Kereső toggle

Hangok nélkül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A jó modor bárhol a világon fontos lehet, de ez korántsem jelenti azt, hogy egy adott országban elsajátított viselkedéskultúra egy másikban is zökkenmentesen alkalmazható. Ahogy egy nyelvet, az egyes országok testbeszédét is tanulni és érteni szükséges.

Az élőbeszéd a kommunikációnak csupán egy csatornája. Szűk látókörűek lennénk, ha azt gondolnánk, hogy a társas interakció egyetlen és legfontosabb eszköze a nyelvi kifejezésmód. Közléstárunk legtöbb jelzését gesztusainkkal fejezzük ki; gesztusainkkal, arckifejezésünkkel, tekintetünkkel együtt testünk „beszélni” képes. Egyszerű tény, hogy ami egy országban meghatározott jelentéssel bír, egyáltalán nem biztos, hogy egy másikban is ugyanazt a jelentéstartalmat hordozza. Csak egy példa erre, hogy míg nyugati kultúrákban illő dolog folyamatos szemkontaktust tartani beszélgetés közben, a legtöbb ázsiai országban, például Japánban vagy Thaiföldön, a hosszas szemkontaktust goromba és nyers viselkedésnek tartják.
Két kultúra akár még hasonló is lehet, kommunikációs technikáik azonban nagymértékben különbözhetnek egymástól. Erre a legszemléletesebb és legismertebb példa idősebb George Bush 1992-es ausztráliai látogatása. A híres politikus azt az aprónak tűnő, bár igen jelentős hibát követte el, hogy limuzinja hátuljából a győzelem „V” jelét kézfejével kifelé mutatta az ünneplő tömegnek. Tudnia kellett volna, hogy Ausztráliában ezt a Winston Churchill által bevezetett győzelmi jelet tenyérrel kifelé kell helyesen mutatni. Ellenkező esetben több mint vulgáris és sértő jelentéssel bír egy ilyen kézmozdulat. A tanulság: ha külföldiekkel beszélünk, mindig figyeljünk mozdulatainkra és legyünk biztosak abban, hogy amit bátorításképpen és barátsággal mondunk, illetve mutatunk, semmi esetre sem hordoz offenzív üzenetet.
Európában illik az éttermekben borravalót adni, míg Japánban ez sokszor zavarba ejtő, de még akár sértő is lehet. Az étkezési szokások jól példázzák az illemtudó viselkedésmodor világszerte különböző formáit. A japánok a szürcsölésből sem csinálnak ügyet. Sőt a leveseket és egyes tésztaféléket kifejezetten szürcsölni kell! Ami európai kultúrákban még ennél is nagyobb megbotránkozást kelt, hogy náluk orrot sem illik társaságban kifújni, modorosabb annak korántsem hangtalan szívogatása. Képzeljük csak el, náluk milyen illetlenségnek számít orrfújással magunkra hívni a figyelmet! Mindezek mellett Japánban illetlenség az utcán menet közben enni (kizárólag a jégkrém elfogadott), és a tiszteletadás egyik jelének tartják, ha levesszük cipőnket, amikor belépünk egy lakóházba.
Az igen és a nem kifejezése is lehet félreértések forrása. Nyugati kultúrák bólintással jelzik az egyetértést, és a fej jobbra-balra ingatásával a bele nem egyezést, míg a Közel-Keleten, Bulgáriában vagy Görögországban ezt pont fordítva gyakorolják.
Vannak olyan mozdulatok is, melyek jelentésére nehezen jönnénk rá magunktól. A brazilok például úgy is kifejezhetik elismerésüket, hogy hüvelyk- és mutatóujjukkal megcsípik fülcimpájukat. Chilében felfelé tartott tenyérrel, az ujjak kihajtásával mutatják, ha valakit ostobának gondolnak. A kolumbiaiak jobb kezük ujjaival bal kezük könyökét alulról megütögetve jelzik, hogy zsugori emberrel van dolguk. Ha a franciák úgy tesznek, mintha egy képzeletbeli furulyán játszanának, azt akarják tudtunkra adni, hogy a beszélő unalmas vagy éppen túl hangos.

Nemzetközi gesztikuláció

Néhány közismert metakommunikációs elem a teljesség igénye nélkül:
O.K. (hüvelykujj és mutatóujj kört formáz, a többi ujj felfelé áll)
Amerikában és Angliában ezt arra használják, hogy kifejezzék, minden rendben, valami szép vagy jó. Ezzel ellentétben Latin-Amerikában, Franciaországban, Görögországban, de még Brazíliában is ez inzultálásnak tekinthet, hasonló, mintha valakinek középs ujjunkat mutatnánk.
Érdekesség, hogy Japánban az O.K. jelet úgy mutatják, mint mi ujjaink egymáshoz dörzsölésével a „pénzjelet”.
Felfelé mutató hüvelykujj
Az Egyesült Államokban és Európa legtöbb országában ennek jelentése szintén az, hogy minden rendben. Vigyázzunk! Ázsiában és iszlám országokban ez kifejezetten sért. (A Facebook-éra alatt a felfelé mutató hüvelykujj jelentése egyre inkább egyezményessé válik, napjainkban leginkább a kedvünkre való dolgok kifejezésére használjuk.)
Ciptalp
Az Egyesült Államokban vagy Angliában egyáltalán nem kihívó magatartás, ha lábunkat az asztalra tesszük, míg Thaiföldön, Egyiptomban vagy az iszlám országokban ennél kevés sértbb dolgot tudnak elképzelni. Ennek magyarázata, hogy a talpat a test legalsó és legkoszosabb részének tartják.
Behajlított mutatóujj
A „gyere ide” jelzése begörbített mutatóujjunk mozgatásával teljesen elfogadott metakommunikációs eszköz. Ázsiai országokban durva viselkedésnek tartják, Szingapúrban ez a gesztus még szélsségesebb jelentéssel bír: a halál képi megjelenítésére szolgál.
Csípre tett kéz
Nyugati kultúrákban nyílt és közvetlen magatartást közvetít a csípre tett kéz, de Mexikóban, Argentínában és ázsiai országokban arrogánsnak és kihívónak tekintik azt.
Orrturkálás
A mi kultúránkban vulgáris és illetlen dolog orrunkban turkálni. Ezzel ellentétben a legtöbb ázsiai országban, mint például Kínában, ez teljesen elfogadott és szükséges dolog.

Olvasson tovább: