Kereső toggle

Gyarapítsd a génjeidet!

Most dől el, milyen felnőttek élnek hazánkban harminc év múlva

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ma már a tudósok számára világosnak tűnik, hogy a DNS merev alapszerkezete a maga 46 kromoszómájával és sok ezer génjével csak az egyik eleme az emberi sejt bonyolult genetikai gépezetének. Az alapszerkezetben tárolt, 18 darab 1500 oldalas könyvre elegendő információ az emberiség egészében 99,9 százalékos átfedést mutat, a gének kifejeződése külső megjelenésünkben, anyagcserénkben és a betegségek előfordulása tekintetében mégis végtelenül változatos.

Az epigenetika az örökítő anyag működésére ható környezeti tényezőket vizsgálja. Azokat a szabályozó mechanizmusokat foglalja magába, melyek a gének felett működnek. Ezen mechanizmusokat többek között olyan külső faktorok befolyásolják, mint a táplálkozás, a stressz és a testmozgás. Azt eddig is tudtuk, hogy az életmód kihat az egészségre. De hogy a génekben konkrét molekuláris változások állnak be, a kromoszómák végéről egységek kopnak le, a DNS-hez kapcsolódó szabályozó fehérjék sora változik meg, sőt, hogy a géneken életmódi tényezők hatására létrejövő ilyetén változások adott esetben öröklődnek is, ez egészen újszerű.

Erről a témáról tartott előadást Filippo Ongaro olasz orvos, aki a korai öregedés megelőzésének és kezelésének lehetőségeit kutatja. A professzor még az Európai Űrügynökségnek dolgozott, amikor észrevette, hogy az űrhajósok fél év alatt vesztenek akkora csonttömeget, mint egy egészséges ember az ötvenedik és hatvanadik életéve között. Ekkor fordult a figyelme az öregedés tudománya felé. Mint Ongaro doktor elmondta, nem elég a beteg szervekre koncentrálni, a hosszú és egészséges életre akkor van esélyünk, ha figyelembe vesszük a környezeti tényezőket. Sorsunk részben van csak megírva a DNS-ben, nagyrészt viszont az számít, ahogyan élünk. A környezeti hatások képesek ki és bekapcsolni géneket, ezt a villanykapcsoló hasonlatával tette érthetővé: nem elég, ha a huzalok ott vannak a falban, használnunk kell a kapcsolót. Ugyanezt a kérdést a beszélgetés másik vendége, Falus András genetikus professzor úgy világította meg, mint a hardver és szoftver viszonyát, melyek működése elválaszthatatlan egymástól.

Az idő múlásával a sejtjeinkben egyre több sérülés halmozódik fel, és egy bizonyos sérülésmennyiség után a sejt „döntés" elé kerül, hogy tovább szaporodik, de akkor lehet, hogy rákot produkál, vagy öngyilkosságot követ el. Ezt szaknyelven apoptózisnak, vagy programozott sejthalálnak nevezzük. Azt kell tehát mind az orvostudománynak, mind az egyéneknek szem előtt tartania, hogy az öregedés gátlása nem a már sérült sejtek minél tovább való életben tartása kell, hogy legyen, hanem a sérülések kivédése. Az anti-aging (korosodásgátlás), vagy ha úgy tetszik healthy aging (egészséges korosodás) szemlélete tehát nem szervközpontú, hanem sejtközpontú.

A mai orvostudomány eldicsekedhet azzal, hogy kitolta a várható élettartamot, de az már kérdés, hogy ezt a kort milyen életminőségben élik meg az emberek. Az amerikai egészségügyi kiadások csaknem hetven százaléka olyan betegekre fordítódik, akiknek egyidejűleg ötnél több krónikus betegsége áll fenn. Ennek kapcsán Ongaro professzor háromféle öregedési modellt mutatott be. Az egyik, amikor az ember semmit nem tesz az egészségéért, esetleg iszik, dohányzik, mégis száz évet él meg. Ez a rendkívül ritka, úgynevezett „szerencsés genetika" esete. A leggyakoribb a fentebb is említett, az orvostudomány vívmányaival tovább életben tartott betegek, akiknek a farmakológiai öregedésben van részük. A harmadik csoport, akiknek a számát kívánatos lenne növelni, az egészségtudatos emberek csoportja, akik egész életükben (persze józan keretek közt) odafigyelnek a környezeti hatásokra.

A WHO szerint az egészségünket mintegy 50 százalékban az egészségtudatos viselkedés megléte befolyásolja, 20 százalékban a genetika, 20 százalékban a környezet, és mindössze 10 százalékot tehet az orvostudomány. Ezt példásan szemlélteti az is, hogy száz évvel ezelőtt még a fő halálokok között fertőző betegségek szerepeltek (tüdőgyulladás, tuberkulózis). Ezeket ma antibiotikus kezeléssel jól lehet gyógyítani, ugyanakkor első helyre olyan civilizációs betegségek kerültek, mint a szívbetegség, a rák és a gutaütés. Ezek nagy része a helytelen táplálkozásnak és dohányzásnak tulajdonítható. Mint mondta, nem elsősorban a rák gyógymódjának megtalálásával kellene foglalkozni, hanem a megelőzésével (és persze az elsőt sem elhagyni). Ongaro szemléltetése szerint a betegségek kialakulását egy olyan fához hasonlíthatjuk, amelynek a mai orvostudomány csupán a lehulló leveleivel és rothadó gyümölcseivel foglalkozik, ahelyett, hogy a törzsben, sőt a gyökerekben levő folyamatoknál avatkozna be.

Falus András egyetértését fejezte ki abban, hogy van egy sor jelenség, mely génekkel nem magyarázható (elég csak a frissen kikelt kiskacsákra gondolni, akik akár egy pöttyös labdát is mamájukként követnek). A legfontosabb gének feletti faktorokként a professzor az anya-magzat viszonyt, táplálkozást, gyógyszereket, fertőzések, sugárzások hatását, testmozgást, a fényt, társas kapcsolatokat és a hívő mivoltot jegyezte meg. Utóbbival kapcsolatban elmondta: „Áttörünk egy eddig áttörhetetlennek hitt falat, hogy a lelkiállapot tudatos változtatása molekuláris folyamatokat vált ki. Ez tény. De az értelmezéssel várnunk kell, hiszen a legnagyobb ostobaságok abból sülnek ki, ha egy friss tényt az ember nagyképűen azonnal értelmezni próbál."

Az eszmecserén szó esett az úgynevezett transzgenerációs effektusról is, miszerint egy személy életmódja kihatással van a harmadik-negyedik generáció életminőségére is. Ehhez kapcsolódóan szomorú konklúzió született. Az ugyanis, hogy harminc év múlva milyen felnőttek fognak élni ebben az országban, most dől el. Falus András szerint gyalázatosan rossz az egészségtudatosság, és tragikus következményei lesznek annak, ha nem születik drámai gyorsasággal egy kormányokon és politikán átívelő változás ebben a kérdésben.

Olvasson tovább: