Kereső toggle

A Wiener Schnitzeltől Hundertwasserig

Bécs több, mint a karácsonyi vásár

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tudta ön, hogy Bécs igazából a Shopping City Süd után kezdődik? Bécsi szelet, bécsi kávé, császárváros, Sissi, Burg, schönbrunni kert, karácsonyi vásár. Általában ezek jutnak az ember eszébe, ha az osztrák fővárosról kérdezik. Az alábbiakban arról írunk, hogy mindez nagyon szép, de ne felejtsük el, hogy Bécs számos izgalmas kulturális látnivalót is kínál az érdeklődő számára. Olyan kiállításokat nézhetünk meg, amelyek némileg eltérnek a megszokottól, és üdítőleg hatnak a kulturistákra.

Bécsről a látogató első benyomása az, hogy három névvel akarnak eladni mindent: Sissi, Ferenc József és Klimt. Minden óriásplakát, minden múzeumi ajánló tele van ennek a három emblematikus személynek a nevével és képével. Tulajdonképpen Bécsben nincs olyan múzeum, ahol ne találna az ember egy Klimt-képet, vagy egy szobát, esetleg emléktárgyat, ami a Kaiser und König és tragikus sorsú neje emlékét őrzi. Az osztrák fővárosban rengeteg kulturális látnivaló van, amelyek mindegyikének bemutatásához minimum egy különszámot kellene megjelentetni lapunknak. Ezért érdemes tervet készíteni arról, hogy mit és mikor szeretnénk megnézni. Amennyiben több napot kívánunk eltölteni a városban, elsőként szerezzünk egy Vienna Cardot. Ez 72 óráig érvényes, és a tömegközlekedési eszközökön ingyenesen utazhatunk vele, illetve majdnem minden múzeumban és gyűjteményben kedvezményeket kaphatunk, ha felmutatjuk. Figyelem! A kártyát vagy kiváltjuk a szállodában (szigorúan abban, ahol a szállásunk van), vagy el kell zarándokolnunk az Albertina múzeum melletti Turista Információs Irodához, mert máshol nem lehet hozzájutni.

Ha már úgyis ott váltjuk ki a Bécs Kártyát, akkor elsőként az Albertináról írunk (Albertinaplatz 1.). December elsejéig láthatjuk itt a Matisse életművét bemutató kiállítást. Érdekes, hogy a híres képeket őrző biztonsági személyzetnek egyáltalán nem feladata a festményeket telefonjaikkal lefényképező turistákkal való veszekedés. Nem esnek kétségbe, ha a teljesen heterogén (kisgyermekektől a nyugdíjasokig) korú közönség elkattint egy-egy képet. Az épület emeletén további időszaki kiállítások láthatóak az osztrák kortárs képzőművészet jeles képviselőitől. A képzőművészettel kombinálva a főhercegi apartmanokat is megnyitották a látogatók előtt. Így egyfelől képet alkothatunk a 18-19. század fordulóján élt Habsburg főhercegi család életkörülményeiről, másrészt a lakosztályok maguk is kiállítóterek. Michelangelo, Raffaello, Schiele és mások grafikái és festményei is megtekinthetőek. Sőt, láthatjuk Albrecht Dürer nyulát, azaz azt a nyulat ábrázoló grafikáját, amelyet a digitális fényképezés megjelenéséig a nagy fülű rágcsáló legtökéletesebb ábrázolásának tartottak. Annyira, hogy Nürnberg városában (ahol a művész élt) még egy szobrot is emeltek a híres nyúlnak, amint minden más nyulat agyonnyom (de erről majd máskor).

A Burg hatalmas épületkomplexuma önmagában is lenyűgöző (Herrengasse). A Habsburg-dinasztia palotája a 16. század végétől egészen a 19. század végéig folyamatosan épült. A Herrengasse felé eső szakaszán, az északi szárnyban három kiállítás is megtekinthető egy jeggyel. Az egyikben megismerkedhetünk a császári család étkezési és asztalkultúrájával. Persze a közép-európai látogatókban óhatatlanul felmerül (szinte minden esetben, amikor a különböző palotákban látható kincsekkel szembesül), hogy vajon hány magyar (vagy ruszin, szlovák, cseh, szlovén, horvát, szerb, román, bosnyák, olasz és a többi) jobbágy verejtéke eredményezte ezt az elképesztő gazdagságot. Elég csupán megnézni a harminc méter hosszú arany asztaldíszt, amit Lombardia tartományból küldtek Bécsbe, és több nagy fogadáson díszítette az asztalt. Rengeteg itt az értékes porcelán, amelyekről megtudjuk, hogy csupán a 19. század második felében vált általánossá az étkezéseknél, hiszen addig a Habsburg-udvarban csak arany és ezüst étkészleteket használtak. Valóban lenyűgöző.

Két emelettel feljebb a magyarok által kultusszal övezett, tragikus sorsú császárné, Erzsébet, ismertebb nevén Sissi életét bemutató kiállítást nézhetünk meg. A tárlat célja, hogy a legenda és a valóság közötti különbséget bemutassa, szándéka szerint az utóbbi felé mozdítva a császárnéról alkotott képünket. Természetesen maga a léte is a legendákat erősíti. Az életút azonban tényleg megjelenik: a gondtalan bajorországi hercegnőből az etiketten és annak betartásán őrködő anyósa által gúzsba kötött, gyermekeit elvesztő, férjétől elhidegülő, bőrének elöregedése miatt egyre mélyebb depresszióba eső, majd egy merényletnek áldozatul eső császárné tragikus sorsa. A császári lakosztályokat végigjárva látjuk a pompát és érezzük a magányt. Az uralkodói párt tömegek szolgálták ki, és mégsem volt náluk magányosabb személy a Burgban. Persze a szobákban sétálva sok érdekességgel gyarapodik a császár és császárné mindennapjairól alkotott képünk. Ferenc József szárnysegédeinek irodájában önkéntelenül is eszébe jut a magyar látogatónak, hogy Horthy Miklós is ebben a helyiségben teljesített szolgálatot az uralkodó napirendjéhez alkalmazkodva hajnali négytől. A császár hálószobája a zsúfoltságról árulkodik: vaságy, amiben aludt, fürdőkád, amelyben minden reggel lemosdatta az inasa, íróasztal. Igazi „all included” lakosztály. Mivel különköltöztek Sissivel, mármint a palotán belül, Erzsébet a saját ízlése szerint rendezte be rezidenciáit. Látszik, hogy a piros volt a kedvenc színe, ő is egyszerű tábori ágyban aludt, volt egy tornaszoba is, ahol a testét edzette, ógörögül és magyarul is tanult. A közel kétórás séta során egyetlen dolog árnyalta be a látogatást, a kiállítás egy sötétebb szobájában álldogáló és prédára leső magyar zsebtolvaj.

Ha már palota, akkor nem hagyható ki a schönbrunni kastély és kertjének meglátogatása (Schönbrunner Schlossstrasse). A várostól délnyugatra a Habsburgok nyári palotájának épült komplexum tulajdonképpen az osztrák Versailles. Ezzel a főkapun való belépéskor már szembesülünk is. A kastélyban 1442 szoba található, viszont ha már nagyon telítődtünk a Habsburg császárok mindennapjairól árulkodó helyiségek megtekintésével, akkor érdemes egy romantikus sétát tenni a kertben, ahol labirintus, állatkert és számos szökőkút is található. Akinek van ereje és kedve, az felmászhat a Gloriette-hez a dombra, ahonnét nagyszerű kilátás nyílik a palotára és a fantasztikus barokk kertre. Nem mellékesen kiváló bécsi kávét (a brauner fajtából) ihatunk az épületben található kávézóban. A palota főépülete mellett, a szolgáltató épületek egyikében található az úgynevezett Hintó Múzeum. A magyar történelemhez kapcsolódó számos emlék is található itt. Például az a hintó, amiben Erzsébet császár- és királyné a magyar királynévá való koronázásakor utazott. De ha kíváncsiak vagyunk a szabadságharcban ellenünk, magyarok ellen is harcoló Windischgrätz kocsisainak libériájára vagy városi hintóira, akkor szintén nem fogunk csalatkozni. Felkelthetik még érdeklődésünket a császári gyermekek számára gyártott játékhintók, amelyeket szamarakkal húzattak.

De térjünk vissza Bécs szívébe, a Burgba (Heldenplatz), annak is az új épületébe, ami ma egy kiállítás mellett otthont ad az Osztrák Nemzeti Könyvtárnak is. Ha nem kívánjuk megtekinteni például az Efezosz-kiállítást, hiszen az üvegajtón keresztül amúgy is megpillanthatjuk az efezoszi Artemisz-szobor eredetijét, akkor még mindig vehetünk egy olyan kombinált jegyet, ami három apró kiállításra érvényes. A Papirusz Múzeum magában az épületben található, és a látogató egy eredeti papiruszdarabot kap a jegye mellé. A másik kettő pedig a Belügyminisztérium épületének közelében tekinthető meg. A Földgömb Múzeum minden olyan felnőtt és gyermek számára izgalmas, akit valamennyire is érdekel a földrajz. Itt rengeteg régi és új, különleges föld- és éggömböt láthatunk. Az Eszperantó Múzeumban ennek az egységes nyelvnek a létrehozására tett kísérletnek a sztoriját és fejlődését ismerhetjük meg.

A Karlsplatzon található a Bécs város történetét bemutató múzeum, ami a római kortól a 20. századig mutatja be az osztrák főváros múltját. Ennél az állandó kiállításnál sokkal érdekesebbek az időszakiak. Mindenképpen érdemes megnézni még a sokszínű főváros karaktereit bemutató tárlatot. A konflisos, a kofa, a zsibárus, a mosónő, a gigerli és a többiek elevenednek meg a 18. századtól napjainkig. Igazi szociológiai tobzódás, amelynek során szinte magától adódik a válasz: a multikulturális városok ízét a sokféle karakter adja meg. A többi időszaki kiállítás pedig a mai Bécs sokszínűségét mutatja be. A személyzet rendkívül barátságos, és a múzeumi boltban számos érdekességet lehet vásárolni.

Kihagyhatatlannak tartjuk a belvárosban található Zsidó Múzeumot (Dorotheergasse), aminek szerintünk Európában egyedüli sajátossága, hogy nincs állandó kiállítása, és ami van, az mindig valami érdekes és különleges, ezért a téma iránt érdeklődő kénytelen minden kiállítást megnézni, hogy a kíváncsiságát kielégítse. Jelenleg a zsidó humor 20. századi története kerül bemutatásra. Megtudhatja a látogató, hogy a múlt század európai humorának három fővárosa Bécs, Berlin és Budapest volt. A kabarék, filmvígjátékok, egyéniségek világa. A földszinten a rendkívül fontos intro is kihagyhatatlan: ez az interaktív bevezető feltesz több komoly kérdést. Például: Miért van szükség ilyen múzeumokra? A látogató leírhatja a kapcsolódó gondolatait és kitűzheti egy hirdetőtáblára is, sőt ha hozzájárul, akkor a kiállítás ezen részébe digitálisan is beépítik a véleményét.

A Zsidó Múzeum mindjárt két helyszínen található. Amikor a 15. század végén a bécsi zsidókat kiűzték a városból, akkor a házaikba idegenek költöztek, a zsinagógájukat pedig lerombolták. A város fejlődött, egymásra épültek a rétegek, így jött létre a mai Judenplatz, ahol egy könyvtár üres polcaira emlékeztető falakkal körülvett, a pusztai vándorlás során a frigyládának otthont adó sátor mintájára megformált apró épület őrzi a közel százezer osztrák zsidó emlékét, akiket a holokauszt során meggyilkoltak. A talapzaton azoknak a táboroknak a neve olvasható, ahol az Ausztriából deportáltakat meggyilkolták. De a Judenplatz alatt van az igazi látványosság. A téren található épületek felújítása során megtalálták a lerombolt középkori zsinagóga romjait. Egy különleges eljárással kibontották, és a tér alatt kialakított kiállítótérben a látogató körbesétálhat a valamikori zsinagógában, amelynek eredeti állapotát egy számítógépes program is bemutatja.

A következő látnivalóért ott kell hagynunk Bécs belvárosát, de mindenképpen megéri. Ez pedig nem más, mint a Kunst Haus Wien (Untere Weissgerberstrasse), amelynek belsejét Hundertwasser tervezte. Az extrém, a konzervatív építészeti stílusokkal és hagyományokkal mit sem törődő képzőművész szerint: „Isten elleni vétek az egyenes vonal”. Ennek szellemében az épületben a padló olyan, mintha a szobánál eggyel nagyobb méretű szőnyeget próbálnánk begyűrni. Hát persze, hogy minden irányban felgyűrődik a falra. A kávézóban is ez a hangulat uralkodik, mindenképpen érdemes megnézni. Egy kis sétával a múzeumtól eljutunk a Kegelgasse 34-38-hoz, amely épületet teljes egészében Hundertwasser tervezett. A teljesen extrém, ezerszínű épület ma is lakóház, ezért csak kívülről csodálják meg a turisták, fényképeznek, miközben a villamos csöngetve döcög el a kis utcában.

Ha ennyi kultúrélmény után megéheztünk, akkor ne is menjünk máshová, mint a Figlmüller vendéglőbe (Bäckerstrasse). 1905-ben az étteremalapító tette híressé a panírozott húst, amit ma bécsi szelet néven ismerünk. Ma már sorokban állnak a turisták, hogy egy eredeti Figlmüller-féle bécsit egyenek a hagyományos krumplisalátával.

A fentiekkel, reméljük, sikerült meggyőznünk a tisztelt olvasót, hogy a császárváros nem csupán a rengeteg üzlet miatt érdekes. Természetesen kiváló, vásárlásra alkalmas utcákon is lehet kalandozni (Graben, Mariahilferstrasse), de talán a fentebb említett múzeumok tudnak igazán újat adni a látogatónak.

Olvasson tovább: