Kereső toggle

Kiadatás

Diplomácia csetepaték

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nemzetközi jogsegély részét képző kiadatási ügyek általában egyedi hatósági ügynek minősülnek, így arról ritkán értesül a nyilvánosság. Ha nem is futószalagon, de rendszeresen döntenek a magyar hatóságok ilyen kérdésekben. A jogi vetület mellett ezeknek komoly diplomácia hatása is van, cikkünkben ezt vizsgáljuk.

 

Az elmúlt hetekben a Gruevszki-ügy körüli kiadatás kérdése aktualizálta a témát. Macedónia követeli vissza ex-miniszterelnökét, Magyarország viszont nemzetközi kötelezettségekre hivatkozva megtagadta ezt. Így felmerül, mik is ezek a kötelezettségek és milyen esetben kell eleget tenni egy másik állam követelésének?

 

Bróker Marcsit onnan is kiadták, ahol nincs kiadatás

 

Fontos megérteni, hogy kiadatási ügyeket nemzetközi szerződések szabályozzák. Ezek általában egy-egy állam között köttetnek, de ismertek többoldalú egyezmények is. Magyarország is számos ilyen szerződésben részes állam. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy akár nemzetközi szerződés hiányában is kiadhat egy ország bárkit, ha jónak látja.

Néhány évvel ezelőtt a pénzügyi piramisjátékba keveredő Bróker Marcsi egy kis Dél-amerikai országba, Belizebe menekült, ahol úgymond „nincs kiadatás”. Korábban sokan úgy gondolták, hogy így már lehetetlen lesz hazahozni a Kun-Mediator Kft. vezetőjét, hogy az igazságszolgáltatás elé álljon, ám sokak megdöbbenésére Belize annak ellenére küldte haza a hölgyet, hogy nem volt Magyarországgal kiadatási szerződése. A részletek nem ismertek, nem tudni, ki kivel tárgyalt, mindenesetre Bróker Marcsi most itthon van, és jelenleg is zajlik a büntetőpere.

Nemzetközi szerződések esetén a kiadatást kérő ország általában számíthat arra, hogy a teljesítő fél ki fogja adni a keresett személyt. – Ahány kétoldalú szerződés, annyi feltétel – foglalta össze az ügy összetettségét Tóth Norbert, nemzetközi szakjogász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense. Mint mondta, az a bevett gyakorlat, hogy bizonyos büntetési tétel fölötti bűncselekmények gyanúsítottait adják ki. Általában aki egy évnél hosszabb szabadságvesztésre számíthat, annak készülnie kell arra, hogy nem maradhat tartósan hazánkban. Magyarországon két főszereplője van az ilyen ügyeknek, az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Büntetőjogi Főosztálya, valamint a Fővárosi Törvényszék. A végső döntéseket a kiadatási ügyekben ez utóbbi hozza.

Nemzetközi egyezmények kontra szokásjog

 

Gruevszki esetében nem ilyen egyszerű a helyzet. Mind Macedónia, mind Magyarország tagja az 1951-es genfi egyezménynek, mely a menekültek jogállását szabályozza. Ám a jelenlegi ismeretek alapján nem borítékolható, hogy ezen szerződés keretein belül született meg a döntés a volt kormányfő státuszáról. Tóth Norbert szerint ugyanis számos olyan nyilatkozat hangzott el magyar állami hivatalnokok részéről, ami alapján akár másra is lehetne következtetni. Az ügy kirobbanásakor ugyanis következetesen politikai menedékjogról beszélnek, így akár az is előfordulhat, hogy nem a genfi, hanem szokásjogi politikai szabályok alapján politikai menedékjogot kapott Gruevszki. – Ez bizonytalan, kiforratlan része még a nemzetközi jognak, politikai ügyekben szokták alkalmazni – foglalta össze a szakember. A mostani ügy kapcsán felmerül az a kérdés is, hogy mit tehet egy ország akkor, ha nagyon hazavárná az időközben menekültstátuszt kapott elítéltjét, mint jelen esetben Macedónia. Az 1961-es bécsi egyezmény rögzíti a diplomáciai kapcsolatok területén történő viták rendezését. Ez alapján Macedónia akár be is perelhetné a magyar államot, elsősorban akkor, ha bizonyítani tudja, hogy hazánk valóban részt vett Gruevszki távozásának segítésében. Nemzetközi szerződések ugyanis rögzítik, hogy a diplomáciai autók mentesek az átkutatás alól, ugyanakkor csak a diplomáciai feladatok ellátására lehet igénybe venni. Ha be tudná bizonyítani Macedónia, hogy a magyar fél megszegte ezeket a szabályokat, és jogellenesen működött közre az ex-miniszterelnök ide taxiztatásában, akkor felmerülhet a per lehetősége. De ezt nagyon nehéz bírósági eljárásban bizonyítani, így a szakértők nem is számítanak rá, hogy eljárás indul.

 

A WikiLeaks alapítója Ecuadorba menekült

 

Kiadatási botrányok korábban is előfordultak, főleg Nagy-Britanniában, ahol gyakran élvezték menekülő latin-amerikai politikusok az ország vendégszeretetét. A szigetországban tartózkodott többek között a volt ecuadori elnök, és a nigériai szállítmányozási miniszter is. Utóbbi a 80-as években egy államcsínyt követően menekült el az országából, és első fokon nem is kapta meg a menedékjogot a briteknél, ám ezt követően fellebbezett, így a másodfokú eljárás már sikerrel zárult az ő esetében. A nigériai titkosszolgálat egyébként el akarta rabolni, hogy otthon megkezdje börtönbüntetésének letöltését, őt korrupció miatt ítélték el. És ha már Ecuador, a dél-amerikai ország több éven át adott menedékjogot Julian Assange, a kényes diplomáciai adatokat is kiszivárogtató WikiLeaks alapítója 2012 óta él a dél-amerikai ország londoni nagykövetségén.  A Wikileaks alapítója 2012 óta él a dél-amerikai ország londoni nagykövetségén. Azért menekült be annak idején, mivel Svédországban megvádolták nemi erőszakkal, és félt, hogy ha a brit hatóságok kiadnák a svédeknek, onnan az Egyesült Államokba kerülne tovább, ahol a titkos diplomáciai információk kiszivárogtatásáért is felelnie kéne. Az ügy pikantériája, hogy Assange a múlt hónapban jogi keresetet nyújtott be ügyvédjén keresztül az őt bújtató ország kormánya ellen. Mindezt azzal indokolta, hogy számos szabályt vetetettek rá ki a nagykövetségen, többek között gondoskodnia kell a macskájáról, különben elkobozzák tőle.

 

Az oroszok az oroszoké

 

Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem volt jellemző, hogy magas rangú politikus menedékjogot kapott volna, ráadásul a menekültügyi hatóság nem is hozhatja nyilvánosságra ezeket az ügyeket. A Gruevszki-történet mellett azonban egy másik kiadatási ügy is előkerült az elmúlt hetekben. A jelentősen ellenzékinek számító Direkt36 oknyomozó hírportál írta meg, hogy 2016. november 9-én egy titkos akcióban elfogtak két orosz fegyverkereskedőt egy tököli fegyverraktárnál. Az oroszok egy mexikói drogkartellnek akartak eladni a magyar honvédségtől származó fegyvereket, az amerikaiak csapdába csalták őket, de végül Magyarország mégis az oroszoknak adta ki őket, pedig az USA-ban súlyos börtönbüntetés várt volna rájuk. Tóth Norbert szerint ebben az ügyben a sötétben tapogatózunk, hiszen csupán sajtóhírekre lehet támaszkodni, illetve az igazságügyi minisztérium néhány mondatos közleményére. Ebben egyébként azt írják, hogy a kiadatásról az igazságügyi miniszter a bírósági döntések alapján, a vonatkozó jogszabályoknak és nemzetközi szerződéseknek megfelelően hozta meg a döntést. Emellett Magyarország Kormánya az Egyesült Államok nagykövetségével és hatóságaival konzultált és tájékoztatást nyújtott a döntésről. A lapunknak nyilatkozó nemzetközi jogász hangsúlyozta, mind az USA-val, mind Oroszországgal van kiadatási szerződése hazánknak. A magyar hatóságok ebben az esetben számos dolgot mérlegelnek, főleg akkor, amikor több oldalról érkezik kiadatási kérelem. Ilyen esetben még az sem mindegy, hogy ki nyújtja be először az igényét, akár az is elképzelhető, hogy az orosz kiadatási kérelem egyszerűen előbb érkezett. Az biztosnak tűnik, hogy ezeket az embereket Oroszországban is felelősségre akarják vonni valamilyen bűncselekmény miatt. – Rendkívül keveset tudunk, hiszen itt nagyon súlyos bűncselekményről van szó, fegyvercsempészekről. Kevés az információ, ezért azok, akik általában bizalmatlanok a magyar kormánnyal szemben, nyilván ebben a helyzetben is azok lesznek – hangsúlyozta Tóth Norbert.

 

Azeri ügy

 

Nemcsak arra van lehetőség, hogy valakivel szemben a büntetőeljárás folytatódjon le a hazájában, hanem az is előfordulhat, hogy egy folyamatban lévő szabadságvesztést átvegyenek. Ez történt a hatalmas felháborodást kiváltó azerbajdzsáni baltás gyilkos esetében is, aki mint ismert, hazánkban ölte meg örmény szobatársát. Miközben Magyarországon jogerős életfogytiglani börtönbüntetését töltötte a gyilkos, Azerbajdzsánban nemzeti hősként ünnepelték. Egy megállapodás miatt azonban hazaszállították, ahol országának végre kellett volna hajtani a magyar szervek által eldöntött ítéletet. Amikor azonban a férfi hazaérkezett, az ország elnöke megkegyelmezett neki, így mentesítette őt a rá váró szabadságvesztésből. Ha ez nem történik meg, akkor végre kellett volna hajtani a börtönbüntetését. A jogi lehetőségek ellenére nagy diplomáciai botrányt kavart az ügy- Örményország szövetségesének számító Egyesült Államok is kifejezte a kiadatás ellenzését, ami nem szolgálta két ország között viszony erősítését.

 

Thaiföld már nem pálya

 

Az elmúlt években egyfajta tényként kezelték, hogy azok, akik el akarnak menekülni az igazságszolgáltatás elől a legjobb, ha egy ázsiai országban húzzák meg magukat. Az úgynevezett „pucolósok” általában Thaiföldre szoktak távozni, mondván, hogy ott nincs kiadatás. Tóth Norbert hangsúlyozta, hogy Thaiföld már pont nem lesz sokáig jó példa, hiszen hazánk letárgyalt az országgal egy kétoldalú kiadatási megállapodást, így már csak hónapok kérdése, és az életbe is léphet. Érdekesség viszont, hogy valóban nem minden ország akar jogsegély-szerződést kötni. 193 ENSZ tagállam van a világban, előfordulnak olyanok, akik ettől elzárkóznak az ilyen kölcsönös egyezményektől. Magyarország és Kína között például csak polgári és kereskedelmi egyezmény van, így hivatalosan onnan is elég nehéz hazahozatni valakit.  A szakember szerint az is elmondható, hogy azok az országok, amik nem minősülnek demokráciának, azok kevésbé hajlandók kiadatási szerződést kötni más országokkal.

 

 

Olvasson tovább: