Kereső toggle

Deák szétkorbácsolta volna ezt a csürhét

Akasztanának a miépesek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A söjtörieknek nem kell még egyszer bemutatni a MIÉP-et. Soha sem fogják elfelejteni azt a traumát, amit falujuk történetének talán legnagyobb ünnepségén okoztak nekik a hétvégén. 



Orbán Viktor: "A miniszterelnök úr meg helyesen teszi, ha meghallgatja azt, amit neki szánnak" Fotó: Vörös Szilárd

"Jó napot! Ki lehet menni a sok piszok rendőrt fotózni a faluba? Annyi van belőlük, mint a fűszál. Érdekes, hogy Orbán Viktort nem őrizték ennyire" – kezdeményez beszélgetést már a parkolóban egy korosabb tag, aki bajtársaival együtt érkezett Deák Ferenc szülőfalujába, de nem a "haza bölcse" születésnapja alkalmából rendezett kétszáz éves évfordulóra, hanem a Csurka-féle népi országgyűlésre, a falu focipályájára. Feleségét rendező invitálja egy sátorhoz, ahol grátisz lilahagymás zsíros kenyér és forró tea várja az érdeklődőket. "Akinek itt hagymaszaga van, az 

a MIÉP-es" – igazítja útba őket az aktivista, és nem tudni kiről, sejtelmesen súgja egy fülbe, az illető "nagyon kemény magyar, ráadásul táltos is". Győri Béla, a párt szóvivője, még kétezer embert ígért az újságíróknak telefonon, de a pálya szélén gubbasztó cukorka- és szotyiárus már a felétől is boldog lenne. Mint mondja, egy magyar–román barátságos meccsel fel lehetne tupírozni a létszámot, amit amúgy ebben a közegben meg is nyernénk. 

A várakozók eszmecseréi a szokásos témák köré csoportosulnak. Ha csak ennyien
leszünk, hogyan fogjuk körülzárni a kormányülést; bezzeg a kisebbségeknek lehet rádiójuk, nekünk nem, mert mi szélsőségesek vagyunk; oda nézz, milyen szép árpádsávos lobogó; Medgyessy két "s" ipszilonja plágium, amit az eredeti nevet hordozó család már ki is kért magának.

Amikor visszaszavazták a kommunistákat a hatalomba, akkor is birka nép volt a magyar, és most is az, hogy eltűri ezeket a zsarnokokat; Ron Werber intézte el, hogy a választásnál a MIÉP-szavazatok egyenesen az SZDSZ-hez mentek, persze ehhez kellett a Fidesz asszisztálása is, akiknek a Wall Streetről és Tel Avivból jött a parancs, hogy mit kell csinálni, és megkapták érte a júdáspénzt; satöbbi, satöbbi.

"Megjött a Pista" – terjed a szó szájról szájra, és valaki "éljen az elnök úr" üvöltéssel próbál tapsvihart kicsikarni, sikertelenül. Az elnök úr helyi érdek? ismerőse sokat sejtetően jelenti, hogy kétszáznegyven rendőr várható, az egész falu be van kamerázva, és a legmagasabb dombról lehallgató berendezések fülelnek. Medgyessy állítólag annyira fél, hogy Budapestről hozatott magának kosztot, és alája kerek asztalt, mert a falunak csak négyszög? volt. Időközben kiderül, hogy nem szól a technika, és az elnök úr kísérője "nyolcvanhat gorillán" keresztül tudta csak beverekedni magát a polgármester asszonyhoz, aki végül odaadta a fociöltöző kulcsát. Ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkész, MIÉP elnökségi tag magyarázza a körülötte állóknak, hogy ebben a rendszerben is arra szállnak rá, akire akarnak, és azt csinálják ki, akit akarnak. Aztán református papot mártanak be nála, mire ő szemrebbenés nélkül kontráz: "sajnos sok sz…házi pap van közöttünk is". 

Győri Béla fojtja bele a szót a közel ezerfős sokadalomba, és feltárja, hogy a pulpitus elé helyezett, kiegyenesített kasza azoknak szóló figyelmeztetés, akik élen járnak az országárulásban, és azt hiszik, hogy a haza földje elvihető
Brüsszelbe vagy Jeruzsálembe. Miközben az általa felkonferált hölgy tesz kísérletet a felajzott hallgatóság figyelmének lekötésére, rendőrségi helikopter zúg el az egybegyűltek fölött, akik lelkes zászlólobogtatással bontanak rendet, mint mikor dagályos iskolai ünnepi beszédet madárürülék vagy darázs zavar meg. "Essetek le!" – kiabálják. Az esemény Vitéz Farkas Lajosban, a MIÉP Zala megyei alelnökében is mély nyomokat hagyott, hiszen szólásra emelkedvén arra kíváncsi, nagyon demagógnak tartjuk-e akkor, ha megkérdezi: a fejünk felett köröző helikopter árából hány inkubátort lehetett volna venni, vagy mennyi nyugdíjat lehetett volna szétosztani. Igen.



Csurka Söjtörön ismét pályára lépett. Megcsappant tömegbefolyás Fotó: Vörös Szilárd 

Ismét a szóvivőnél a szó, aki elmondása szerint a nép hangját szólaltatja meg oly módon, hogy transzparensszemlét tart a mikrofonba: Deák a haza bölcse; Medgyessy a haza árulója; Petru Mediesianu go home!; Minden gyümölcsnek fán a helye; Magyarok istene rontsd a labanc erejét (Rákóczi-induló); Nem akarunk palesztinok lenni; Hazug ember = sánta kutya, sánta ember = hazug kutya; Nektek mindent szabad, kőművesek?; Mondja Szanyi, miért oly bús, nem ízlik a magyar hús?; Kihelyezett kormányzüllés; Itt a véged, fuss el végleg!

Zakó László, a MIÉP volt országgyűlési képviselője bevallotta, hogy sokáig nem találta a megfelelő szót azokra, akik "a falu népét igénytelen, műveletlen, de ugyanakkor telhetetlen, négyévenként a szavazóurnához járuló élőlénnyé züllesztették", most azonban végre megvan: ők a szárazföldi kalózok. Az értelmező szótárt hívva segítségül a fogalom definíciójához, a kalóz így rablással foglalkozó, orvul támadó, védteleneket pusztító ellenség. Az uniót viszont már ő maga segít megérteni: "Sok százezer aktakukac torz agyszüleménye, akiknek mindaddig biztos a zsíros matrózállás a brüsszeli fedélzeten, amíg packázhatnak a magyar alamizsnát kérővel." Az összeesküvés-elméletben komoly szerep jut "a mesternek", aki "páholyból" irányítja az eseményeket, és "a titkos vegyi konyhája mélyén kifőzi az itt élők elszegényítéséhez és elbutításához vezető" leghatékonyabb módszereket. 

Az elnök urat bejelentő történetében Győri elmeséli, hogyan akarták megfélemlíteni Csurkát a hajnali fél ötkor lakására érkező rendőrök, akik egy bírósági idézést kézbesítettek számára. Konklúziója: Ron Werber betette a lábát a magyar igazságszolgáltatásba. Az én konklúzióm: Csurkának valamiért, immáron sokadik alkalommal, nem akaródzik megjelenni a bíróságon az őt érintő perben. 

A már kellően feltuningolt "kedves magyar testvérek" láthatóan szeretik az elnök urat, még túl is licitálják, mikor meghazaárulóztatja őket. Jobboldalt ostorozó monológjában külön fejezet nyílt volna a "gyáva polgári köröknek", akik megelőzve a gyalázkodást, zászlóikat lobogtatva jelzik, hogy köszönik szépen, itt vannak. Beszéde végén Csurka bejelenti, hogy amint szabad a terep, fegyelmezetten, a járdán haladva közelítik meg a Deák-házat, és pusztán jelenlétükkel demonstrálnak, nem kockáztatják felesleges atrocitásokkal, amit már eddig is elértek. Ez a tartózkodó méltóság azért is figyelemre méltó, mert miközben híveit szóval tartotta, az egyik főszervező egyelőre ismeretlen okokból körülbelül harminc fehér nejlonszer? valamit oszt ki társainak, és a tömegből kiválva sietősen távoznak. 

Hogy a fonalat ne veszítsük el, kapcsoljunk most a Deák-emlékház helyszínére. Már gyűlik a falu apraja-nagyja, gyerekkórus, mazsorettek, fúvószenekar. A kormánytagok busza még nem érkezett meg, feszült a várakozás, látszik, hogy az itteniek hónapok óta gyúrnak az ünnepségre. A csurkisták a kordonnál álldogáló helybeliek mögé gyűlnek, sűrűn jár a fejük jobbra-balra. Egy közeli fa alatt ifj. Hegedűs Lóránt és a készülő botrány ceremóniamestere egyeztet, emez nyugtatja amazt, hogy itt vannak a tömegben az ő biztonsági embereik is, nem lesz baj. Mindeközben a "békés" MIÉP kétszáz méterrel odébb, a focipályán Kossuth-nótákat énekel egy nagy tudású, tehetségtelen zenész vezényletével. Az emlékházhoz befutó kormánybuszról lekászálódó politikusoknak végig kell vonulniuk az ünneplő sokadalom előtt, hogy a pódiumhoz érjenek, ám e rövid séta komoly vesszőfutásnak bizonyul, mivel a jugendek vezényszóra fehér nejlondzsekit húznak, és teli tüdőből nekilátnak sípolni, illetve ordibálni. A megrökönyödött falusiak csak pár másodpercre kerülnek katatón állapotba, majd nekilátnak cselekedni. Lökdösődés, anyázás, és bizony egy-két jól megérdemelt pofon csattan. A református frontpapot – a jogerősen elítélt ifj. Hegedűst – csak kabátja lerángatásával tudják távol tartani az ütközettől, áldozata egy helybeli asszony lett
volna, akit a továbbiakban verbálisan inzultál. Az egyik sípoló fehér dzsekist rendőrök választják le a fürtről, és viszik nyugalmasabb vizekre. "Menjenek haza a saját falujukba, oszt ottan csináljanak botrányt" – javasolják torkuk szakadtából a söjtöriek, de a MIÉP-es horda továbbra is otthon érzi magát, "elvégre Magyarországon vagyunk" – mondják. Talán a túlfűtött hangulat teszi, de az elnök emberei nem ismerik fel a Himnusz kezdő akkordjait, így füttyögve követelik az igazit, végül vezetőjük int, hogy sapka le, éneklés. Egy percig szent a béke. Miközben a falu polgármesternője Medgyessyt köszönti, az ünnepség megrontói románbérencet, hazaárulót és gyilkost üvöltenek. Látszik, hogy készültek, mert amíg a falu első embere méltatja Deákot, bekerítenek valakit, aki állítólag a svédtorna során megütötte az egyik sípoló nőt. Szorosan körülveszik, és fotósuk oldalról behajolva egy digitális kamerával rögzíti vonásait. Az illető szagot fog, mert a tömegből kiválva távolodik a helyszínről, ám hat fiatal követni kezdi, és velük tart egy rendőrségi vagy magánnyomozói igazolványt lobogtató hazafi is. Félúton a focipálya és az emlékház között üldözéssé alakul a séta, mivel a söjtöri ember észleli, hogy egészségi állapotában rövid időn belül rohamos leépülés állhat be. Épp a Csurka vezetésével Kossuth-nótát éneklő, rózsákat szorongató "békés" MIÉP-esek mellett haladnak el, így a nyomozó szakít néhány másodpercet arra, hogy az elnök úrnak vázolja a helyzetet. Abban maradnak, hogy folyjék tovább a hajsza, hiszen a falubeli férfi volt a provokátor. Intermezzo gyanánt érdemes említeni a Fidesztől nem távoli Hír TV esti híradóját, melyben a Deák-háznál történt eseményekből annyit tartottak érdemesnek kiemelni, hogy a MIÉP feljelentést tett a békés demonstrálóit bántalmazók ellen. 



Csurka fehér különítményesei. Fizetett fütyülők Fotó: Sz. Z.

Az ünneplő söjtöriekhez érkező népi országgyűlés hirtelenjében nem tud mit kezdeni magával, a provokációt vezénylő férfi beszámol Csurkának a fejleményekről. Dialógusukat az NBH kamerása rögzíti. Medgyessy lép a mikrofonhoz, de csak egy Deák-idézetig jut, mert szétfütyülik. Akkor jöjjön a szalag átvágása. Miután a kormánytagok eltűnnek az emlékházban, a ceremóniamester csendre inti mocskos románozó bajtársait, akik vezényletével "Éljen Söjtör, éljen Deák"-ban törnek ki. Egy nagydarab, kopasz srác a "karmester" fülébe súgja, hogy egy rózsával jelzi majd, ha a komcsik kijöttek a házból, és visszafurakodik a pórnép közé, a kordon elejére. A tévécsatornák munkatársai nagy nehezen elhagyják a biztonságos sajtóterületet, és megpróbálnak közeli felvételeket rögzíteni az agresszorokról. Vesztükre. Az RTL Klub operatőre épp hogy megússza a verést, de csak azért, mert sebesen távozik az ellenséges közegből. Mellettem, kihasználva a csendfázist, az egyik derék magyar arról győzködi haverját, hogy az előbb azért kapcsolt ki magától a telefonja, mert a "háromperhármasok" zavarják a térerőt. Lefogadom, hogy nem az elnök úrra gondolt. Barátja földhözragadtabb, szerinte egyszer? kontakthiba. Annyit azért még odakiabálnak a rendőröknek: "Magyarokat őrizzetek, ne külföldieket!" Kicsit odébb aktivista közli talpig sujtásosban, hogy ő szagról felismeri a bolsevikokat, mert azok bűzlenek a tömegben. Objektíven szemlélve, pontosabban szagolva azonban egyelőre csak a MIÉP-eseket körüllengő hagymaszmog érzékelhető. Csurka hívatja a botrányfelelőst és ifj. Hegedűs lelkészt, majd előbbi kézi hangszóróba bömbölve kér "minden igaz magyar embert", hogy vonuljon vissza a focipályára. Nagy részük egy szempillantás alatt parancsmegtagadásba esik, így amikor a kormány távozik a Deák-házból, újra füttykoncertet tudnak adni. Lármájukat a ház felszentelése okán mikrofonhoz lépő plébános imája töri meg, "csönd legyen, ő a mi emberünk" – vezényel valaki erőltetett suttogással. A minden oldalról megnyilvánuló őszinte rosszallás az egyik helybeli nénit köpésre ösztönzi, a jól irányzott porció azonban pechjére a bolsevikokat szagról felismerő férfi sujtásos gúnyáján landol. Emberünk olyan hisztériás rohamot kap, hogy alig tudják levakarni a mamáról, fejhangon sikítva mutatja bajtársainak, mekkora szégyen érte, csörtéjüket szerencsére lokalizálják a felbukkanó polgárőrök. A falu egyik korosabb őre idáig bírta idegekkel, szégyen ide, szégyen oda, sírva fakad. "Ezért dolgoztunk ennyit, hogy ez a szemét csőcselék tönkretegye?" – zokogja elkeseredetten, és szerinte azért szemtelenedtek el ennyire, mert "az Orbán Viktor mindent megengedett nekik". A dísztér padjáról füttyögőket haragos falubeliek parancsolják az anyaföldre, egyikük ivócimboráját véli felfedezni a hangoskodók között: "Józsi, szégyelld magad, hogy te is ezekhez a gazemberekhez tartozol, akik tönkretették az ünnepségünket. Szegény Deák, ha felébredne, szétkorbácsolta volna ezt a csürhét."

Barátok közt

Orbán Viktornak, a Fidesz-MPSZ elnökének véleménye a söjtöri eseményekről – Vasárnapi Újság, 2003. október 19.

"Az ember egyfelől megérti a sok elkeseredettséget meg csalódottságot, meg azt, hogy az emberek úgy látják, hogy
visszaéltek a bizalmukkal, és emiatt aztán radikálisan, ilyen formában is, mint látjuk, fejtik ki a véleményüket. Másfelől meg mégiscsak Deák Ferenc emléke és méltósága sokat nyom a latban. Tehát nehéz egy ilyen helyzetet jól megítélni, én ezért úgy vélem, hogy az segít, ha jó kiindulópontot választunk, és válasszuk talán kiindulópontul azt, hogy Magyarországon ma demokrácia van. A demokráciának talán a szíve közepe a szólásszabadság. Sőt, hogyha a miniszterelnök úr mondani akar valamit az embereknek, akkor az a helyes, ha elmondhatja, mert szólásszabadság van. Az a miniszterelnökre is vonatkozik. Másfelől pedig az embereknek is joguk van elmondani a véleményüket, és a miniszterelnök úr meg helyesen teszi, ha meghallgatja azt, amit neki szánnak. Az a fontos, hogy ez ne egyszerre történjen, hanem egymás után. És ha nem vágunk egymás szavába, akkor nem állnak elő ilyen méltatlan helyzetek, mint ami most előfordult."

Olvasson tovább: