Kereső toggle

A Tóvidék varázsa

Őszi kalandozás a Lake Districtben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az angol vidék hallatán sokakban leginkább a Jane Austen-filmekben gyakran látható folyton esős, romantikus, épphogy dimbes-dombos angol táj képe ötlik fel. Ezúttal azonban egy kicsit más Angliát mutatunk be, egy olyan helyet, ahol a tágas völgyek fölé kopár, sziklás ormok emelkednek, a csúcsokról alátekintve kisebb-nagyobb tavak töltik ki a völgyeket, fehér, néhol fekete bárányok legelnek és a fű természetesen épp olyan zöld, mint mindenhol a szigetországban.

A Lake District (Tóvidék) egyike Anglia legfestőibb vidékeinek. A skót határhoz közel, Anglia északi részén, Cumbria megyében található. A nagyjából ovális alakú terület kelet-nyugati irányban 51 kilométer, észak-déli irányban pedig 64 kilométer hosszú, tavakkal tagolt hegyvidék. A hosszanti tavak a terület közepétől sugárirányban kifelé terülnek el. Összesen tizenhat nagyobb tó, tucatnyi kisebb tavacska és tengerszem közül valójában csak egyet hívnak angolul tónak (Bassenthwaite Lake), a többit a „mere” vagy „water” szavakkal illetik. A 10. századi viking hódítóktól kapta a legtöbb tó a nevét (innen a „water” is), azonban máig fellelhető a kelta vagy cumbriai, illetve normann és óangol (lásd „mere”) eredet is.          

A terület az emberek képzeletében nagyon sokáig ismeretlen, vad, veszélyes vidékként élt, ahol félelmetes óriások laktak, melyek dühödve szórták szét a hatalmas sziklákat. Ma már tudjuk, hogy ezeket a gleccserek szállították mai helyükre. A 18. század elejéig valóban alig látogatott hely volt, egészen addig, amíg a híres tavi költő,William Wordsworth 1810-ben nem publikálta a Guide to the Lakes című turisztikai kiadványát. Ennek hatására a Lake District felkerült a térképre, és megindult a térség idegenforgalma. 1951-ben nemzeti parkká nyilvánították, mára a legnagyobb az Egyesült Királyságban, évente több millióan látogatják. A terület nagy része magánkézben van, kisebb részben a National Trusthöz (nemzeti örökségvédelemhez) tartozik.

A hegyeket elsősorban a jég formálta, tipikus U alakú völgyek sorát láthatjuk ezen a vidéken. A jég vájta völgyek egy részét ma tavak töltik ki. A hegytetőkön lévő kisebb mélyedésekben apró tavacskák, lápok ülnek, a hatalmas U alakú völgyekben pedig hosszanti, keskeny tavak terülnek el, melyeken gyakorta egy-egy folyó is keresztülfolyik. A leghosszabb tó a Windermere, 16 kilométeres hosszával egyúttal a legnagyobb, a Wastewater pedig a legmélyebb (80 méter) tava Angliának. A legekben nem szűkölködő tóvidéken található Anglia teteje is, a kopár Scafell Pike a maga 978 méterével. A tavak egy részében nem szabad megmártózni, ugyanis a vízben lévő kékalga olyan toxinokat termel, amelyek veszélyesek az emberre és az állatokra. Különösen azoktól a tavaktól tartózkodjunk, amelyeken nem folyik át folyó, így nem cserélődik a vizük.

A Lake District viszonylag könnyen megközelíthető akár külföldi turisták számára is. A nemzetközi reptérrel rendelkező Manchesterből ill. Glasgow-ból autóval körülbelül másfél óra alatt érünk oda. Kiváló vasúti összeköttetése miatt vonattal sem több az út két óránál. A térség változatosságának köszönhetően mindenki könnyen megtalálja a számára megfelelő programot. Ugyanúgy alkalmas az egynapos kiruccanásokra is, mint a többnapos kirándulásokra, felfedeznivaló ugyanis akad bőven. A legkézenfekvőbb egy kellemes túra a hegyekben, vagy hajózhatunk, vitorlázhatunk a tavakon (a Windermere tavon nyáron gőzhajósétát is tehetünk). Esőben sem kell azonban meghátrálnunk, sok érdekes múzeum, kiállítás várja az érdeklődőket.

Az egyik legnépszerűbb hely – az urbanizált területről való egyszerű elérhetősége miatt is – a Windermere tó északi részén elhelyezkedő városka, Ambleside, amely sok túraútvonalnak a kiindulópontja. Magas kőépítésű házaival, színesre festett kirakataival elragadó hangulatot áraszt. A Kr. u. 79-ben épült római Galava erőd maradványait máig megtekinthetjük. Sok kis üzlet, hotel és apartman várja a pihenni vágyókat, emellett filmszínház, nyáron zenei fesztivál gazdagítja a szórakozási lehetőségeket.

A városka leghíresebb épülete a több mint háromszáz éves Bridge House. A kétszintes ház egy hídon áll, amivel a magas telekadót sikerült elkerülnie az eszes építtetőnek, mondván, hogy a folyóra épült. A központtól egy rövid sétát téve megnézhetjük a húsz méteres Stock Ghyll Force vízesést.

Ambleside-ból lehajózva a tó déli, átellenes oldalára Lakeside-ba jutunk, itt a Lakes Aquariumban a tavak élővilágát tanulmányozhatjuk, de kiváló program lehet gyerekeknek a gőzmozdony vontatta kisvasút is, mely innen indul. A kisvonattal Backbarrow-ba lehet utazni, amely a szép Leven-völgyben fekszik. Ide érkezve érdemes meglátogatni a Lakeland Motor Museumot, Anglia talán legnagyobb autós gyűjteményét. Az apró falut egy vízesésekkel teli gyorsfolyású folyó szeli át, amely a Windermere tó felől az Ír-tengerbe szalad.

A leghosszabb tó környékén maradva meg kell említenünk Beatrix Pottert (1866–1943), a 20. század első felében alkotó írónőt és illusztrátort, aki olyan hazánkban is ismert meséket írt, mint például Nyúl Péter kalandjai (The Tale of Peter Rabbit). Beatrix Potter a Windermere tótól északnyugatra fekvő Hill Topban írta szinte minden könyvét, a ház ma is ugyanabban az állapotában tekinthető meg, ahogy az írónő életében volt. Bowness-ben (Hill Top átellenében a túlparton) található a World of Beatrix Potter kiállítás, melynek kertjében életre kelnek a kedves állatfigurák, a szerző életét pedig mozgóképek segítségével ismerhetjük meg. A meseíró nem ebben a térségben született, ám nyaralásai során annyira beleszeretett a tájba, hogy végül ideköltözött. Nevéhez köthető a Herdwick juh megmentése is. Ez egy igen okos birkafajta, kerítés sem szükséges a tartásához, ugyanis az anyajuh megtanítja a bárányoknak, hol laknak, így minden este hazatérnek maguktól. A kisbárányok feketék, a felnőtt állat szürkés színű, ma újra láthatjuk legelni őket a réteken.   

Az Ambleside-ból kiinduló másik népszerű túra célpontja a Grasmere tó. A hegyeken, völgyeken vezető körülbelül tíz kilométeres út során a sziklás hegytetőről szétnézve tanulmányozhatjuk a glaciális formákat, majd bemehetünk a Grasmere tó fölött lévő tágas tavasbarlangba is. Fentebb páfrány borítja a hegyoldalt, benne gázolva olyan érzése támad az embernek, mintha egy dzsungelbe tévedt volna, lentebb kőkerítésekkel határolt birkalegelők, tanyák vannak, néhol pedig kisebb erdők teszik teljessé a tájképet. Grasmere Windermere-nél jóval kisebb tó, közepén szigettel, ennek közelében fekszik Grasmere falucska.

A környező dombokat visszatükröző tó, a csend, a békésen legelő juhok igazi nyugalmat árasztanak, a levegőt harapni lehet, a hegyektől ölelt falu nem véletlenül ragadta meg annyira a legnagyobb angol romantikus költő képzeletét. William Wordsworth (1770–1850), a Lake District szülöttje, tizennégy évig élt és alkotott itt, családjával együtt. Régi, mesebeli hangulatú, kőépítésű cottage-ok (házikók), egyedi üzletek (például puzzle bolt), kávézók várják az ideérkező turistákat. A hosszú túra után biztosan frissítő lesz mindenki számára a falu különleges süteménye, a gingerbread (gyömbéres mézeskalács), amit Sarah Nelson (1815–1904) fejlesztett ki Lady Farquhar számára, hogy elnyerje a Lady jóindulatát. A receptet a mai napig teljes titok övezi és csak itt, Grasmere-ben, Sarah Nelson egykori házában kóstolhatjuk meg.

A falu legfőbb látnivalója a Dove Cottage. Itt lakott Wordsworth először testvérével, Dorothyval, később elvette régi iskolástársát, Mary Hutchinsont, akivel öt gyermeket neveltek itt. Napjainak nagy részét sétálással, versírással töltötte. Megnézhetjük a költő és családja személyes tárgyait, a korabeli berendezést. A tavi költő lakóhelye mellett épült meg az új Wordsworth Museum, ahol az eredeti kéziratokból olvashatjuk a költő műveit.

Olvasson tovább: