Kereső toggle

Kölcsönös félelem igazgat

Terhességi genetikai vizsgálatok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A terhesség alatti genetikai vizsgálatok célja az, hogy kiderüljön:
egészséges-e a baba? A tapasztalatok szerint a magzat életét veszélyeztető
„szúrópróbát” a kórházak többnyire kötelező jelleggel végeztetik el egyes
kismamákon. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy az intézmények ezekért a
vizsgálatokért busás fejpénzt kapnak. Ezzel szemben a helyzet az, hogy sokkal
inkább a későbbi pereket akarják kivédeni, miközben a szülőtársadalom nem is
nagyon tiltakozik a vizsgálatok ellen, mert retteg a rendellenességektől. Habár
semmilyen vizsgálat nem kötelező, a tapasztalatok szerint sokszor még a
huszonéves kismamák is ragaszkodnak az elvégzésükhöz.



A valóság az, hogy egyik vizsgálat sem „kötelező”

Kérdésünkre, hogy állhat-e anyagi érdek a gyakori vizsgálatok hátterében, az
összes általunk megkérdezett szakember nemmel felelt. „Sokan félnek a perektől,
emiatt vizsgálatok elrendelésével kénytelenek védeni magukat – fejtette ki
kérdésünkre Horváthné Kondor Katalin szülésznő, a Bábaszövetség alelnöke. – Most
van egy per folyamatban: egy rendkívül korrekt kollegámat azért pereli egy
Down-kórral született kisbaba családja, mert az nem figyelmeztette őket arra,
hogy az ultrahangot kezelő kollégának nincs orvosi diplomája. Ez egy abszurdum.
Az az orvos, aki egy ilyen perbe belekerül, később valószínűleg mindent el fog
követni, hogy ne jusson többet ilyen helyzetbe.”

„Mit tennének, ha megtudnák, hogy a születendő babájuk beteg? Ez a kérdés az,
amelyet mindenekelőtt a leendő szülőknek tisztázni érdemes, és ez a kérdés az,
amelyet a rizikósabb vizsgálatokra való beutalás előtt én is fel szoktam nekik
tenni” – mondja Dr. Dékány Ágnes szülész-nőgyógyász. Tudni kell ugyanis, hogy
míg a kezelőorvosok nagyon szeretik a „kötelező vizsgálat” kifejezést, addig
valójában ilyen nem létezik. Még a szakmai protokoll is csak azt írja elő, hogy
megfelelő felvilágosítás után minden terhesnek fel kell ajánlani a vizsgálat
lehetőségét. A cél az lenne, hogy az esetleges kockázatok ismeretében a kismama
egy saját, önálló döntést hozzon a baba sorsát illetően, és így a későbbi perek
esélye is minimálisra csökkenne.

Mindeközben nyilván működik ezen a területen is egyfajta perfekcionizmus: a
leendő anyák „minőségi” gyerekre vágynak. Másrészt sok lelkiismeretes kismama
gondolja úgy, hogy a terhessége során azzal tesz a legjobbat, ha engedelmesen
végigcsinálja az összes elérhető vizsgálatot. Persze, a nem veszélyes
vizsgálatok kiválóak arra, hogy tisztább képet lehessen alkotni, de sajnos
például a Down-kór ugyan az egyik legmagasabb számban előforduló genetikai
betegség, de korántsem a legrosszabb. Fájdalom, de a legtöbb komoly betegség
semmilyen módon nem mutatható ki magzati életkorban, még akkor sem, ha a szülés
után azonnal jelentkezik. Az emberek fejében mégis létezik a vizsgálatoknak
egyfajta fetisizálása, holott meg kell érteni, hogy egyik sem mindentudó, csupán
lehetőség pár betegség kiszűrésére, időnként hatalmas kockázattal. Nagy azonban
a nyomás sok anyán, hogy ahogyan iskoláskorban megcsinálta az öszszes házi
feladatot, szerzett diplomákat, szuper állást, megérkezett az álomférfi,
tökéletesek a körülmények, így ugyanezzel a mentalitással mindent tökéletesen
szeretne a terhességgel kapcsolatban is: jó kislányként végigvenni, mint a
karrier egyes lépcsőit, minden lehetséges vizsgálatot. A folyamat végén pedig
megkapni a tökéletes produktumot, a gyermeket.

Nem biztos, hogy a kicsit túlzásba vitt vizsgálatokat lehet attól a jelenségtől
függetleníteni, hogy míg a nyugat-európai országokban egyre nagyobb beruházások
és kutatások folynak arra vonatkozólag, hogy egy beteg magzat életben maradási
esélyeit, gyógyulását vagy állapotának javítását már akár méhen belül, vagy
közvetlenül a születés után javítsák, addig hazánkban egy beteg gyermeket
hordozó anyának gyakran csak a megszégyenítés, a kiközösítés és a gúnyos
megjegyzések jutnak. Sajnos sok esetben az egészségügyi szakszemélyzet részéről
is, különösen, ha már az elején kiderül, hogy a nő minden negatív lelet ellenére
megtartja a babáját.

„Az egyik ultrahangos kolléganőm, aki nézegeti a babákat, és kvázi az ítéletüket
mondja ki, mesélte nekem ironikusan, hogy nem záródott tökéletesen a gerince, de
jó, hogy amikor anyukája hasában volt, ezt még nem vizsgálták, mert nem biztos,
hogy itt ülne, és nézné a kismamákat. Kérdeztem, hogy ez jelent-e neki bármi
hátrányt az életben mire ő: sokat fáj a dereka, ezért is derült ki a
kivizsgálások során, de egyébként semmi, gyermeket is szült, és az élete teljes
értékű” – meséli a szülész doktornő.

Ma már széles körben ismert, hogy magzati nyitott gerinc és különböző
agykoponyai rendellenességek esetében az anyai vérben az alfa-fetoprotein
koncentrációja (AFP) megemelkedik, ezért a terhesség során a 16. hét körül
határozzák meg értékét. Azonban ez az érték számos egyéb tényező, például az
etnikai hovatartozás, az anya életkora, különböző élvezeti cikkek fogyasztása, a
magzat neme, ikerterhesség, sőt egyelőre nem ismert okok miatt is magas lehet.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a normálistól eltérő érték egyáltalán nem jelenti
a magzat betegségét, azonban ezeket a kismamákat alaposabb genetikai
vizsgálatokra szokták irányítani. 35 éves anyai életkor felett a Down-kór
előfordulásának valószínűsége 1:360, azaz 1000 magzatból 3 Down-kóros gyermek
születése várható, míg ha ezen aszszonyok mindegyike elmegy az ajánlott/kötelező
magzatvízvételre, akkor az 1000 gyermekből 5-20 gyermek az életét veszti a
beavatkozás következményeként.

Ennek ellenére a magzatra nézve veszélytelenebb anyai vérvizsgálat, illetve az
ultrahangos vizsgálat után a 35 év feletti anyák babáinál további vizsgálatokat
szoktak szorgalmazni a szakemberek. Ezek közül a valamilyen módon a magzatburkon
áthatoló vizsgálatok egyike a magzatburok-csapolás (amniocentesis), melynek
során mintát vesznek a magzatvízből, majd a folyadékban található magzati
sejteket genetikai vizsgálatnak vetik alá. Ebbe a vizsgálatba a babák 0,5–1
%százaléka belehal. A méhlepény-boholy vizsgálatnál pedig a méhlepényből
sejteket távolítanak el kromoszómavizsgálat céljából. Ennél a vizsgálatnál a
spontán abortusz kockázata 2,5, azaz 100 babából 2-3 meghal a vizsgálat miatt.
„Találkoztam én is olyan magzatát sirató anyukával, aki közben lobogtatta a
papírjait, hogy hiszen a baba minden vizsgálat szerint egészséges volt. Igen,
pont azokba halt bele” – mondja a szakorvos.

„Saját példámon kellett megtanulnom, és azóta mindenkinek csak javasolni tudom,
hogy genetikai tanácsadásra, illetve vizsgálatokra mindenképp társsal kell
menni! Én sajnos egyedül mentem, és rendkívül kiszolgáltatottnak éreztem magam,
amikor az orvos azt mondta: »Most mit problémázik, hogy meghalhat a baba, maga
nem sokat kockáztat, hiszen van már 2 egészséges gyereke!« Én meg csak
meresztettem a szemem, hogy akkor nekem már a doktor úr szerint a harmadik
gyermekem nem is kéne, hogy számítson. Küszködtem, nehogy ráborítsam az asztalt!
Számomra is elképesztő, de végül lyukat beszélt a hasamba, és megengedtem, hogy
elvégezze a vizsgálatot, minden kockázat ellenére” – meséli Horváthné Kondor
Katalin. A szülésznő mindazonáltal leszögezi: ha bemegy valaki a rendelésre, és
udvariasan elmondja – majd, ami nagyon fontos: le is írja! –, hogy saját
felelősségére nem szeretne valamely vizsgálatot elvégeztetni, akkor ezzel az
orvos számára is garantálja, hogy később nem fogja őt perelni.

Olvasson tovább: