Kereső toggle

Győztesek és vesztesek

Melyik tagállam hogyan szerepelt az európai parlamenti választáson?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Salvini pártja hatalmas győzelmet aratott. Öt képviselőről sikerült megtöbbszöröznie mandátumai számát.

A 2019-es EP-választás olyan hatalmi átrendeződést hozott, amely komoly kihatással lesz az EU működésére.

A választás vesztesei közé tartoznak ugyanis a német–francia tengely szerepét erősíteni akaró Angela Merkel és Emmanuel Macron pártjai. A választási kampány során nagy ellenfelükként bemutatott Matteo Salvini és Orbán Viktor pedig az egyértelmű győztesek között vannak.

Fontos csata volt, amely kihatással lesz az európai nagypolitikára, a küzdelem viszont tovább folytatódik az európai parlamenti frakcióalakításokkor, és a fontos európai pozíciókról szóló döntésekkor.

Kiemelt témák, kiemelkedő részvétel

Több szempontból is történelmi volt a hétvégi európai parlamenti választás. A részvétel, az eredmények és a várható európai, illetve tagállami politikai következmények okán mindenképp. A részvétel az EP-választások történetében folyamatosan csökkenő tendenciákat mutatott. Ez a negatív trend végre megtört, összeurópai szinten ugyanis a választók 50,82 százaléka vett részt a választáson, tehát a szavazati joggal bíró EU-s állampolgárok több mint fele hallatta hangját. A magasabb részvétel ugyan várható volt, hiszen a kampány már tavaly év végén hatalmas lendülettel indult, illetve a mostani voksolásnak végre igazán európai tétje volt, s nem kizárólag tagállami szempontok határozták meg a szavazók döntését. A választási kampány két legfontosabb témája a migráció megítélése és az EU jövőjével kapcsolatos kérdések voltak. Ezek mellé pedig számos országban harmadikként a klímaváltozás kérdése is megjelent.

A választási kampány főszereplői: a német–francia tengely, illetve Salvini és Orbán

Néhány tagállam különösen az érdeklődés középpontjába került a választási kampány során, így nézzük meg, mi történt azokban az országokban, amelyek a legtöbb európai üzengetésben és vitában érintettek voltak az elmúlt időszakban. Tehát mi történt Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Magyarországon. Az elmúlt időszakban sokat hallottunk arról, hogy a britek várható távozása okán a német–francia tengely megerősödik, és sokkal határozottabban kíván majd beleszólni az európai folyamatokba. Ezzel az erőtérrel szemben a visegrádi országok és Olaszország szerepelt a legtöbbet a hírekben. Az említett régi nagy tagországok közül Németországot leszámítva mindenhol a szuverenista erők győzelmét hozta a vasárnapi voksolás.

A választás vesztesei között a német–francia tengely erői

Macron pártját megelőzte Le Pen Nemzeti Gyűlése. Ez kihathat Macron európai politikájára.

Franciaországban nagy meglepetésre Marine Le Pen pártja legyőzte Emmanuel Macron francia elnök mozgalmát. Ennek az említett német–francia tengely európai erősödése miatt igen nagy jelentősége van. Macron ugyanis a választási kampány során számtalan alkalommal azt ígérte, hogy legyőzi a „populista” és „nacionalista” erőket Európában – s itt elsősorban Orbán Viktor magyar miniszterelnökre, és Matteo Salvini olasz belügyminiszterre gondolt. A választás végül egészen más eredményt hozott, hiszen Macront nem felfegyverezte a következő időszak európai vitáira, hanem éppen ellenkezőleg: hazai pályán szenvedett vereséget az általa nacionalistának és populistának nevezett erők közé sorolt Le Pentől és pártjától, a Nemzeti Gyűléstől. Ez egyébként nem vette el teljesen Macron lendületét, aki sajtóértesülések szerint továbbra is azon dolgozik, hogy megossza az Európai Néppártot, azonban a jövőben hatással lehet európai politikájára. A francia választók ugyanis nem az elnök központosításra és birodalomépítésre törő európai vízióját biztosították támogatásukról, hanem éppen annak ellentétét, a birodalmisággal szemben harcot hirdető Nemzeti Gyűlést. Ez az eredmény a szimbolikus jelentőségén túl számos gyakorlati következményekkel is jár majd: Macronnak ugyanis többet kell majd a háta mögé néznie, vagyis arra koncentrálni, hogy mi történik otthon. Így korlátozottabban tud majd európai törekvéseivel foglalkozni.

A nagy tengely másik országában, Németországban a nagypártok bukását hozta a választás. Ugyan nyert Angela Merkel pártcsaládja, a CDU/CSU, a szövetség azonban súlyos támogatottságcsökkenést könyvelhetett el. Az uniópártok így nem győzelemként, sokkal inkább vereségként élik meg a választási szereplést. A CDU köreiből már olyan megszólalásokat hallani, melyek szerint a nagypárti, néppárti jelleg kerülhet veszélybe, ha a zsugorodási tendencia tovább folytatódik. A német európai politikai szempontokból pedig egy nagyon erős hatása lehet a választási eredményeknek, s ezt Németország EU-biztosa, Günther Oettinger foglalta össze: az FDP és a CDU visszaesett, az SPD katasztrofálisan teljesített, s ez a német befolyás csökkenését hozza Európában. A német uniópártok rossz szereplése ráadásul komoly árnyékot vet Manfred Weberre. A CDU és a CSU a választási kampányban ugyanis folyamatosan Webert tolta otthon, így pedig megállja a helyét az a következtetés is, hogy a rossz szereplés Weber rossz szereplése is. 

Salvini és Orbán a legnagyobb nyertesek között

Ezzel szemben Olaszországban az európai politikában sokat támadott Matteo Salvini az előzetes várakozásoknak megfelelően tarolt, és megkérdőjelezhetetlen győzelmet aratott. Ennek európai politikai szempontból a már említett Macron-vonal miatt van jelentősége. Hiszen ő Salvinit és Orbán Viktort jelölte ki ellenfelének. Salvini tehát győzelmet aratott Olaszországban, Orbán Viktor pedig Magyarországon – ráadásul a szavazatok több mint 52 százalékával győzött a Fidesz, ami európai szinten a második legnagyobb többség. Ha pedig hozzávesszük azt is, hogy egy kilenc éve kormányon lévő erő szerepelt ilyen jól, akkor elmondható, hogy a siker példa nélküli.

A küzdelem tovább folytatódik

A politika a folyamatos küzdelemről szól. Az EP-választás tehát egy fontos vízválasztó, egy kiemelt csata volt. Egyfajta iránytű, amely segít a következő időszak eseményeiben való eligazodásban. A vezető politikusok azonban már kevéssé az eredmények jelentőségére koncentrálnak, sokkal inkább a soron következő küzdelmekre: a frakcióalakításokra, alkalmi vagy állandó szövetségek kötésére, valamint a fontos EU-s kulcspozíciók elosztására. A következő napok, hetek hírei pedig erről szólnak majd.

(A szerző európai politikai szakértő, az Alapjogokért Központ vezető elemzője.)

Olvasson tovább: