Még mielőtt a módszer részleteit taglalnánk, szögezzük le a tényt: a statisztikák nem támasztják alá, hogy a nők rosszabbul vezetnének, mint a férfiak. Balesetet például ritkábban okoznak (lásd keretes írásunkat).
A sztereotípiák, miszerint bizonytalanabbak, lassabbak, veszélyesen kiszámíthatatlanok stb. csupán önbeteljesítő jóslatként lebegnek a női vezetők feje fölött. Legyünk őszinték: rosszul vezető férfi „kollégák” is sokszor próbára teszik az autósok türelmét.
Az azonban tudományosan is bizonyított, hogy a nők máshogy tájékozódnak, a női agy eltérő működéséből adódóan másképp alakulnak ki a flott autóvezetéshez szükséges készségek. Például a térlátás nem erősségünk, ezért okoz nehézséget a parkolás és a tolatás. A szabálykövetésre való hajlamunk, a perifériás látásunk viszont jobb, mint férfitársainké, ebből adódik, hogy a „szélről” érkező veszélyeket hamarabb észleljük, és jobb hatásfokkal védjük ki az oldalsó ütközéssel járó baleseteket. Emellett a hölgyek könnyebben osztják meg a figyelmüket, a multitasking-képességek különösen akkor jönnek jól, amikor az autón belül is figyelemelterelő tényezők lépnek fel – például veszekedő gyerekek a hátsó ülésen.
Ha abból indulunk ki, hogy a hölgyek nem velük született képességhiány miatt vezetnek úgy, ahogy vezetnek, akkor már csak a módszert kell megtalálni, amivel hatékonyabban lehet a hölgyeket az autóvezetésre megtanítani. Erre vállalkozott Gyémánt Péter és pszichológust, orvost, közlekedési szakembert tömörítő csapata, köztük női oktatók is. „Tíz éve olvastam egy angol felmérést, amely szerint a nők 14,5 órával többet gyakorolnak, mielőtt meg tudnák szerezni a jogosítványt, mint a férfiak” – árulja el az ötlet születésének körülményeit. Szerintem ez már önmagában elég ahhoz, hogy jobban megérje női mazsolákkal foglalkozni, de az ötletgazda nem erre következtetett az adatból. (Íme a női és férfi gondolkodás különbözőségének újabb bizonyítéka.) Először megvizsgálta, hogy itthon is igaz-e ez az arány, és úgy találta, hogy hasonló különbség van a magyar tanulók között is. (Felmérésében 1027 nő vett részt, akik 2002 és 2004 között szereztek jogosítványt.) A szakembercsapat ezután összeállította azokat a tankönyveket és az oktatómunka tanításának azt a módszerét, amely alkalmazkodik a női vezetéstanulás sajátosságaihoz. A módszert alkalmazó oktatók rendszeres továbbképzéseken vesznek részt, amely segít nekik megérteni (és kezelni) a női lélek és agyműködés rejtelmeit.
A tankönyvet igyekeztek sok színes rajzzal és képpel is érthetővé tenni, a hivataloskodó szöveg helyett egyszerűbb mondatok magyarázzák például a KRESZ táblák jelentését:
„E táblánál félig az úttesten, félig a járdán kell megállnod, de a gyalogosok részére maradjon 1,5 méter hely.” A magát nőkre specializálódott autósiskolaként hirdető Mosolyzóna vezető oktatója, Pető Attila büszkén mutatja az általa írt tankönyveket: „Nem véletlenül adtuk neki az Egyszerűen, érthetően címet. Nem bonyolítjuk túl.” Az oktatóterem falát díszítő körömlakkos-tűsarkús montázs is igyekszik azt a hangulatot kelteni, hogy itt nem az autósok félelmet keltő, maszkulin világába csöppentünk.
„A módszerünk kulcsa nyolcvan százalékban a türelem – magyarázza Pető Attila. – Hozzánk nem a legfiatalabb, magabiztos korosztály érkezik, akik még azt gondolják, hogy a vezetés mindenkinek magától jól fog menni. Minket azok a hölgyek keresnek meg, akik már túl vannak egy-két kudarcon, és tudják, hogy nőnek lenni nem mindig könnyű.” Budapest egyetlen Smink&Drive iskolájában így inkább a 25 év feletti korosztály fordul meg.
„A középkorú hölgyek általában nagyon lelkiismeretesek, tényleg meg akarnak tanulni vezetni. Gyakran nagyon kevés önbizalommal érkeznek, ezért náluk a kulcs a megfelelő bátorítás” – osztja meg a tapasztalatait Péter. Az oktató türelmét bizonyítja, hogy volt már tanulója, aki 113 órát vett tőle, mire mindketten úgy érezték, nekiindulhat a vizsgának. Természetesen átment. Egyik volt tanítványa így ír róla: „Élmény vele a vezetés, női nyelven magyarázta el a – humán szakos pedagógus lévén – tőlem igencsak távol álló műszaki dolgokat is.” Én csak annyit látok rajta, hogy nagyon szereti, amit csinál.
„Szerintem semmivel sem könnyebb egy olyan fiatal srácot megtanítani vezetni, aki meg van róla győződve, hogy nélkülem is mindent tud, és persze simán megbukna, mint egy bizonytalankodó hölgyet, aki esetleg sokadszorra is másik irányba kormányoz tolatásnál” – véli Ferenc, akiről szintén ódákat zengenek a tanítványai az iskola belső információs oldalán. Amíg vezetünk, olyan nyugodt hangon jelzi, hogy mik azok a berögzült szokásaim, amik miatt az első saroknál kivágnának a vizsgáról, hogy el is tudom képzelni róla, hogy szeme sem rebben, ha huszadszorra kell ugyanazt a hibát kijavítania. Annyira elandalít ez a hangnem, hogy a következő kereszteződésnél eltűnik a lábam alól a fékpedál, így inkább beletapos helyettem a jobb kéz megadása okán. „Aki kiabál a tanulóvezetővel, az a szakma legalja” – teszi hozzá finoman. A tapasztalatok alapján ebben a szakmában ez egy szélesebb réteg lehet…
A gyakori bugyutaságokat kedves humorérzékkel mesélik az oktatók: „Többször is kérdezték már tőlem tolatáskor, hogy mikor tegyék kettesbe” – emlékszik vissza mosolyogva Judit, aki egy dinoszauruszt és egy jegesmedvét ragasztott a műszerfal két szélére, hogy a jobb-bal vezényszavak használata nélkül is tudjon navigálni. Eszter ezt egy piros és egy kék matchboxszal oldja meg saját oktatóautójában, vagy a „másik bal” kifejezetten feminin irányjelzést alkalmazza. Az irányok tévesztése klasszikus probléma (ez a nők agyféltekéi közötti intenzívebb kapcsolat számlájára írható), emellett a tolatás jelenti a legnagyobb nehézséget a nőknél. Feri rendszeresen körözget a rutinpályán rükvercben a hölgyekkel, amíg meg nem szokják, hogy hátrafelé mi merre van. „Aztán kívülről is navigálhatják az autót. Tolatgatunk, és kiszállva megnézi a tanuló, merre áll a kerék. Egy-két alkalom után megérti, hogy kell tolatva parkolnia” – avat be Feri.
„Alkalmazzuk még a vezetés bemutatását, hiszen a nők jobban tanulnak utánzás révén. Az oktató átveszi egy kicsit a kormányt, a tanuló pedig figyeli, mit hogyan csinál” – meséli Pető Attila, aki akkor fordult a nők oktatása felé, amikor azt vette észre, hogy nála sorban állnak a női tanulók, míg a kollégái naptárában bőven lenne még hely. „A próbavizsga az egyik unikum nálunk. Egy minimális összegért csinálunk egy főpróbát: valódi, szigorú, nyakkendős vizsgabiztos érkezik, és minden úgy zajlik, ahogy a vizsgán, csak éppen a végén alaposan megbeszéljük, mi is történt. Általában megbuknak a próbavizsgán, de aki részt vesz rajta, jobb eséllyel megy majd át élesben.”
Ahogy más technikáiknak, ennek a lényege is a stressz csökkentése. „A többi autós olyan udvariatlan tud lenni, hogy vizsgán bukás is volt már más hibája miatt. Nem figyelnek a T betűs kocsikra sem, nemhogy egymásra” – tárja elém a pesti viszonyokat Ferenc, és a többi oktató is sűrűn bólogat. Brigitta is egyetért: „A többi autós miatt stresszelnek, szégyellik magukat, ha lefulladnak a pirosnál, és ezt is nekünk kell kezelni türelemmel, humorral.”
A vezető oktató azért büszkén említi, hogy férfi tanulóik is vannak. A kellemes légkör nekik is tetszik, ők is ajánlják az iskolát az ismerőseik körében, de a 17 éves nagy vagányok nem hozzájuk járnak. Azoknak viszont, akik szeretnének ugyan élni az autóvezetés adta szabadsággal, de eddigi kudarcaik miatt inkább a BKV–taxi viszonylatot választották, ez a módszer a megoldást jelentheti.
Férfiszemmel
Jogosítványpiac
2013. 02. 01. (XVII/5)
