Kereső toggle

Napfény: a jövő energiaforrása

Kazahsztán ad otthont az idei világkiállításnak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Asztanában nemrég nyitotta meg kapuit a 2017-es EXPO, melynek témája ebben az esztendőben a jövő energiája. A fél világ részvételével zajló kiállítás ezúttal egy hirtelen gazdaságilag növekedést produkáló közép-ázsiai ország hipermodern fővárosában kerül megrendezésre. Nagy kérdés, hogy a kiállításon bemutatott lehetőségek valóban megoldják-e az emberiség jövőbeni energiaszükségleteit.

Már az 1850-es években is rendeztek nemzetközi szakmai vásárokat, eleinte London és Párizs voltak ezeknek a zászlóshajói, és az iparosodás volt a középpontjában. Az 1938-ig terjedő időszakban olyan találmányokat mutattak be mint a telefon, de az 1889-es párizsi világkiállításra építették az Eiffel-tornyot is, amelyet az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontottak volna, ám nemhogy megmaradt, de Párizs jelképévé vált.

1939-től 1987-ig már inkább a kultúrára helyezték a hangsúlyt, de emellett természetesen megmaradt a jövő technikai vívmányainak a bemutatása is. A ’39-es New York-i, a ’49-es stockholmi és a ’67-es montreali világkiállítások voltak ennek a korszaknak a legjelentősebb expói.

1988-tól a nemzeti megjelenés került az előtérbe, egyre több állam saját pavilont állított, melyekben a nemzeti értékeik bemutatására tették a fő hangsúlyt. A nemzetek bemutatása kulcsfontosságúvá vált, és óriási reklámértékkel is bírt. Már maga az expó megrendezése is egy nemzetközi versennyé kezdett válni a nagy hírértékű országimázs reklámok miatt.

Témák persze mindig voltak, mint ahogy a most elkezdődött asztanai világkiállításon is. Ezúttal a „Future Energy”, (azaz a jövő energiája) címet kapta a szakvásár, melyen a magyarokkal együtt több mint 100 ország épített saját pavilont. A központban egy hatalmas, futurisztikus építmény, a Csillagok háborújából jól ismert Halálcsillagra emlékeztető üveggömb áll, ezt zárja körbe a nemzetek pavilonjainak sokasága, amely épületek szintén a modern építészet gyöngyszemei. A komolyabb országok jellemzően 20–50 fős csoportoknak angol, illetve orosz nyelvű idegenvezetővel mutatják be, hogyan képzelik a jövőt.

Ezek között talán az amerikai, a japán, az izraeli és a kínai pavilon a legérdekesebb, hozzátéve, hogy fizikai képtelenség lenne az összes pavilont teljes metszetében pár nap alatt áttanulmányozni, mindenesetre a brit és olasz pavilonok is rendkívül futurisztikusak. Előbbiben, egy sötét szobába belépve, amihez hozzáér a látogató, az világítani kezd magától az érintéstől, de ki van állítva az a villanykörte is, ami 2030-tól le fogja váltani a mai LED-es égőket.

Kétségkívül a kínai pavilon a legérdekesebb, élőben lehet látni, megérinteni és kipróbálni azokat a hatalmas, átlátszó monitorokat, amelyekhez hasonlót az Avatar című filmben az űrbázison használtak a Földről érkező katonák. Emellett egy 3D-s moziban egy olyan kisfilmet láthatnak a látogatók, amelyben egy kislányt az Óz, a csodák csodája című filmhez hasonlóan – a tornádó helyett – egy Napmadár elrepít, és megmutatja neki a jövőt. Egy olyan világot, ahol már minden napenergiával, napelemmel működik, mindez nagyon látványos képvilággal és hatásos zenével.

A központban elhelyezkedő hatalmas üveggömb épületben pedig minden van, ami egy igazi sci-fit kedvelő ember számára érdekes lehet. Az épület belsejében a fényüket állandóan váltó üvegkapszulákban lehet a legfelső szintre jutni, ahonnan gyalogosan lefelé érdekesnél érdekesebb dolgokat lehet megtekinteni. Van átlátszó üveghíd, amelyen a tériszonyban szenvedők újragondolhatják az életüket, különböző erősségű szelek, köztük olyan is, ami szó szerint szinte elfújja azokat, akik nem kapaszkodnak eléggé. A Napról és a bolygókról rengeteg a látványos előadás, kisebb gömbökben pedig mozi. Ki lehet természetesen próbálni a már kapható VR-szemüvegeket is, de vannak teljesen napelemmel borított autók és kisrepülők, valamint a jövőben tervezett Holdra szállás kellékeit is meg lehet érinteni. A legtöbb film persze azt a hihetetlen fejlődést mutatja be, ami az őskortól napjainkig bekövetkezett, és ami a meg nem határozott jövőben fog bekövetkezni.

A szeptemberig látogatható kiállítás megtekintése mindenképp nagy élmény, de hogy az itt látható elképzelésekből mi valósul meg, az tényleg csak a jövő titka. Tény viszont, hogy ha az emberek tudatosan tenni fognak azért, hogy a megújuló energiaforrásokat szisztematikusan alkalmazzák, akkor minden bizonnyal nagyobb esély marad egy, a mainál élhetőbb, szebb világban élni.

Az élet fája: a magyar pavilon

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a magyar pavilon megnyitásakor beszédében azt hangsúlyozta, hogy az ide látogatók megismerkedhetnek az energiatakarékosság területén elért magyar kutatási eredményekkel, így a megújuló energiaforrásoktól kezdve az innovatív építészeti megoldásokon át az alternatív közlekedési módokig.

Maga a pavilon most nem hozott olyan parázs vitát, mint a sanghaji világkiállításon bemutatott Gömböc, viszont nagyságrendekkel kevesebbe is került. A pavilon megálmodói ezúttal az élet fáját szimbolizáló faszerkezeten próbálták megmutatni, hogy mi mindenből lehet megújuló energiát termelni. Paradox helyzet, hogy jelenleg Magyarországon pont egy olyan nagyberuházást készül a kormány megvalósítani, amely pontosan ezeket az itt is bemutatott megújuló energiaforrásokat szorítja háttérbe.

 

Asztana, a modern főváros

Az Isim folyó partján elterülő Akmola városa 1994-ben lett Asztanára keresztelve, amikor Nurszultan Abisuli Nazarbajev, az ország nagyhatalmú vezetője elhatározta, hogy Almatiból ide helyezi székhelyét, és ez lesz a Szovjetúnióból még csak pár éve függetlenedett Kazahsztán új fővárosa. S ha már ide hozta az elnöki rezidenciát, akkor felépíttetett egy modern, felhőkarcolókkal teli, még éjszaka is látványosan kivilágított belvárost. A sztyeppe közepén elterülő, rendkívül szeles város egyébként nagyon szélsőséges időjárású. Télen mínusz 40, nyáron plusz 30 Celsius-fok az átlaghőmérséklet. A lakosság nagyobb része muszlim vallású, de itt jól megférnek egymás mellett a pár éve épített mecsetek, az ortodox székesegyházak és a 2004-ben épült zsinagóga is. Viszont elgondolkodtató, hogy míg a mecsetekben akkora a zömében fiatal férfiakból álló tömeg, hogy szinte egy gombostűt sem lehet ledobni, az ortodox templomokba inkább idősek járnak, és már azok sem sokan.

Olvasson tovább: