Kereső toggle

Kockázatos halvacsora

Nehézfémek a tengeri herkentyűkben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Régóta ismert, hogy egyes tengeri élőlények szervezetükben nehézfémeket
képesek felhalmozni. Igen eltérő véleményeket lehet azzal kapcsolatban hallani,
hogy mennyire is kell velük óvatosnak lenni.

„Egy tengerparti étteremben a pincértől tengeri herkentyűket rendeltem. Nagy
meglepetésemre domborodó hasamra mutatott, és azt mondta, hogy nem hozhatja ki
ezeket nekem. Értetlenkedésemet látva elmagyarázta, hogy a tengeri élőlények
esetleges higanytartalma veszélyes lehet a fejlődő magzatra” – meséli Anikó.

Régóta ismert tény, hogy egyes tengeri élőlények szervezetükben toxikus
mennyiségű nehézfémet (például higanyt) képesek felhalmozni anélkül, hogy
szervezetükön mérgezési tünetek jelentkeznének. Időnként igen extrém értékeket
is mérnek, találtak olyan tonhalat is, melynek szervezetében háromszázszorosa
volt a higanykoncentráció az átlagosnak.

Varga Margit, az ELTE Kémiai Intézetének docense lapunknak elmondta, hogy a
tengervízbe az emberi környezetszennyezés miatt kerül a higany és más toxikus
nehézfémek. A tengervízben élő egysejtűek és egyéb alacsonyabb rendű élőlények
szervezetébe akadálytalanul jut be minden környezetükben megtalálható elem, mert
ezek az élőlények úgy táplálkoznak, hogy a tengervizet átfolyatják a
szervezetükön, és a nehézfémek bennrekednek a sejtjeikben, mert nincs rájuk
kiválasztó mechanizmus. A halak egysejtűekkel és egyéb tengeri élőlényekkel
táplálkoznak, vagyis az általuk elfogyasztott táplálék már eleve nehézfémekben
gazdag. A tápláléklánc végén azok a nagy testű halak – köztük a tonhal – állnak,
amelyek nem szolgálnak más tengeri élőlényeknek táplálékul, ezért az ő
szervezetük fogja a legmagasabb nehézfémtartalmat mutatni.

Azonban – a docens asszony szerint – ha egy tonhal higanytartalma jóval a
toxikus érték fölött is található, sem a hal, sem a fogyasztója nem károsodik,
ugyanis a higany oldhatatlan formában (higany-szelenidként) található meg a
szervezetében. Ez azt jelenti, hogy a tonhal a nehézfémet olyan vegyületté
alakítja át, amelyből a higany nem mobilizálható. Ebből a vízben oldhatatlan
vegyületből kisebb mértékű a higany kioldódása, mint egy amalgám fogtömésből.


Hazánkba többnyire az EU országaiból érkezik a hal. A termékek forgalmazásához
és feldolgozásához megengedett nehézfémtartalom-szint ellenőrzése már
gyártáskor, illetve értékesítés előtt megtörténik a hatályos EU-előírások
szerint. A forgalombahozatali engedély egyik feltétele egyébként a
nehézfémmennyiségre vonatkozó vizsgálatok elvégzése. Esetleg előfordulhat, hogy
egy forgalmazási engedéllyel rendelkező termék nehézfémtartalma mégis magasabb a
megengedettnél, hiszen nem lehet minden egyes gramm alapanyagot bevizsgálni.
Ácsné Kovacsics Loréna, az Élelmiszer Reziduum Toxikológiai Laboratórium
vezetője arról tájékoztatta lapunkat, hogy hazánkban monitoring – azaz
ellenőrző-megfigyelő – rendszerben az Európai Unió előírásainak megfelelően
végzik az élelmiszerek kémiai szermaradék-vizsgálatát, beleértve a hazai
tenyésztésű és az importból származó halakét is. A 2004-ben történt csatlakozás
óta viszonylag alacsonyabb mintaszámmal történik az import halak vizsgálata,
mivel az EU-ban az első betárolás helyén történik a vizsgálat. Ezt követően az
EU-n belül csak esetenként, szúrópróbaszerű mintavétel történik. A 2005., 2006.
és 2007. évben atomabszorpciós (AAS) módszerrel megvizsgált tengerihal-mintákban
nem volt higanyhatárérték-túllépés. De a halastavainkban és a Balatonban élő
halak higanytartalma sem éri el a megengedett határértéket.

Ha biztosra akarunk menni, jól ismert csatornán keresztül jussunk hozzá az
elfogyasztani kívánt halhoz. A horgászoknak és a szusirajongóknak nagyobb
elővigyázatosság javasolt.

A halak nehézfémtartama, akárcsak az amalgámtömés, két táborra osztja az
embereket. 2004-ben az amerikai kormány már kiadott egy felhívást nőknek, akik
terhesek, gyermeket terveznek vagy kisgyereket nevelnek, hogy feltétlenül
csökkentsék a konzerv tonhal fogyasztását. Az USA-ban a halaktól elpártoló
vásárlók bizalmának visszaszerzése érdekében kifejlesztettek egy olyan
készüléket, amellyel ki lehet mutatni akár egy kis haldarab higanytartalmát is.

„Aggodalomra semmi ok, továbbra is nyugodtan lehet halat fogyasztani. Ez azonban
nem ment fel bennünket a környezetszennyezés vétsége alól! Sohasem tudhatjuk,
környezetünk és a körülöttünk található élővilág meddig képes tolerálni az
emberi felelőtlenséget” – figyelmeztet a docens asszony.

Higanyveszély

A higany a vizekbe elsősorban az emberi tevékenység következtében juthat be,
például az aranybányászat, az ipari szennyezés, az elektronikus hulladék lehet a
forrás.

Míg korábban csak lokális problémáról beszéltek – például egyes tengeröblök
nehézfémtartalma volt magas –, mára már egész bolygónkra kiterjedő problémává
vált a higanyszennyezés. A higanyra jellemző, hogy a környezetben tartósan
megmarad, miközben átalakulhat metil-higannyá, amely a legmérgezőbb formája. A
metil-higany könnyedén áthatol a méhlepény határfelületén, illetve a
vér–agy-határfelületen, és az értelmi képességek fejlődését már megszületés
előtt gátolhatja. A magas higanyszint a felnőtteknél is okozhat szív- és
érrendszeri megbetegedéseket, neurológiai vagy szaporodási problémákat.

Gyógyító halételek

Hazánk egy főre eső halfogyasztása (közel évi 3 kilogramm) még messze
elmarad az uniós átlagtól (22 kilogramm). Pedig a halak nemcsak a szervezetünk
számára fontos ásványi anyagokat (például kálium, foszfor, jód, szelén), hanem
sok vitamint is tartalmaznak.

Emellett a halhúsnak alacsony a koleszterintartalma, és tartalmaz omega-3
zsírsavat, aminek a szívroham megelőzésében van szerepe. Több kutatást végeztek
azzal kapcsolatban, hogy mi a különbség azon nemzetek között, akik eltérő
mennyiségű halat fogyasztanak. Azt találták, hogy a halevőknél ritkább például a
szívinfarktus és a mellrák. Emellett bizonyítottan jó hatással van a hal az
ízületi panaszokra, de a mentális képességeinkre is.

Olvasson tovább: