Kereső toggle

Versenyfutás a medvével

Áfonyaszüreten az erdélyi hegyekben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Erdélyben a főutak mellett szinte minden kanyarban találunk áfonya-, gomba- vagy málnaárusokat a nyár derekán. Vannak, akik egész évi bevételüket ebből keresik meg.

A piros áfonya, a rókagomba, a vargánya – vagy ahogy helyben nevezik, a hirip – az olyan esős nyáron, mint az idei, bőven terem, megélhetést biztosítva azoknak a többnyire nagyon szegény árusoknak, akik az út mentén kínálják az erdők kincseit. A korondi emelkedő egyik kanyargós részén álltunk meg áfonyáért, ahol egy család árulta a gyümölcsöt: Vasile, a felesége és a két gyermekük. Az üzlet hamar megköttetett, és némi ráhatással elérem, hogy másnap engem is vigyenek magukkal az erdőre, áfonyát szedni.

Korond még hajnali párába és sötétségbe burkolózik, amikor Vasilevel a Kalonda felé vezető útnál találkozunk. Gyanítom, ő az éjszakát is ebben a parkolóban töltötte, vigyázva a portékára: az áfonyával megrakodott vödrökre és a különféle gombákkal roskadásig megtöltött papírládákra. Értékes áru ez, főleg azoknak, akiknek ezek értékesítéséből kell kenyeret tenniük az asztalra. Beülünk az autóba, és nekiindulunk a hegynek. Makadám úton zötykölődünk lassan, így van idő beszélgetni. A mellettem ülő férfi szavaiból kiderül, ilyenkor egész családja az erdőben dolgozik. Nyáron kell megszerezniük egész éves jövedelmük nagy részét. Vasile sokáig koptatta a vendégmunkásokat szállító busz üléseit, de az egészsége megroppant, így már értéktelenné vált az építőiparban. Nyugdíja nincs, a gyerekei még kicsik, segédmunkából, alkalmi munkákból él az év nagy részében. Májustól azonban az erdő ad nekik munkát. A gomba, a málna, az áfonya jól jövedelmez, pláne, ha az időjárás is kedvez, és sokan tudnak munkába állni egyszerre. Márpedig az idő idén ugyancsak kedvezett az erdő napszámosainak, májustól kezdve augusztus elejéig minden második nap szakadt az eső a környéken.

Megállunk az autóval, majd gyalog megyünk egy hegyoldalban, amíg egy fóliából épített kalyibához és egy hevenyészett színhez nem érkezünk. A korai időpontban csak egy kisebb fiúcska és egy nagyobb lányka bújik elő a hajlékból. A többiek már szedik az áfonyát: látástól sötétedésig töltögetik a vödröket a vöröslő és fekete bogyókkal. Vasile az út menti értékesítést vállalta magára. 

Az áfonyát kézzel is szedik, de a munka zömét a rokonságba tartozó nők végzik, akik egyfajta fésűvel húzzák le a bokrokról a termést. Versenyt futnak az idővel – hiszen az áfonya nagyon hamar tönkremegy az ilyen esős időjárásban –, no meg a medvékkel is, akik bizony a maguk kertjének tekintik a hegyoldalt. A család hozzászokott a medvék jelenlétéhez, tudják hogyan kell viselkedni, és azt is, hogy bizony a medve nem szereti az ember közelségét, inkább keres másik területet magának, ha valahova sűrűn jár vissza az ember. Azt is gyorsan hozzáteszik, hogy ezek vadon élő medvék, nem városi kukázók, akik már megszokták az ember alkotta környezet hatásait.

Az áfonya az út mellett vödrönként 15-20 lejért kel el, ami forintra átszámolva 1000-1500 Ft között mozog, ezért másfél liter gyümölcsöt kap az ember, ami olyan egy kilót jelent. Ez nagyon jó árnak számít, mert ha nem tudják eladni a turistáknak vagy a falusiaknak, akkor 5 lejt kapnak kilónként az olasz felvásárlóktól vagy a szörpkészítőktől. Ezért elemi érdek, hogy a leszedett áru mihamarabb az út mellé kerüljön. Vasile mindennap többször fordul a rossz úton, hogy leszállítsa az áfonyát. Régebben a falusiak jártak ki a hegyekbe, minden falunak megvolt a saját áfonyása, de elöregedtek és elnéptelenedtek ezek a falvak, így ma már a legszegényebb réteg és a romák járnak a hegyekbe áfonyázni. A leszedett áfonyát aztán eladják azoknak, akik még a falvakban élnek, vagy mint Vasile, családi vállalkozásban a főutak mellett árulják. Nekik három standjuk van, kettőben áfonyát és málnát, egyben pedig gombát árulnak. Adómentes, költségmentes jövedelem, amelynek haszna jó esetben a család egész éves költségvetésének nagy részét fedezi. Az áfonyaszedés két hónapig tart, a gombaszezon egész évben kitart. A rókagomba, az őzláb, a csiperke folyamatosan terem, ha esik, a vargánya azonban nagyon kényes, így nagyon sokat kell érte talpalni. Hamar pókhálósodik, azaz férgesedik, ezért folyamatosan keresni kell és hamar túladni rajta. A hirip drága termés, kilónként 30-40 lejt is elkérnek érte, pláne, ha nem kukacos. Szárítva az erdélyi konyha egyik alapja. Frissen pedig a legízletesebb ételt is fűszerezi. A gombaszedők, gyűjtögetők a legális és illegális világ határmezsgyéjén mozognak. Az erdőtulajdonosok engedélyével lehetne csak gyűjtögetni, aminek hiányában büntethetők a tevékenység végzői. Mivel sok erdőségnél nem tisztázottak a tulajdonviszonyok, így aki hamarabb odaér, az szedi le a termést. Vasile haladó szemléletet képvisel ebben a tekintetben is, hiszen az erdőtulajdonosok közül többet megismert az évek során, a jóindulatukat sok-sok vödör áfonyával, gombával hálálja meg. Ezért konkurenciája sincs igazán, ha pedig valaki idetéved, megvannak a módszerei, hogy jobb belátásra bírja az illetőt.

Közben előkerülnek a hajnalban szedett áfonyával teli vödrök, és Vasile kirakja az élelmiszerutánpótlást az erdőben dolgozóknak: szalonna, kenyér, orda, friss túró és paradicsom a napi menü, na meg tojás, mert a gombával az könnyen elkészíthető. Vasile a közeli falvakban vásárolja, cseréli élelmiszerre az erdő terméseit. A kokojza, ahogy a román nyelvben az áfonyát nevezik, nagyon egészséges, ami sok-sok éve van jelen a népi gyógyászatban, és minden háziasszony tudja, hogy ilyenkor bizony be kell spájzolni az értékes áfonyát. Lekvárt, szörpöt készítenek belőle, de az afináta, azaz a feketeáfonya pálinka is igen népszerű a falusi portákon.

Olvasson tovább: