Kereső toggle

Eszmecsere a munkakerülőkről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mostanában megélénkülni látszik a párbeszéd a kormányzati és a civil szféra
között, ám sokak szerint ez még messziről sem nevezhető két egyenrangú fél tárgyalásának
– többek között ez is kiderült azon a kétnapos tanácskozáson, amelyet a
magyarországi szegénység visszaszorításáról rendezett a Szociális Tanács és a
Szociális és Családügyi Minisztérium (SzCsM) az elmúlt hétvégén, számos civil
szervezet és szakértő bevonásával. Az esemény értékéből némileg levon az a tény,
hogy a készen ismertetett szociálpolitikai elképzelések kidolgozásakor a minisztériumok
nem folytattak érdemi párbeszédet a civil szférával. Az egyik előadó, Ferge Zsuzsa
szerint a kormányzati részről elhangzott előadások a megszokott sikerpropaganda részei
voltak.



Növekszik a gyermekszegénység    Fotó: Somorjai

A nagy érdeklődéssel kísért konferencia, amely az Utak és lehetőségek a szegénység
viszszaszorítására címet viselte, bevezető előadásainak visszatérő motívuma volt
a kirekesztettség minden formája elleni fellépés sürgetése: így a képzetlenek, a
csonka- vagy nagycsaládok, a hajléktalanok, a nyugdíjasok, az egészségkárosodottak,
a romák, valamint az elmaradott régiók helyzetének javítása. Stumpf István kancelláriaminiszter
egyebek között elmondta: a jelenlegi kormányzat a munkaerőpiacról kiszoruló rétegeket
nem annyira segélyhez, hanem elsősorban munkához akarja juttatni. A polgári kormány célja
a középrétegek erősítése, ezen túlmenően a gyermekvállalás ösztönzése és a közoktatás
fejlesztése. Elhangzott: a szegénység leküzdésében a civil szervezeteknek kiemelkedő
szerepet tulajdonít a kormányzat. (A foglalkoztatással kapcsolatban ugyanakkor később
szóba került, hogy a munkanélküliség csökkentése és a gazdasági termelékenység
növelése két, lényegében összeegyeztethetetlen folyamat.)

Lakner Zoltán, az SzCsM helyettes államtitkára a lakáshelyzet javítását, az oktatás
fejlesztését, a fogyatékosok és az idősek támogatását, valamint a családbarát
szociálpolitika fontosságát emlegette. Továbbá hiányolta a tartós nemzeti
konszenzust a családtámogatás rendszerét illetően, mert szerinte a társadalom képtelen
elviselni az intézkedések kormányonkénti változásait.

Az emberi méltóságról, a szolidaritásról, az egyház felelősségéről beszélt a
szegénység kapcsán Gyulay Endre Szeged- csanádi megyés püspök. Elmondta: az egyháznak
nem feladata a szociális problémák megoldása, amit mégis megtehet, az a figyelmeztetés,
az erkölcsi nevelés és a segítségnyújtás. Szemkeő Judit, a tanácskozást levezető
államtitkár a – felekezeti hovatartozás tekintetében eléggé vegyes összetétel?
– egybegyűltek megértését kérte, mivel a rendezvényre kizárólag a katolikus egyház
képviselőit hívták meg. Mint mondta, azért, mert a püspöki kar által 1997-ben
kiadott körlevélre összpontosítottak.

Ferge Zsuzsa nemzetközi viszonylatban beszélt a szegénység leküzdésének problémájáról,
melynek az ENSZ a főszereplője. Nemzetközi szinten is visszaköszönnek ugyanazok a nehézségek,
mint országos viszonylatban; egyre növekednek az országok közti egyenlőtlenségek, s
szaporodnak a különféle szándéknyilatkozatok. 1995-ben, az Európa Tanács (ET) által
kezdeményezett koppenhágai szerződésben többek közt a magyar kormány is elkötelezte
magát konkrét szegénységellenes lépésekre, de ennél többet azután nemigen tett, s
az ET idei Ungars gyűlésén sem képviseltette magát. Ferge utalt arra is, hogy az említett
gyűlésre elkészítettek egy átfogó szakmai tanulmányt a hazai szegénység helyzetéről.
Ez volt a Civil Jelentés, amit a honi illetékesek egyáltalán nem méltattak
figyelemre. A kormány nemrégiben szétküldött brosúráját pedig nemcsak ellenőrizhetetlen
és hiányos adataiért, hanem alapkoncepciójáért is élesen bírálta: csak a sikertörténetről
szól, hiányoznak belőle a konkrét társadalmi problémák, a szegénység, a kirekesztés,
a gettósodás. Nagy tévedés, hogy önmagában a gazdasági növekedés az alsóbb társadalmi
rétegek automatikus felemelkedését is maga után vonná. Ehhez konkrét, érdemi intézkedésekre
lenne szükség. A Lakner Zoltán által hiányolt nemzeti konszenzusról szólva pedig a
professzor asszony kifejtette: a kormány a családtámogatás rendszerét az érintettek
bevonása nélkül dolgozta ki. Ez a szisztéma lényegében újratermeli a társadalmi
egyenlőtlenségeket, a valóban rászorulókon továbbra sem segít, az erős középosztályra
koncentrál. Ilyen formában pedig nem lehet közmegegyezésről beszélni.

Ferge üres szólamnak nevezte az emberi méltóság gyakori magasztalását is, hiszen a
kormánypárti retorika ennek ellenkezőjét fogalmazza meg: erősíti a társadalmon belüli
megosztást, kirekesztést. Elég csak egyes felelős politikusokra gondolni, akik a tömeges
munkanélküliség kapcsán azt emlegetik, hogy ez az ország nem tudja eltartani a
dologkerülőket. Mondandója végeztével Ferge Zsuzsa szűnni nem akaró vastapsot
kapott.

Tóth István György, a Társadalomkutató Intézet (TÁRKI) igazgatója helyzetértékelő
előadásában elmondta: 2000-re jelentősen lecsökkent a társadalmi mobilitás, és tovább
nőttek a jövedelemkülönbségek.

A lakosság egytizede jómódú, egyharmada szegény, és hatvan százalékát érinti az
időszakos szegénység veszélye. Öt-tíz százalékos viszont a tartósan szegények aránya.
Manapság az iskolázottság csökkenésével, illetve minden egyes vállalt gyermekkel
jelentősen nő az elszegényedés esélye – egy cigány embernek pedig nyolcszor akkora
az esélye a nincstelenségre, mint nem cigány társainak. Nagy a különbség vidékiek
és városiak esetében is, az utóbbiak javára.

A konferencia résztvevői legvégül megállapodtak abban, hogy a jövőben folytatják
az eszmecserét, e célból civil és tárcaközi testületeket is létre fognak hozni.

Közben pedig vészesen közelít a tél.

Olvasson tovább: