Kereső toggle

A férj mint plusz gyerek

A Discovery Networks férfikutatása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kockahas? Tömött pénztárca? Szerető szív?

A 21. század férfijai nehéz helyzetben vannak, amikor meg kell találniuk az
egyensúlyt a hagyományos és a modern szerepelvárások között. Van, aki nem is
erőlködik, inkább örökre gyermeki státuszban marad, akár nős, akár nem. A
tradicionális macsóképnek vége, a mai, összetett férfiszerep az „evolúció” új
szakaszát tükrözi, idejétmúlttá téve a metroszexuális vagy a „nőies” címkét –
derül ki a Discovery Networks EMEA által idén végzett nemzetközi kutatásából.

A 15 európai országban lezajlott kutatásban több mint 12 ezer 25-39 éves
férfi vett részt – köztük 506 magyar fiatalember. A kutatás megerősíti: a fiatal
férfiak házasságot átlagosan 30 éves korukig kötnek, elhúzódnak diákéveik, így
később állnak munkába, és később hagyják el – ha elhagyják – a szülői házat.

A nemek közötti egyenlőség eredménye: a férfi-női kapcsolatok bonyolultabbak,
mint valaha. A nők és a férfiak ma hasonló szerepkört visznek: szülők és
családfenntartók egy személyben. A nők vegyes elvárásaira reagálva a férfiak a
hagyományos szemléletet ötvözik a feminista megközelítéssel, egyidejűleg
próbálnak erősek, dominánsak, ugyanakkor érzékenyek és nyíltak lenni,
pszichológusok és testőrök egy személyben. A magyar fiatalemberek 90 százaléka
elfogadja a nemek közötti egyenlőség elvét, ezzel az emancipáció élvonalába
tartoznak – noha sok kritikusuk úgy véli: ez a színtiszta „bort iszik, vizet
prédikál” kategória –, ugyanakkor mindössze a magyar férfiak 40 százaléka véli
úgy, hogy egy férfi egyedül is fel tud nevelni egy gyereket.

Biztonságos szex és potencianövelő tabletták, partikultúra és tudatos
táplálkozás – a fiatal férfiak életmódjára jellemző hedonizmus és a stresszes
munkakörnyezet gyakran ütközik az egészséges, laza és gondtalan életstílus
iránti törekvésekkel. Konditerembe, kozmetikushoz járnak, egyre
imázstudatosabbak, bár kerülik a hiúság látszatát.

A munka a jelenkor csatamezeje – ha nem dolgozol, nem is létezel. A férfiak
többsége a hivatásában vagy valamilyen hobbiban valósítja meg magát. Borszakértő,
digitális fotós, ínyenc, filmkészítő – a szenvedéllyel űzött hobbi a legjobb
társadalmi tőke. A fiatal magyar férfiak a szakértői imázs terén a harmadik
helyen állnak: több mint 70 százalékuk szeretne jól informáltnak látszani, olyan
embernek, aki nagy tudással rendelkezik.

A tanulmány kiemeli a felelősségvállalás hiányát mint a felnőtté válás
akadályát. Ezt hazai szakemberek is valós problémának látják. „A párkapcsolatban
élő férfiaknál ez ugyanúgy megjelenik, mint az egyedülállóknál” – mondja Iszlai
Zoltán családterapeuta. Sok férfi életében a feleség ugyanis az anyapótlékot
jelenti: nem partnert keres, hanem teljes ellátást, a gyermeki státuszt
folytatná, így férjként ő lesz a plusz gyerek a családban. Ez viszont a fiús
anyák problémája is. Ma, amikor a középkorú férfiak eltűntek a családokból a
pénz utáni hajsza miatt, a nők érzelmileg magukra maradtak. Az elsődleges válóok
az érzelmi elhidegülés lett, a válásokat többnyire a feleségek kezdeményezik. Ők
viselik nehezebben a kiürült kapcsolatot, és a gyermekeiknél keresnek érzelmi
kárpótlást: pótolhatatlanná teszik magukat, a gyerek nem tud leválni. Ez erős
lojalitást épít ki, és megjelenik az anya elhagyásának konfliktusa: akkor
szeretem őt, ha továbbra is gyerekstátuszban maradok vele kapcsolatban. Ráadásul
a gyermekek szerepe ma fel is értékelődött a családokban, sok felnőtt élete a
szülői szerep köré szerveződik, és a gyereket köti ez a sok áldozat.

Az előző generáció női így teszik képtelenné a következő nemzedék férfijait az
együttélésre – fogalmaz a szakértő. Ez nem újdonság, de a tendencia az elhúzódó
diákévek és az egzisztenciális bizonytalanság miatt fölerősödik. Ezt támasztja
alá az a 23 éves egyetemisták körében végzett hazai vizsgálat is, mely szerint a
huszonéves fiúk és lányok elsőrendű bizalmasa az édesanyjuk, és viszont.

A korán önállósodó „gyerekek” a felnőttlétnek csak az előnyeit élvezik: a
szabadidejükkel és a pénzükkel tetszés szerint bánnak, míg szüleik maximálisan
kiszolgálják őket. Ezen mit sem változtat, ha a fiatalok netán összeházasodnak:
jellemző példa erre az a 36 éves kétgyermekes családapa, aki hétvégeken
rendszeresen hazajár a szülői házba, beveti magát napokra a régi szobájába,
miközben a szülőknek kulcsa van a házaspár lakásához, és úgy járkálnak ki-be a
„gyerekeknél”, mintha otthon lennének.

Mindeközben egyre erősebb ma az elköteleződéstől és az intimitástól való
félelem. Az intimitás része ugyanis, hogy a gyengéimet is megismerik, kiadom
magam, ami kockázattal jár egy olyan világban, ahol minden irányba a sikert, a
rátermettséget kell kommunikálni. Az emberek, különösen a férfiak, az intimitás
hiányát inkább kívülről kompenzálják, amire a fogyasztói világ, az élményipar ma
rengeteg lehetőséget nyújt. Az elköteleződéstől való félelmet a társadalom
kettős morálja is indokolja: a házasságkötés előtt minden a szabadságról, az
élménygyűjtésről szól, amihez képest a házassággal járó korlátozottság a teljes
rabság képzetét kelti – véli Iszlai Zoltán.

Modern irányítók

A Discovery tanulmánya négy alapvető kategóriát különböztet meg a fiatal
férfiak tekintetében:

– A Családfenntartó (az összes férfi 26%-a) hagyományos, családközpontú
férfi, aki konzervatív nézeteket vall a családban, illetve a társadalomban
betöltött szerepéről. Ez a típus Romániára jellemző leginkább (72%).

– A Modern irányító (34%) modern felfogásban kezeli a férfi és a női szerepeket,
és egyszerre több feladattal is megbirkózik. Ez leginkább a svédekre és a
franciákra jellemző szerep (57% és 42%).

– Az Énközpontú (26%) fiatalemberek önmagukat kapcsolataik fölé helyezik,
kevésbé foglalkoznak a család kérdésével. Ők leginkább Németországban (48%) vagy
Hollandiában (43%) gyakoriak.

– Az El nem kötelezett (14%) férfiak a mának élnek, mindenfajta
elkötelezettséget elutasítva.

Magyarországon az összesített eredményekhez hasonlóan a Modern irányító típus a
leggyakoribb (34%), őket az Énközpontúak követik (30%).

A Családfenntartók (19%) némileg alulreprezentáltak, míg az El nem kötelezettek
közé az európai átlagnál valamivel többen sorolhatók (17%).

Olvasson tovább: