Kereső toggle

Minden magzat egy értékes ember

Lukács József, a Várva Várt Alapítvány vezetője

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Közel háromszáz krízishelyzetben lévő nő, pár és család helyzetén próbál segíteni a Várva Várt Alapítvány, amelynek vezetője messze az abortuszt tartja a legrosszabb „kiútnak” bármilyen krízishelyzetből.

 

A közelmúltban Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom képviselője fogalmazott meg egy javaslatot arról, hogy az abortuszra készülő nők kötelező jelleggel hallgassák meg a magzatuk szívhangját, mielőtt végső döntésre jutnak. A Várva Várt Alapítvány vezetőjeként mennyire értesz egyet ezzel a javaslattal?

– Alapvetően jó ötletnek tartom, bár nem gondolnám, hogy kötelező jelleggel kellene ezt bevezetni. Az egyik aktivistánk tavaly küldött az EMMI szakmai vezetőinek egy hasonló javaslatot, ami ha nem is kötelező jelleggel, de négy dolgot javasol az érintett hölgyek számára: hallgassák meg a baba szívhangját, beszéljenek egy életvédő orvossal vagy egy örökbefogadásra váró családdal, vagy nézzenek meg egy filmet a magzati élet fejlődéséről. Ezeket mi is jó ötletnek tartjuk, mert ezzel segítséget kapnak ezek a hölgyek, hogy jó döntést hozzanak.

A döntés előtt álló nőknek a mai rendszerben a védőnők felteszik ugyan a kérdést, szeretnének-e tájékoztatást kapni az abortusz helyetti életpárti megoldásokról, de ha nemmel válaszol az illető hölgy, akkor a védőnőnek még ha akarja, sincs lehetősége teljes körű tájékoztatást adni a nem várt vagy nem tervezett terhességnek mint krízishelyzetnek a megoldásáról. Pedig a statisztikákból azt látjuk, hogy rengeteg nő, aki átesik abortuszon, utólag megbánja döntését, sokszor nagyon rövid időn belül, és ilyenkor rendszeresen elhangzik, hogy: „Ha tudtam volna, hogy ez ilyen rossz, akkor nem így döntök”.

Nyilvánvaló, hogy a baba szívhangját meghallgatni nagyon bensőséges és megrázó élmény az anya vagy az apa számára, ami befolyásolja a döntésüket, és biztosan több kisbaba meg tudna születni. Ezzel együtt megelőzné azokat az eseteket, amikor valaki minden látható probléma nélkül túljutva az első abortuszon, a második babájának ultrahangos vizsgálata során omlik össze és tartós kezelésre szorul, mert akkor hasít belé az a tudat, hogy az első is élhetne.

 

A Kádár-korszak első évtizedeiben gyakorlatilag fogamzásgátló eszköznek tekintették az abortuszt, sőt ez volt a születésszabályozás első számú eszköze. A közelmúltban a Hetek is írt arról a kutatásról, amely szerint – sajnálatos módon – a magyarok 78 százaléka támogatja, hogy voltaképpen feltételek nélkül elvégezhető legyen a terhességmegszakítás a nő kérésére. Mennyire változott a magyar társadalom hozzáállása a kérdéshez?

– Folyamatosan csökken az abortuszok száma, ami az életpártiak arányának növekedését mutatja. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az abortusz nagyon sok esetben nemcsak a hölgy személyes döntése, hanem a férje vagy a szülei hoznak döntést, és ezt rákényszerítik a hölgyre. Ebből is látszik az, hogy ez egy össztársadalmi probléma – nagyon sokan érintettek.

A számok ugyanakkor azt is mutatják, hogy még mindig sokan nem veszik emberszámba a még meg nem születetteket, mert nincs egy társadalmi konszenzus arról, hogy kit tekintünk embernek, pontosabban hogy hány napos korától tekintünk egy anyaméhen belüli életet embernek, különálló személynek. Ez a jelenlegi vita lényege is, így a Cseh–Dúró-vitáé is.

A Mércében leírt cikkében Cseh Katalin kizárólag a „nem várt terhesség” kifejezést használja egy várandós hölgy és a méhében élő magzat párosának megnevezésekor. Ez is tükrözi a jelenlegi többségi felfogást: problémaként, betegségként aposztrofálnak egy méhen belüli életet, aki lehet, hogy nem tervezték ugyan, de egy „élni akaró magzat”.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: