Kereső toggle

Az új világrend kapujában

Soros György Budapesten

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Soros György szerint súlyosan félreértik a mai helyzetet azok, akik úgy gondolják, hogy kezd minden visszatérni a régi kerékvágásba. A nagybefektető budapesti ötnapos előadás-sorozatában egy küszöbön álló újabb válság kialakulására hívta fel a figyelmet.

Bár előadásán Soros a gyerekkoráról és ifjú éveinek meghatározó élményeiről is mesélt, arról, hogyan menekült meg hamis papírokkal a nácik által megszállt Budapestről, hogyan végezte el londoni tanulmányait, illetve alapozta meg nemzetközi hírnevét arbitrázskereskedőként, mondanivalója főként nem a múltról, hanem a jövőről szólt.
Nem kerülhető meg a napjainkat súlyosan érintő válság s az abból való kijövetel kérdése. Soros György radikálisabban, szókimondóbban fogalmaz valamennyi elemző, pénzügyi szakember. „A legtöbben még mindig nem látják be, hogy ez a válság más, mint a korábbiak voltak. Egy korszak végéhez értünk” – fogalmazott az általa alapított Közép-Európai Egyetem (CEU) szervezésében rendezett konferencián. „A második világháború óta ma éri a világot a legnagyobb megrázkódtatás, így a korábban bevált technikák nem voltak hatásosak. Az azonnali bankmentő és gazdaságélénkítő intézkedések – átmenetileg – sikeresnek bizonyultak, aminek köszönhetően a világgazdaság stabilizálódni látszik. Egyre több olyan hangot lehet manapság hallani, amelyek szerint a globális pénzügyi rendszerünk megmenekült a teljes összeomlástól, sőt minden kezd lassan visszatérni a normál kerékvágásba. Ez azonban egy súlyos félreértelmezése a jelenlegi helyzetnek – figyelmeztetett Soros György. – A régi rendszert nem lehet újra összerakni – hangsúlyozta. – A jelenlegi kedvezőbb hangulatot nem lenne szabad a válság végének felfogni, sőt a válság újabb fejezeteként újabb visszaesés következhet be 2010-ben vagy 2011-ben.”
Soros úgy látja, hogy a mostani válságot a nemzetközi intézmények hasonlóképpen kezelték, mint a korábbi kríziseket: mentőövet dobtak a bajbajutott államoknak, bankoknak, és külön pénzeszközökkel próbáltak életet lehelni a gazdaságba. A pénzember szerint azonban ez a válság jóval nagyobb, mint a korábbiak voltak. Az 1929–33-as nagy gazdasági világválság volumenével összevetve Soros rámutatott: 1929-ben az USA teljes hitelállománya a nemzeti össztermék (GDP) 160 százaléka volt, ami 1932-re 250 százalékra emelkedett. Tavaly azonban a GDP-hez mért hitelállomány 365 százalékról indult!
Soros szerint nem tér vissza az előző rendszer. Egy új világ felé tartunk, amely most formálódik. Jelenleg két teljesen eltérő gazdasági rendszer versenyez egymással. Az egyik az „államkapitalizmus”, a kínai kommunista párt által vezényelt növekedés, a másik pedig a nemzetközi, más néven globális kapitalizmus, amelynek eddig az Egyesült Államok volt az első számú vezetője. Soros azonban úgy látja, hogy a Washington irányította rendszer megbukott. A globális kapitalizmus az eddigi formájában instabilnak bizonyult, mivel nem volt megfelelő szabályozás. Ez igazságtalan helyzeteket hozott létre, és összességében a nemzetközi pénzügyi rendszer megingásához, szinte a széteséséhez vezetett.
Bár a Kína által képviselt „államkapitalizmus” feltörekvőben van, a kínai gazdaság nyolc százalék körüli mértékben növekszik, de egy erre alapozott nemzetközi rendszer óhatatlanul országok közötti konfliktushoz vezetne. Soros szerint éppen ezért egy új, szilárdabb alapokon nyugvó, jól szabályozott multilaterális világrendszer kialakítására lenne szükség. Ez a rendszer mindkét „pólus”, az Egyesült Államok és Kína érdekeit is jobban szolgálná.
Az üzletember meggyőződése, hogy a jelen pénzügyi válság legnagyobb vesztese az Egyesült Államok, legnagyobb győztese pedig Kína lehet. Amerikát belülről rázta meg a pénzügyi és bizalmi krízis, Kínának viszont csak annyi baja eshet, hogy némileg csökkennek az exportkilátásai, de politikai, pénzügyi rendszerét érintetlenül hagyta a válság. A milliárdos üzletember szerint a válság nyomán „összeomlott” az Egyesült Államok, vele együtt a dollár mint vezető nemzetközi tartalékvaluta, hasonlóképpen az amerikaiak fogyasztása által hajtott globális kapitalizmus is, és az egyre erősödő kínai „államkapitalizmus” alternatívát kínál a világ számára. Soros azonban kihangsúlyozta Kína sajátságos politikai berendezkedését. Mint mondta, a kommunista vezetés, ha szükséges, mesterségesen is képes fenntartani a kívánatos 8 százalékos gazdasági növekedést, a lakosság pedig szinte bármit megtesz országa felemelkedéséért. 
Soros nem írta le végleg Amerikát, amelynek az élre kell állnia az új világrend kialakításában. Kínának és más fejlődő országoknak pedig nagyobb beleszólást kell kapniuk az irányításba. De ahhoz, hogy a világ nagy része elfogadja Kína növekvő szerepét, elengedhetetlen, hogy a nyílt társadalmi berendezkedés és az emberi szabadságjogok biztosításának irányába mozduljon el.

Olvasson tovább: