Kereső toggle

Második nekifutás

Százéves tervek egy budapesti nemzeti stadionra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Hetek mostani számának megjelenése napján avatják fel az új Puskás Ferenc Stadiont (hivatalos nevén a Puskás Arénát), amely a jövő évi labdarúgó-Európa-bajnokság négy mérkőzésének (három csoportmeccsnek és egy egyenes kieséses mérkőzésnek) helyszíne is lesz.

Egy nemzeti stadion ötlete már a millennium évében, 1896-ban felmerült Budapesten, méghozzá az első budapesti olimpiai tervekkel együtt. A magyar millennium évében rendezte meg az eredetileg vonakodó Athén az első újkori olimpiai játékokat, így logikus volt, hogy a stadionépítési tervek más fővárosokban is napirendre kerültek. Ezeknek Budapest esetében újabb lökést adott, amikor az 1910-es években úgy tűnt, a magyar főváros megrendezheti az 1920-as nyári olimpiai játékokat. Végül azonban az első világháború, majd az abban elszenvedett osztrák-magyar vereség nyomán a magyar olimpiai álmokból nem lett semmi. Az 1920-as olimpiát Antwerpen rendezte meg, és azon a világháború vesztes országainak (köztük Magyarországnak) a csapatai nem vehettek részt.

A millennium utáni években elsősorban Budán (a Vérmezőn, illetve a mai Rákóczi híd budai hídfőjénél található Nádor-kertben) képzelték el a nemzeti stadion helyét, de már ekkor felmerült a Kerepesi út is mint helyszín. Ám anyagi okokból évtizedeken keresztül nem lett semmi a tervekből. A jogszabályi hátteret az 1920-as években egy, az új stadion építését előirányozó jogszabály, a financiális hátteret pedig az ugyanekkor bevezetett sportadó révén igyekeztek biztosítani, ezt a bevételt azonban végül az állam más célokra költötte.

Ugyanekkor nem akárki, az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd készített terveket a nemzeti stadion felépítésére. A tervek „szellemi olimpiai” ezüstérmet nyertek, ám nem valósították meg őket. A nemzeti stadiont a két világháború közötti tervek Óbudától a Városligeten és a Margitszigeten, illetve az újpesti Népszigeten át egészen a Pasarétig számos lehetséges helyszínre álmodták meg, ezek között a lágymányosi helyszín (a Nádor-kert és környéke) is szerepelt – ám ezzel csak a soha meg nem valósult tervek száma nőtt.

A Népstadion építése

A második világháború kitörése miatt a nemzeti stadion tervei ismét lekerültek a napirendről, ám a háború után egy kis híján tragédiával végződött baleset is siettette a döntéshozókat: 1947-ben egy osztrák–magyar meccsen leszakadt a válogatott mérkőzések rendezésére is használt Üllői úti Fradi-pálya lelátója. 250 ember zuhant a mélybe, de csodával határos módon senki nem vesztette az életét.

Az új stadion első tervei az Építéstudományi Intézetben készültek el ifj. Dávid Károly, Juhász Jenő és Kiss Ferenc jóvoltából. A tervek 70 ezer fő befogadóképességű stadionról szóltak, vagyis a később megvalósult elképzelések körvonalazódtak bennük a mai helyszínen, vagyis a Kerepesi út–Dózsa György út–Thököly út közti területen, a régi lóversenypálya telkén. Nyitva hagyták azonban a lehetőséget arra, hogy a későbbiekben 100 ezresre bővítsék a létesítményt – ez a bővítés végül soha nem készült el.

Az új stadiont ifj. Dávid Károly és Gilyén Jenő vezetésével építették fel 1948 és 1953 között a Stadionépítő Vállalat kivitelezésében. Több ezer önkéntes vett részt az építkezésben, köztük az Aranycsapat tagjai, élükön a későbbi névadóval, Puskás Ferenccel. A stadion zömmel előregyártott elemekből épült, amelyeket (köztük a 20-24 tonnás vasbeton gerendákat) a helyszínen létesített hét üzemben készítettek. A stadion építési költségei az akkori árakon 160 millió forintot tettek ki.

Az építkezés nem haladt zökkenőmentesen: a Szabad Európa Rádió kiderítette, hogy az építmény tartógerendái közül több megrepedt, ezért csúszik az 1953. augusztus 20-ra tervezett átadás. Az építkezést végül a Magyar Néphadsereg ezer katonájának mozgósításával sikerült befejezni határidőre.

A norvégok, a Szpartak és a svédek

A Népstadiont 1953. augusztus 20-án avatták fel a kommunista diktatúra akkori vezetői (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Nagy Imre), valamint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Avery Brundage jelenlétében. 12 000 tornász tartott bemutatót, majd több mint 2000 sportoló vonult fel. Az első sportesemény, amit az új stadionban rendeztek, a norvég –magyar atlétikai viadal volt. Az első futballmeccs pedig a Budapesti Honvéd–Szpartak Moszkva mérkőzés volt, amelyet 3:2-re Puskásék nyertek. A Nemzeti Sport hívta fel rá a figyelmet, hogy az első válogatott meccs, amelyet itt rendeztek, pontosan 66 évvel a mostani magyar–uruguayi nyitómeccs előtt, 1953. november 15-én zajlott le, ezen az Aranycsapat Svédországot fogadta – mindössze 10 nappal a londoni 6:3 előtt. A svédek elleni mérkőzés 2:2 lett, amit a hazai szurkolók csalódottan vettek tudomásul, ám másfél héttel később a londoni diadal kárpótolta őket.

A stadiont 1953-ban 78 ezer ülőhellyel adták át, majd 1959-ben 83 ezerre bővítették a befogadóképességét. Előfordult azonban, hogy (az állóhelyeknek köszönhetően) ennél többen vettek részt egy-egy rendezvényen. Az 1955-ös Magyarország–Ausztria válogatott meccset például 104 ezren látták. Ez volt a látogatottsági rekord; később a balesetveszély miatt az állóhelyeket megszüntették.

A stadion számos nagy sportesemény színhelye volt, a legismertebb talán az Aranycsapat angol válogatott fölött aratott 1954-es győzelme. A 2000-es évekig számos kulturális eseményt, koncertet is rendeztek a Népstadionban, amelyet a rendszerváltás után részlegesen felújítottak (megerősítették a felső lelátó szerkezetét).

Átkeresztelés és tervek az átépítésre

A Népstadiont 2002. április 2-án nevezték el az akkor még élő legendáról, Puskás Ferencről, de már ekkor világos volt, hogy az átkeresztelésnél jóval súlyosabb átalakítás vár az intézményre.

Mivel Magyarország az ezredforduló után többször is pályázott labdarúgó-Európa-bajnokságok rendezésére, időről időre felmerült az akkor már Puskás Ferenc Stadionnak nevezett létesítmény átépítése. 2008-ban a kormány elé került egy 30 ezres, de további 25 ezer férőhellyel bővíthető stadionról szóló elképzelés. Az új stadion helyszíneként felmerült az Örs vezér tere környéke, majd egy 60 ezres, vagyis a most átadandóval nagyjából megegyező nagyságú új Puskás Ferenc Stadion terve, amelyre azonban a világgazdasági válság miatt végül nem lett pénz.

A 2010-es kormányváltás után az új Puskás Ferenc Stadion felépítése ismét napirendre került, méghozzá a régi stadionba épített új aréna formájában. Végül 2011 végén a kormány egy olyan koncepciót fogadott el, amely 40 ezressé, 15 ezer férőhellyel bővíthetővé alakította volna a Puskás Ferenc Stadiont 2015-ig, 35 milliárd forintért. Ez később egy 45+15 ezres elképzelésre módosult, ám végül 2012 tavaszán Orbán Viktor miniszterelnök közölte, hogy 65 ezresre tervezik az új stadiont. Ebben az évben már 2016-os befejezésről beszéltek, és meghagyták volna a régi stadion felső karéját.

A következő évben ismét a „stadion a stadionban” koncepció került előtérbe – a döntést sürgetővé tette, hogy 2014-ben hazánk ismét megpályázta a labdarúgó-Eb rendezési jogát – ezúttal a 2020-asét. Az új felállásban rendezendő versenyen három csoportmeccsre és egy kieséses mérkőzésre jelentkeztünk be. 2014. szeptember 19-én az UEFA bejelentette, hogy a 2020-as labdarúgó-Európa-bajnokságon három csoportmérkőzést és egy nyolcaddöntőt rendezhetnek a stadionban.

Új koncepció és az új stadion építése

A „stadion a stadionban” koncepció 2015-re végleg lekerült a napirendről, méghozzá költséghatékonysági okokból. 2015 májusában dr. Fürjes Balázs kormánybiztos közölte, hogy az átadási határidő és a költségek betartása miatt az épület terveit egyszerűsítették. Ennek megfelelően 2016 elején megkezdődött a régi Puskás Stadion bontása, egy évvel később pedig kiderült, hogy kik építhetik meg az új létesítményt.

2019 júniusában bejelentették, hogy a stadion nyitómérkőzését a magyar válogatott játssza Uruguay ellen 2019. november 15-én. Az egyben Gera Zoltán válogatottbeli búcsúját is jelentő nyitómeccsre két óra alatt elkelt a 68 000 férőhelyes arénába szóló összes jegy.

(Felhasznált források: Kiemelt Kormányzati Beruházások Központjának weboldala, Wikipedia, Fortepan, mlsz.hu, Rubicon Történelmi Magazin, a Nemzeti Sport archívuma.)

Olvasson tovább: