Kereső toggle

Semjén Zsolt az izraeli nagykövetség áthelyezéséről

„Rajtunk nem fog múlni”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Épp hogy begurult a miniszterelnök-helyettes autója a tusványosi táborba, máris elkaptuk egy villáminterjú erejéig. új típusú antiszemitizmus, fasisztázó Erdogan és az izraeli magyar nagykövetség.

Mennyire tekintik történelmi jelentőségűnek Orbán Viktor Izraelben tett hivatalos látogatását?

– Itt a történelmi jelző nem retorika, hanem maga a valóság. Hivatalban levő magyar miniszterelnök hivatalos látogatáson még sohasem volt Izrael államban. Történelmi sors- és értékrendi közösség is van Izrael és Magyarország között, hiszen mindannyian fontosnak tartjuk a bibliai örökséget, ahogyan a nemzeti szuverenitást és a határok védelmét is. Az sem véletlen, hogy Magyarország a cseh barátainkkal együtt megakadályozta, hogy az Európai Unió állást foglaljon az Egyesült Államokkal szemben azért, mert az izraeli nagykövetségüket Jeruzsálembe helyezték át. Abszurd az EU álláspontja, hiszen sem az Egyesült Államok, sem Izrael nem része az Európai Uniónak. Tehát tulajdonképpen mi közük hozzá, hogy egy EU-n kívüli ország egy másik EU-n kívüli ország tekintetében hová helyezi a nagykövetségét? Személyesen pedig azt mondom, hogy ugyan mi lenne Izrael állam fővárosa, ha nem Jeruzsálem. El kell olvasni a Bibliát.

Szóba került a találkozójukon az egyre erősödő antiszemitizmus?

– Nagyon fontos, hogy egyetértettünk abban, hogy a történelem már túllépett azon a felfogáson, hogy kizárólag a történelmi jobboldali vagy a szélsőjobboldali antiszemitizmus ellen kell küzdeni. Ez önmagában természetesen igaz, és a miniszterelnök úr is megmondta, hogy zéró tolerancia van érvényben. De van két olyan új antiszemitizmus, amivel szemben meg kell tenni a szükséges védelmi lépéseket. Az egyik a nyugat-európai baloldalnál tapasztalható Izrael-ellenesség, ami most már intézményes formát ölt az Európai Unióban, amiben Magyarország nem kíván részt venni. Semmilyen módon nem tartjuk elfogadhatónak ezt a baloldali Izrael-ellenes antiszemitizmust. Megjegyzem, egyébként mindig volt egy történelemtorzítás, mert ha megnézzük a sztálini Szovjetuniót, vagy a szocializmus atyamestereit, vagy épp a szakszervezeti világot, azért ott is mindig megjelent az antiszemitizmus. Ezzel szemben tehát fel kell venni a kesztyűt. A másik pedig, hogy – akár píszí, akár nem píszí (politikailag korrekt – a szerk.) – a tömeges iszlám bevándorlással az iszlám antiszemitizmus is megjelent. Ezzel szemben is védekezni kell, ezeket nem lehet zárójelbe tenni.

Viszont itt felmerül a kérdés, hogy miért ápolnak akkor ilyen szoros kapcsolatot az iszlám Törökországgal és az Izraelt rendszeresen lefasisztázó Erdogannal. Egyfelől történelmi fordulatot próbál a kormány elérni az Izraellel való viszonyban, másfelől Európában szinte egyedüliként gratulál a török elnöknek, és vesz részt a beiktatásán. Nincs itt ellentmondás?

– Jogos a kérdése, de itt nemzeti érdek alapján tudok válaszolni önnek. Vannak országok, akikkel értékrendi közösségben vagyunk, ilyen mondjuk Lengyelország vagy Izrael. És vannak országok, amelyekkel alapvetően nemzeti érdek alapján gazdasági, politikai és egyéb szempontból van szükség a jó kapcsolat fenntartására. Törökország megkerülhetetlen mind a NATO, mind a gazdaság szempontjából. Magyarországnak az a nemzeti érdeke, hogy akivel lehet, azzal jó gazdasági kapcsolatokra tegyünk szert. Amikor a miniszterelnök úr részt vesz egy ilyen szintű protokolláris ünnepségen, az a nemzeti érdekek képviselete, nem pedig valamilyen iszlamista értékrendnek a legitimálása. Ezt pontosan meg kell különböztetni.

Nem teljesen kapcsolódik ide, de Oroszországgal kapcsolatban is megfogalmazódtak hasonló kritikák.

– Minket állandóan azzal piszkálnak, hogy oroszbarátok vagyunk. Mi nem vagyunk sem ukránbarátok, sem oroszbarátok, mi magyarbarátok vagyunk. Azért vagyunk mi az Oroszországgal szembeni gazdasági szankció ellen, mert Magyarországnak elemi érdeke, hogy jó gazdasági kapcsolataink legyenek. Gondoljunk csak a földgázfüggőségre – amikor tél van és fűteni kell, ez nem egy ideológiai kérdés. Aki olcsón és biztosan szállít, attól kell venni. A másik oldalon pedig kulcsfontosságú az orosz piac a magyar agrártermékek szempontjából. Ráadásul mi az értelme egy olyan szankciónak, ami sokkal többet árt Európának, mint az oroszoknak? Vannak országok, ahol egy pragmatikus kapcsolatrendszer van, és vannak országok, akikkel pedig értékbeli közösség van.

Visszakanyarodva Izraelhez, ezt hangsúlyozta az, hogy voltunk a Siratófalnál és Izrael állam főrabbijánál is. Netanjahuval van egy politikai és értékrendi közösség. Közösek vagyunk a Tízparancsolatban, a bibliai hagyományokban és abban is, hogy hiszünk a nemzeti szuverenitásban, mint ahogyan a miniszterelnök is mondta: mint hazafi a hazafival. Nyilvánvaló, hogy a józan ész alapján meg kell védeni a határainkat. Netanjahu miniszterelnök úr a tárgyalások során le is vetített egy grafikont, amelyből pontosan látszott, hogy amikor a kerítést megépítették, akkor megállították vele a kezelhetetlen migrációt. Ebből kifolyóan mondom azt, hogy ez valóban egy történelmi látogatás volt. Készek vagyunk arra, hogy Izrael szempontjait komolyan vegyük, és amire az izraeli barátainknak szüksége van, abban a magyar állam segíteni fog.

A tel-avivi magyar nagykövetség esetleges áthelyezésének ügyében Szijjártó Péter külügyminiszter egy egészen határozott álláspontot fogalmazott meg: ez most nincs napirenden. Várható, hogy a kérdésben a jövőben mégis változtat álláspontján a magyar külpolitika?

– Nézze, személy szerint számomra nyilvánvaló, hogy Jeruzsálem Izrael állam fővárosa. Ez egy történelmi tény. Hozzáteszem, ez önmagában még nem szól a palesztinügyről, illetve arról, hogy mi lesz Palesztinának a fővárosa. De facto ténykérdés, hogy Jeruzsálem Izrael állam része, és az is tény, hogy vallásilag, kulturálisan és minden szempontból Izrael állam fővárosaként működik. Szerintem logikus volt az amerikai lépés. Viszont azt is látni kell, hogy egy kis ország vagyunk, így is elmentünk a falig az EU-n belül, támadtak is érte minket rendesen. Nem baj, ezt megszoktuk. A helyzet az, hogy Szijjártó külügyminiszter úr nagyon pontosan fogalmazott: MOST nincs napirenden. Arról, hogy mikor lesz napirenden, korai lenne, ha most én ebben nyilatkoznék. Azt biztosan mondhatom önnek, hogy nem rajtunk fog múlni.

Olvasson tovább: