Kereső toggle

Két lábon járó üzenőfal

Az öltözködés mint kommunikációs eszköz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nyár elején Dress up! néven indult kampány a tudatos öltözködés népszerűsítéséért a fiatal lányok  körében a Pán Péter, Stop! blogon, melyhez számos neves közéleti személyiség is csatlakozott. Az utcai és közösségi médián is öntudatosságot propagáló kezdeményezés alapítójával, Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértővel beszélgettünk.

Mégis a ruha teszi az embert? A külső megjelenésünk meghatározza, hogy milyen személyiséggel rendelkezünk?

– Valamilyen szinten mutatja. Azt mindenképpen tükrözi, hogy éppen milyen állapotban, hangulatban vagyunk, vagy hová tartunk. Régebben azért természetes volt, hogy a ruhával jelzéseket adtunk magunkról. Az öltözködés meghatározta a társadalmi hovatartozást, de azt is, hogy az életünknek éppen milyen stádiumában vagyunk. Például a kisfiúk rövidnadrágot hordtak, és amikor nagyfiúk lettek, akkor lehetett hosszú nadrágjuk, vagy a nők például a hajviselettel adtak jelzést családi állapotukról. A hippikorszakban egyes ruhadarabok egyfajta életérzést, például lázadást is kifejeztek. Ma a ’60-as, ’70-es években provokatívnak számító ruhadarabok – például miniszoknya – már teljesen elfogadottakká, sőt, tömegcikké váltak.  Mára kikopott a köztudatból valamelyest az, hogy a ruhánkkal üzenünk is, ennek ellenére szerintem most is áll, hogy ruházatunkkal jelzéseket adunk, és hatásokat keltünk másokban. Például ha valaki nagyon formálisan öltözik fel, az tekintélyt parancsolóbb a környezetének, gondoljunk főleg az üzleti világra. Ha pedig lengébb öltözetben van valaki, másképp mondva „kivetkőzik magából”, akkor másodlagos nemi jellegekre irányítja rá a figyelmet, és azzal is üzen, valamint hatást is kelt.

A Dress up! kampányban többször is szerepel, hogy tudatos öltözködésre akarja az emberek, főleg a fiatal lányok figyelmét felhívni. Hiányzik ez most Magyarországon?

– Igen, ez egy abszolút hiányterület. Ezért is gondoltam, hogy el kellene indítani ezt a kampányt. Azt látom, hogy nagyon kevés szó esik arról, hogy az öltözködés egy kommunikációs eszköz is. Főleg tinédzserkorban, a felnőtté válás küszöbén, amikor is a test változik, akkor nagyon fontos lenne erről beszélgetni velük: lehet, hogy te még gyereknek érzed magad, de mások egy felnőtt nőt látnak benned. A szülőknek figyelniük kellene erre. Jelenleg hiányzik, hogy felkészítsük a gyerekeket a különböző szerepeknek megfelelő öltözködésre, sőt, nekünk  felnőtteknek is gond, hogyan öltözzünk szerephez, hivatáshoz. Dr. Schiffer Miklós stílusszakértő mesélte, hogy Nagy-Britanniában mire a gyerekek kijárják az iskolát, és belépnek a munka világába, kiforr bennük egy kép arról, hogy ott hogyan kell öltözködni, de ebben a régióban, Kelet-Európában nem alakult ki ennek hagyománya.

Mekkora szerepe van ebben a közösségi médiának, gondolok itt a Facebookra, Instagrammra, Snapchatre?

– Az biztos, hogy ezek a felületek nagyon erősen befolyásolják azt, ahogyan a fiatalok önmagukról gondolkodnak. A Z generációnál az a tapasztalat, hogy már nem a tévésztárok, énekesek, celebek érdeklik őket, hanem a youtuberek, insta-celebek, vloggerek. Úgy látják, hogy nekik is azt a ritmust kell felvenni, amit ott diktálnak, ahhoz hogy menők lehessenek. Erről már tanulmányok is születtek, a kampányban például Nagy Janka gyermekpszichológus beszél arról az interjúban, hogy egy friss amerikai tanulmány szerint az Instagramnak van a legnagyobb hatása a lányok önértékelésére, és nem pozitív értelemben. Minél több időt töltenek el ott, akár képet osztanak meg, akár csak nézegetik, annál nagyobb hatással van rájuk. Erre azért érdemes fokozottan odafigyelni szülőként is, mivel a tinédzserkorban még nem kifejlett a lányok személyisége és identitása, egyáltalán nem mindegy, mit és kit követnek a közösségi médián. Óriási mértékben árad a fiatalokra az értéktelenség, ízléstelenség, közönségesség és a tömegkulturális gagyi. Ennél is nagyobb a kortársak hatása, és ha épp az a menő, hogy lenge öltözetű cuccokban kell posztolni képeket, akkor nagyon nehéz ellenállni, ha nincs egy biztos háttér, egy kicsi kor óta lefektetett stabil értékrend.

Lát összefüggést a tudatos öltözködés hiánya és a közösségi médiában elterjedt bullying és zaklatások között?

– Ez sajnos Nyugat-Európában és Amerikában tömeges jelenség, és nálunk is egyre jobban terjed. Ezért is az egyik célkitűzése a kampánynak, hogy ne csak az utcai tudatos öltözködésre hívja fel a figyelmet, hanem azt is gondolják végig, hogy milyen képet posztolnak magukról, és azzal milyen hatást váltanak ki másokból.

Nagyon nagy veszélye van a fiatalok körében például a szextingnek. Már emiatt is fontos lenne, hogy tudatosabban kezeljék önmagukat és a testüket is, hogy milyen képeket tesznek ki magukról. Szerintem erről fontos beszélni, amikor tudatosságra akarjuk felhívni a figyelmüket. A social média nagyon erősen hat a vizuális csatornánkra, ingereket vált ki az emberekből, és ezen keresztül az emberi test megmutatása még inkább előtérbe kerül, rengeteg tökéletes vagy tökéletesre manipulált fotót láthatnak a fiatalok az általuk követett profilokon. Félrevezető, hogy legtöbbször csak a legboldogabb pillanatokról posztolunk, a legelőnyösebb képeinket tesszük ki, gyakran azokat is megszerkesztve, filterezve, ami sokszor nincs összhangban a valósággal. Ez akár egyfajta meghasonlást is okozhat a személyiségben, így nem veszélytelen.

Gyakran hangzik el szexuális erőszak áldozatai kapcsán, hogy minek öltözött úgy. Mi erről a véleménye, a kampány kitér erre?

– Én ezt nem így látom – azt gondolom, hogy azok a perverzek, bűnözők, akik ilyet képesek elkövetni, nem az öltözet alapján válogatják az áldozataikat elsősorban.  Ezért nem hoznám ezt összefüggésbe a tudatos öltözködéssel. Viszont az a napnál is világosabb, hogy az öltözködéssel hatásokat váltunk ki másokban, az ellenkező nemben is. És emiatt ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Miért ne lehetne erről nyíltan beszélni?

Van egy közkedvelt mondás, ami úgy szól, hogy egy nő önbizalma fordítottan arányos a szoknyája hosszával. Lehet dresscode-ot, útmutatást adni, de hogyan lehet a fiatal lányok önbizalmát növelni?

– Sajnos valóban így van, nagyon sok lánynak nincs egészséges önbizalma. A kampány kapacitása véges, érintőlegesen tudtunk csak ezzel foglalkozni. Például Bombera Krisztina említette a kampányinterjúnkban, hogy javarészt ezek a hiányos öltözetet mutató képek lájkvadászatért mennek. És mit szeretnének elérni? Figyelmet és szeretet, amit esetleg otthon vagy baráti körükben nem kapnak meg. Ezért a kampány kifejezetten a szülőket is szeretné megszólítani.

Egy ilyen átszexualizált társadalomban, mint a miénk, hogyan lehet a fiatalok szemét felnyitni, igényt teremteni a tudatos öltözködésre? Mik a kampány tapasztalatai?

– Én úgy gondolom, hogy elsősorban jó példákra lenne szükség. Nagyon fontos, hogy legyenek olyan pozitív meghatározó személyek, akár a médiában, az iskolákban vagy a családban is, akiktől jó mintát látnak a fiatalok, legyen szó öltözködésről vagy az élet más területeiről. Másrészt úgy látom, hogy beszélgetni kell velük a témáról. Ha valaki meg tudja szólítani őket a saját nyelvükön, akkor abszolút pozitívan reagálnak. Sokan tisztában vannak azzal, hogy a belső értékek fontosabbak, és azokkal kellene inkább érvényesülni. De annyira a vizualitásra, a testiségre megy rá a világ, hogy ez sokszor teljesen kiesik a látókörükből, és emlékeztetni kell őket arra, hogy valójában mik a fontos értékek. És ez is célja a kampánynak, sőt mottója, hogy: „ha a szíved nem kirakat, a tested miért az?”

A jövőben várható bármilyen folytatása a kampánynak?

– A mostani csak az első lépés volt, fel akartuk mérni, hogy egyáltalán mennyire nyitottak az emberek a témára. Ami nagyon meglepő volt, hogy a közismert együttműködő partnerek, akiket megkerestem, (Bombera Krisztina újságíró, Kósa Erika üzletasszony, dr. Schiffer Miklós stílusszakértő, A Yurkov alapítója, Kovács Orsolya, Dr. Baracsi Katalin internetjogász, Szentesi Réka divatkutató, Trunk Tomi vlogger), azok közül mindenki rögtön és örömmel vállalkozott a partnerségre, mert ők is úgy látják, hogy ez egy nagyon fontos téma. A velük készült interjúk szerintem komoly hatást értek el, sok pozitív visszajelzés érkezett fiataloktól, sőt, szülőktől is, ezek alapján úgy látom, van nyitottság a téma iránt. A médiából is nagyon sok megkeresés érkezett, talán mivel ez egy hiánypótló kezdeményezés. Kerestek meg iskolák, művelődési házak, akik szeretnék továbbvinni a programot, és ez szerintem is jó irány lenne a jövőben. A mostani kampány fő működési területe a média, főleg a közösségi média, a Pán Péter, Stop! blogon jelennek meg interjúk, illetve a YouTube-n videók, valamint nagyon sok poszt van Facebookon és Instagramon is. Egy diákszervezettel őszre tervezünk egy zárórendezvényt az egyik egyetemen, de tervben van, hogy akár jövő nyáron is folytatódjon a kampány, melynek keretében többszemélyes, beszélgetős programra is sort lehet keríteni. De már az erről való gondolkodás előrehaladását is nagy eredménynek tartom.

Olvasson tovább: