Kereső toggle

Adrenalin a maximumon

Extrém sport kisokos

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Háztetőkön ugrálás, crossmotoros szaltózás, snowboardozás 3000 méter magas hegyen – és ezek még csak a lájtos kikapcsolódási formák.

A deszkás sportok kedvelői számára rengeteg lehetőség adódik télen-nyáron, helyszínnek adódhat akár az aszfalt, a víz, vagy a terep. Nyáron remek lehetőség adódik szörfözni, wakeboardozni, vizisízni, mountainboardozni. Akiknek az eddigi életük nulla izgalommal telt, most hegyről csúszhatnak le egy hosszabb és szélesebb deszkán – a mountainboardon. Ehhez még hó sem szükséges, hiszen a kiépített utakon lehet a hátunkon fekve lecsusszanni. Az extrém sportokon belül ezt tartják az egyik legveszélyesebbnek, ugyanis egyedül csak az erre kitalált különleges cipővel fékezve lehet vele megállni. Ám ha valakinek még ez sem lenne elég, és szeretné minden egyes másodpercben átértékelni az életét, annak a hidegebb időszakok beálltával sem kell aggódnia, hiszen havon is lehet snowboardozni, vagy a gördeszka tengelyeit leszerelve snowskate-ezni, és még síelni is.

Gyorsaság, magasság, összpontosítás

Mivel az extrém sport meghatározója a gyorsaság, a magasság, a veszély és a látványos mutatvány, lássuk, melyek azok a sportok, amelyek igazán igénybe veszik az emberi erőt, és nagy összpontosítást igényelnek. Ezek esetében a fizikai és pszichikai képességekre egyaránt szükség van.

A freerunning és a parkour szinte ugyanaz, bár az utóbbi merészebb kategória: művelői a háztetőkön, parkolóházakon, hidakon és romokon is remekül feltalálják magukat, irigylésre méltóan másznak fel szinte teljesen sima felületeken is, több méter magasra. A szaltózásokat és a különböző akrobatikus mutatványokat közkedvelten ütemezik be két-három lépésenként, pusztán a szórakozás kedvéért.

A freerunosok gondolkozása kicsit hasonlít a „lesz, ami lesz” felfogáshoz, hiszen nagyon gyakran először futnak – a lehető leggyorsabban – számukra ismeretlen helyen, ahol előtte sosem jártak. Vannak, akik a fenti két sportot egynek tekintik. Viszonyításképpen a küzdősportokat lehetne említeni – hasonlóak ilyen téren az extrém sportokhoz –, ahol szintén van pár nagyon klasszikus kategória, melyekből a későbbiek folyamán egészen egyediek alakultak ki.

Azok számára, akik szeretnek mászni, remek lehetőséget kínálnak a mászós sportok. Sokan a gyerekkorból megmaradt szép emlékeket felidézve űzik ezeket a veszélyes, bár lenyűgöző kilátást és környezetet kínáló, maximális erőt és a test teljes rugalmasságát és képességét igénybe vevő mozgásformákat. A hegymászás mára már egészen biztonságos lehet, azonban mindenféle mászókötél és felszerelés nélkül már nem annyira. Főleg ha 45 fokos szögben kell mászni felfelé. A via ferrata (vas út) például egy előre kiépített útvonalon megy végig, aminek az első ötletadója egy 1942-es háborús közlekedési és ellátói útvonal volt, amikor még fát használtak segédeszköznek. Vízesést mászni sem lehet ma már akadály, akár kellemes meleg időben, akár télen befagyva jégcsákánnyal és bakancsra erősíthető alpinista kellékekkel.

Repülő mókus vagy őrület a köbön

De most jöjjön az igazán veszélyes és izgalmas extrém sportok egyvelege, amelyek a legőrültebb és legfantáziadúsabb módon pótolják az adrenalin- és dopaminhiányt. Ilyen például a bázisugrás. 100 méternél alacsonyabb épületekről, hidakról leugorva az embernek már ideje sincs arra, hogy átgondolja, érdemes volt-e leugrani – már nyitni is kell az ejtőernyőt. Azaz hogy kellene; de mi van, ha valaki úgy ejtőernyőzik, hogy előtte kidobja a repülőből az egész sportnak és ejtőernyőzésnek a lényegét, az ejtőernyőt? Nos, akkor az ezt követő szabadesés és az ejtőernyő megszerzéséért vívott küzdelem garantáltan felejthetetlen élményt kínál.

A bungee jumping is hasonló érzést nyújt: beindul a szabadesési folyamat, közben az ember szinte teljes tehetetlenséggel alá van rendelve a gravitáció törvényének. A szárnyas-ruhás repülés során a sportoló – akárcsak egy repülő mókus – a végtagjait széttárva egy erre készített ruhában siklik a levegőben. Egy magasabb helyről, leginkább egy hegy tetejéről ugrik le, és előfordul, hogy csak pár méterrel a földfelszín felett repül – nem vitás, életveszélyes!

A vadvízi evezés jó csapatépítő tréning a vállalkozóbb szellemű emberek számára. A kajakozásnak is vannak komplikáltabb fajtái: például amikor pár méterrel a homokdűnék felett kell kiugrani egy helikopterből, vagy hóban lecsúszni vele a hegyoldalon. Aki szeretne még víz közelében maradni, részt vehet szabadtüdős vagy barlangi búvárkodásban, a hangulat kedvéért pedig hokizni és rögbizni is lehet a víz alatt.

Extrém sport a karosszékből

Az irányíthatóság és a védőfelszerelés nem elhanyagolható a következő sportoknál. Freestyle motocrossban elkerülhetetlenek a sérülések, a levegőben szinte hibátlanul kell teljesíteni minden egyes trükköt ezek elkerülése érdekében. Hegyről lejönni biciklivel, fák között manőverezve az egyik legközkedveltebb sport még azok számára is, akik ezt csak nézni szeretik a Youtube-on és a különböző portálokon. Az Extreme Sport Channel a Nitro Circus nevű csapatot mutatta be, amely már világhírűvé vált, és az egész világot bejárva népszerűsíti az extrém sport világát. De a korlát nélküli hegyi utakon driftelő rally autók sem olyan szokatlanok a tévé előtt ülők számára, ami nézve legalább annyira izgalmas, mint élőben a sofőrnek. A Wing Walking felejthetetlen élményt nyújt. Egy propelleres repülő szárnyának tetején állva garantáltan valóra válik minden repüléssel kapcsolatos álom – olyan pedig kinek ne lett volna?

Az Air Kicking során egy katapult gépből lövik az embert szó szerint a medencébe – ezt általában egy-egy vadabb bulin használja a fiatalabb generáció. A high-lining lényege pedig egy kifeszített kötél két magas pont között, amelyen végig kell sétálni. Űzői általában felhőkarcolók és hegyek között keresik az izgalmat, az alattuk tárulkozó irdatlan mélységgel.

Az extrém sportokat egyaránt űzik fiatalok, jómódúak és hölgyek is. Sportpszichológusok szerint az elfogadás hiánya és önértékelési zavarok miatt is választják sokan a sportnak ezt az akár halálos végkimenetelű fajtáját. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a nyugati emberek olyan színvonalon élnek, amely a déli társadalmakhoz képest – ahol a túlélésért folytatott harc akár mindennapos is lehet – szinte ingerszegénynek számít. Így már könnyebben érthető a két különböző világrészen élő emberek felfogása a veszéllyel kapcsolatban. Amerikában, ahol a bankrablás szinte mindennapos, a járókelők rutinszerűen fekszenek le a földre, hogy az életüket védjék. Egy európai országban ilyesmi nagyon ritkán fordul elő, és a szemtanúk ilyenkor is elkezdenek kamerázni, hogy megörökítsék az eseményt, majd ezt követően a világhálón közzéteszik.

Ingerszegénység, félelem, kíváncsiság

Amikor az ember találkozik valami ismeretlen dologgal, a félelem mellett megjelenik a kíváncsiság is: meddig lehet elmenni, mi az a határ, amit még képesek vagyunk átlépni? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az extrém magatartás és életvitel. Hiszen gondoljunk csak bele, a jóléti társadalom hány százaléka keres valódi élményeket, érzéseket, amelyektől megtapasztalják az „életnek az ízét”?

Sokan viszont az extrém sportokba menekülnek valami elől: a fásultságot vagy a kiégést próbálják elnyomni, ez azonban nem megoldás. Rengeteg halálos áldozata van ezeknek a sportoknak, hiszen nincsen semmiféle garancia arra, hogy minden egyes alkalommal a várt dolgok fognak következni, vagy nem csúszik semmilyen hiba a számításba.

Figyelmeztetés

A fent írtak ismertető jellegűek, nem javaslatok és tippek. A testi épségre rendkívül veszélyesek. Semmilyen körülmények között ne próbálja ki otthon!

Olvasson tovább: