Kereső toggle

Belháború a szocialistáknál

Mire megy Botka a teljhatalommal?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje a 168 órának adott interjúban gyakorlatilag árulónak nevezte a párt elnökségi tagját, Molnár Zsoltot, aki a hivatalos szocialista állásponttól eltérő véleményt fogalmazott meg a választással kapcsolatban. Molnár visszaszólt, mire Botka megüzente, hogy hamarosan újabb olyan MSZP-seket nevez meg, akik ártanak a pártnak. Végül úgy tűnt, azzal zárult az ügy, hogy Molnár kijelentette, támogatja Botkát, visszavonul az országos politizálástól, és a jövőben csak Budapestre koncentrál; ezek után Botka a budapesti koordinációról is „levette” Molnárt, helyette mostantól Tóth József XIII. kerületi polgármester irányítja a jövőben az MSZP kampányát.

Évek óta hallani politikai körökben, hogy bizonyos szocialista vezetők – akár zsarolás, akár anyagi előnyök hatására – a Fidesz kottájából játszanak: elemzők szerint Molnár háttérbe szorításával Botka ezeknek a szocialistáknak is üzenni kívánt. A „házi mérkőzés” azonban nem lefutott, annál is inkább, mert Botka decemberi színre lépése óta az MSZP támogatottsága nem nőtt, így többen már a kormányfőjelölt lecseréléséről suttognak.  Az viszont biztos, hogy egyelőre a miniszterelnök-jelölt akarata érvényesült, méghozzá egy kulcsfontosságú területen, Budapesten.

Botka támogatói szerint „tarthatatlan, hogy a baloldali fővárosban 2010 óta gyakorlatilag nincs ellenzéki politika”, ráadásul a baloldali fellegvárat, Angyalföld-Újlipótvárost irányító Tóth József személyében Botka „nem akárkit” állított maga mellé. Az viszont biztos, hogy ettől az MSZP budapesti szervezete nem kedvelte meg jobban Botkát, akivel a legerősebb szocialista megyék közül Baranya és Borsod sincs jó viszonyban.

Koncepcionális ellentétek

Ennek ellenére abban egyetértenek forrásaink, hogy a Botka–Molnár meccs kevésbé a két érintett személyes viszonyáról, sokkal inkább valódi stratégiai különbségekről szól.

Botka ugyanis – tanulva a baloldali összefogás 2014-es vereségéből és az ahhoz vezető tárgyalássorozat csúfos kudarcából – nem kíván hosszas alkudozásba bocsátkozni a többi ellenzéki párttal a közös indulásról, hanem abból indul ki, hogy az idő előrehaladtával az 5 százalék környéki vagy az alatti támogatottsággal rendelkező kis ellenzéki pártok kénytelenek lesznek igazodni Botka feltételeihez – a DK esetében ez Gyurcsány mellőzésének elfogadását, az Együtt és a Párbeszéd esetében pedig az Új Pólus és az egyéb külön-utas törekvések feladását jelentené.

„Laci úgy gondolja, a végén beáll mögé a többi ellenzéki párt, aki pedig nem, az eltűnik” – fogalmazott egy veterán MSZP-s (de valami hasonlóra jutott a HVG-ben megjelent véleménycikkében Tamás Gáspár Miklós is, aki azt javasolta az MSZP-n kívül az összes baloldali ellenzéki pártnak, hogy ne induljon a 2018-as választáson). Ráadásul – mondja egy több évtizedes rutinnal rendelkező szocialista – Botka az utóbbi hetek alapján „izgul és ideges, de nem gyáva”, és egyelőre ragaszkodik ahhoz, hogy mind pártjában, mind a többi ellenzéki párttal szemben érvényesítse akaratát. A maszatoláshoz szokott szocialistákat pedig meglepte és lebénította Botka kemény fellépése (más kérdés, hogy nem biztos, hogy Orbánt egy Orbán-stílusú kihívó tudja legyőzni).

Ezzel szemben a Botka stratégiájának sikerével kapcsolatban szkeptikus szocialisták úgy látják: ahhoz, hogy Botka legalább részben sikeresnek legyen mondható az MSZP miniszterelnök-jelöltjeként, vagy az MSZP népszerűségét kellene növelnie, vagy legalább valamelyik, érdemi támogatottsággal rendelkező ellenzéki párttal valamiféle közeledésnek kellene mutatkozni. Egyelőre azonban egyik sem látszik. Az LMP, amelyet a Magyar Nemzetnek kiszivárogtatott információk szerint Szekeres Imre környékezett meg a szocialisták részéről, sokadszor adta az MSZP tudomására, hogy szakpolitikai kérdéseken kívül nem kíván együttműködni velük; a Párbeszéd és az Együtt az Új Pólusban gondolkodnak; a Momentum elzárkózik „a múlt erőitől”; míg a DK-val egyelőre áthidalhatatlan az ellentét Gyurcsány Ferenc személyének megítélése miatt.

Drámai adatok

Ráadásul Botka „kikényszerített összefogás” stratégiáját csak erőből lehet végigvinni, ha egyáltalán – azaz sikeréhez az kellene, hogy az MSZP megkérdőjelezhetetlenül a legnagyobb ellenzéki pártnak tűnjön, amelyhez a kis baloldali pártoknak megéri alkalmazkodni még számukra megalázó feltételek mellett is. A legutóbbi közvélemény-kutatási adatok alapján azonban egyáltalán nem ez a helyzet.

A szocialisták számára még a Publicus felmérése a legkedvezőbb, de eszerint is csökkent az MSZP támogatottsága, de legalább itt még őrzi második helyét a Jobbik előtt. Az intézet július 13. és 18. között végzett és a Vasárnapi Hírekben megjelent közvélemény-kutatása a Fideszre az összes megkérdezett 25, az MSZP-re 13, a Jobbikra pedig 10 százaléka szavazna, míg az LMP és a DK támogatottsága 3-3 százalékos; a Momentumé 2, a Kétfarkú Kutya Párté 1, az Együtt, Párbeszéd és az MLP támogatottsága nem érte el az 1 százalékot).

A Publicus szerint Orbán Viktor népszerűsége a múlt hónapi kétpontos növekedés után most két pontot csökkent, így 40 pont, ami januárhoz képest összesen kilencpontos visszaesés. Botka László népszerűsége ebben a hónapban is két pontot csökkent, így 39 pont. Vona Gábor (Jobbik) népszerűsége a múlt hónapi kétpontos növekedés után most két pontot csökkent, és így 34 pont, míg Gyurcsány Ferenc népszerűsége nem változott, 18 pont. Ez januárhoz képest hárompontos csökkenés.

Az igazi katasztrófa

Ennél sokkal rosszabb a szocialisták helyzete a Nézőpontnál – az intézet számaiból akár az is következhet, hogy az MSZP szétesése következtében megbillent az Orbán Viktor által 2009-ben megálmodott centrális erőtér. A Nézőpont szerint júliusban változatlanul a teljes felnőtt népesség 30 százaléka támogatta a Fidesz-KDNP-t. A Jobbik tábora 11, míg az MSZP-tábor 7 százalékos a teljes népesség körében. A kisebb pártok közül a DK 4, az LMP és a Momentum Mozgalom pedig 2 százalékon áll. Az Együtt, a Liberális Párt és a Kétfarkú Kutya Párt tábora 1 százalékos, míg a Párbeszéd ezúttal nem érte el a mérhetőségi szintet.

Az MSZP számára az igazi katasztrófa akkor sejlik fel, ha a Nézőpont legvalószínűbb listás választási eredményeket soroló számait nézzük. Ebben a mérésben (a választási részvételüket biztosra ígérők potenciális pártpreferenciája alapján) a Fidesz-KDNP 43 százalékon áll. A Jobbik a listás szavazatok 23, az MSZP 13, a DK 6, a Momentum 5 százalékát szerezné meg, azaz a Jobbik közel kétszer annyi listás szavazatot kapna, mint az MSZP. (Ezen a bázison az LMP tábora 4 százalékos, míg a Kétfarkú Kutya Párt és az Együtt 2-2, a Liberálisok pedig 1 százalékon állnak.)

Máshol sem sokkal jobb a helyzet

A Tárki szerint a Fidesz-KDNP erősödése és a baloldal gyengülése jellemezte az elmúlt negyedévet. A teljes népesség körében a Fidesz–KDNP az áprilisi 33 százalék után 35 százalékra, a pártválasztók körében pedig 51 százalékról 55 százalékra erősödött. A Tárkinál is második Jobbik népszerűsége mindkét csoportban stagnál, a teljes népesség körében 11, míg a pártválasztók körében 17 százalékos. Az MSZP támogatottsága viszont a teljes népesség körében az áprilisi 10 százalékról júliusra 7 százalékra, a pártválasztók körében pedig 15 százalékról 11 százalékra csökkent. (A DK támogatottsága a teljes népesség körében az áprilisi 5 százalékról júliusra 3 százalékra csökkent, a pártválasztók körében pedig 8-ról 5 százalékra. Az LMP a teljes népességen belül 3 százalék után jelenleg 2 százalékon áll, a pártválasztók körében 4 százalék után 3 százalékon. Az Együtt mindkét hónapban 1 százalékon állt a teljes népesség és a pártválasztók körében egyaránt, a PM tábora pedig továbbra sem éri el az 1 százalékot a teljes népességen belül, a pártválasztók között viszont már igen. Új pártként másodszorra mérték a Momentumot, amelynek szavazótábora a teljes népességen belül 1 százalékról 2 százalékra, a pártválasztók körében pedig 2 százalékról 3 százalékra nőtt.)

A Republikonnál júniushoz hasonlóan tovább csökkent az MSZP és nőtt a Fidesz támogatottsága – közölte az intézet médiapartnere, a 24.hu. A teljes népességben és a pártválasztók között is növelte támogatottságát a Fidesz 3, illetve 2 százalékponttal. A pártválasztók 51 százaléka a Fideszre voksolna egy most vasárnapi választáson, az összes megkérdezett közül pedig 30 százalék. Valamelyest – egy százalékpontot a teljes népességben és a pártválasztók között is – erősödött a Jobbik, míg a szocialista párt a teljes népességben már csak 8, a pártválasztók között 15 százalékon áll, ez 1, illetve 2 százalékponttal kevesebb, mint júniusban. A Republikonnál ismét a Jobbik a legerősebb ellenzéki párt, ez legutóbb januárban, Botka miniszterelnök-jelöltsége előtt volt így. A Jobbik a teljes népességben 10, a pártválasztók között 18 százalékot mondhat magáénak.

A kisebb pártok közül a Momentum erősödni ugyan nem tudott az előző hónaphoz képest, de stabilizálta helyzetét, és továbbra is megelőzi az Együttet, a Párbeszédet, a Liberálisokat, és nem sokkal marad el a pártválasztók között 4-4 százalékon álló Demokratikus Koalíció és LMP mögött.

A Republikon a miniszterelnök-jelöltek népszerűségét is felmérte. Az intézet a legvalószínűbb forgatókönyveket tesztelte egy Orbán-Vona-Botka és egy Orbán-Vona-Karácsony felállás esetén. Mindkét verzióban magabiztosan, 38 százalékkal vezet Orbán, míg Vona Botkához és Karácsony Gergelyhez (PMP) hasonlóan 15 százalék környékén áll.

Fogytán az idő

A fenti mérési eredmények annál riasztóbbak az MSZP szemszögéből, minthogy ezekben még nem tükröződik a Botka László és Molnár Zsolt között kirobbant mini-belháború hatása, ám a Nézőpont és a Tárki adatai így is kifejezetten kétségbeejtőek az MSZP szempontjából.

Az MSZP érdemi erősödése nélkül Botka nehezen kerülhet abba a helyzetbe, hogy feltételeket diktáljon a többi baloldali pártnak, ám ebben az esetben könnyen patthelyzet jöhet létre, ha ellenfelei nem lesznek képesek erős ellenjelöltet kiállítani vele szemben. „Valódi jelölttel meg lehet buktatni Botkát, alibizéssel nem” – értékelt egy vezető szocialista.

Mindenesetre az idő fogytán az MSZP számára, és a pártban mindkét táborban attól tartanak, hogy a belső háborúra elfecsérelt idő a Fidesznek, de főképp a Jobbiknak dolgozik, hiszen Vona Gábor pártja a szelídre hangszerelt elnökével az élen egyre több intézetnél Orbán Viktor első számú kihívójaként jelenik meg. Ha a szocialista szavazók tömegei elkezdik azt érezni, hogy már nem az MSZP a vezető ellenzéki párt, annak beláthatatlan következményei lehetnek a pártra nézve.

Olvasson tovább: