Kereső toggle

Mozaikkészítők

Ellenzéki sakkjátszma a billegő körzetekben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár Hódmezővásárhelyen „csak” időközi polgármester-választást rendeztek, a meglepő ellenzéki siker lélektani hatással lehet az áprilisi voksolásra. A verseny pont a választás előtt vált szorosabbá. Célegyenesbe fordult a választási kampány: a hét elején kiderült, kik indulnak egyéni körzetekben, és az is, mely pártok tudtak országos listát állítani.

A parlamenti pártok közül a Fidesz–KDNP 106, a Jobbik 106, az MSZP–Párbeszéd 58, a DK 46, az LMP 106, az Együtt 51, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt 50, míg a Momentum Mozgalom 99 jelöltet tudott állítani.

A politikai elemzők és a politikusok is megegyeznek abban, hogy a választás végeredménye döntő részt az egyéni körzetekben dől el. 2014-ben a győztes Fidesz–KDNP az összesen megszerzett 133 mandátumból 96-ot egyéni körzetben nyert el. Más aspektusból nézve: a 106 egyéni körzetből 96-ban a Fidesz–KDNP jelöltje győzött, vagyis az egyéni körzetekben nyomasztó fölénnyel nyert. Ez azonban csak távolról szemlélve igaz: a 96 győztes közül csupán 20 olyan volt, aki több mint 50 százalékkal nyert. 76 kormánypárti induló nem tudta megszerezni a szavazatok felét, sőt, 25 körzetben 40 százalék alatti eredménnyel végzett, mégis vitte a mandátumot, mert a többi induló még kevesebb voksot kapott. Mindebből tanulva az ellenzék most koordinált jelöltállításon dolgozik. Az ideális cél a szemszögükből az lenne, ha a kormánypárti indulóval szemben mindenhol egy erős ellenzéki politikus indulna, erre azonban több ok miatt sincs esély: a Jobbik sehol nem akar koordinálni, másrészt minden pártnak érdeke minél több saját egyéni jelöltet állva hagyni, mert minél inkább csökkentik a számukat – 27 alá nem is mehetnek, mert akkor nem állíthatnak országos listát –, annál kevesebb állami támogatást kapnak. Az MSZP-nek például, amely 58 körzetben állít saját jelöltet, legfeljebb 4 induló visszaléptetése áll érdekében, mert ha 54 alá megy a jelöltjeinek száma, 150 millió forintnyi állami támogatástól elesik.

Azonban mindezt figyelembe véve sem lefutott a választás, már csak azért sem, mert a váratlan és nagyarányú hódmezővásárhelyi ellenzéki siker lélektani előnyhöz juttathatja a kormányváltást akaró szavazókat. Politikai elemzők szerint ahhoz, hogy a Fidesz–KDNP-nek ne legyen ismét kétharmada, az ellenzéki pártoknak – az MSZP–Párbeszéd, a DK és az LMP alkotta baloldalnak, illetve a Jobbiknak együttvéve – 15-20 egyéni körzetben kellene győzniük. Ahhoz, hogy a Fidesz–KDNP-nek ne legyen abszolút többsége – tehát kevesebb, mint 100 képviselője kerüljön be a parlamentbe – 40-50 körzetet kellene elhódítania az ellenzéknek.

Jelenleg 12 ellenzéki képviseletű körzet van (10-et még 2014-ben hozott el az akkori baloldali Összefogás, egyet a független Kész Zoltán, egyet pedig a jobbikos Rig Lajos hódított el 2015-ben), ezekben valószínűleg most is ellenzéki győzelem születik. A már említett 25 körzet, ahol 2014-ben a győztes kormánypárti jelölt 40 százalékot sem kapott, szintén aggodalomra adhat okot a kormányoldalon. A Fideszből származó információink szerint nagyjából egy hónapja 30 billegő körzettel számoltak, később ez felment 40-45 körzetre, aztán egy újabb mérés megint kisebb számot, „megnyugtató” eredményt hozott. 

Orbán Viktor a hódmezővásárhelyi választást követően azt mondta, arra számít, hogy április 8-án is csak egyetlen ellenzéki jelölt lesz számos vagy talán az összes választókerületben. Ez persze ma inkább a saját szavazóik ösztönzéseként értelmezhető figyelmeztetés, azonban az is igaz, hogy a háttérben javában zajlanak az ellenzéki egyezkedések.

Az „egyesült baloldal” és a Jobbik elvi okokból nem tárgyal egymással, miközben a választók jelentős része ezt szeretné. Az ATV Heti Napló szavazásán közel 90 százaléknyi néző mondta azt, hogy a teljes ellenzéknek – tehát a baloldali pártoktól kezdve a Jobbikig – össze kellene fognia. Másnap Bajnai Gordon viszont azt üzente, hogy a Jobbikra a kormányváltást akarók se szavazzanak, mert Vona pártja ugyanúgy politizál, mint a Fidesz. Amikor az ATV A nap híre műsorában Bajnai kéréséről lehetett szavazni, a válaszadók közel 60 százaléka a korábbi miniszterelnökkel értett egyet, vagyis elutasította a teljes ellenzéki összefogást. A Závecz Research mindeközben azt mérte, hogy a jobbikos szavazók egyötöde kész átszavazni a sajátjánál esélyesebb másik ellenzéki jelöltre a kormányváltás érdekében. Fordítva még nagyobb az átszavazási hajlandóság: a nem jobbikos ellenzéki szavazók egynegyede hajlandó a Jobbik jelöltjét támogatni, ha ez a kormányváltás ára. Ráadásul ez a mérés arra az esetre érvényes, ha az esélytelenebb ellenzéki párt nem lépteti vissza a jelöltjét. Ha visszaléptetné, nyilván még nagyobb lenne az átszavazási hajlandóság és az ellenzéki eredmény – vélheti az átlagember. A szakember, esetünkben Závecz Tibor másként látja: ha – például – a baloldal visszavonja a jelöltjét egy olyan körzetben, ahol a jobbikos jelölt ezáltal legyőzheti a kormánypártit, fennáll a veszélye, hogy a baloldali szavazó – saját jelölt híján – nem megy el szavazni: így az adott párt a listáján is elveszít egy szavazatot, és az egyéni jelöltre megkapható töredékszavazatot is elveszíti. De az is lehet, hogy a balos választó hajlandó átszavazni a jobbikos jelöltre, ám ezzel együtt a listás szavazatát is a Jobbikra adja, ami tömeges méreteket öltve súlyos veszteség a baloldali pártokra nézve. „A politológusok, a politikában jártas emberek nyilván megértik, miként lehet a kormányváltó szavazatokat maximalizálni, az átlagemberek azonban valószínűleg egyszerűbben gondolkodnak”, magyarázta Závecz a Hetek megkeresésére. Az ilyen esetekre az lehet a megoldás, hogy senki nem léptet vissza jelöltet, ám az esélytelenebb ellenzéki párt nem fektet energiát a helyi kampányába, és bízik a választók „józan eszében”.       

Bár az egymással együttműködő pártok által alkotott baloldali blokk három pártból – MSZP, Párbeszéd, DK – áll, az LMP a DK-val nem hajlandó tárgyalni. Ugyanakkor az atv.hu értesülései szerint az MSZP–Párbeszéddel a héten megállapodás közelbe jutott: Szél Bernadették elsősorban Szekszárdon, Hadházy Ákos LMP-társelnök körzetében és Szombathelyen kérik visszalépésre a szocialistákat, míg az LMP Kunhalmi Ágnes körzetében és Nyíregyházán tenne hasonló gesztust az MSZP-nek. Ha lesznek visszalépések, „nem lesz nagy csinnadratta”, az érintett képviselőjelöltek „egyszerűen besétálnak majd az irodákba, és aláírják a megfelelő papírokat” – mondták a portál forrásai.

A Gulyás Márton-féle Közös Ország Mozgalom 18 izgalmas – „billegő” – egyéni körzetben rendelt meg közvélemény-kutatást, hogy informálják az ellenzéki szavazókat, hol, kire érdemes voksolni. Nézzünk meg ezek közül kettőt, a baloldal–LMP egyeztetések tárgyát képező Szekszárdot, illetve a főváros 18. kerületét, ahol Kunhalmi indul – a helyzet összetettségének érzékeltetésére.

Mint Gulyásék írják, a Szekszárdot is magába foglaló Tolna megye 1. számú választókerülete „nehéz falatnak ígérkezik” az ellenzék számára. A kormányoldal a 2014-ben 42 százalékkal győztes Horváth Istvánt indítja, aki jelenleg a voksok 47 százalékát kapná. Az MSZP jelöltje itt Harangozó Tamás, aki most 20 százalékot szerezne. A jobbikos Szabó Balázs 16 százalékon áll, az LMP-s Hadházy Ákos 14 százalékot kapna, a Momentum jelöltje 1 százalékon áll. A mérésekből ugyanakkor az is kiderül, hogy amennyiben csak egy jelölt állna szemben a fideszes jelölttel, akkor Harangozó és Hadházy nagyjából ugyanolyan eredményt érhetne el, egy indirekt becslés szerint viszont Hadházy valamennyivel több szavazatra számíthatna. Mindent egybevetve a kormánypárti jelölt legyőzéséhez a visszalépésen túl „egy kifejezetten intenzív és hatásos ellenzéki kampányra lenne szükség”, állapítja meg a kutatás.

A Budapest 18. kerületét lefedő választókerületben 2014-ben rendkívül szoros eredmény született: a kormánypárti Kucsák László mindössze 56 szavazattal nyert a baloldali Kunhalmi Ágnes előtt. Ha most minden ellenzéki jelölt elindulna, Kucsák 34 százalékkal győzne, Kunhalmi 29 százalékkal lenne a második, míg a Jobbik, illetve az LMP jelöltje 14-14 százalékot szerezne. A mérések szerint a jobbikos jelölt visszalépése nem változtatna érdemben a Kunhalmi és Kucsák közötti erőviszonyokon, ez esetben is a kormánypárti jelölt nyerne. Az LMP visszalépése viszont akkor is Kunhalmi győzelmét hozná 43-38 arányban Kucsákkal szemben, ha a jobbikos jelölt versenyben marad harmadikként.

Olvasson tovább: