Kereső toggle

Beszélgetés Semjén Zsolttal

Pengeváltás, hangnemváltás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kommunikáció terén követtünk el hibákat – állítja Semjén Zsolt. Az Orbán-kormány egyházügyi államtitkára szerint nem lett volna szabad bizonyos egyházakkal pengeváltásba keveredni. A kampánnyal kapcsolatosan a fideszes képviselő, a KDNP elnöke megjegyezte: egy papnak ugyanolyan alkotmányos joga kifejteni politikai véleményét, mint egy szakszervezeti vezetőnek.



Semjén: a hívek fogják be a szájukat? Fotó: Vörös Szilárd

– Egy sajtóhír szerint Harrach Péter és Ön között versengés folyik, hogy ki Erdő Péter bíboros meghosszabbított jobbkeze a parlamentben. Igaz ez?

– Mind a ketten régóta szoros kapcsolatban vagyunk a bíboros úrral, de ennek nincs direkt politikai jelentősége. Ez inkább újságírói spekuláció. 

– De néha azért csak kikéri a bíboros véleményét bizonyos dolgokban?

– Természetesen. Tanítványi viszonyban vagyok a bíborossal. De hasonlóan jó a kapcsolatom a történelmi egyházak vezetőivel is: a református Bölcskei Gusztávval, az evangélikus egyház püspökeivel vagy a Mazsihisz vezetőivel. 

– Az egyik Fidesz-szlogen, hogy tanultak a hibákból, amelyeket nem akarnak elkövetni még egyszer. Az egyházpolitika terén miben követett el hibákat az Orbán-kabinet? 

– Amit kritikával lehetne illetni az, hogy a kommunikáció terén több esetben félreértések voltak, néha pedig olyan odamondogatások hangzottak el, amelyek nem voltak szerencsések. 

– Mire gondol pontosan?

– Kétség kívül történtek olyan pengeváltások, amelyek elterelték a figyelmet a tényleges egyházpolitikai problémákról. Olyan közösségekkel ment a felesleges perlekedés, amelyek megfelelő társadalmi legitimációval rendelkeznek, és egyre konszolidáltabban működnek. Ilyen volt például a Hit Gyülekezete. Úgy gondolom, a kommunikációt lehetett volna mindkét oldalról finomítani.

– A napokban állt elő az SZDSZ egyházpolitikai javaslatával, amellyel igen erős indulatokat váltott ki. Ön hogy értékeli ezt a javaslatot? 

– Arra a felvetésre, hogy az egyházakat saját hívei tartsák el, nos, én azt válaszolom: tartsák el az SZDSZ-t a saját tagjai. Én nem szeretem a bokszot, mégis az én adómból támogatják a különböző ökölvívó egyesületeket. Ez egy értelmetlen és hangulatkeltő javaslat volt. Látható, hogy az SZDSZ szembesült azzal: a Gyurcsány-féle neoliberális vonal elszívta előlük a levegőt. Úgy látom, komoly esély van arra, hogy nem érik el a parlamenti küszöböt sem, ezért az SZDSZ ráhajtott a társadalmi devianciákra. Kezdték az egyneműek házasodásának propagálásával, majd folytatták a drogliberalizációval, az abortusz- és eutanáziakampánnyal. 

– Mécs Imre és Fodor Gábor immáron harmadszor is benyújtja a T. Ház elé az ügynöktörvényt. A javaslat kiterjesztené az átvilágítandók körét az egyházi vezetőkre is. Támogatná ezt a javaslatot?

– Nem. Az egyházi vezetők átvilágítását csupán 1990-ben lehetett volna felvetni. Tizenöt évvel a rendszerváltás után ennek semmilyen relevanciája nincs, hiszen ha voltak is beszervezett emberek, azok már rég meghaltak, vagy ma már egyáltalán nem játszanak szerepet az egyházak életében. Másfelől az államnak semmi köze ehhez a kérdéshez. Az egyházi személyek ugyanis nem töltenek be közhatalmi funkciót. Ebből következően az állam nem kényszerítheti őket arra, hogy elszámoljanak saját múltjukkal kapcsolatosan. Különösen ne azok akarják elszámoltatni a megnyomorított lelkészeket, akik az egész elnyomó rendszert működtették. A történelmi egyházak ezt a kérdést saját berkeiken belül lezárták és megoldották. 

– Mégis elmaradt a katarzis. Nem beszélve arról, hogy ezt a kérdést nem lehet a Duna mélyére süllyeszteni, újra és újra előkerülnek majd különböző listák és hatos kartonok. Nem gondolja, hogy ebben is az egyházaknak kellene példát mutatni?

– Én szentként tisztelem Mindszenty bíborost, aki egy hajlíthatatlan ember volt. De ki vagyok én, hogy ítélkezzem azok fölött, akikben nem volt ilyen hősiesség, és ki vagyok én, hogy ítélkezzem afölött, aki megzsarolva, kényszerítve,
kompromisszumok által próbálta menteni a még menthetőt? Néhány papi öregotthonban élő aggastyán meghurcolására senkinek sincs szüksége. Húsz év múlva már talán lesz értelme mindezt történészi szempontból vizsgálni. 

– Viszont az áldozatokat most lehet rehabilitálni. 

– Igaz, de a rehabilitáció miért ne történhetne meg anélkül, hogy megbélyegeznénk azokat, akik ilyen vagy olyan okoknál fogva együttműködtek a rendszerrel? 

– Ha már együttműködésről van szó: Gyurcsány a néhai pápánál panaszt tett, hogy a papok a szószékről politizálnak. Jövőre lesz kampány a templomokban vagy sem?

– Eddig sem volt és ezután sem lesz. Amikor Gyurcsány előadta a pápának azt, hogy a magyar püspökök politizálnak, én akkor azt állítottam a parlamentben, hogy az egyháztörténelem során ilyenre még nem volt precedens. Vatikáni barátaim azonban korrigáltak engem. Nem állítok direkt analógiát, de XII. Pius pápa idejéből a következő bejegyzés maradt fenn: "Göring kijelentette, hogy Hitler megbízásából érkezett Rómába azért, hogy a pápának panaszt tegyen amiatt, hogy a német püspökök a nemzeti szocialista párttal szemben politizálnak." Véleményem szerint egy államnak semmi köze ahhoz, hogy egy egyház politizál-e vagy sem. Ugyanolyan alkotmányos joga van egy papnak kifejteni a véleményét, mint egy szakszervezeti vezetőnek. Amikor azt állítják, hogy az egyház ne politizáljon, ezzel azt mondják, hogy a hívek fogják be a szájukat. Az egyházaknak joga, hogy hirdesse a saját társadalmi tanítását, aminek a megvalósítása pedig lelkiismeretük alapján a világi híveknek küldetése.

Olvasson tovább: