Kereső toggle

Minden magzat egy értékes ember

Lukács József, a Várva Várt Alapítvány vezetője

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Közel háromszáz krízishelyzetben lévő nő, pár és család helyzetén próbál segíteni a Várva Várt Alapítvány, amelynek vezetője messze az abortuszt tartja a legrosszabb „kiútnak” bármilyen krízishelyzetből.

 

A közelmúltban Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom képviselője fogalmazott meg egy javaslatot arról, hogy az abortuszra készülő nők kötelező jelleggel hallgassák meg a magzatuk szívhangját, mielőtt végső döntésre jutnak. A Várva Várt Alapítvány vezetőjeként mennyire értesz egyet ezzel a javaslattal?

– Alapvetően jó ötletnek tartom, bár nem gondolnám, hogy kötelező jelleggel kellene ezt bevezetni. Az egyik aktivistánk tavaly küldött az EMMI szakmai vezetőinek egy hasonló javaslatot, ami ha nem is kötelező jelleggel, de négy dolgot javasol az érintett hölgyek számára: hallgassák meg a baba szívhangját, beszéljenek egy életvédő orvossal vagy egy örökbefogadásra váró családdal, vagy nézzenek meg egy filmet a magzati élet fejlődéséről. Ezeket mi is jó ötletnek tartjuk, mert ezzel segítséget kapnak ezek a hölgyek, hogy jó döntést hozzanak.

A döntés előtt álló nőknek a mai rendszerben a védőnők felteszik ugyan a kérdést, szeretnének-e tájékoztatást kapni az abortusz helyetti életpárti megoldásokról, de ha nemmel válaszol az illető hölgy, akkor a védőnőnek még ha akarja, sincs lehetősége teljes körű tájékoztatást adni a nem várt vagy nem tervezett terhességnek mint krízishelyzetnek a megoldásáról. Pedig a statisztikákból azt látjuk, hogy rengeteg nő, aki átesik abortuszon, utólag megbánja döntését, sokszor nagyon rövid időn belül, és ilyenkor rendszeresen elhangzik, hogy: „Ha tudtam volna, hogy ez ilyen rossz, akkor nem így döntök”.

Nyilvánvaló, hogy a baba szívhangját meghallgatni nagyon bensőséges és megrázó élmény az anya vagy az apa számára, ami befolyásolja a döntésüket, és biztosan több kisbaba meg tudna születni. Ezzel együtt megelőzné azokat az eseteket, amikor valaki minden látható probléma nélkül túljutva az első abortuszon, a második babájának ultrahangos vizsgálata során omlik össze és tartós kezelésre szorul, mert akkor hasít belé az a tudat, hogy az első is élhetne.

 

A Kádár-korszak első évtizedeiben gyakorlatilag fogamzásgátló eszköznek tekintették az abortuszt, sőt ez volt a születésszabályozás első számú eszköze. A közelmúltban a Hetek is írt arról a kutatásról, amely szerint – sajnálatos módon – a magyarok 78 százaléka támogatja, hogy voltaképpen feltételek nélkül elvégezhető legyen a terhességmegszakítás a nő kérésére. Mennyire változott a magyar társadalom hozzáállása a kérdéshez?

– Folyamatosan csökken az abortuszok száma, ami az életpártiak arányának növekedését mutatja. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az abortusz nagyon sok esetben nemcsak a hölgy személyes döntése, hanem a férje vagy a szülei hoznak döntést, és ezt rákényszerítik a hölgyre. Ebből is látszik az, hogy ez egy össztársadalmi probléma – nagyon sokan érintettek.

A számok ugyanakkor azt is mutatják, hogy még mindig sokan nem veszik emberszámba a még meg nem születetteket, mert nincs egy társadalmi konszenzus arról, hogy kit tekintünk embernek, pontosabban hogy hány napos korától tekintünk egy anyaméhen belüli életet embernek, különálló személynek. Ez a jelenlegi vita lényege is, így a Cseh–Dúró-vitáé is.

A Mércében leírt cikkében Cseh Katalin kizárólag a „nem várt terhesség” kifejezést használja egy várandós hölgy és a méhében élő magzat párosának megnevezésekor. Ez is tükrözi a jelenlegi többségi felfogást: problémaként, betegségként aposztrofálnak egy méhen belüli életet, aki lehet, hogy nem tervezték ugyan, de egy „élni akaró magzat”.

Abortusz-, de általában gyerekvállalás-ügyben mindig a nőkről, anyákról beszélünk, holott ahogy a fogantatáshoz, úgy a gyermekért viselt felelősségvállaláshoz is szükség van a férfiakra, apákra. A munkátok során mit tapasztaltok, a férfiak mennyire akarnak felelősséget vállalni vagy dönteni egy-egy krízishelyzetben?

– Az elmúlt körülbelül öt évben nagyságrendileg háromszáz krízishelyzettel találkoztunk. Nagyobb részben egyedül van az anyuka. Az apák sokszor már a terhesség alatt eltűnnek a színről, illetve azt látjuk, hogy sokszor ők kényszerítik a párjukat, hogy menjenek abortuszra – különben egyedül hagyják őket. Ez az a terület, ahol egyet tudok érteni Cseh Katalinnal: fontos lenne a felvilágosítás mellett a férfiak megbecsülése, az apák még nagyobb támogatása, hogy egy bevállalható perspektíva legyen számukra az apaszerep. Szemléletváltás kell, hogy felelősséget vállaljon egy férfi abban, hogy mit tesz, hogyan választja ki a párját, szexuálisan hogyan él.

 

Mit tud nyújtani a Várva Várt Alapítvány egy egyedülálló nőnek vagy egy krízishelyzetben lévő családnak?

– Először is barátként melléjük állunk. Az adott helyzetből kivezető három utat mutatjuk be nekik. A leggyorsabb megoldásnak az abortusz tűnhet, de ezzel szemben a nők döntő többségében ösztönszerű ellenállás van. Azt gondoljuk, hogy ez egy jó ösztön, amire ha hallgatnak, hosszabb kivezető úton, de sikeresen jöhetnek ki a krízisből. Ha a baba megszülése mellett döntenek, a várakozási időben sok körülmény megváltozhat – meg is szokott, és sok esetben  megtartják a babát, míg mások örökbe adják. Az örökbeadás is nagyon nehéz döntés, de „feldolgozható”, míg az abortusz sok esetben nem.

A támogatásunk sokszor anyagi jellegű is természetesen. Tapasztalatunk szerint nagyon kevésről kell lemondanunk azért, hogy valaki ki tudjon keveredni a nehéz helyzetéből. Évről-évre egyre többen támogatják az ilyen babákat, illetve szüleiket, és meggyőződésem, hogy az elmúlt években csökkenő számú, de még mindig közel évi 30 ezer abortusz majdnem mind elkerülhető lenne. Mondanám, hogy ez csak tájékoztatás és szervezés kérdése, de ehhez életpárti, támogató társadalmi közeg is kell, életpárti védőnőkkel, szülészekkel, családgondozókkal és nem utolsósorban politikusokkal.

 

Mennyiben törekszetek arra, hogy a babák a vér szerinti családjukban maradjanak és mennyiben vagytok nyitottak arra, hogy az örökbefogadásban segítsetek?

– Nálunk az esetek körülbelül négy százalékában lesz örökbefogadás, a többi eset többnyire sikeres válságmenedzselés. Igyekszünk velük közösen feldolgozni a történteket, hogy hogyan tudják elkerülni a hasonló helyzeteket. Házassági, gazdasági tanácsadást is nyújtunk.

 

Hogyan tudják a Hetek olvasói támogatni az alapítvány munkáját?

– Vannak tárgyi szükségletek, amelyeket folyamatosan adunk át a rászorulóknak (babaágy, babakocsi, pelenka stb.), de van, aki a munkájával, a szakértelmével tud segíteni. Emellett van lehetőség az alapítvány egyszeri vagy rendszeres anyagi támogatására is. Azért is hálásak vagyunk, ha a közösségi médiában megosztások révén az üzeneteink eljutnak minél több rászorulóhoz.

Örvendetesnek tartom, hogy hozzánk hasonlóan sok szervezet foglalkozik krízishelyzetben lévők gondozásával, örökbefogadásával és prevencióval. Nem értek egyet Cseh Katalinnal abban, hogy ma Magyarországon ne lenne a születésszabályozással és a nem kívánt terhességek megelőzésével kapcsolatos érdemi prevenciós munka. Számos szervezet, többek között a miénk is foglalkozik ezzel, de természetesen az is nagyon fontos, hogy pontosan mit értünk prevenció alatt.

 

És ti mit értetek alatta?

– Rávilágítunk arra, hogy mitől tartósan sikeres és mitől működésképtelen egy-egy párkapcsolat, vagy hogy hogyan bánjunk az emberi természetünkben működő különböző ösztöneinkkel. Őszintén beszélünk a szexuális életről, ezen belül a fogamzásgátlásról is. Azt gondoljuk, hogy a középkori és sokszor a vallásos világnézethez társított képmutató prüdériának nemcsak a gátlástalan bulikultúra az alternatívája, hanem van egy igényes középút: egyszerre lehet impulzív, izgalmas, mégis tudatos egy alakuló párkapcsolat és egy 20-30-40 éves is. A gyermekvállalást is igyekszünk minden oldalról bemutatni, hogy a párok reálisan lássák az örömöket és vállalják a terheket.

 

Mit tudtok mondani a döntés előtt álló anyáknak? Milyen életút vár rájuk és születendő gyermekükre, ha végül nem az abortusz mellett döntenek?

– Egyik példánk Sándor Robi, a Várva Várt Alapítvány aktivistája, aki születésétől 18 éves koráig élt gyerekotthonban. Ennek ellenére sikeres férj, 4 gyermekes családapa, jogász és hamarosan kézilabdaedző is lesz. Hogy egy távolabbi példát mondjak: az Egyesült Államokban egy 19 éves hölgy bestiális nemi erőszak áldozata lett. Én őt hősnek tekintem, aki az őt ért borzalmas erőszak ellenére úgy döntött, hogy megszüli és örökbe adja a gyermekét, majd később meggondolta magát, és szülei segítségével felnevelte a kislányt, akiből (Valerie Gatto) 2014-ben Pennsylvania szépségkirálynője és a Miss USA elődöntőse lett, emellett pedig a krízishelyzetben lévő nők elhivatott segítője. Szintén ismert eset Andrea Bocellié. Édesanyjának abortuszt javasolt a nőgyógyásza, hogy a várhatóan sérülten megszülető gyermek ne terhelje a családot, ám ő ennek ellenére úgy döntött, esélyt ad fia életének. De Steve Jobs is nemegyszer kifejezte háláját az őt örökbeadó anyukájának, hogy megszülte. Érdemes tehát minden egyes magzatról mint egy-egy értékes emberi életpálya lehetőségéről beszélni. Nem tudjuk, hogy melyikük milyen egyedülálló dolgot fog alkotni élete során.

Ma a nyugati társadalmakban – nagyon helyesen – konszenzus van arról, hogy a már megszületett embertársainkat nem szabad fizikai vagy mentális adottságaik alapján diszkriminálni. Mi ezt a konszenzust szeretnénk kiterjeszteni a magzati korban lévő embertársainkra is – ez ügyben több partnerszervezetünkkel is vitában állunk. Egyáltalán nem értünk egyet például azzal, hogy számos Down-szindrómás embertársunk esélyt sem kap az életre – Izlandon például szinte egy sem. Az orvostudományt a betegek gyógyítására és nem szelektálására kellene használni. Ne feledjük:a magzati korban lévő embertársaink a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai. Szerintem pont az ő érdekükben a legelső sorokban kellene küzdeniük a baloldali és liberális barátainknak, valamiért mégis az ellenkezője történik.

 

Dúró–Cseh vita a gyerekvállalásról és az abortuszról

Dúró Dóra javaslata nyomán – miszerint az abortuszra jelentkező nők a beavatkozás elvégzése előtt hallgassák meg a magzat szívhangját – rendezett vitát a Momentum ifjúsági szervezete, a TizenX, melyen Dúró Dóra a Momentum politikusával, az egykor szülész-nőgyógyász rezidensként is dolgozó Cseh Katalinnal vitázott. Az elmúlt időszak abortusszal kapcsolatos indulataihoz képest már önmagában az is eredmény, hogy a vita létrejött és empatikus, civilizált keretek között zajlott le.
Dúró Dóra a vita elején elmondta, javaslata célja az, hogy szélesebb körű tájékoztatást kapjanak az anyák mielőtt vállalkoznak az abortuszra, és így tudatosabb döntést hozhassanak. Ráadásul úgy véli: a valódi áldozat a magzat, akinek életéről az édesanyja dönt, és aki e javaslat révén lehetőséget kapna, hogy legalább egyszer kommunikálhasson az édesanyjával.
Cseh Katalin véleménye szerint a jelenlegi abortuszszabályozás megfelelő, problémának pedig azt ítélte, hogy a jelenleg hatályos törvényt nem tartjuk be, az állam nem nyújt szociális támogatást a fogamzásgátlásban, és a szexuális edukációval kapcsolatos feladatainak sem tesz eleget.
Dúró Dóra válaszul kifejtette, hogy a születésszabályozás terén a 20. században elérték mindazt, amit ezen a területen el lehet, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a fogamzásgátlás elterjedésével nem egyenes arányban csökkent az abortuszok száma, egyes kutatások szerint a fogamzásgátló eszközök 71 százalékos elterjedése az abortuszok számában csupán 40 százalékos csökkenést eredményezett.
Cseh Katalin kitartott véleménye mellett, miszerint ezen terhességek megelőzésében kellene áttörést elérni, hiszen az elmúlt évtizedekben a háromgyermekes, 30 fölötti nők esetében jelentős csökkenés tapasztalható az abortuszok számában, ám a tizenéves, illetve a 20–24 éves korosztályban nem történt csökkenés.
Dúró Dóra szerint is van számos teendő a tizenévesek körében, hiszen az évi 30 ezer abortuszból 6 ezret a legfiatalabb korosztály kérésére hajtanak végre. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy az abortuszt kérők háromnegyede már édesanya, tehát van egy vagy több gyermeke a beavatkozás pillanatában, vagyis őket is kellene segíteni, hogy a második, harmadik gyermeket is megtartsák.
A vitában kirajzolódott a két politikus társadalomfelfogása közötti különbség: míg Cseh Katalin szerint a gyermekvállalást nem ösztönözheti az állam, az minden esetben a nő döntése kell hogy legyen, addig Dúró Dóra a modern társadalmak legégetőbb problémájának nevezte a gyermekvállalás elmaradását.
A felek egyetértettek abban, hogy magasabb állami támogatás kellene a kétgyermekes családok számára – akár az apasági gyes tekintetében –, de ehhez Dúró Dóra hozzátette: az életszínvonal nem a legfontosabb szempont a gyermekvállalás esetében, hiszen messze nem ott születik a legtöbb gyerek, ahol a legnagyobb jólét van. Dúró szerint hazánkban az abortusz általános indokául szolgáló súlyos válsághelyzet fogalmának bevezetésével és az abortusz voltaképpen indoklás nélküli engedélyezésével  a jogalkotó sem a társadalom, sem az anya érdekét nem tükrözi, hiszen amikor egy nő az abortuszt megbánja (több kutatás felhívja erre a figyelmet), akkor az ő érdeke – a tudatosabb döntéséhez való segítség nyújtása –  sem jelenik meg kellőképpen az eljárás során.

 

Olvasson tovább: