz és halászathoz alkalmas eszközök, termoszok. Elsőként az Altáj környékén – Oroszországban ugyanis ez az „egyetlen túlélőhely”, ahogy Szerbiában a Rtanj csúcs, az olaszoknál Cisternino falucska vagy Franciaországban Bugarach hegyi település –, ahol már le is zárták a környéket az odaözönlő tömegek elől… (Konkolyi Katalin)