- Nem igazán, két okból. Az egyik, hogy ezeket a dokumentumokat már Kenedi János Kis állambiztonsági olvasókönyve is tartalmazta, ha abban valaki összeszámolta a hálózati fedőneveket - amiket ő nem közölhetett le, hanem növényekkel helyettesítette -, akkor ráérezhetett az egész ügy dimenzióira. A másik ok, amiért nem volt meglepő, hogy eddig is tudtuk, hogy a rendszer végnapjaiban is több mint tízezer hálózati személyt mozgatott ez a gépezet. A hatalom érzékelése szerint Nagy Imre és társai újratemetése egy veszélyes dolog volt, és félelmük miatt készültek ilyen fokozottan. Féltek, hogy egy rendszert elsöprő politikai tüntetésre kerül sor, és ezt igyekeztek ellenőrzés alatt tartani, befolyásolni. Pedig a félelem alaptalan volt, mert senki, még a legradikálisabbak sem készültek tömegfelkelésre.
A legnagyobb érdeklődést a nyilvánosságra hozott nevek váltották ki még akkor is, ha az Önök szándéka nem feltétlenül ez volt. Ezzel kapcsolatban többször elhangzott, hogy a hálózati személyek kilétét csak-csak megismerjük, de a rendszer irányítóiról már sokkal kevesebbet tudunk. Van rá esély, hogy a közeljövőben tisztábban lássunk?
- Mielőtt a reakciókkal szembesültünk, optimista voltam, mert azt gondoltam, hogy egy ilyen fajta összeállítás, egy ilyen anatómiai atlasz segíti ezt a tisztábban látást. A közvéleményt azonban egyedül a nevek érdekelték, amit egyfajta ügynöklistaként kezeltek. Ez azonban egyszerűen nem igaz. Mi csupán azt mondtuk, hogy készültek ilyen tervek, ezekben szerepeltek fedőnevek, amelyeknek egy részét megfejtettük - mindenki értelmezze, hogy mi történt. Ezzel szemben a többség erkölcsi és politikai előítéletétől vezettetve nem akart tisztán látni, mert már úgyis tudja az igazságot. Emiatt nem gondolom, hogy a közeljövőben tisztábban fogunk látni.
2009. 06. 19. (XIII/25)
