Kereső toggle

Magunk ellen elkövetett bűnök

Hogyan csökkenti a túlsúly az életidőt?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több mint 170 milliárd forintot költünk alkoholra, drogra, dohányzásra és az öngyilkosság legnagyobb rizikófaktorának, a depressziónak a gyógyítására. 240 milliárd forintot fordítunk feleslegesen gyógyszerre, miközben sportra csak 2,2 milliárd jut. Sokan korán távoznak az élők közül, és a kórházak zsúfoltak. Lehet és kell ezen változtatni!

Nézd, fiam, milyen szép szál erős ember ez a Józsi, te meg hogy nézel ki - mondja Mari néni, aki nem tudja, hogy Józsi nem szép, erős ember, hanem elhízott, túlsúlyos, és emiatt beteg szegény, és veszélyben is van!

- Képzeld - mondja Gyuri barátom -, 6 kilót fogytam. - Ez nagyszerű - biztatom -, akkor már csak 30 kiló plusz van rajtad. Értetlenkedését látva megkérdezem, hogy milyen magas. - 180 centiméter - válaszolja. - Nos, 77 kiló lenne az ideális testsúlyod - mondom neki -, és mivel most 106 kiló vagy, nem sokat tévedtem.

Mindez csak két kiragadott példa azzal kapcsolatban, hogy a közfelfogásban milyen félreértések vannak az egészséggel és az egészséges életmóddal kapcsolatban. Kutatók szerint az emberi génekbe 120 évig tartó élet van bekódolva. Mi magunk döntünk arról, milyen életmódot választunk. Ez meghatározza életminőségünket és annak tartamát is.

A hedonista, élvezeteket hajszoló életmód (cigaretta, alkohol, mértéktelen evés) súlyos és visszafordíthatatlan károkat okoz a szervezetben, továbbá megdöbbentő anyagi terheket ró (kieső munkaórák, egészségügyi költségek stb.) a társadalom egészére is.

Egy világméretekben hódító másik szokás, amikor az emberek külsőre szépnek és egészségesnek, örök fiatalnak akarnak látszani - de csak látszani. Sok-sok pénzért a testüket faragtatják, ahelyett hogy építenék. Ez azonban mindössze a külső, az életvitelükben az egészséges életmódra való törekvés nem jelenik meg.

Jó hír, hogy egyre többen vannak - bár még nem elegen -, akik az egészséget belülről fakadó igényként élik meg. Ők időben, fiatalon választanak olyan életformát, amelyben a mindennapok részeként jelenik meg az egészségtudatos gondolkodás. Kitágult szemléletük révén lehetőségük van megismerni az egészségcentrikus világot, ahol gyönyörködni lehet a természetben, gyermekeinkben, a földi létünk lehetőségeiben. Keresztény szerzők is mind gyakrabban felhívják a figyelmet a megfelelő életmód fontosságára. Testünk fontos és értékes - írja például Joel Osteen a Jobb emberré lenni című könyvében a témával összefüggésben -, „aki ezzel helytelenül bánik, az ne várja el, hogy teste Istentől rendelt tökéletes rendben fog működni".

Nem a génektől függ

Magyarországon a lakosság 60 százaléka túlsúlyos! A súlyfelesleg oka maximum 20-25 százalékban lehet genetikai eredetű, és ennek mértéke is csupán 3-5 kilogramm. A fennmaradó 75-80 százalék a helytelen energiaegyensúlyt választó életmód. Egy mérleg akkor van egyensúlyban, ha annak mindkét serpenyőjét azonosan terheljük. Másként fogalmazva, a bevitelnek a felhasználással egyensúlyban kell lennie! Könnyen belátható, hogy a beviteltöbblet a mérleget az egyensúlyából kibillenti. Ha a szükséges átlagos napi bevitelnél (1400-1700 kcal) csupán 6 százalékkal többet (ami 100 kcal) fogyasztunk, az 5 év alatt 20 kilogramm súlygyarapodáshoz vezet.

Dr. Bruce N. Ames amerikai biokémikus - aki egyúttal az USA elnöke által adható legrangosabb szakmai elismerésnek, a Nemzeti Tudományos Díjnak a birtokosa - azt írja, hogy „senkinek nem kellene kövérnek lennie". Álláspontja szerint a kövérség oka a rossz étrend, azon belül is a vitaminszegény, kalória-gazdag táplálkozás. Ez a sokféle megközelítés közül az egyik legfontosabb.

Természetesen vannak ennél egyszerűbb okai is az elhízásnak. A legkézenfekvőbb tényező a mértéktelen - elégetésre nem kerülő - táplálékbevitel (értsd: felesleges kalória), amely felhalmozódik a szervezetünkben. Kiemelendő ebből a túlzott fehérje aránya - gondoljunk csak a vastag, cipőtalp méretű húsok bekebelezésére.

Tudom, kevesen vannak, és ezután is kevesen lesznek, akik nekiállnak kiszámolni a napi kalóriabevitelt és annak arányát. Mégis irányadók lehetnek az alábbi adatok. Férfiak esetében 1600-1700 kcal, míg hölgyeknél 1400-1500 kcal a szervezet számára elegendő kalóriabevitel - átlagos fizikai igénybevétel mellett. A legkedvezőbb arány, ha ebből 60-65 százalékot tesz ki a szénhidrát (gabonafélék), 20-25 százalékot a zsiradék (állati és növényi, tejtermékek, húsfélék) és mindössze 15 százalékot a fehérje (húsfélék). (Részletes étkezési tanácsokkal egy későbbi cikkünkben szolgálunk.) A szénhidrát felhasználásához kevés oxigénre van szükség, a folyamatot leginkább a szalma elégetéséhez hasonlíthatnánk, vagyis az ilyen módon bevitt kalória könnyen szabadul fel.

Álljunk meg a stoptáblánál!

Tehát ez az „irodalom". Lehet ezzel szembemenni, a rendőr ezért nem állít meg, de nem tanácsos, mert előbb vagy utóbb (inkább előbb) megjelenik a súlyfelesleg. Ez az a stoptábla, mely még időben megállást parancsolna, de gyakran túl későn veszik figyelembe. Így hamar megérkezhetünk a következő állomáshoz, ahová már az lesz kiírva: közepesen túlsúlyos vagy erősen túlsúlyos.

Energiamérlegünk egyensúlyát természetesen szabályozhatjuk az energiafelhasználás oldaláról is. A lehetőségeink azért ezen a területen némileg korlátozottak, és életkoronként változhatnak az anyagcsere-folyamatok. Mozgással, sportolással nagyon sokat tehetünk, akár 25-30 százalékban is befolyásolhatjuk testsúlyunkat, de tudnunk kell, hogy az egyensúlyért 70-75 százalékban a táplálkozás a felelős.

Testsúlyunk ideális határok közötti tartásához irányadó képletekkel szeretnék segíteni. Ezek közül a legismertebb a BMI (body mass index) képlete. BMI = testtömeg (kg)/testmagasság négyzete (m).

20-25 közötti érték a normális, 25-30 között enyhén túlsúlyosak vagyunk, a 30-35 közötti érték erős túlsúlyosságot jelez, az e feletti értékek pedig nagyon-nagyon „nem jók".

Egy másik, ellenőrzésre alkalmas számítás, ha a testmagasságunk 100 centiméter feletti értékét - férfiak esetében - megszorozzuk 0,96-tal (a hölgyekét pedig 0,9-cel). Az eltérések mértéke látványos jelzés, tükör állapotunkról. Eszerint például egy 175 centiméteres férfi magasságához 72 kilogramm ideális testsúly tartozik, míg egy 160 centiméter magas hölgy jó, ha 54 kilogramm.

A túlsúly mint rizikófaktor

Fontos tanács: a fogyásnál csak az elhízás megelőzése nehezebb! Az az életmód, melyre a túlzott táplálékbevitel és az autóig, liftig oda-vissza történő mozgás a jellemző, felmérhetetlen veszélyt rejt. Az ilyen életmód az említett, kódolt 120 évnek a töredékére ad esélyt, és ennek a csonka életidőnek a minősége is erősen elmarad a lehetőségektől. Ezért szükségesnek ítélem írni a „dobzódó" fogyasztás és a mozgásszegény életmód testünkre ható káros következményeiről.

A táplálék helytelen mennyisége és összetétele miatt a vérnyomás a veszélyes tartományba rohan, a koleszterinszinttel együtt. A születésünkkor magunkkal hozott egészséges - rugalmasságban a gumicsőhöz hasonlítható - artériáinkat a felrakódó LDL-koleszterin, valamint az ahhoz tapadó meszes származékok leszűkítik, és merev „acélcsővé" változtatják. A vér így csak nyomásnövekedés által képes továbbhaladni, ezért lesz magas a vérnyomás. A nyomás növekedése a szívet - jelentős - többletmunkára készteti (napi 24 órában), amire a háziorvosunk azon nyomban a kóros szívnagyobbodás diagnózisát is a fülünkbe suttogja. Természetesen a nem hasznosított táplálékból szerzett örömöknek még további „böjtjére", negatív következményeire is számítani kell. A túlsúly és a cukorbetegség édestestvérek. A cukorbetegség és szövődményei az átlagos életminőséget képesek többszörösen lefokozni. A túlzott fehérjebevitel (húsfogyasztás) egyenes következménye a húgysavszint emelkedése, amely a köszvény előszobája. Talán nem véletlen, hogy ősi zsidó szokás szerint a gyermekek súlyos büntetésben részesültek, ha napi 1/3 márénál nagyobb súlyú húst vettek magukhoz. (1/3 máré 10 dekagrammnak felel meg.)

A túlsúlyos ember túl súlyos! Mozgásszerveink panaszmentes működése a mindennapi életünk létfeltétele. A túlsúlyos ember nemcsak lassabban és nehézkesebben mozog, hanem folyamatosan túlterheli a csontokon elhelyezkedő ízfelszíneket, vagyis a csontok egymáshoz csatlakozó felületeit. A test arányainál nagyobb tömeg a felszíni kenőanyagot kiszorítja, és megkezdődik az ízfelszín eróziója. A sérült felszín önmagát egyre gyorsulóbb tempóban roncsolja tovább. A mozgás terjedelme csökken, és megkezdődik a mészlerakódás. A folytatás a szemünk előtt zajlik, láthatjuk. Fájdalom, bot, műtét. Ez nem rosszindulatú ijesztgetés, hanem megalapozott tudományos tapasztalat, alaptézis.

Felpörgetni a motort

A fittség hiánya gyakran együtt jár némi szellemi tompultsággal. Ezek a folyamatok károsan hatnak a külsőnkre, és rontják esélyeinket a magán- és a társadalmi életben is. Ma már kevésbé számít előnynek az elöl kiálló zakó, így az is érthető, ha tulajdonosa kissé feszeng, önbizalma mérsékeltté válik. Egyre inkább elvárható nálunk is - ami a világ vezető országaiban magától értetődő -, hogy a vezető beosztás feltételezi a „sportos" (értsd: túlsúly nélküli) megjelenést. Gondoljunk bele: emberemlékezet óta nem volt az Amerikai Egyesült Államoknak elhízott, túlsúlyos elnöke. A hízás elkerüléséhez, a testsúly megtartásához új szokásokat kell bevezetnünk, azaz életmód-változtatásra van szükségünk.

A sportos megjelenés ugyan jelenthet megfelelő táplálkozást és jólöltözöttséget, de ez még nem egyenlő az egészség megőrzéséhez szükséges rendszeres mozgással, sportolással. Keringési rendszerünk (szív, tüdő, érhálózat), mozgásszerveink passzív (csontozatunk) és aktív (izomzat) elemei ragaszkodnak ahhoz, hogy használjuk, „üzemeltessük" őket. Amennyiben ezt nem tesszük, azok sorvadni kezdenek. Például, ha csuklónk egyik csontja egy elesés eredményeként elreped, és emiatt egyik alkarunkat begipszelik néhány hétre, a gipsz levétele után láthatjuk, hogy a használaton kívüli testrészünkről az izom lesorvadt, és csak a csont és a bőr maradt belőle. Valamennyi izomzatunk - mérsékelt formában ugyan, de - hasonlóan viselkedik, ha nem kapja meg a megfelelő impulzust, terhelést. A szívünk egy év alatt körülbelül 40 milliószor dobban (húzódik össze, ernyed el), hosszú időn keresztül, valószínűsíthetően teszi a dolgát. Amennyiben rendszeres sportolással nem kényszerítjük nagyobb feladatok ellátására, a szív saját izmai sorvadnak, és idő előtt elkezd rendetlenkedni, hibázni, és némi érrendszeri „rásegítéssel" akár le is állhat. Az utca emberének átlagos pulzusszáma 75/perc. Testünk motorja igényli, hogy megfelelő rendszerességgel - heti 2-4 alkalommal 30-40 percen keresztül - felpörgessük. Tanácsos ilyenkor a pulzusszámot 180 mínusz életkor tartományba felpumpálni percenként. Aki ezt teszi, nyugodtan és jól alhat - szó szerint és átvitt értelemben is. Mozgásszerveink, kezünk, lábunk, törzsünk hasonlóan igénylik a terhelést (hatáskiváltást). „Őket" is csak kizárólag rendszeres sportolással lehetünk képesek megóvni a lepusztulástól, sorvadástól, hiszen az izmok vagy épülnek, vagy fogynak.

A helyes táplálkozással és a mozgásgazdag egészséges életmódhoz vezető úttal egy későbbi cikkünkben ismerkedhet meg az olvasó.

Mire mennyit költünk?

drog..........................................16,3 mrd Ft
alkohol.......................................60,7 mrd Ft
dohányzás..................................50,8 mrd Ft
depresszió kezelése....................46,3 mrd Ft
felesleges gyógyszerfogyasztás....240 mrd Ft   
összesen....................................414,1 mrd Ft
(Forrás: KSH)

Olvasson tovább: