Kereső toggle

A Lengyel-Tátra kápráztató téli világa

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A csillogó-villogó karácsonyi vásárok és a fárasztó emberforgatag helyett sokszor valami csendesebbre, természetközelibbre vágyunk. A lengyel sízés „bölcsője”, a Magas-Tátra fővárosa, a túrázók ékszerdoboza – csak néhány jelző Zakopanéról, a páratlan fekvésű üdülőhelyről. Jóllehet a kiváló klimatikus adottságokkal rendelkező kisváros lélegzetelállító csúcsaival, mesés völgyeivel, kiránduló útvonalaival évtizedekig csak egy kis település volt „a világ végén”. Ma viszont számos látnivalójával advent idején még a szokásosnál is vonzóbb, mert színvonalas, nincs túl messze – akár egy rövid kiruccanás erejéig érkezünk, akár egy hosszabb téli pihenést tervezünk itt.

Zakopane története a 14. századig nyúlik vissza, amikor nomád pásztorok telepedtek itt le, és hoztak létre egy kis falut. 1772-ben az osztrák területekhez csatolták, majd 1824-ben a Tátra-hegység részeként a Homolacs család vásárolta meg. Fellendülését az egészségturizmusnak köszönhette: 1876-ban a friss hegyi levegő miatt gyógyhelynek nyilvánították.

A tüdőbetegeket a helyi gurál lakosok vitték fel a hegyi legelőkön álló pásztorházakba. Később számos szanatórium, panzió épült a gyógyulni vágyók fogadására a meseszerű üdülőhelyen, ahol több gyógyfürdő is létesült.

Lengyelország téli fővárosa a 19. század második felében vált igazán divatossá. Fontos szerepet játszott az ország újkori kulturális történetében is, miután sok író, költő, zeneszerző és festő élt és alkotott itt. Például a híres lengyel zeneszerző, Karol Szymanowski, akinek egykori háza most múzeumként üzemel (Villa Atma). Itt töltötte napjait Jan Kasprowicz lengyel költő, háza a Harenda városrészben látogatható. De a híres lengyel kecskés képregény, Koziołek Matołek megalkotója, Kornel Makuszyński is itt élt.

Stanisław Igancy Witkiewicz és családja szintén itt alkotott, munkásságuknak köszönhetően létrejött a zakopanei építészeti stílus, amelyben a legtöbb ház épül ma is. E stílusnak szentelt múzeum a Villa Koliba. Ezeknek a faházaknak a többségét ma is használják szállodaként vagy múzeumként. Erkélyes, zsindelyes házai és múzeumai mellett Zakopane a színházáról, művészeti galériáiról és látogatható műhelyeiről is híres. Rendkívül kedves emberek lakják: a gurálok vagy gorálok (lengyelül a hegy góra, innen az itt lakók elnevezése). A gorál házak – népmesei módon – igen hangulatosak. Tömör falaik óriási fagerendákból készülnek, és építésükhöz nem használnak szögeket, csak egybecsúsztatják a hatalmas farönköket.

Zakopane mai népszerűségét sokszínű adottságainak köszönheti: mivel elsőrangú síterepekkel büszkélkedhet, kiváló síelési körülményeket biztosít mind a tapasztaltak, mind a kezdők számára. Több mint ötven síliftet és számtalan sípályát találunk, de a korcsolyázás sem kevésbé népszerű sport errefelé. A hegymászók tehetnek nehéz hegyi túrákat a Magas-Tátra szakadékai között kanyargó ösvényeken, de könnyű, mindenki számára egyszerű sétákra is indulhatunk a Zakopanét övező bájos hegyhátakra és völgyekbe.

A kis utakon csengettyűs lovas szánok suhannak, melyeket hímzett bekecsbe bújt, fekete kalapos hegyi férfiak hajtanak. Bárhová pillant az ember, a téli mesébe illő képeket óriási havas ősfenyők keretezik. A lovas szánkózás a fenyőillatú kanyargós ösvényeken itt nem főúri mulatság. Ha esetleg nincs hó – aminek csekély a valószínűsége –, 12 fős, nagy lovas kocsival valósítható meg ugyanez a túra. Igaz, vannak, akik nem érik be a lovas szánnal: nekik remek lehetőség a motoros hószánozás.

A bájos hegyi városka végén található a kedves hangulatú falusi piac, ahol mesterien kidolgozott bőráruk, egyedi kézműves termékek és dekoratív fafaragványok standjai állnak. A gorál nők népviselete gyönyörű: fekete alapon óriási, színes virágmintás nagykendőik tucatszám lógnak a fapavilonokban. Mindenhol népviseletbe öltözött, vidám emberek beszélgetnek, a gyerekek sült gesztenyés, forró papírtasakkal melengetik az ujjaikat. A piac fő kuriózuma az itt élők saját készítésű sajtja (oscypek), amelyből a kötelező kóstolás után vásárolni is lehet.

A zakopanei piac végében található a híres Gubałówkafelvonó, mely 1128 méterre szállítja a kirándulókat. Ezt szintén kötelező kipróbálni, már csak azért is, mert a csúcsra felérve olyan panoráma tárul az ember elé, mintha épp Holle anyó házánál lennénk – pláne, ha pont havazik is, akkor tényleg olyan, mintha rázná a dunyháját. A bátrabbak innen továbbemelkedhetnek másik felvonóval a Kasprowy-csúcsra, ami már a meglehetősen zord és érintetlen Tátra magasztos kilátását ígéri.

A vidéket egyébként évente hárommillió látogató keresi fel. A Tátra legszebb tavának tartott Halas-tó (Morskie Oko) Zakopanétól 12 kilométerre található. A parkolótól a tóhoz vezető 9 kilométert gyalog kell megtenni, mivel ide sem autókat, sem kerékpárokat nem engednek be. Ám aki szeretné megúszni a kiadós sétát, lovas „minibuszokkal” is megteheti a távot. A tó körül jelzett túraútvonal halad, gyönyörű kilátással a tóra és a körülötte lévő hegycsúcsokra. Az összkép és összhatás leírhatatlan…

Ínycsiklandozó ételek Zakopane módra

Errefelé a vendéglátásnak és vendégszeretetnek nagy hagyományai vannak. Az első és legfontosabb tényező az, hogy vendég nem maradhat éhesen! Így aztán a városban működő, zömével a hagyományos lengyel és gorál konyha remekeit kínáló éttermekben bizony szép adagokat szolgálnak fel. Ehhez adódik még rengeteg étterem igazán bájos kinézete. Ezeket a hangulatos Krupówki sétálóutcán vagy annak környékén érdemes keresni: a csupa fából épülő, gorál használati tárgyakkal berendezett épületekben mindig nagyon otthonosan érzi magát az ember. Ráadásul 2011 őszétől sikerült – jelenleg már hat étteremmel – elindítaniuk a „magyarbarát éttermek” körét is, ahol anyanyelvünkön szóló étlapot is találunk.

A gorál konyhaművészet alapja a hús, amit sokféleképpen, de leginkább hangulatos grilltűzhelyeken szokás elkészíteni. De előtte ne hagyjuk ki a tipikus leveseiket sem, melyek zurek (fehérkolbászos, rozsliszttel savanyított leves) és barszcz (borscs, céklaleves) névre hallgatnak. Aztán itt a laktató bigos – a nemzeti egytálételük káposztából: hagyományosan télidőben készítik a lengyel háziasszonyok, sok helyen épp karácsonyra vagy újévre.

Ha valami tradicionális étket szeretnénk még megkóstolni, akkor bizony a gorál kézműves módszerekkel előállított füstölt juhsajtot kell kipróbálni: egy jó elő- vagy utóételhez nem is kell más, csak egy kis méltán híres zakopanei kúp, csiga és briós alakú füstölt sajt. No meg ehhez egy kis áfonyalekvár az ínyenceknek! A lengyel konyha másik nemzeti büszkesége a pierogi (különböző ízű derelye). Desszertnek pedig itt a śliwki w czekoladzie, azaz a puha csokikrémes, csokiburokban lévő szilva – verhetetlen!

A lengyelek is szeretnek kávézni: általában törökösen főzik, valamint előszeretettel isznak teákat, és szeretik a pohárban kínált kompótokat is – utóbbinál az almás, rebarbarás utánozhatatlan! Étkezés után pedig szeretik az élményekkel és élvezetekkel teli napot megkoronázni egy mézes vagy málnás, vagy gyömbéres forralt sörrel, melyhez kerek perecet (precel) rágcsálnak, miközben gorál népzenészek húzzák a talpalávalót…

 

Sípályák, síelés Zakopanéban

Zakopane városában és a környéken a magas színvonalú sípályákon rengeteg síelési lehetőséget találunk. Errefelé nem hagyomány az Ausztriában és más országokban már bevált rendszerként működő „ski-pass”, ezért szinte minden helyen önálló jegy- és bérletrendszer van.
Mivel egy időben hatalmas divat volt a lengyelek körében Zakopanéban síelni (és most is az), ezért rengeteg pálya és felvonó épült. Elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag sokszor a szálláshelyek kertjében, ha csak kicsit is lejtett, már építettek is valami egyszerű felvonót.
Mára ezek közül azok maradtak életben, akik elkezdtek fejleszteni, a sportolni vágyó vendégeket mind jobban kiszolgálni. Így aztán manapság a felkapott síközpontokban a pályákat hóágyúzzák, ratrakolják, a felvonókat fejlesztik (egyre több helyen jelennek meg modern, ülőszékes felvonók), és a közvetlen igények mellett a közvetetteket is (felszerelés, kölcsönzés, javítás, gasztronómia stb.) kiszolgálják. A legtöbb helyen a pályák kivilágíthatóak, és éjszakába nyúlóan járnak a liftek. (Forrás: zakopaneinfo.hu)

 

Menedékházak a tátrában

Amennyiben szeretnénk megtapasztalni valamelyik tátrai magashegyi menedékház hangulatát, ahhoz bizony körülbelül három órát kell felfelé gyalogolnunk, majd ugyanannyit lefelé. Ennyit azonban nem mindenki tud és képes gyalogolni a sziklás, tátrai turistautakon. A Tarajkán (Hrebienok) évek óta elhagyatottan, romos állapotban álló három egykori bírói torony még az 1976-os Alpesi Sí Világkupa versenyeire épült. Ezekben a csaknem összedőlt tornyokban egy idő óta az összes tátrai menedékház, így például a legendás Rainer-kunyhó, a Zamkovszky- vagy a Hosszú-tavi menedékház makettjét is megtekinthetjük. Ezeket természetes gránitkövek, valamint medvék, mormoták és hegymászók stilizált modelljei egészítik ki. (Forrás: magas-tatra.info)

Olvasson tovább: