Kereső toggle

A felkelő nap sugarai

Helyzetjelentés a fukusimai erőmű hatásairól

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lapzártánkkor jelentette be a Fukusima 1 atomerőművet üzemeltető japán cég, hogy sikerült megállítani az erősen radioaktív víz tengerbe szivárgását a második reaktor kábelalagútjából. A tengervíz sugárszennyezettsége azonban olyan nagy, hogy a Tepco-t további repedések utáni kutatásra utasították. Közben döntés született arról is, hogy az atomerőműhöz vontatnak egy hatalmas úszó platformot, hogy tartályaiba szivattyúzzák át a megsérült reaktorokban és a hozzá kapcsolódó létesítményekben felgyülemlett több tízezer tonna szennyezett vizet.

Nap mint nap érkeznek sokkoló hírek a március 11-ei japán földrengés és szökőár hatására megrongálódott Fukusima 1-es atomerőműről. Az egymásnak olykor ellentmondó adatokból nem könnyű kihámozni és megbízhatóan értékelni a helyzetet.

A tudósok szerint a fukusimai erőmű három reaktorában részleges üzemanyag-olvadás történt. A gondot az jelenti, hogy a sérült technológia hűtése és kezelése radioaktív kibocsátással jár, mivel az üzemzavar korai szakaszában bekövetkezett hidrogénrobbanások a körülvevő épületszerkezeteket is megrongálták. Az üzemanyag hűtése azóta megoldódott. Gáznemű és folyékony radioaktív anyagok kibocsátása korlátozottan sajnos még mindig történik és jó darabig lesz is, ám a radioaktív anyagok döntő része a reaktortartályban és a pihentetőmedencében maradt.

Ugyanakkor az ENSZ illetékes szervének adatai megerősítik, hogy jelentékeny mennyiségű jód-131 és cézium-137 szabadult ki, s előbbi radioaktív koncentrációja egyre növekszik a tengervízben. A legutolsó mérések szerint a tenger 131-es jódizotóp-tartalma a megengedett érték csaknem 4800-szorosa, ami már súlyos károkat okozhat az ökoszisztémában. Elsősorban nemesgázok és alkálifémek tudnak kijutni az erőműből, melyek közül a jód és cézium a legfontosabb.

Nincs egészségügyi vészhelyzet - bizonygatja ennek ellenére a Tepco japán energiavállalat. Thomas Dersee, a hannoveri Sugárvédelmi Társaság szakértője bírálta a japán hatóságok információs politikáját. A szakértő nem ért egyet Tokió azon döntésével sem, amely csupán 20 kilométeres sugarú biztonsági zónát határozott meg a sérült atomerőmű körül. Dersee inkább az amerikaiak véleményét osztja, azaz legalább 80 kilométeres körzetben telepítené ki az embereket, a hajókat pedig nem engedné 100 kilométernél közelebb a partokhoz. Európai szakértők szerint a sérült atomerőmű 80 kilométeres körzetén belülre különös indok nélkül polgári személyeknek az utazás nem tanácsolható. A Tepco cég közben egymillió jen (mintegy 8000 eurós) kártérítést tervez fizetni azoknak a japán családoknak, amelyek otthonai a létesítményben történt baleset körzetében találhatók.

Fontos kérdés még az ivóvíz és tengerek sorsa. Japán - és különösen Tokió - nagyrészt felszíni vizekből oldja meg lakosságának ellátását, a szennyezettség jelenleg a hatósági korlát, 300 Becquerel/l alatt van (lásd alsó keretes cikkünket). Már a csecsemőkre vonatkozó korlátokat is feloldották. A helyzetet súlyosbítja, hogy a 3-as és a három korábban karbantartásra leállított blokk közül a 4-es blokkban a pihentetőmedencében tárolt, már használt üzemanyag-kazetták hűtése is veszélybe került (különösen a 4-es blokkban), ami további üzemanyag-sérülést és -kibocsátást okozhat. Az IAEA (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ) március 18-26. között mérte a radioaktív jód és cézium mennyiségét a biztonsági zónában, s még az erőműtől 40 kilométerre lévő Itiate faluban is a nemzetközileg ajánlott határérték dupláját találták.

A betonpumpától a műgyantáig és a szupernedvszívó műanyagig mindent bevet a japán üzemeltető, áramszolgáltató vállalat a súlyosan megrongálódott atomerőmű stabilizálására. Amerikai robotokkal kezelik a forró vagy erősen radioaktív tárgyakat, segítségükkel mintát lehet vételezni az erőmű falából vagy padlózatából. Az emberi munkaerő azonban így is nélkülözhetetlen a helyszínen. A Fukusima 50 néven emlegetett japán munkások nem kergetnek illúziókat. Tisztában vannak vele, hogy még a legkomolyabb biztonsági intézkedések mellett sem kerülhették el a sugárszennyezést, miközben a sérült reaktorokban dolgoztak, hogy megakadályozzák a robbanást - írta az MSNBC.

Svédországban a csernobili katasztrófa hatására még ma is találhatunk radioaktív céziumizotópot tartalmazó vizeket és halakat. Ez pedig nem kecsegtet túl sok jóval a jövőre nézve. Günther Oettinger, az Európai Unió energiaügyi biztosa a Spiegelnek adott interjújában elmondta: Csernobil idején még mindenki azt hitte, csak az elavult szovjet technológia okozhat nukleáris katasztrófát. Fukusima azonban mindent megváltoztatott. Ez a japán technológia konstrukciójában nem tekinthető jelentősen modernebbnek az akkori szovjetnél, a védőépületet leszámítva.

„A munkások és tűzoltók heroikus küzdelmet folytatnak a reaktor hűtéséért, naponta több száz tonna vizet pumpálva. Befelé pumpálják a tiszta vizet, és kifelé ömlik a szennyezett; pontosan 200 tonna szennyezett vízről van szó naponta" - hívta fel a figyelmet Arnie Gundersen, a Fairewinds Associates Inc főmérnöke. Amint a helyzet lehetővé teszi, át fognak állni olyan hűtési módra, ami hőcserélőkön keresztül történik, így az óceánból kivett és visszavezetett hűtőközeg közvetlen érintkezése a sérült fűtőelemekkel megszűnik. Szakértők szerint maga a víz (különösen a gőz) nagyon kis mértékben aktiválódik fel.

Vannak szkeptikusok

A sajtóhírekkel ellentétben Vincze János biofizikus szerint a hatóságok tájékoztatása nem kielégítő, mert az atombalesetnek igenis komoly egészségkárosító hatása van Európában csakúgy, mint a csernobili tragédia idején. A professzor szerint az, hogy óriási távolságra vagyunk a szigetországtól, csak az egyik sugárzási hatást csökkenti, de a többi egy hónapja folyamatosan éri az egész Földet. Az alfa és béta sugárzás ionizáló hatása miatt mutációkat okozhat a sejt molekuláiban, amely rákosodást, daganatos betegséget okozhat. Az időjárás révén a radioaktív részecskék mindenütt kifejthetik a hatásukat – fogalmazott lapunknak a professzor. A radioaktív izotópok terjedésénél szintén ez a helyzet, lassan, de biztosan elér bennünket a sugárzó felhő, amiből a talajba, a vízbe és végül az emberbe kerül a sugárzó anyag. Csernobil után tíz évvel már pontosan kimutatható volt a katasztrófa élettani hatása, hiszen rengeteg rákos, daganatos megbetegedés történt. Megítélése szerint ennek az esélye ma is fennáll, holott létezik olyan megoldás, amit alkalmazva csökkenthető az atombaleset hatása. Ezt a szakemberek akkor alkalmazzák, ha akarják – vélekedett Vincze János.
A hivatalos álláspont ma Magyarországon ezzel szemben a következő: „A jelenleg mért jód-131 aktivitás koncentrációértékek meghaladták ugyan az érzékenységi határt, ám mértékük nem haladja meg a hazánkban az orvosi diagnosztikai célú jódizotópok gyártásából és felhasználásából alkalmanként mérhető értéket. Az ilyen mértékű sugárzás semmilyen kockázattal nem jár sem az emberekre, sem a környezetre nézve. Ezt alátámasztják az országos környezeti sugárzásellenőrző rendszer dózisteljesítmény-adatai is, amelyeken semmilyen mértékű emelkedés nem tapasztalható.”

Szamurájok vagy kamikazék?

Az atomszamurájokként is emlegetett, sokak által hősként tisztelt Fukusima 50 valójában annak az 50 alkalmazottból álló csoportnak a neve, akik az erőműből kimenekített 750 dolgozó után még a helyszínen maradtak. Számuk időközben 580-ra emelkedett, mivel tűzoltók és más, atomerőműben dolgozó munkatársak, illetve önkéntesek is csatlakoztak hozzájuk. A gumiból készült védőruhát viselő atomszamurájok mindenre elszántak, nincsenek illúzióik, egy részük tudja, hogy ez lehet az utolsó munkája. A brit Daily Mail szerint az erőműben dolgozók közül öten már meghaltak, és tizenöten megsérültek. Három szakember szenvedett sugárfertőzést munka közben, mivel őket óránként 170-180 millisievert sugárzás érte (a maximálisan megengedett 150 millisievert). Az erőmű egyik konferenciatermében és a folyosókon alszanak. Félóránként tizenöt percre léphetnek be a leginkább fertőzött zónába, ahol a sugárszennyezettség mértéke a legnagyobb.
Becquerel (fizika) a radioaktivitás SI egysége: a radionuklid átlagosan egy spontán bomlása másodpercenként. A nevét a radioaktivitás felfedezője, A. H. Becquerel (1852–1908) után kapta.