Kereső toggle

Biciklizek, tehát vagyok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Az élet olyan, mint a biciklizés: ahhoz, hogy egyensúlyban legyél, folyamatosan mozognod kell" - mondta Albert Einstein. Köztudott, hogy a biciklizés az egészséges életmód egyik kellékének számít, de ma már sokan a városok kiegyensúlyozott működését is ettől a közlekedési eszköztől várják.

A bicikli igazi népszerűsége nagyjából 100-120 éve kezdődött, a mindennapok modernizációs folyamatának részeként. Az egyre növekvő nagyvárosok lakossága számára jól jött egy olyan közlekedési eszköz, mely nagyságrendekkel praktikusabb, mint egy élőállat („drótszamár"), gyorsabban lehet vele haladni, mint gyalog, és nem utolsósorban a tömegközlekedéssel szemben bárhova el lehet vele jutni. A falvakban pedig tömegközlekedés híján számított és számít ma is a legkézenfekvőbb megoldásnak.

Kezdetben a bicikli presztízse még magas volt, mindaddig, míg meg nem jelent az autó. A kerékpáros életmódot az autóforgalom lassan szinte ellehetetlenítette, pedig a bicikli a városi zsúfoltsághoz kiválóan illeszkedő megoldást jelenthetett volna a továbbiakban is. Legyőzte azonban az a beidegződés, miszerint autóban ülni biztonságos, az autók között és mellett biciklizni pedig egyenesen veszélyes. Megváltozott az imázs: biciklizni a szabadban érdemes, élvezve a tájat, megfelelő védőfelszerelésben. Túrázni, mozogni, sportolni - kiváló, amúgy, a közlekedésben lassú, kényelmetlen, és persze veszélyes. Többek közt ez a félelem táplálja a - különösen az USA-ban elharapódzott - sisakok és egyéb védelmi felszerelések kultuszát. 1996-os adatok szerint az akkor 250 milliós USA-ban nagyjából annyian bicikliztek, mint a 16 milliós népességű Hollandiában. Az amerikai biciklisek 38 százaléka hordott sisakot, míg a hollandoknak mindössze 0,1 százaléka. Sajnálatos módon mindkét országban történtek biciklis halálesetek, azonban ilyen körülmények között milliárd kilométerenként Hollandiában 20 biciklis vesztette életét, az USA-ban pedig 120 (!).

Mi lehet a hollandok titka? Egy merőben más szemlélet. A nagyvárosi kerékpározás reneszánsza kétségbe vonja az autózás elsőbbségét a városi közlekedésben, sőt, életörömmel hirdeti a biciklizés hatékonyságát, rugalmasságát és eleganciáját. Arra bátorít, hogy a biciklihasználatot élvezzük a városban is, hiszen a város egy emberi, épített kultúrtáj, melynek elemei az épületek, parkok és üzletek. A közöttük fennálló kapcsolat pedig az emberi életfolyam, hiszen ezek között létezünk, járunk munkába, iskolába, vásárolunk, szórakozunk, igyekszünk jól érezni magunkat. Biciklivel bárhol, bármiért megállhatunk, dugóban garantáltan nem ragadunk, a parkolásért (és dugódíjat) nem kell fizetni, és mindenféle szempontból olcsó, ugyanakkor pont annyira elegáns, stílusos, kreatív és egyéni, amennyire mi magunk azok vagyunk.

A dánok és a hollandok évtizedek óta napi szinten bizonyítják a bicikli funkcionalitását, ha esik, ha fúj, téli hidegben vagy nyári hőségben ők így járnak munkába, iskolába, színházba, viszik a gyerekeket az óvodába, vagy éppen nagybevásárlást bonyolítanak le. Utóbbi kettőt

különösen egyszerűvé teszi az úgynevezett teherbiciklik, „cargo bike"-ok használata. Közben a legnagyobb biztonságban érzik magukat, hiszen a koppenhágaiak és az amszterdamiak a „legbiciklibarátabb" városokban élnek, egyúttal a világ legélhetőbb városait is a magukéinak mondhatják. Pedig akár autóval is járhatnának, sokunk számára álomjövedelemnek számító fizetésükből telne rá. Nekik azonban így a természetes.

A kerékpározás hazai szerelmesei örömmel konstatálhatják, hogy nálunk is egyre bővülnek a kiépített bicikliútvonalak városban, városon kívül egyaránt. Továbbra is várat magára azonban egy komolyabb koncepció kidolgozása a helyi városfejlesztéssel és hatóságokkal együttműködve. A hosszú távú szemléletváltáshoz pedig szükséges lenne, hogy a gyerekeknek már az iskolában elkezdődjön a felelős közlekedési etika oktatása és a biciklizésre szoktatás.

Olvasson tovább: