Kereső toggle

Álmodni vihar idején

Anne Frank élete és naplója képregény- változatban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Hollandiába emigrált német zsidó kislány sorsa és öröksége az egyik legismertebb történet a vészkorszak dokumentumai közül. A cserfes kamaszlány naplójában az életöröm, a csapongó érzelmek és az egyre nyomasztóbb felnőttvilág váltakozva jelenik meg. Egészen addig, míg ez utóbbi végképp eltörölte az előbbieket egy náci haláltáborban.

Nyilván felmerül, hogy a képregény (vagy más könnyebb műfaj) alkalmas-e a holokauszt drámájának megjelenítésére. A tapasztalat azt mutatja: ez nagyon is lehetséges. Igaz ugyan, hogy a témában való elmélyülés lehetősége kétség nélkül nagyobb a hagyományos, könyv alapú irodalmi (és nem irodalmi) szövegek befogadásakor; de mi van, ha ezek ma már sokakhoz nem jutnak el? Anélkül, hogy most sorolnánk a Gutenberg-galaxis hanyatlását jelző tényeket, az nyilvánvaló, hogy a „komoly” képregény képes mélyebb üzeneteket is eljuttatni a műfaj kedvelőihez. Többnyire a fiatalokhoz, de mindazokhoz is, akik már ismerik a témát, de nem botránkoznak meg  egy fajsúlyos kérdés  – nyilván vázlatosabb – grafikus levezetésétől se. A náci fajüldözést az író-rajzoló Art Spiegelman saját családja múltján át mutatja be képregényben, sőt állatmesébe csomagolva. Később az egyik leghíresebb képregényalkotó, Will Eisner készítette el a hírhedt Cion bölcseinek jegyzőkönyvét elemző, pontosabban e máig fertőzni kész hamisítvány útját részletező, munkáját – talán azzal a szándékkal (is), hogy egyszer majd az érintettek, vagyis az összeesküvés-elméletek híveinek a kezébe kerül…

A Sid Jacobson–Ernie Colón író-rajzoló szerzőpáros sem először nyúl történelmi traumához. A 2001. szeptember 11-ét feldolgozó The 9/11 Report, majd a terrorellenes háborút bemutató folytatása nagy figyelmet keltett az Államokban. Mostani könyvükre is alaposan felkészültek: a képregényhez a Frank család életének eredeti helyszíneit is tanulmányozták, valamint számos fotót és írásos anyagot kaptak az amszterdami Anne Frank Háztól. Így nemcsak a Naplót, hanem az előzményeket és a nevezetes mű utóéletét, vagyis a kislány halála utáni történéseket is megismerjük egészen 1980-ig, Anne apja, Otto Frank haláláig.

A történet a szülők családfájával, a nácizmus előtti, asszimilált zsidóság hétköznapjaival kezdődik. Ismert tény, hogy a legtöbb európai államhoz hasonlóan a német ajkú zsidók is hazájuknak érezték az országot, ahol éltek. Anne apja és két fivére is harcolt az első világháborúban, Otto a híres Vaskereszt kitüntetést is megkapta hősiességéért. Ugyanekkor Anne későbbi nagymamája önkéntes ápolónőként szolgálta a német császárt és annak népét. A Frank családnak a háború után, a húszas években két lánya születik, Margot és Anne. A gyerekkori idill jeleneteivel párhuzamosan a náci párt növekedését is látjuk, amely jelenség a Frankfurtban élő család derűs jövőképét egy ideig nem árnyékolja be. Végül 1933 őszén (már Hitler uralma alatt) az utolsó pillanatban szánják rá magukat az emigrációra, s akkor is csak a szomszédos Hollandiába települnek át. Ez a döntés utóbb végzetesnek bizonyul számukra, hiszen Angliába, Svájcba és az Egyesült Államokba emigráló rokonaikat később sem érte el a deportálás és a náci haláltábor.

Anne jellemét a képregény külső forrásokból, visszaemlékezésekből és a Napló idézeteiből egyfajta montázst alkotva állítja elénk. A fiktív barátnőnek, Kittynek írt bejegyzésekben keveredik az egyre zordabb külső valóság, valamint a csapongó tervek és színes álmok zuhataga. Egy örökmozgó, roppant kíváncsi, időnként zabolátlan, intelligens kislányt ismerünk meg, aki a kamaszkorba lépve a szeretet és a dac viharosan váltakozó állapotaival küzd. Ez cseppet sem könnyű a környezetének, de önvallomásai nekünk, mai szülőknek és tanároknak segítenek megérteni (komolyan!), hogy az Anne-hoz hasonló korúak mit és hogyan élnek át ebben a „változó” korban. Az emberi játszmák; a küzdelmek és megbocsátások különösen kiéleződnek, mikor Hollandiát is megszállják a nácik, és a család – másik négy emberrel együtt - az apa cégének egy hátsó épületszárnyában (a „hátsó traktusban”) berendezett titkos búvóhelyre költözik. Az összezártság feszültségeit a megtorlás kockázatát vállaló holland „segítők” élelemcsomagjai, a BBC hírei és a példásan beosztott életrend teszik elviselhetővé, míg egy névtelen feljelentés nyomán a „hátsó traktus” lakóit koncentrációs táborba hurcolják.

Innen már mások elbeszéléseire támaszkodva kísérhetjük nyomon a család történetét. Különböző koncentrációs táborokban dolgoztatják, és éheztetik őket halálra. Anne, és Margot nővére Bergen-Belsenben tífuszban hal meg, a nyolc rejtőzködőből egyedül az apa, Otto éli túl a vészkorszakot. A képregény megindító módon ábrázolja az elhurcolt Frank család földön heverő holmijai között talált napló kiadását és világszintű elismertségét. A kezdeti elutasítás után akkor találnak rá kiadót, mikor egy neves holland történész így ír róla cikkében: „…számomra ez az elsőre jelentéktelen gyereknaplónak látszó írás testesíti meg a fasizmus valódi borzalmait, sokkal megfoghatóbban, mint a nürnbergi per minden adata”.

Így teljesült végül a tizenöt évesen megölt tehetséges és érzékeny kislány álma: világhírű íróként ismerték el, emlékét a rejtekhelyből kialakított Anne Frank Ház a mai napig őrzi.

(Sid Jacobson és Ernie Colón: Anne Frank – Az Anne Frank Ház által elfogadott hivatalos életrajz képregényben; Ulpius-ház, 2014, 2800 forint)

 

Olvasson tovább: